Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-29 / 149. szám
4 »ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. június 29., kedd Ismét eltelt fél év az önkormányzatok életében, ezt az is igazolja, hogy a Köztársasági Megbízott Területi Hivatalának illetékesei újra személyesen értékelték az önkormányMegalapozottan zati munkát Tamásiban. Megállapításaik szerint a képviselő-testület és a bizottságok működése, illetve döntése jogszerű, ellenük az elmúlt időszakban egyetlen törvényességi észrevétel érkezett. Ez is jogértelmezési problémákból adódott és azóta korrigálták. A hatósági döntések megalapozottságát jelzi, hogy ellenük fellebbezés csak a legritkább esetben fordul elő az állampolgárok részéről. Páriban járva jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy a közelmúltban történt ünnepélyes alapkőletételt követően beindult az érdemi munka. Jelenleg az üdülőfalu komplexum központi részére tervezett mesterséges tó - a leendő horgásztó - földmunkáit végzik. Amint arról már korábban írtunk, az első félévben a központi pályázattal támogatot- tan épülő Bocskai köz ldvite- lezési munkái jó ütemben folynak, a hivatalban pedig az illetékes műszaki munkatársak már készítik elő a Klapka utca burkolásának pályázatát. Rossz hír, hogy az állami költségvetés közismert nehézsége miatt az esetleges támogatás folyósítására csak 1994-ben kerülhet sor. Amint azt olvasóink a legutóbbi képviselő-testületi ülésről szóló tudósításban olvashatták, a jelenleg szünetelő mozi átköltözik a művelődési központba. Ottjártunkkor éppen az ingóságok átköltöztetése folyt. Híreink szerint jelenleg a műszaki feltételek megteremtéséről tárgyalnak, és az már biztosnak tűnik, hogy az üzemeltető a művelődési intézmény lesz és a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalattól rendelik meg a műszaki feltételeket. Amikor részletesebb információhoz jutunk, ismét tájékoztatjuk olvasóinkat. Dühöngés ötezerért Február vége volt, amikor a hölgy megjelent a polgármester asz- szonynál, s ott előadta, hogy nevelési segélyre tart igényt, mivel a gyerekeinek nem tud kenyeret venni. A bejelentés nem maradt, mert nem maradhatott válasz nélkül, s az hangzott el - logikusan és jogosan -, hogy mindhárom gyermeke rendszeres segélyben részesül, hiszen napi hatvan-hatvan forint napközi térítési díjat fizet utánuk az önkormányzat, s ez havonta több mint háromezer forint. A hölgy erre - ahogy mondani szokták - bepörgött és „bejelentette", hogy ez jár(?) neki, mellette pedig még nevelési segélyre is jogosult. Hozzátette azt is nagy büdös öntudattal, ha nem kap segélyt, akkor a „többiekkel" együtt feljelenti a polgármester asszonyt, aki próbálta megmagyarázni az adható és a jár közötti különbséget, azt, hogy csak a már említett összeget tudja biztosítani neki az önkormányzat, mivel százötven másik rászoruló gyerek van még a faluban. Egy javaslattal is próbálkozott a községi vezető mondván, a hölgy férje menjen el a hivatalhoz közmunkásként dolgozni, akkor több lesz a pénzük, meg aztán kevesebbet autózzon az ember a hetven forintos benzinnel, mert úgy jut kenyérre. Több se kellett az „önérzetes" állampolgárnak, az asztalhoz ugrott, jobb kezével a polgármester felé csapott, akinek sikerült a nagynak indított tasli elől elkapni a fejét. A pofon nem ért célba, ám az íróasztalról mindent lesöpört a dühös perszóna, majd összeszedte magát és teljes intelligenciáját latba vetve mocskolódni, fenyegetőzni kezdett. Az ügy a bíróságra került - bár a polgármester felajánlotta, ha bocsánatot kér tóle, elfelejti az esetet s a bíróság hivatalos személy megsértésének súlyos vétsége miatt ötezer forint pénzbírsággal sújtotta a magából kivetkőzött hölgyet, aki ott sem tagadta meg önmagát. Hallván az ítéletet, azt kérdezte bírót ingerlő pimaszsággal, mi lesz, ha nem fizeti ki a büntetést. Akkor száz nap elzárásra átváltható - mondta a bírónő. Mi lesz a gyerekeivel? - tudakolta nem kis éllel ezután az asszonyság. Bevigye őket addig a bíróságra, netán a községházára? Csak akkor csitult a harcias amazon, amikor azt a választ kapta, hogy nem alkudozni hívták, aztán meg szóba kerülhet az állami gondozásba vétel is. Az esetnek - úgy gondolom - van tanulsága, ami remélem, kiderült az előzőekből. Egy tény azonban: ebben a nagy „hadakozásban", önbíráskodásban szerencséje is volt a tájékozatlan, erőszakos követelődzőnek - ha ugyan ezt szerencsének lehet nevezni -, ugyanis május 15-e után a hivatalos személy ellen elkövetett sértés, fenyegetés már két év szabadságvesztéssel és húszezer forint pénzbírsággal sújtható. Reméljük, erre nem pályázik az ozorai hölgy és azt a gondolatot is elveti, hogy a bírság összegét az önkormányzattól követelje - segélyként.- ékes Vagyonrészért műhely Három tevékenység, az ön- kormányzatoknál most folyó „sláger" biztosít októberig munkát Belecskán. Az iskolához vizesblokkot készítenek, a községben háromszáz méter járdát építenek - ehhez pályázaton nyertek pénzt - és kialakítanak tavalyról áthúzódó beruházásként két szolgálati lakást is. A kivitelezés jogát egy teveli pályázó nyerte, s úgy határozott, hogy belecskai munkanélküli kőművesekkel köt szerződést. Ez a nem mellékes körülmény elvezet bennünket egy, de inkább kettő igen lényeges témához. A Belecskán lévő nagyon jó állapotú gépműhelyt vagyonrészekkel megváltja az ön- kormányzat. így kettős eredmény, ha úgy tetszik, haszon származik belőle, ugyanis aki pénzre szeretné átváltani a vagyonrészét, az megteheti, s megmarad a községben, a községnek a jó épület. Ha igény lesz rá, kiadják, hiszen nagyon jól végezhetők benne vasipari munkák. Támogatják a tehéntartó gazdákat is, újra megalakítják a legeltetési bizottságot. A szövetkezettel megegyeztek már a területben és az önkormányzattal köthetnek szerződést a díjtétel ügyében. Gyulajról és Gyulajért j&gg& gg iiii gg * gggg|gggg % §§ MMÜlPi HH 11 gg gg ssm gg|ggggg I1 § S£&£&gji§ Találkozás Müller János igazgatóval Egy éve igazgatja a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaságot Müller János, aki egyáltalán nem új ember a cégnél, hiszen harmincegy éve az erdő- gazdaságnál szolgál, s abból is harminc évet a központjában töltött. Úgyszólván minden ágazatot megjárt, de legközelebb a műszak, a beruházás, az erdőművelés - felújítás, telepítés - áll hozzá. — Viszonylag rendezett gazdasági állapottal rendelkező céget vettem át - mondja elöljáróban az igazgató -, s ezt igyekszem a megindított dolgokkal együtt - itt a privatizációra gondolok - erdő és vad kapcsolatában továbbvinni. Apropó, privatizáció. Elvárás, hogy a gazdaság csak erdőgazdaság profilban tevékenykedjen, az ezen felüli részeket - műszaki ellátás, fa- feldolgozás - privatizálja. Ez részben folyamatban, részben pedig előkészület alatt van. Korábban privatizálták a fakitermelést, a szállítást, ennek folyamán a létszám felére csökkent ugyan, de az elmentek nagyrésze vállalkozóként most is megtalálja a munkáját és a helyét az erdőgazdaságnál. Egyébként a