Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-14 / 162. szám

1993. július 14., szerda MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 ,Mi se mentünk máshová, más se jöjjön ide!" Harci herce-hurca a földekért (Folytatás az 1. oldalról.) — Szabályosan meghirdet­tük az árverést Harcon, az érintett helybeliek egyetérté­sével, akik jól tudták, hogy a törvény értelmében a falu te­rületeire zombaiak is átjöhet­nek licitálni. Meg is jelentek a zombaiak, akiket azonban megakadályoztak abban, hogy részt vegyenek az árve­résen. — Miért történt (gy a dolog? — A harciak közül többen arra hivatkoztak, hogy zom­baiak elviszik a helyi földeket. — Mit tett ön ezek után? — Mi - dr. Ótós János hiva­talvezetővel együtt - kértük a harci polgármestert, hogy biz­tosítsa az árveréshez a törvé­nyességi feltételeket. Ám azt felelte, hogy erre nem haj­landó, s nem is győzte meg az embereket. Mi sem tudtuk meggyőzni őket, valameny- nyien eredménytelenül jár­tunk, s ezek után inkább nem árvereztünk. — Valóban elmehet bárki bárhova licitálni, mert ilyen a törvény - ismeri el Horváth János, Harc polgármestere. — Ám a zombaiak idejöt­tek volna három-négymilliós kárpótlási jeggyel, s mindent besöpörtek volna. Hát, kérem: az itteniek véleménye, meg az enyém is, az volt, hogy intább nem tartjuk meg a licitet. Le­E akármilyen törvény, ami tulajdon, az maradjon a harciaké. Nem tudta ennek az ellenkezőjéről senki sem meg­győzni a népet, pedig itt volt az Ótós úr is. — Nem tart attól, hogy a tör­Macskássy- bemutató a Skálában Ma délelőtt tizenegy órakor nyílik meg Macs- kássy Izolda festő- és gra­fikusművész képeinek bemutatója. A helyszín a szekszárdi Skála Áruház. A tárlat a második emele­ten várja a közönséget. A július 20-ig tartó kiál­lítás mai megnyitóján a művésznő nemcsak mun­kái által, hanem személyé­ben is jelen lesz. Testületi ülés Felsőnyéken Tegnap tartotta testületi ülését a felsőnyéki önkor­mányzat. A napirendi pontok egyike a nevelési segélykeret felosztásának kérdése, az ingyenes tan­könyv biztosítása az isko­lásoknak, a napközis, óvo­dás díjak részbeni átválla­lása, illetve a fennmaradó pénzügyi keret tanévkez­déskor történő szétosztása. A falu környékén levő kolláti réten igen magas eszmei értékű (9,5 millió forint) kosborpopuláció tenyészik. Helyi, országos, sőt, nemzetközi érdek ezen ritka növények fennmaradása. Ennek a térségnek a természetvé­delmi területté nyilvánítá­sával kapcsolatos rende­letalkotás is a testület fel­adata volt. Az említett té­mákon kívül a különböző segélykérelmeket is elbí­rálták, valamint Csere Ist­ván polgármester aktuális kérdésekről szóló beszá­molóját is meghallgatták a képviselők. A falu polgármestere ezen kívül azt is közölte, hogy augusztus végére minden bizonnyal szilárd burkolatot kap Felsőnyék összes utcája, így az a há­rom utca is, amely jelenleg ilyen tekintetben „kilóg a sorból". Ez mintegy 2,5 millió forintba kerül. téntek miatt kellemetlenségei lesznek? — Nekem? Miért lenné­nek? A licitálók írták alá mind a hatvanhárman azt a papírt, melyben kijelentették, hogy nem járulnak hozzá a zombai licithez. S van az ügynek egy erkölcsi vonatkozása is: mi