Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

1993. június 1., kedd TÁJOLÓ »ÚJSÁG 5 Zenekarok, jelentkezzetek! Annyi, de annyi zenekar van már Tolna megyében! Szerin­tünk az egyszeri plakátnéző már réges rég feladta a harcot, hogy megértse, ki kivel van, ki mikor koncertezik. Miután ilyen nagyszerűen megindokoltuk, ami most követ­kezik, kihirdetjük: a kéthetente szombatonként jelentkező ZUG-oldalban szándékunk bemutatni az összes megyei zene­kart, fényképestől, mindenestől. Ahhoz, hogy egy együttes meg­jelenjen, legkésőbb június 10-ig írásban bekell küldenie a zene­kar nevét, tagjainak névsorát, ki milyen hangszeren játszik, milyen stílus(oka)t céloztak meg, mióta léteznek, milyen felvé­teleik vannak, mik a terveik és ezen kívül bármilyen fontosnak érzett mondanivalót. Ha van tűrhető minőségű fotó, azt is szí­vesen vesszük, ha nincs, úgy ezt kérjük jelezni a levélben. Ugyanakkor egy nevet, címet, esetleg telefonszámot is kérnénk, ahol elérhető a zenekar ügyeit intéző tag. Cím: Tolnai Népúj­ság, 7100 Szekszárd, Liszt F. tér 3., ZUG-oldal. Évadzáró a sportcsarnokban A Sing Sing Szekszárdon Pocsolyamalac Túr '93 - az el­nevezése annak a koncertsorozat­nak, mellyel a Sing Sing, a Dance és a Southern Special járja körbe az országot. Helyeseb­ben járta, hiszen a turné utolsó­előtti állomása - a június 18.-i nagy PeCsa-buli előtt - holnap 19 órától a szekszárdi sportcsar­nok lesz. Egyébként ez a koncert zárja a megyeszékhely tavaszi igen gazdag programját is. Tart­sunk így utólag egy kis leltárt, kik is jártak Szekszárdon január Innen­onnan Szekszárdon, a Ba­bits Mihály Művelő­dési Házban június 1-jé- től mintegy 60 órában indul az angol-német kezdő intenzív tanfo­lyam. A nyugdíjasklubban június 2-án Önmagád védelmében címmel tar­tanak foglalkozást, ahol vendég Bach József őr­nagy, a Tolna Megyei Tűzoltó-parancsnokság megbízott parancsnoka. Utazzon velünk kicsi­ben és nagyban! címmel a művelődési házban és a vasútállomásán meg­rendezett vasútmodell és mozdonykiállítást jú­nius 6-ig láthatják az ér­deklődők. * Szekszárdon, a Mű­vészetek Házában jú­nius 7-én, hétfőn, 19,30-kor a Szekszárdi Kamarazenekar Bach-estje lesz. Művé­szeti vezető: Földesi La­jos. Közreműködik Papp Sándor brácsán. Megjelent Előzetes a június 4-én kezdődő ünnepi könyvhét könyveiből: Sebeők János: Hisztérium- játék. Abszurd regény a XX. századról. Gaali Zoltán: A székely ős­várak története, mondája és legendája. A két kötet az Akadémia Kiadóé. Tornai József: Pünkösdi lobbanás. W.Gombrowicz: Testa­mentum. A világhírű lengyel író önéletrajzi regénye. Fehér István: Az utolsó percben. Magyarország nem­zetiségei 1945-1990. Cseres Tibor: Kentaurok és kentaumők. A regényt a Magvető adta ki. Sinka István: Nagy utakról hazatérve. Összegyűjtött ver­sek két kötetben. (Az ünnepi könyvhét kiad­ványaink csaknem teljes vá­lasztéka megvásárolható Szekszárdon a Kossuth köny­vesbolt megyei könyvtár előtti árusítóhelyén.) óta: Kézi Chopin, Sex Action, Kispál és a Borz, Vörös István és a Prognózis Band, Pál Utcai Fiúk, Akela, Traffic Jam, Bo­nanza Banzai, Európa Kiadó, Ki- nopuskin, I love you és számoljuk még hozzá a holnapi három zene­kart. Elég jelentős névsor. Lega­lább annyira, mint a Csörge-tói fesztiválé, amire - a legújabb hí­rek szerint - ugyancsak „ele­gáns" mezőnyt várnak a szerve­zők. Aki még nem tudná, ennek időpontja július 15-18. KRZ Pályázati figyelő 1. / Pro Domo pályázat 93. Hajléktalan ellátásban dolgo­zik? Önkéntes segítő? Egyik sem, de aggódva látja na­ponta, hány és hány ember él fedél nélkül, otthon nélkül? írja le gondolatait! írja le ta­pasztalatait! Az írásokat július 15-ig kell beküldeni. 