műszaki erdészetet, a nagydorogi és a csibráki fűrészüzemet jelölték ki privatizációra. Szóba hozzuk a mindennapi tevékenységet, s megtudjuk, a jelenlegi időszakban nőtt a fakitermelés, kilenc- ven-százezer köbméter évente, és ez évi kétszázötven-háromszáz hektár erdő- felújítást jelent. Fő fafaj a tölgy, az akác és a cser - ez utóbbi kettő mintegy hatvan százalékot tesz ki -, s ez az állományérték országosan nem kiemelkedő, csak közepes. Bizonyára ennél több szót érdemel - éppen az érdeklődés miatt - a vadgazdálkodás, az európai hírű gyulaji dám. — Általában a vad és az erdő összhangja felborult. Valójában jóval több a vad, mint amennyit a terület el tud tartani - halljuk Müller Jánostól. - Ezt mutatja az is, hogy területen belül csak kerítéssel lehet felújítani az erdőt. A felborult egyensúly helyreállítása hosszabb időt igényel, s a technikai feltételek hiányában a gazdasági lehetőséget fokozatosan szeretnénk kihasználni. Az állomány csökkentését hetven százalékban - ebben benne van a tarvad is - vendég általi kilövéssel akarjuk elérni. Ennél az aránynál nemcsak a külföldi vadászokra gondolunk, hanem megfelelő térítés esetén a hazaiaknak is biztosítjuk a lehetőséget. Elvem, hogy a nagy létszámmal a zárt területen minőséget igazából nem lehet produkálni és a vadász sem tud szakmai munkát végezni. Igazi szakmai munka akkor domborodik majd ki, és régi hírnevét akkor szerzi vissza Gyulaj, ha a létszámcsökkenés bekövetkezik, mert így önmaga megújítására képes állomány lesz. Szólni kell - meg is tesszük - arról is, hogy van a gyulaji erdőnek a kerítés ellenére egyfajta nyitottsága. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy az erdő bárkinek, bármikor látogatható, de csoportoknak szívesen bemutatják az értékeket, az érdekességeket. Jó példa volt erre az általunk is megírt erdei iskola, az egyetemi csoport, a kisgimnazisták látogatása vagy éppen a két iskolai osztály által megtartott madarak, fák napja. Az erdő teljes felszabadítását a jelenlegi gazdasági viszonyok nem teszik lehetővé, s ha szabad ebben a kérdésben véleményt mondani, akkor jól van ez így. Átalakulás, rt.-vé válás előtt áll a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság, ami azt jelenti, hogy a jövőben a gazdálkodást és az ezzel kapcsolatos felfogást is meg kell változtatni. Úgy tűnik, Száz százalékos állami rész marad és remélhetőleg nem kimondottan profilorientált rt.-vé válik.- ékes - Fotó: Gottvald Károly Levél a szerkesztőhöz Kedves Laci! A vakáció elején, a balla- góktól való búcsúzkodás vidám, néha szívfacsaró percei után összeszedem egy csokorba az elmúlt másfél hónap tolnanémedi eseményeit. Május 17-én véleményezte a pedagógusok közössége az ÁMK igazgatói posztra beérkezett pályázatokat, s találkozott a jelöltekkel. Az önkormányzat június 9-én döntött az új igazgató személyéről. Zsifkovits Éva 6. osztályos tanulónk 2 napot töltött Csillebércen az „Érted! Érted?" gyermektalálkozón. Az ő személyében köszöntjük a gyermekönkormányzat új polgármester asszonyát. A gyerekek szavazatai alapján helyettese Nagy László 7. osztályos tanuló. Negyedikeseink résztvettek Dombóváron a tanulmányi versenyen. Kimagaslóan szerepelt magyar nyelv és irodalomból Farkas Szilvia. A verseny folyamán végig egyenletes teljesítményt nyújtott Cseh Gyurika és jó eredményt ért el Balásy Bese. Vöröskeresztes tanfolyamunk záróakkordjaként 10 gyerek képviselte iskolánkat Nagykónyiban, az ifjú vöröskeresztesek találkozóján. Hagyományteremtés