se mentünk máshová, más se jöj­jön ide! — Ön szerint mi lesz ezek után? — Nézze, akármit ír elő a törvény, a harci tulajdonosok fognak dönteni. Az egyik „kárvallott", akit megakadályoztak a licitálás­ban, Misóczki István, a zom­bai sertéstelep vezetője. — Az egész úgy kezdődött, hogy tudomásunkra hozták: ha elmegyünk az árverés helyszínére, akkor nem lesz li­cit. Erre mi persze azt mond­tuk, hogy ez nem olyan egy­szerű, mert illik betartani a jogszabályt. Nem vették figye­lembe az érveinket, sőt, a harci polgármester és a harci föld­kiadó bizottság vezetője, dr. Konkoly Lajos hangadóként lépett fel. Azt állították, hogy mi, zombaiak öt-hatmillió fo­rint összértékű kárpótlási jeggyel elvisszük az egész te­rületet. Én megértem a pol­gármester urat is, aki meg­próbált a lelkünkre beszélni, elmagyarázta, hogy szeretnék megtartani a földeket a falu­nak. De minderre sajnos csak azt mondhatom, hogy a tör­vény az törvény. — Mi lenne a megoldás? — Az, hogy mindenki lici­táljon, s aki többet ad, az nyer­Dr. Konkoly Lajos: „Elmegyek akár az Alkotmánybíróságig" jen. Én már kinéztem magam­nak Harcon egy területet, nagyapám is itt szeretett volna földet, s azt is megmondtam vüágosan, hogy csak erre az ötvenhat hektárra szeretnék licitálni, nem többre. S ha va­laki többet ad érte, mint én, azt is tudomásul veszem. — A legközelebbi harci licitre - ha lesz - ismét elmegy? — Biztos. Én nem akarok másik területet, s bántani se akarok senkit. Dr. Konkoly Lajost, a harci földkiadó bizottság vezetőjét szőlejében találtuk, kapálgatás közben. A négy diplomával rendelkező férfi kérdezés nél­kül sorolja a sérelmeket. — Nem tűrhetjük, hogy Harctól idegen község elvi­gyen ötven vagy száz hektárt, esetleg még többet, öt-tíz hold jogcímén. En már levelezek ez ügyben a miniszterrel is, de a hétfői események után meg­fogadtam, hogy elmegyek akár az Alkotmánybíróságig. Mi békés, törvénytisztelő epi- berek vagyunk, de úgy érzem, hogy a másik fél arroganciája, túlzott földszerzési vágya a mi rovásunkra megy. — Önök szerint miért nem li­citálhatnak a zombaiak? — Nézze, jöhetnek Harcra licitálni, s figyelembe is vesz- szük a jogos igényt. De ne akarjon senki se annyit el­vinni, amennyi már irreális. Az egész hétfői tétel nem tett ki négymillió forintot! — Ön mit tart jogos igény- nek? — Öt vagy hat holdról le­het szó, ezt azért tudom, mert jól ismerem a zombai licitáló­kat. Igazolják ezeket a terüle­teket, s vigyék innen, nem ér­dekel ez bennünket. Sőt, köve­telem is, hogy vigyék azt, ami megilleti őket. De nemcsak er­ről a vitatott tábláról volt szó! A Misóczkiékkal beszéltem, s kiderült, hogy más harci föld-re is szeretnének lici­tálni. Ez nem megy! Dr. Konkoly Lajos végeze­tül tesz még néhány kereset­len megjegyzést dr. Ótós Já­nosra, amit már csak azért sem idézünk, mert az érintett szabadságát tölti, ebből kö­vetkezően nem is sikerült őt megszólaltatni. Kollégája, Molnár Géza mindenesetre úgy véli, hogy lesz árverés. — Azt még egyelőre nem tudjuk, hogy mikor. Gyaní­tom, hogy a harciak az elkö­vetkező hetekben több fóru­mot is megkeresnek saját iga­zuk érvényesítése érdekében. Szerintem a törvényt az or­szággyűlés