Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-28 / 148. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. június 28., hétfő Hajdan 310 éve, 1683. június végén Kara Musztafa nagyvezír 160 ezres serege Szekszárd mellett harminc kilométeres menetoszlopban vonul Bécs ostromára. 295 éve, 1698. július 4-én Mérey Mihály apát és Marton- falvy István Bécsben tizenegy helységről állapítja meg oklevélben, hogy azok a szekszárdi apátság birtokai. 145 éve, 1848. június 30-án Szemere Bertalan belügyminiszter Augusz Antal alispánnak írott levelében kifogásolja, hogy jobbára zselléreket soroztak be nemzetőrnek: „A nép legszegényebb osztálya ellen intézett ezen rendelet szintúgy a testvériség és egyenlőség, mint a nemzeti őrseregről alkotott törvénnyel ellenkezik, és könnyen elégü- letlenséget és nyugtalanságot Rejtett értékeink támaszthatna", ezért elrendeli, hogy „személy válogatás nélkül" állítsák ki a nemzetőrséget. 110 éve, 1883. június elsején Várkonyi Sándor a Tolnamegyei Közlönyben Garay János költő elleneinek című cikkében megvédi a jeles alkotó emlékét a jelentőségét kétségbe vonóktól. 100 éve, 1893. július 3-án megelégede- éssel nyugtázta a helyi sajtó, hogy Gombos János miniszteri tanácsos - mivel „Szeg- zárdon minden foglalkozásnál a jövedelmi viszonyok any- nyira hanyatlottak" - „a régi adónak tetemes leszállítását" ajánlotta. 90 éve, 1903. június 28-án közölte a Tolna vármegye: „Csók István kitűnő festőművészünk, kinek a sárközi népviselet még a múlt évi ott időzése alatt nagyon megtetszett, hosszabb tartózkodásra ismét lejött Őcsénybe. Az őcsényi hegyen ütötte fel műtermét. Krónikás Régi szekszárdi vízvezetékeink Szekszárdon régóta hagyományosan tréfás mondás, hogy a vizet csak mosásra, mosdásra szokás használni, inni nem embernek való. A közeli Sárközben meg egyenesen az a mondás járta ebéd után: „Ne higgye ez az étel, hogy a kutya ette meg", azaz adjon a gazda innivalót, mégpedig bort, mert evés után csak a kutya iszik vizet. A régebbi korokban azonban meglehetős becsben tartották a jó kutakat és forrásokat. Az utóbbiak vizét égetett agyagcsöveken vezették a két csurgóból a település központjába talán a rómaiak, de a törökök minden bizonnyal, amit kellően igazolnak a Béla téren előkerült vezeték szép dárab- jai. A rómaiak ciszternákat is építettek, ezek egyikét találták meg a Fejős-ház telkén, a középkor folyamán pedig az egyik leginkább használt kút lehetett a Béla-téri templomtól délkeletre megtalált víznyerő. A várnak saját kútja is volt, a századfordulón megejtett vizsgálat szerint meglehetősen nagy nitráttartalmú vízzel. A Garay tér, amely előzőleg a Zöldkút nevet viselte 1881-ig, a később szökőkútként hasznosított, majd elrontott bő forrás közelében egy másikkal is dicsekedhetett, ennek nyomaira a Pirnit- zer-ház építésekor bukkantak. Ha szőlőben volt saját kútja valakinek, az külön értéket jelentett, s erre nemcsak a Borkút elnevezés utal, hanem az a Borzsák Endre által kifigurázott polgártárs is, aki „kifogyhatatlannak" jelölte meg hirdetésében szőlőbéli kútját. A népesség (s köztük a vízivók) számának növekedésével, a kórház terjeszkedésével, a városiasodással egyre égetőbbé vált a vízellátás kérdése. Jól példázza ezt Babits Mihály 1904 szeptemberében Kosztolányinak írott levele, amelyben a szomszéd ház leégésének okát főleg a vízhiányban jelöli meg. Végül csak 1912-re jutott el odáig a rendezett tanácsú város, hogy vízvezeték létesítésére gondolhasson. Ennek alapját az 1908-ban fúrott első ártézi kút jelentette, amely kellő meny- nyiségű és jó minőségű vizet adott. A város felkérésére Be- csey Antal mérnök készítette az egész akkori települést ellátó hálózat tervét, csakhogy ezt még jóvá kellett hagyatni. (Jellemző közállapotainkra, hogy a végső áment a belügyminiszter mondhatta ki.) Nyolcvan éve, 1913. július elején meg is érkezett a válasz, de nem sok köszönet volt benne a Tolna vármegye és a Közérdek július 7-i értékelése szerint: „A Becsey-féle terv a városi vízvezetéknek a város egész területén való kiépítését körülbelül 532000 korona költséggel és mintegy 14,3 fillér termelési egységárral tette volna lehetővé, a megcsonkított terv a szükséges ártézi kúttal 300000 korona költség mellett csak a város egyhar- mad részén létesít vízvezetéket, a lakosság kétharmad részét továbbra is a közkutak használatára utalja a (meleg ártézi) víz nélkülözhetetlen lehűtéséről nem gondoskodik és a közbiztonsági szempontból nélkülözhetetlen közcsapokat mellőzi. Emellett a víz termelési ára kéttized fillérrel még magasabb volna... De nem felel meg a város érdekeinek az sem, hogy a vízdíj fizetése a vízmérő órák kötelező használata nélkül „terveztetik", továbbá a vízdíj nem egységes. Az egy év múlva kirobbant háború a következő időszakra hagyta a megvalósítást. Vendel István polgármester azt írja könyvében, hogy az Egyesített Magyar Városi (Speyer) kölcsönből, tehát külföldi tőkéből terveztették meg ismét Becsey Antallal, majd a budapesti Bründl cég 1925. szeptember 19-én megkezdett és 1926. július 11-én befejezett munkálataival a négy ártézi kútból nyert víz a kezdeti 145 ezerről 400 ezer köbméter mennyiségben jutott el a felhasználókhoz. Akkoriban - állítólag - nemcsak az ára, hanem a minősége is szabványos volt... Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka Játék határok nélkül Karnyújtásnyira az aranyéremtől A fal útját állta a remekül szereplő szekszárdi csapatnak Hamisítatlan hegyi üdülőfalu fogadta azt a szekszárdi csapatot Svájcban, amelyik a Játék határok nélkül elnevezést viselő erőpróbán kívánta bizonyítani tudását. A három személygépkocsival és egy mikrobusszal érkező csoport számára az 1400 méter magasságban található Leukerbad fürdőhely jelentette a végcélt, azaz a nyugati világban mindenütt ismert és közkedvelt vetélkedő helyszínét. Kovács Károly önkormányzati képviselő többedmagával együtt ugyancsak a versenyzőkkel tartott: számára az első élményt a a fürdők változatossága jelentette. — Egymás mellett sorakoztak a medencék, a nyolc fokostól a negyven fokosig. Emellett síelni is lehet a települést övező hegyekben, nem véletlen tehát, hogy tavaly is majdnem másfélmillió turista kereste fel Leukerbadot. A múlt hét végén tartott versenyre hét ország - Csehország, Görögország, Olaszország, Portugália, Svájc, Wales és Magyarország - hét csapata érkezett. A szombati polgár- mesteri fogadás után rögtön el is kezdődtek az előkészületek, sorsolás és mezpróba várt az indulókra. — Fantasztikusabbnál fan- tasztikusabb ruhákba bújtak a csapattagok az előzetes igazítás végett - folytatta Kovács Károly. — Nagy sikert aratott az elöl-hátul szivaccsal kitömött, óriási méretű alakot formázó jelmez. Később ebben az öltözékben kellett egy szűk lyukon átpréselődni. A vasárnapi főpróba után hétfőn este fél kilenckor végre elkezdődött a várva várt megmérettetés, azaz csak kezdődött volna, hiszen egy óriási felhőszakadás miatt több mint egy órával később sorakozhattak fel a versenyzők - köztük a Debulay Orso- lya-Gergelyffy Lea-Pósta Kata-Stella Éva-Klem Zsolt- Pósta Endre-Pósta Péter-Úz- ner György, valamint a tartalék Tolnai Gabriella és Tóth Róbert összeállítású szekszárdi csapat - a berendezett, átalakított műfüves