2. / Kiegészítő ösztöndíj támogatás. A Soros Alapít­vány az 1993/94-es tanévre pályázati lehetőséget hirdet olyan fiatalok részére, akik nyugati egyetemekre felvételt nyertek és teljes ösztöndíjat kapnak az egyetemről. Megpályázható az ösztön­díj-kiegészítés könyvekre, zsebpénzre és menettérti, kedvezményes, legfeljebb egy évre szóló repülőjegy vásárlá­sára. Az alapítvány kizárólag csak azokat a pályázatokat fo­gadja el a tervezett utazás előtt hat héttel, amelyek va­lamennyi, a pályázati kérdőí­ven feltüntetett anyagokat, il­letve adatokat tartalmazzák. 3. / Felhívás a községi ön- kormányzati lapok országos seregszemléjére történő be­nevezésre. A Felsőszentiváni Önkor­mányzat Képviselő-testülete és lapja, a Szentiváni Híradó szerkesztőbizottsága 1992-t követően ez évben is meghir­deti a községi önkormányzati lapok országos seregszemlé­jét. Jelentkezési határidő: au­gusztus 20. 4. / Az „Alapítvány az Ön- kormányzatok Környezetvé­delmi Támogatásra" Kurató­riuma pályázatot ír ki az ön- kormányzatok részére. A pá­lyázat célja: szakértői segítsé­get nyújtani az önkormányza­toknak az 1994-ben megkez­deni kívánt bármilyen, kör­nyezetvédelmi célú beruházás megalapozásához, hogy ez célszerű, szakmailag elfogad­ható és anyagilag megvalósít­ható legyen. A pályázat benyújtási ha­tárideje: június 15. 5. / Xantus János-földrajz- emlékverseny. A Janus Pan­nonius Tudományegyetem Természettudományi Kará­nak földrajz tanszékei föld­rajzversenyt hirdetnek min­den középiskolás tanulónak az 1993/94-es tanévben. A verseny célja, emléket állítani Xantus János geográfus tevé­kenységének és elősegíteni a diákok földrajzi szemlélet- módjának kialakulását. Jeíentkezési határidő: jú­nius 10. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Paksi Ifjúsági Irodában. Cím: Paks, Gagarin u. 2. Tel: 75/311-646. Nyitva tartás: hétfőtől pén­tekig 14-20 óráig. Videovilág Elve vagy halva A Pokoli torony és a King Kong filmek rendezője, John Guillermin ezúttal egy klasz- szikus westemnel tartja 100 percen át izgalomban a video­filmek kedvelőit. A Tolna Me­gyei Könyvtár Videoklubjában található, Élve vagy halva című színes, szinkronizált amerikai film főhőse, Noble Adams (Kris Kristofferson) hajdan messzeföldön ismert nyomkereső volt, akinek neve hallatára még most is összerezzen-nek a banditák. Noble már évek óta ott hagyta a szolgálatot, legendás gyorstüzelő, egylövetű piszto­lya tétlenül lóg a kandalló fö­lött. Az egykori fejvadász farmerként éli mindennapjait Coloradóban, mígnem egy napon kopogtatnak az ajtaján, látogatója érkezik, volt tábor­noka, aki ma seriff. A tábor­nok a keménykötésű Noble segítségét kéri egy börtönből szökött, vallási fanatikusokból álló, gyilkos banda felkutatá­sára és elfogására. Élve vagy halva 500 dollár a vérdíj. A nyomkereső ellenkezik, de végülis a seriff meggyőzi, az ő tudománya nélkül nem képes elfogni a bűnözőket, Noble beadja a derekát. Útjukra, apja ellenkezése ellenére, elkíséri őket Noble nagyvárosból sza­badságra hazatért ügyvéd fia is, aki irtózik az erőszaktól. — Ez itt nem jogi egyetem, ez piszkos munka. Hajszolni kell egy ember és megölni mint egy állatot - mondja Noble a fiának. A fiú hajtha­tatlan, így aztán lekerül a szögről a legendás pisztoly, melybe a bosszúállás görög is­tenének