nem módosítja, mindenütt ez alapján árverez­nek az országban. Remélem, idővel majd csak meggyőzi valaki erről a harciakat. Ami bennünket ület, a jelentést a hétfőn történtekről már meg is írtuk és el is küldtük az Or­szágos Kárrendezési Hivatal­nak. Szeri Árpád Fotó: Degré Gábor Ossza meg örömét Olvasóink írják Tevelen drága jó édesa­nyám, Schweitzer Károlyné július 15-én ünepli 60. szüle­tésnapját. Ebből az alkalomból nagyon sok boldogságot, hosszú életet kíván: lánya, veje, unokái: Péterke, Károlyka, férje és édesanyja Ugyancsak Tevelen Biró Pé­ter augusztus 1-jén ünnepli 12. szülinapját. Ezúton kívánunk sok sikert a tanuláshoz. anya, apa, Károlyka mamák, papák, dédimama Aparhanton édesanyánk, Patócs Lászlóné július 23-án ünnepli születésnapját. Ez­úton szeretnénk jó egészséget és hosszú boldog életet kí­vánni: gyermekei, férje, vő je, unokája és anyósa Születésnapján, július 19-én sok szeretettel köszöntjük Hevesi Jánosnét Bonyhádon, a Kossuth u. 15-ben. Hosszú, boldog életet kívánunk: férje, anyósa, fia: János, menye: Gyöngyi, unokája: Nikolett, lánya: Éva, veje: Ádám Bonyhádon Csegezy Zsolt 1993. július 12-én ünnepelte 28. születésnapját. Ezúton kí­vánunk neki sok boldogságot és jó egészséget: szerető felesége és két kisfia A Magyar Vöröskereszt köszöneté A Magyar Vöröskereszt kö­szöni a magyar családok rendkívüli fogadókészségét, amely lehetővé tette, hogy a június végén közzétett felhí­vásra a jelentkezések lezárá­sáig a kért 100 hely helyett 560 gyermek számára biztosítot­tak volna meleg, családi ott­hont. A gyerekek július 7-én megérkeztek a háború sújtotta volt Jugoszláviából és három hétig maradnak a kiválasztott családoknál. A jelentkezést még július elején lezárták, ezt követően értesítették a sajtót és a televíziót arról, hogy a felhívást szüneteltetik. Ennek ellenére többször is elhangzott a felhívás a jelentkezések lezá­rása után is, emiatt nagyon sok szülő hiába jelentkezett. Ezért természetesen kérik megértésüket. Nincs akadálya annak, hogy a kizárólag levélben je­lentkezőket a családregisz­terbe felvegyék és az elkövet­kezendő években hasonló programok során elsőként hozzájuk forduljanak. Levél­cím: 1051 Budapest, Arany Já­nos u. 31., vagy 1367 Buda­pest, Pf. 121. A borítékon kérik feltün­tetni: „Gyermekprogram". Visszhang A „módosított menet j egy-ár marad A Tolnai Népújság IV. évf. 135. számában „A kala­uzok rászálltak a tolnai uta­sokra" cím alatt megjelent cikkel kapcsolatban az aláb­biakról tájékoztatom Önö­ket: 1993. május 23-tól - az 1993/94. évi meenetrend életbeléptetésétől kezdő­dően - az árhatóság döntése alapján a fizetendő menetdíj megállapításához szükséges kilométertávolságot a hiva­talos Menetrendkönyvből kell megállapítani, a koráb­ban használatos kilométer­mutató helyett. A Menet- rendkönyvben az elmúlt években végzett pályakor­rekciók is bedolgozásra ke­rültek. így egyes viszonylatok­ban változott a kilométertá­volság, mely esetenként díj­szabási (díjszámítási) öve­zetváltozással is együtt járt. Ének következménye az, hogy a Tolna-Mözs - Bud- pest viszonylatú teljesárú menetjegy ára 402,- Ét he­lyett - május 23-tól - 460,- Ft. MÁV hálózati szinten