labdarúgó-pályán. — Jól kezdett a gárda, s ezt a jó indulást még jobb középjáték követte - idézte fel a sorversenyek izgalmas perceit Kovács Károly. — Végig vezettek a szekszárdi fiatalok, s még az utolsó feladat előtt is úgy tűnt, hogy nem lehet tőlük elvenni az elsőséget. Sajnos, a záró fordulóban jött az a bizonyos banánhéj. A versenyzőknek egy másfél méter magas ágyon feküdve kellett áttörniük egy habszivacsból kialakított falat. Ezt a feladatot a portugálok oldották meg a leggyorsabban, pont azok, akik másodikként ott voltak a nyomunkban. Ez azt jelentette, hogy összesítésben ők nyertek, nekünk meg kellett elégednünk a második helyezéssel. A képviselő szavait idézve a portugálok őrjöngtek örömükben, a szekszárdiak táborában pedig volt sírás-rívás bőségesen a biztosnak látszó első helyezés elvesztése miatt. A kedélyek később valamelyest megnyugodtak, mert azért az ezüstérem is szépen csillog, s a teljesítmény így is nemcsak elismerésre méltó, hanem kimagasló. De az a habszivacs fal... az még bizonyára sokáig emlékezetes marad a szekszárdiak __ számára. Szeri Árpád Fotó: Kovács Károly A Svájcba utazó szekszárdi csapat szponzorai: Alisca Hotel, Aliscavin, Digitech Kft., Gemenc Hotel, Gemenci Szabadidő Központ, Dofém Kft., Kereső Kereskedelmi Ház, Mezőgazdasági Rt., Papirusz Bt., Reform Gmk. Dombóvár, Samsonite, Tolna Megyei Vállalkozói Központ, Trófea Étterem. .................. A szekszárdi csapat tagjai Az egyik versenyszám: halászás a medencében Garázs ügy vagy etikai ügy? „A hírek, amelyek a városból érkeztek" Furcsa helyzetbe kerültek Szekszárdon a csatári toroknál a Béri Balogh utca lakói. Először azért gyűjtöttek aláírásokat, hogy legyen végre garázsuk, most meg azért, hogy ne legyen. Pontosabban ne olyan legyen, amilyet a képviselőtestület már jóváhagyott. De beszéljenek erről maguk az érintettek. Horváth Endre lakó:- Amikor 11 évvel ezelőtt ideköltöztünk, a parkolás nem volt megoldva. Olyannyira nem, hogy tűz esetén még a tűzoltás is nehézséget okozott volna. Fordultunk mi mindenféle fórumhoz, de nem sok eredménnyel. A dolog akkor vett fordulatot, amikor közös képviselőnk a kezébe vette az ügyet. A lakók elpártoltak Konkoly Gyula, a közös képviselő:- Ez év februárjában az egyik lakossági fórumon, amikor a déli városrész rendezési tervét ismertették, Jobban Zoltán képviselő is ott volt, sőt Lenkey Imrét a MODULEX Bt. vállalkozóját is elhozta. A rendezési terv szerint megvalósíthatónak látszott 62 garázs megépítése úgy, hogy a tetején 71 autó parkolása is megoldott legyen. Ennek mindenki nagyon örült, de a kivitelezést úgy képzeltük el, hogy társadalmi munkában minél többet vállalunk, hogy a költségek alacsonyabbak legyenek. Szóbeli tájékoztatás után április 30-án már levelet is kaptunk, hogy a képviselő- testület elfogadta a kivitelezést, mellyel megbízta a MO- DULEX Bt-t. Horváth Endre:- A lakókkal addig érdemben seriki nem tárgyalt, de már kész tények elé voltunk állítva: „tudomásul veszem, hogy a MODULEX Bt. által előzetesen kalkulált 400.000 forint/garázs, becsült összeg, mely a tervek elkészülte után pontosításra kerül." - tehát terv még nincs, de ár már van. Mi ezt nem így képzeltük. A MODULEX Bt. a lakóktól megbízást nem kapott. Konkoly Gyula:- Május 27-én 42-en írtuk alá azt a levelet, melyben visz- szaléptünk az így megvalósuló garázsoktól. Az itt élők kis pénzű emberek, mi részben saját munkaerőnket is felhasználva, alacsonyabb költségekben gondolkodtunk. Horváth Endre:- Nem értjük, hogy ki találta ki, hogy ezt a munkát a MODULEX Bt-nek kell elvégeznie. Mért nem lett megpályáztatva? Akkor választhattunk volna olyan kivitelezőt, aki a legelfogadhatóbb ajánlatot teszi, hiszen mi fizetünk érte. A döntést felfüggesztik Ennyit az előzményekről. A történet hamarosan furcsa fordulatot vett. Konkoly Gyula közös képviselő panaszával felkereste dr. Leidecker Jenőt, a városrész képviselőjét, akinek a tudomására hozta, hogy a MODULEX Bt. tagja Jobban Zoltán képviselő. Leidecker Jenő a hallottakról tájékoztatta a polgármestert, mellékelve a bizonyosság kedvéért a MODULEX Bt. cégbírósági bejegyzéséről egy másolatot. Az iratot átadta a jegyzőnek. A másnapi (június 10-i) testületi ülés első perceiben Kocsis Imre Antal polgármester bejelentést tett: saját hatáskörében felfüggeszti a garázsváros építését és újbóli megvitatásra visszautalja a jogi és etikai, valamint a gazdasági bizottságnak. Lenkey Imre, a MODULEX Bt. vezetője:- A lakossági fórum után igényfelmérést végeztünk, melyet 50 ember írt alá, ezután a képviselőtestület egyhangúlag elfogadta azt a megoldási módot, ami a lakossági fórumon elhangzott. A döntés ismeretében fordultunk a polgármester úrhoz, hogy a terület hasznosítására vonatkozó lehetőséget a MODULEX Bt-nek adja át. Erről döntött a gazdasági és jogi bizottság. A közterület hasznosítására a szerződést az önkormányzattal május 26-án megkötöttük. Június 14-én készültek el a tervek, de addigra már hu- szonegynéhány ember visszavonta az igényét, amit sajnálok, mert a tervet nem is látták. Nem hiszem, hogy ez a mi munkánkat befolyásolná, mert azóta is folyamatosan jelentkeznek.- A polgármester úr felfüggesztette a garázsok építését, illetve az ügyet visszautalta a két bizottság elé újbóli megvitatásra.- Én ezen nagyon meg vagyok döbbenve, mert érvényes szerződés birtokában már elkezdtük az építkezéshez szükséges anyagbeszerzést több millió forint értékben, valamint a tervezési munka folyamatban van.- Miért a MODULEX Bt. kapta meg ezt a lehetőséget?- Mert nem jelentkezett más. A két bizottság hallgatott 1993. június 17. Cégbíróság. A MODULEX Bt-nek a cégbírósági bejegyzés alapján, a megalakulása óta kültagja Jobban Zoltán, az ügyben állást foglaló gazdasági bizottság elnöke. Ez év április 29-én érkezett egy levél - melyet ti cégbíróság akkor még nem dolgozott fel - a társasági szerződés módosításáról. (Erről a levélről és a beérkezés dátumáról később még szó lesz.) A cégbíró azt is elmondta, minden beérkezett levelet regisztrálnak, semmilyen bejegyzési kérelem nem veszhet el. A változásokról a társaságoknak 30 napon belül értesíteniük kell a cégbíróságot, ennek elmulasztását bírságolják. Június 15-én a jogi, etikai, majd június 17-én a gazdasági bizottság ült össze. Az előbbit dr. Leidecker Jenő szabadsága miatt dr. Ferenczy József, az utóbbit Jobban Zoltán vezette le. A két bizottsági ülésen még csak szó sem esett arról, hogy összeegyeztethető-e az erkölcsi normákkal az, hogy ugyanaz az ember szavazhat-e arról amiben ő maga is érdekelt. Ehelyett a képviselők az ügyet olyan lakossági panaszként kezelték, miszerint az esztétikus, városképbe illő, megtervezett garázsok helyett a lakók egy része olcsó bádoggarázst akar önerőből építeni. A kósza hírek a városból Június 18, péntek. Kocsis Imre Antal, a város polgár- mestere fogad.- Mért függesztette fel a garázsok építését?- A felfüggesztés oka az volt, hogy érkezett az önkormányzathoz ugyanazoktól a szekszárdi polgároktól egy bejelentés, akik korábban igényelték a garázsépítést, hogy a jelenleg tervezett garázsokról lemondanak. Miután a garázsépítés megszavazása korábban éppen ilyen lakossági bejelentésre történt, így feltétlenül foglalkozni kellett ezzel a «