neve van vésve, és el­indul a hajtóvadászat, a jumai börtönből szökött Vörös Jack után. A film a rendező és a forga­tókönyvíró jóvoltából mind­végig pergő, ügyesen kevere­dik az izgalom a romantiká­val. Szerencsés a szereplők ki­választása is: ördögien jól ala­kítja a bandita szerepét Scott Wilson. Bár a film végén a fő­szereplő meghal, de halála nem céltalan, mert ahogy azí öreg apacs indián megálla­pítja: Elment, meghalt, le­genda lett belőle. F. Kováts Éva Tv-napló Környezetünk, • •• 99 1 jóvónk Osskó Judit fáradt műsorához (Unokáink is látni fogják) jobban kellene ismerni Budapest térképét, de itt hangzott el egy mondat, ami mindenképp nagyobb figyelmet érde­melne. Egy svájci építész mondta a főváros fejlesztésével kapcsolatban, hogy óvakodni kell a tőkétől, mert az csak a maga hasznát nézi s a városkép épp úgy nem érdekli, mint a környezetvédelem. Mintha ezt a gondolatot folytatta volna Vargha János biológus, aki a Duna-kör tagjaként már 1984-ben megfogalmazta aggályait a vízierőművel kapcso­latban, amiért sürgősen publikációs tilalommal hallgattatták el. Keserű monológot hallottunk: a technológiai fejlődés olyan alávetett helyzetbe juttatott bennünket, ami arra is al­kalmas, hogy kiirtsa a költészetet. A környezetvédő moz­galmak, állapította meg a tudós, sajnos, nem játszanak sze­repet a társadalom életében, szavuk pusztába kiált. A Szov­jetunió bukásában nem az emberi értékek játszottak szere­pet, hanem a Nyugat technikai fölénye, a szabadságvágy kegyes óhaj volt csupán, de ettől még a birodalom fennma­radt volna. Mi a megoldás? - kérdezte a tudós, s így válaszolt: az önálló gondolkozás, ami irányítani tudja a politikát. De kér­dés, lesz-e hatása ennek a késő esti szomorú monológnak? Magyar nők a Gulágon? 1944 és 48 között százezer magyar állampolgárt ítélt el a szovjet hadsereg katonai törvényszéke, akik közül a Sztálin halála utáni években még ötezren sem tértek haza. Ez a tör­ténelmi tény. A tanuk ma is köztünk élnek, ezek közül szólal meg Sára Sándor új filmjében néhány asszony, aki túlélte a szörnyűségeket. Sára nemcsak a mai nézőkhöz szól, hanem a jövő történet- tudományához is. Előző filmjében a doni katasztrófa túlélőit szólaltatta meg, most azokat a nőket, akiknek semmi közük nem volt a háborúhoz, a véletlen sodorta őket egy olyan helyzetbe, amikor a kémkedés gyanúja is elég volt ahhoz, hogy évekre lágerbe hurcolják őket a hamis, koncepciós per alapján. Róluk eddig alig esett szó. Tudtuk, hogy itt vannak közöt­tünk, jóvátehetetlen sérelem esett rajtuk, azt is, hogy elítélte- tésük jogi képtelenség, mert magyar állampolgárok voltak, akiket szovjet katonai bíróság ítélt el, vizsgálat és védelem nélkül. A doni film tanúvallomások sorozata, helyenként tarkítva korabeli híradórészletekkel. Sára Sándor most kicsit oldot- tabbá tette a történetet, ami így filmszerűbb lett: szereplői évek múltán találkoznak, a legtöbben már meg sem ismerik egymást, s a közös emlék indítja el a beszélgetést. Ez a mód­szer nem veszi annyira igénybe a néző idegeit, vagy inkább csak megpihenhetünk és együtt örülhetünk a hajdani rab­társak találkozásának. Mert amit elmondanak, túl van min­den képzeleten. A vádlottat a véletlen vetette a szovjet elhárítás karmai közé s aki oda került, azt el is ítélték, mert bizonyítani kel­lett, hogy az ellenség itt van közöttünk s mindenképpen akadályozni akarja a szocializmus építését. A háttérben pe­dig a korabeli híradók felvételein Sztálin elégedetten