céljából, 1994-ben szeretnénk e rendezvény házigazdái lenni. Az anyagi fedezetét a MÚSZ Országos Ügyvivő Testületéhez beadott pályázatunkkal szeretnénk megteremteni. A lebonyolításban számítunk a Vöröskereszt Tamási városi vezetőségére. A nap védnöke a falu orvosa, Dr. Balásy Bese lesz. Botos Ágnes 8. osztályos tanuló 400 m-es futásban első helyezést ért el a megyei atlétikai versenyen. A tehetséges kislány edzőjével, Balassa Zoltánnal június közepén elutazott Tatára, az országos döntőre. Május 28-án lány kézilabda csapatunk hazahozta Hőgyészről a „Felszabadulás Kupa" vándorserleget. Fiú kézilabda csapatunk az előkelő 3. helyen végzett. Hat osztály nevezte be csaptát a „Gyermekzsúr" címmel megrendezett terítési versenyre. A hangulatos, ötletes munkákat a zsűri egy-egy jégkrémtortával díjazta. A közönségdíj tulajdonosa a 8. csapat. Június 14-én utazhatott 13 tagú lánycsapatunk a Kenguru Olimpia Országos döntőjére Csillebércre, ahol három napon keresztül ismerkedhettek, versenyezhettek a gyerekek. Az iskolabolt szorgalmas eladói június 15-én színházlátogatással egybekötött kiránduláson vettek részt Budapesten. És végül, de nem utolsósorban essék szó a gyermeknapról. Egy szülő, Gergály Imréné véleménye: „Milyen jó is volna, ha minden nap gyermeknap lenne. Ezt a 6 éves lányom mondta, amikor fáradtan, maszatosan, az apró, de számára kincset érő ajándékokkal megrakottan, boldogságtól csülogó szemmel hazaértünk május 29-én este. Azóta is sokan és sokszor emlegetik a faluban azt a napot. Kedves emlék maradt. Ezt nagyrészben az iskola gyermekszerető pedagógusainak - akik megmutatták, hogy falun is lehet jó dolgokat csinálni -, és főleg Erzsi tanár néninek köszönhetjük, aki régóta készült erre a napra. A polgár- mesteri hivatal, a falu vállalkozói, a termelőszövetkezet dolgozói, a kívülállók és mi szülők sok ilyen boldog napot kívánnánk a gyerekeinknek. Nemcsak május utolsó vasárnapján." Egy gyerekcsoport véleménye (a riporter Ágota Gyöngyi): Nagyon jó volt ez a nap, szerintem a gyerekek és mindenki jól szórakozott. Köszönöm mindazoknak, akik ezt lehetővé tették. Nekem nagyon tetszett a gyereknap, különösen érdekes volt az óriáscsúzü, Gölöncsér tanár néni „agyszüleménye". A délelőtti fociban nem vettem részt, mivel nem fértem be a csapatba, de délután végigjártam a helyszíneket. Á meccsek nagyon tetszettek, lehet hogy csak azért, mert mi nyertük meg a vándorserleget. Délután az állomásokon sokat kellett várni, mert nagyon sokan voltunk. A kellemes felfrissülést a fagyizás biztosította. Kívánok neked kellemes nyaralást, felüdülést testben és lélekben egyaránt: Gölöncsémé Erzsi Gólyarekord A tavasz hozta ismét vissza Ozorára a gólyaszülőket, hogy aztán a varroda melletti villanyoszlop tetején lévő fészküket megigazgassák, s a természet törvényei szerint utódokról gondoskodjanak. Ez annyira jól sikerült nekik, hogy négy hosszúlábú „csemete" tátogat most a nagy, kerek, komfortos, fehérre „meszelt" fészekben, miközben visszavárja az eleség után kutató szülőket. Most még nincs szánypróbálgatás, próbarepülés, de annak és az afrikai utazásnak is eljön majd az ideje, ha megnőnek és megerősödnek az ozorai tücsöktől, békától és a többi gólyacsemegétől. Hallani a Sió parti községben, hogy az említett gólyacsalád mindig üyen szapora, emberi fogalmak szerint optimista volt, ugyanis tavaly három, tavalyelőtt pedig négy fiókát költöttek és neveltek, önmaguk és az őket mindig szívesen váró, látó helyiek nagy-nagy örömére. -élá i