az eltérés csak ezrelékben mér­hető, s általában az övezet­csökkenés a jellemző. Bár tudjuk, hogy ez a vál­tozás kellemetlen, az ennek ellenkezőjét tapasztalok ré­széről viszont reklamáció nem érkezett. Utasaink menetjegyeinek korrekt vizsgálatára intéz­kedtem. Kérem mindezek szíves tudomásulvételét. Berta János igazgatóhelyettes Tudomásul vettük, bár nem szívesen. -Wy­Varsádon gyakorlatoztak az önkéntesek Tűzoltóság és polgárőrség Gy önkön Varsádon a központ mel­letti füves területről sűrű füst szált a magasba. -Tűz van! - mondták a helybeliek. Há­rom perc elteltével megérke­zett Gyönkiről az autó, a tömlő pillanatok alatt a tűz­csapra került, és néhány má­sodperc elteltével sikerült a tüzet megsemmisíteni. A varsádi tűz - szerencsére - nem volt igazi, a gyönki ön­kéntes tűzoltó egyesület tar­tott itt gyakorlatot. A egyesü­let parancsnoka, Lipics József huszonöt éves tűzoltói múlttal a hátamögött, 1991-ben vette át az önkénteseket, mint rang­idős. Az egyesület életrehívá- sának olyan célja volt, hogy Gyönkön elősegítsék a megfe­lelő tűzvédelem kialakulását. Először csak maguk próbál­koztak, aztán megérkezett a segítség is. Tárgyalt a polgár- mesterrel, aki támogatta ezt a kezdeményezést. A felszerelésük egy ARO tí­pusú gépkocsiból, poroltók­ból, tömlőkből, sugárcsövek­ből áll. Van egy kismotorfecs­kendő is, amit Gyönkön nem tudnak használni, mert nin­csen hozzá kút. A munkában ez sem jelentett akadályt, mert megtanulták és jól be is gya­korolták a tűzcsapról való sze­relést. Az effajta tevékenysé­get is komolyan vette a társa­ság. Sőt. Gyakorlatot is ren­deztek, hogy megmutassák felkészültségüket. A téesz megszűnésével Lipics József megkereste a traktorosokat, megbeszélni velük, hogy szá­razság idején mindig tartottak ügyelet, és így legyen ez most is. Tavaly 42 esetben vonultak ki tűzesethez. Összesen 72 po­roltót használtak fel. Több al­kalommal előfordult, hogy nem lett volna szükség a por-oltóra, de a baj megelő­zésére mégis használták azo­kat. „Úgy érzem - mondta a parancsnok -, az itt élő embe­rek most már érzik az egyesü­letünk fontosságát, és elfogad­ják a munkánkat". A tervekről szólva az egye­sület vezetője elmondta, hogy Gyönk valamennyi volt társ­községében bemutatót - úgy mint Varsádon is - kívánnak tartani. Ezzel azt a törekvést szeretnék elősegíteni, hogy az „alvó" önkéntes egyesületek újraéledjenek. A gyönki ön­kéntes tűzoltó egyesület tár­sadalmi munkában tevékeny­kedik, költségeit eddig a pol­gármesteri hivatal állta, s az elmúlt évben még a termelő- szövetkezet is hozzájárult. A teljességhez még el kell mondani, hogy az önkéntes tűzoltó egyesület újraéledésé­vel egyidőben ez a tízfős cso­port megalakította a polgárőr­séget is. A rendőrök nem tud­nak mindenhol jelen lenni, nem ismernek minden zeg-zugot, így ők nagyban a segítségükre lehetnek. Eleinte idegenkedtek a helybeliek a polgárőrségtől, de mára már megváltozott a falu vélemé­nye. Igyekeznek fiatalokat be­vonni a munkába, aminek természetesen az a célja, hogy megszerettessék velük mind az önkéntes tűzoltóságot, mind pedig a polgárőrséget.- p-teri ­A tűz szerencsére nem volt igazi <

Next

/
Thumbnails
Contents