moso­lyog kiszolgálóira, akik között jócskán vannak olyanok is, mint Szakasits, Marosán, Kádár, Rajk, akik rövidesen ugyancsak a „magyar nép nagy barátjának" áldozatai lesz­nek. Mi pedig, évtizedek múltán, fejet hajtunk az áldozatok emléke előtt, s azok előtt is, akik túlélték a népirtást. Csányi László Beszélgetés Menyhárt Jenővel „Eljátsszuk a hello baby-t, de hát akkor mi van?" — Megérte másfél-két évig dolgozni az új műsorotokon? — Az biztos, hogy most va­lami olyasmi van a szalagon, amit mi szerettünk volna. Min­denki maga ítélje meg, hogy ez jó, rossz, erős vagy gyenge, valahol ez már ízlés dolga. — Új lemez, új gitáros. Mi­lyen a Kirschner Péter? — Úgy gondolom, hogy jó és majd még jobb lesz. — Kicsit szerelmes lemez­nek tűnik... — Jobban látszik annak... Rafináltabb szerintem. — Tiéd akarok lenni - énekled az egyik dalban. Leül­tél, hogy most írsz egy sze­relmes számot? — Sokáig írtam, nem egy konkrét hatásra íródott. — A barátnőd mit szólt hozzá? — Ezt olyan sokáig írtam, hogy mire befejeztem, teljesen más barátnőm volt. — Most a szerelem van a főszerepben? — Jól érzem magam a barát­nőmmel, de mindenféle más dol­gok is vannak az életemben. — Amikor egyszer telefo­non kerestelek, egy idegen ak­centusssal beszélő hölgy vette fel a kagylót. — Egy amerikai lány, ó a ba­rátnőm. — Hogy megy egy ilyen megismerkedés? — Ez már komoly ... Ez spé­ciéi egy bárban ... De ezt most itt befejezném ... — Bár, egek, csillagok. Sű­rűn előfordulnak ezek a sza­vak az Európa Kiadó életében. — Szeretek a bárokba járni, igaz már nem annyira, mint ré­gen. Mindenkinek megvannak a kategóriái, amiben gondolkozik, nekem ezek a nehezebben konkre­tizálható helyek, mint a város, meg a bár... — A közönség még ma is a „hello baby"-t követeli, meg a hasonló régi számokat. Nem zavar? — Ezt megértem, mert van az emberekben egyfajta tehetetlenség és ezt nem feltétlenül pejoratív értelemben mondom. Mint néző, én is egy kissé ilyen vagyok. Sze­retem a már jól megszeretett számokat hallani a már jól meg­szeretett emberektől. Közben még kíváncsi vagyok, hogy mit csi­nálnak most. Egy bizonyos érte­lemben a zenekartól egy ilyen in­Az Európa Kiadó igazgatója ORWO-filmen telligens irányvonalat várnak el és ezt a közönségnek magafelé is el kellene várnia. Nem olyan egy­szerű az élet, hogy azt mondjuk: márpedig most játszd el a hello baby-t. Eljátsszuk, benne van a műsorban, de hát akkor mi van? — Szerinted az új Európa Kiadó-anyagot mikorra szere­tik meg az emberek? — Ügy érzem, az Európa Ki­adó most egy eldöntetlen helyzet. Magyarországon, ha jön egy do­log, annak meg is kell halnia. Ne­künk ez a történetünk itt: jön, be­robban, aztán kész, elkurvul, di- szidál. A 12-13 éves működés so­rán óhatalanul vannak olyan pe­riódusok, amikor a zenekar lejjebb teljesít. Ez természetes. Ilyenkor gyorsan el is temetik: úúú már nem a régi, persze, mert izé..., holott ez normális. Az Európa Kiadóval kapcsolatban sincs el­döntve, hogy ezt most szeretni kell, vagy nem, mert már nem az, mint régen volt. Ez a kazetta nem egy ilyen első lehallgatásos ügy. Őrülök, ha tetszik, de nem akarok annak a helyzetnek a foglya lenni, hogy mások szeretetéért dolgoz­zak és ebből mennyiségi kérdést csináljak, hogy minél többen sze­ressenek, minél többen vegyenek. Az is jó, ha valakinek csak úgy megvan a polcon és azt mondja, hát igen, ezt néha szívesen meg­hallgatom mosogatás közben. KRZ Fotó: Degré Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents