Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-03 / 127. szám

1993. június 3., csütörtök DUNAFÖLDVÁR »ÚJSÁG 5 Hirtelen halál május elsején Vesztettek egy állást - nyerhetnek egy pert Az autójavításból nem tudott megélni A dolgozók egy csavarhúzót sem vehettek meg Áprilisban még sorakoztak kapuja előtt az autósok, kun­csaftok és átutazók egyaránt, aztán szinte minden átmenet nélkül lehúzták a rolót: május 1-vel megszűnt a volt Shell-In- terág, majd a Fehér és Társa Kft. tulajdonában lévő autó­szerviz, szélnek eresztve hat szerelőt. A felszámolás oka: gazda­ságtalan működés. A műhelynek az utóbbi év­tizedekben komoly kun­csaft-hálózata volt, bár ezt fő­képp annak köszönhette, hogy javítás mellett alvázvé­delemmel is foglalkozott. A Shell és az Interág szétválása után aztán gyorsan hanyatlott az ipar.- Nagy veszteséggel mű­ködött a szerviz - mondja Smutz György, a kft. műszaki igazgatója - kiderült, hogy az autójavításból nem tud meg­élni. Ez hat-nyolc évvel ezelőtt is így volt, akkor a benzinkút tartotta el a műhelyt. A keleti kocsik értékesítésének csök­kenésével a korróziós műhely is munka nélkül maradt. Kö­rülbelül húsz millió forintos beruházás kellett volna, amely tizenöt év alatt térült volna meg, ezt nem vállalta a kft. Egyes vélemények szerint tudatos leépítésről van szó, mert hol éljen meg egy autó­javító, ha nem egy benzinkút mellett? A műhely vezetője szerint hosszú évek óta egy gyufaszálat sem kapott a föl­dvári szerviz, fejlesztés nélkül pedig nehéz gazdaságosan dolgozni. A halál gyors volt, s bár elő­jelei mutatkoztak, mégis vá­ratlanul jött. 1992. áprilisában a cég egy pécsi értekezletén még beruházásokról esett szó, egy év múlva, április 21-én délelőtt fél tizenegykor az ügyvezető igazgató Káyolnás Kálmánnénak, a földvári szer­viz főnökének bejelentette: május elsejével megszűnik a műhely. Nyolc nap múlva mindenki megkapta a fel­mondólevelét. A kft., amely­ben az Interágnak 99 százalé­kos részesedése van, vagy na­gyon súlyos anyagi gondok­kal küzd, vagy kiválóan elsa­játította az Interág-többségben lévő angol tulajdonosainak „racionális" munkaerőpoliti­káját - esetleg mindkettőnek köszönhetően - megtagadta ugyanis a dolgozóknak járó végkielégítés lefizetését. Kö­zülük hárman több, mint húsz éves, ketten tizenöt éves munkaviszonnyal rendelkez­nek, több havi fizetésükről van szó. Az indok: a munka- szerződés szerint többszörös áthelyezés történt, a munkavi­szony folytonossága meg­szűnt. A másik, ami rosszul érintette a dolgozókat, az, hogy véleményük szerint a műhely felszerelését a hátuk mögött adták el, bár a munka- szerződés úgy szól, hogy az esetleges felszámolásnál fi­gyelembe kell venni az dolgo­zókat, mint vevőket. Ők pedig egy csavarhúzót sem vehettek meg, Smutz György szerint azért, mert nem a piaci érté­kén, hanem „kilós áron" kí­vánták megvásárolni az kézi szerszámokat. A műhely üresen tátong, a területet az épülettel együtt a Shell vásárolta meg, konkrét céljait még titkolja. Az autó­sok vesztettek egy sor, mindig a rendelkezésükre szolgálta­tást, a volt dolgozók pedig ál­lásuk elvesztése mellett nyer­hetnek egy pert a munkaügyi bíróságon, bár számukra ez vélhetően sovány vigasz. tóth Rendelő, vagy üzlet? Május 13-án hét igen és egy nem szavazattal a képviselő- testület elvetette a Kossuth és az Ilona utca sarkán lévő két telek eladását. A hozzájáru­láshoz nyolc igen kellett volna, a városi tulajdont érintő döntésekhez ugyanis kétharmados többségre van szükség. A telkek sorsa az utóbbi esztendőben érdekesen ala­kult: egy éve született egy ha­tározat, mely szerint itt köz­onti orvosi rendelő épül, a épviselők megbízták a hiva­talt a tervek elkészíttetésével. Bár a határozatot nem vonták vissza, a tervek nem készültek el, valaki úgy gondolta: vagy nincsen szükség ilyen létesít­ményre, vagy a városnak úgy sem lesz harminc millió fo­rintja orvosi rendelőre. A bel­város rendezési tervét elké­szítő pécsi tervezőiroda aztán lakóházakat álmodott a már lekötött területre, amelyet a hivatal annak rendje és módja szerint meg is hirdetett. Nagy hírverésre nem volt szükség, hiszen a telkeknek 1989 óta két bérlője van, akik már ré­góta szeretnék megvásárolni azokat. Egyikük, Komiszár Imre már előszerződést is kö­tött a hivatallal, azonban utó­lag kiderült: az eladást még egyszer jóvá kell hagynia a testületnek - kétszer ugyanazt a területet nem lehet beépí­teni: rendelővel és üzlettel, la­kóházzal. Aki a képviselők közül nemmel szavazott: dr. Móricz Zoltán, orvos:- Az egész úgy kezdődött, hogy egy éve összejöttünk or­vosok, azzal a céllal, hogy lé­tesüljön egy központi rendelő Földváron, ahol két felnőtt körzeti orvosi rendelő lenne, egy fogorvosi rendelő, lenne hely egy labornak, esetleg fi­zikoterápiának, és nagyobb szűrővizsgálatokat meg le­hetne oldani. Akkor gondol­tunk erre a területre, miután a volt pártházat nem kaptuk meg. Mi akkor kaptunk egy olyan ígéretet, hogy lesz építve egy új rendelő. Ami ál­datlan állapot, az a központi orvosi ügyelet: maga a ren­delő helyisége megfelelő, vi­szont a pihenőhelyiségek nin­csenek kialakítva. Ezért sze­retnénk, ha azon a területen ki lehetne alakítani egy központi ügyeletnek megfelelő helyet. A korábbi elképzelések alap­ján mondtam én, hogy ne ad­juk el azt a területet, mert le­het, hogy erre most nincsen pénz, de elképzelhető, hogy az egészségügyi koncepció úgy változik meg, hogy mód nyílik majd rá. A körzeti rendelőkkel is le­hetnek problémák - teszi hozzá a képviselő -, hiszen ezek egy része orvosi laká­sokban van, amelyet a város bérel az orvosoktól. Egy ren­delő tehát nem válna a város hátrányára, amellett, hogy a labor már kapott helyet a gyermekorvosi rendelőben. Debreczeni István, az egyik potenciális vevő két dolgot nem ért. Az egyik az, hogy miért nem tudatta a hivatal, hogy az ő általa bérelt terület­tel más szándékai vannak, a másik pedig: hol vannak a vá­ros választott képviselői ak­kor, amikor a választók ügyé­ben kellene dönteniük. A vál­lalkozónak papírüzlete van az egyik telken, amelyet a bérleti szerződés szerint, ha megszű­nik a bérlet viszony, el kell bontania. Dr. Móricz Zoltán máshol is el tudja képzelni a központi rendelőt. Miért ragaszkodik hozzá mégis?- Azért, mert ott már egy egészségügyi centrum van, amelyet célszerű lenne tovább bővíteni. Semmi kifogásom nincs a vállalkozókkal szem­ben, csak úgy érzem, az egészségügy érdekeit is kép­viselnem kell. A jelenlegi helyzetben sem orvosi rendelő, sem üzlet nem épül a foghíjas telkeken. Az egyikre pénz nincs, a másikra engedély. Az előterjesztéssel valamüyen formában talál­koznak még a városatyák, a kérdés: hány képviselőnek kell megjelenni, amíg átmegy a rostán? Pihen a blueskocsma Néhány hónapon át a hét­végi diszkó mellett más han­gok is kiszűrődtek a városi művelődési ház falai közül: egy rétegműfaj, a blues kedve­lői is hallhatták élőben a me­gyében jól ismert zenekarokat a ház blueskocsmáiban. A szekszárdi Blues Factory fel­lépése azonban egy sorozat záróbulija volt. Miért szűnt meg a blueskocsma? - kérdez­tük Pataki Dezsőt, a rendez­vény szervezőjét.- Az, hogy megszűnt a blu­eskocsma, egészen nem igaz. Pihentetjük, de szeptembertől megpróbáljuk feléleszteni.- Miért kell „pihentetni"?- Az előzetes várakozások­kal ellentétben nem volt ak­kora érdeklődés, mint ami­lyenre én számítottam. Az én „fixa ideám" volt, hogy itt a diszkó mellett egy ilyen jel­legű rendezvényt is kell csi­nálni, hiszen a megyében számtalan helyen csinálják. Amikor elkezdtük szervezni, olyan visszajelzések voltak, hogy biztosítva éreztem ma­gam: menni fog. Úgy gondol­tam - lehet, hogy rosszul -, hogy először a névtelenebb csapatokkal kellene indulni, és azután jönnének a nagyobb nevek: Deák Bili, Takács Ta­más. Lehet, hogy szerencsé­sebb lett volna a nagy nevek­kel becsalogatni a közönséget. Az első bulin, az Electric Sou- lon voltak a legtöbben - szá- zan-száztizen -, és ettől kezdve folyamatosan csök­kent a nézőszám, az utolsó al­kalommal már csak negyven fizető néző volt. Nem a bulik színvonalával volt a baj, mert az a harminc-harmincöt em­ber, aki a törzsközönségünk volt, jól érezte magát. Azért is csalódtam egy ki­csit a dologban, mert nemcsak Földváron hirdettük meg, ha­nem a környéken is, ahol nin­csen ilyen lehetőség. Az igaz, hogy viszonylag szűk az a ré­teg, amely vevő a blues-ra, és Földvár annyira kisváros, hogy egy-egy nagyobb házi­bulit meg lehet érezni.- Mennyien járnak disz­kóba?- Körülbelül háromszázan.-fc­Függőben az üzlet sorsa Csak magunkra számíthatunk tieszeigetes varga Lajossal, a r aipan szövetkezet elnökével Irány Atalanta? Aki a küzdősportot választotta Nehéz volt szóra bírni Varga Lajost, nagyon elfoglalt ember. A jelenlegi elnök a régi faipari szövetkezetben telep­vezető és raktáros volt, ami­kor a szövetkezet vezetők nél­kül magára maradt.- Az 1992.-es szövetkezeti törvény adta lehetőségekkel élve a vezetőség lemondott, az üzletrészeikkel kiváltak a szö­vetkezetből - mondja. Ezért volt indokolt újjáalakulni 1992. december 17-én. Meg­maradt az Aradi úti épület, ahol előzőleg is termelés folyt. Ma ebben az épületben dolgo­zunk mindnyájan. Huszon­nyolc taggal és hatvanhét fős összlétszámmal, és olyan szerződéssel, hogy nem kellett csökkenteni a munkát.- Milyen gondokkal kellett megbirkóznia? Áz új vezetés tapasztalatok nélkül indult az 1993-as év­nek. Az adósságunk 6 millió helyett 17 millió forint lett. Az alapanyag-készlet minimális volt. A két egyéni és a hat cso­portos kiváló a kötelezettsé­gekből nem vállaltak át sem­mit, így lett 17 millió adósság. Az adósoknak sajnos nincs hi­tel, így csak magunkra szá­míthatunk. Januárban angol megrendelésünk érkezett, így indult meg a szövetkezetben a munka. Nálunk annak van jelentős­sége, ami holnap történik. El­ismerem a volt vezetők mun­káját, köztük Filus Istvánét, nem szabad elfelejteni, hogy 29 évig dolgozott a szövetke­zetnél, de mindenkit ledöb­bentett az a mód, ahogy társa­ival együtt kivált.- Hol tartanak most?- Az első negyedév kilenc milliós árbevétellel zárult, hozzá kell tenni: a faiparban ez a leggyengébb időszak. Ezt az öt mülió forintos anyag­készlet gazdaságos felhaszná­lásával érték el a dolgozók. Februárban 10 százalékos bér­emelést hajtottunk végre. Je­lenleg van egy 40 millió forin­tos megrendelésünk.- Terveik?- Új típusú termékeinket folyamatosan gyártjuk. Hat­féle mintát készítünk jelenleg angol megrendelésre. A régi piacaink maradtak. Keresik az angolok a rusztikus és koló­niái kiegészítő bútorainkat, mert kis helyen is elférnek. Szeretnénk deviza hitelt kapni. A dolgozók komolyan veszik a fennmaradásért való küzdelmünket. Például a né­met megrendelésre gyártott áru húsz nap alatt készült el. Ez komoly hozzáállást mutat. Remélem, jövőre elmondha­tom: megmentettük a szövet­kezetét. Nem szeretnénk a munkanélküliek számát gya­rapítani. Dr. V. B-né Tizenhárom váza és serleg után, most egy karóra került a gyűjtemény közé, de van itt egy értékes ajándék is, amit szponzortól kapott Dohárszki István, bizonyítékul, hogy jól halad az .ökölvívó sport létrá­ján. Tizenhárom évesen a sal­gótarjáni országos serdülő bajnokság első helyezettje. Ti­zennégy évesen Szolnokon került a dobogóra, szintén serdülő elsőként. Most, Pak­son rendezték meg az orszá­gos ökölvívó bajnokságot. Itt két ellenfelet győzött le. (A harmadik sérülésére hivat­kozva feladta a mérkőzést.) A ötvenegy küogrammos kate­góriában országos ifjúsági bajnokot köszönthetünk ezút­tal. A serlegek feliratai: „Leg­eredményesebb serdülő ököl­vívó", „Legtechnikásabb ver­senyző". Hogyan lehet ezt el­érni?- Sokat futok, de függetle­nül az általános iskolai sport­tól. Rendszeresen edzem a PSE-ben testvéremmel együtt. Edzőink Balzsai Károly és Feil Ádám. Igyekszem mindent el­sajátítani, amit tudni kell eh­hez a küzdősporthoz. Most még 51 kg-os súlycsoportba tartozom. A kondícióhoz szükséges élelmezésről az édesanya gondoskodik.- Nem válogatós fiú, min­dent megeszik, de ha növek­szik a súlya, akkor csökken az adag - szól közbe István éde­sanyja.- Jó gyerekek, szorgalma­sak, segítőkészek mind a ket­ten (Ádám mosolyog) - mondja róluk az édesapa, aki sokat tett azért, hogy a fiúk komolyan vegyék azt, amit csinálnak. Minden versenyen ott vannak a szülők a szurko­lók közt, természetesen nincs bajnokság nélkülük. Gyönyörködöm a vázákban és a formatervezett serlegek­ben, „BC Paks" - olvasható az egyik kupán. „Tavaly Szlová­kiában győztem le egy 19 éves fiút" - mondja István. Nagy út áll István előtt. Nyáron először a szabadság­hegyi edzőtáborba megy test­vérével, Ádámmal, majd Bala- tonfüredre és Fenyvesre, szin­tén edzeni. Ősztől pedig a paksi gimnáziumban fog ta­nulni ... A kemény sport ifjú bajnoka az „ép testben ép lé­lek" elvét vallja. Az 1996-ban, Atalantában rendezendő olimpiára való jó felkészülésre minden esélye megvan. Szoríthatunk neki, hogy beférjen a válogatott ke­retbe tizennyolc évesen. Dr. V. B-né 1 i

Next

/
Thumbnails
Contents