Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-24 / 145. szám
4 ÍÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. június 24., csütörtök A jövő zenéje? A fenti képen egy traktor-matuzsálem látható, mely jelenleg mint kiállítási tárgy szerepel a gyapai GYAFIX Kft. gépjavító műhelye előtt. Az öreg masina nyergébe csak a fotó kedvéért ült fel egy vállalkozó szellemű fiatalember. Persze, ahogy manapság áll - vagy inkább egy helyben toporog - a jövendő farmerek, illetve gazdálkodók' anyagi helyzete, nem elképzelhetetlen, hogy a XXI. század küszöbén a lovaskocsi mellett, melyekkel már így is tele vannak a főútvonalak, az ehhez hasonló „őskori" masinák is felkapottak lesznek. Merthogy a sokszor több millióba is kerülő korszerű földművelési eszközökért nem igazán állnak hosszú, tömött sorokban a jövendő gazdálkodók. Nem lenne meglepő, ha „fotómo- dellünket" legközelebb a szántóföldön, munka közben látnánk viszont. vem Fotó: ritzel A kajdacsi gyerekek örömére Önzetlen szülői segítséggel tetszetős faragott játékok kerültek a kajdacsi iskola és óvoda udvarára. A gyerekek nagy örömmel vették birtokukba a szemre is igen mutatós játékszereket, melyeket Molnár László és Parraghy Zoltán készített számukra. A fenti sorokat Fodor Zoltán, a kajdacsi iskola igazgatója juttatta el hozzánk, a fényképpel együtt. Mi is gratulálunk az ízléses játékokhoz, s kívánjuk, hogy gyerekek hosszú sorának szerezzen felhőtlen perceket a bizony fárasztó tanulás után. Paksi ovisok sikere Még a tavasszal jelent meg egy pályázat az Óvodai Nevelés című újságban, melyet Lendvai Klári producer és Szommer Ferenc, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kabinetfőnöke hirdetett meg. Lendvai Klári és Devecseri János Ele- fáni című hangkazettája alapján, az ezeken elhangzó dalok felhasználásával környezet- védelmi műsort kértek a pályázat kiírói. A paksi IV. számú (Tolnai úti) óvoda két óvónője Jantnemé Oláh Ilona és Bodnár Jánosné úgy gondolták, nagycsoportosaikkal részt vesznek a pályázaton. A kazettán hallható Jóért! és Alomkirály című dalokra ko- reografáltak előadást, a kész műsort pedig videoszalagon elküldték a pályázat címére. Nagy örömükre a rendezők tetszését elnyerte a műsor, és a gyerekek meghívást kaptak a budapesti Margitszigetre, ahol május 31-én a gyermeknap alkalmából bemutathatták kis műsorukat, mely any- nyira sikeres volt, hogy a délelőtti és délutáni egy órás környezetvédelmi blokk szereplői lehettek a paksi ovisok. Gyerekek, szülők, óvónők együtt töltötték ezt a felejthetetlen napot. Pakson alakulóban van egy környezetvédelmi alapítvány, az ezt támogató cégek fedezték a budapesti út költségeit, így vált lehetővé, hogy az óvodai csoport minden tagja a fővárosba utazhasson. Az anyagi támogatásért köszönet jár az Autó 5 bt-nek, a kereskedelmi és hitelbank paksi fiókjának, a „Spuri" gmk-nak és Pánczél Mihály egyéni felajánlónak. Rábóczki Jánosné Negyedszázada írták Az alábbiakban a Tolna Megyei Népújság 1968-as évfolyamának számaiból válogattunk ki néhány részletet. „Szőlő- és gyümölcstermesztési ankét lesz kedden este Dunaszentgyörgyön a Hazafias Népfront szervezésében, amelyen megvitatják a község területén lévő fejlesztési lehetőségeket." Szűcs Timoteusz gerjeni traktoros levelében azt kérdezi a szerkesztőségtől, hogy a tsz-traktorosoknak milyen munkaruha, illetve védőruha jár. A válaszból kiderül, hogy a traktorvezetők részére általában „1 munkaruha 12 havi kihordási idővel, 1 vattaruha 36 hónapi kihordási idővel, 1 esőköpeny 36 havi kihordási idővel, vászonszárú bőrcsizmát 48 havi kihordási idővel, sapka 60 havi kihordási idővel és kesztyű 36 havi kihordási idővel állapítható meg." A tanácsi választások kapcsán egy sárszentlőrinci vélemény: „Sokan mondják, hogy milyen szép feladat tanácstagnak lenni. Valóban szép, de nehéz is. A faluban igényként vetődött fel, hogy a jelenlegi iskolánk nem megfelelő. Sötétek a tantermek, s erősen félő, hogy a gyerekek egészségének romlását idézik elő. Valószínű, hogy már jelenleg is kárt okozott, mivel körülbelül a gyerekek 30 százaléka már szemüveget visel". Az oldalt szerkesztette: Venter Marianna Menedzser a nukleáris iparból Vámos Gábor a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság termelési igazgatója. A vele készült beszélgetést folytatásokban közöljük lapunk hasábjain. — Vámos úr, hol van mára az úgynevezett atomos lobby? — Azt hiszem, hogy a korábban atomos lobbynak nevezett képződmény mára gyakorlatilag szertefoszlott. Az atomerőműnek nincs nagyfokú támogatottsága az ipari vezetőknél. Be kell látni, hogy egy új atomerőmű létesítésének alapvető feltétele a társadalmi elfogadottság, mely jelenleg nincs meg, csak mintegy 45 százalékban. Mindazonáltal a már meglévő paksi blokkok üzemeltetését a közvélemény 75 százalékban támogatja. Ilyen értelemben a többség által elfogadottak vagyunk. Érzésem szerint ma erre a körülményre kell koncentrálni. A meglévő berendezések hosszú távra feladatot és kenyeret adnak. Emellett persze, törekszünk arra, hogy egy jövőbeni építés lehetőségei közötti választáskor az atomerőmű gazdasági előnyei, melyek ma még egyértelműen fennállnak, kellő hangsúlyt nyerjenek. Másrészt a radioaktív hulladék és a kiégett fűtőelemek elhelyezésének kérdése, költségvonzata és egyáltalán megoldott- sága alapvető tényezővé válhat. Ez utóbbi kérdések sikeres megoldása nagyban javíthatja egy újabb atomerőmű építésének esélyeit. — Egyes vélemények szerint nem túl előnyös egy helyre koncentrálni a nukleáris ipart? — Ennek a kérdésnek nincsenek objektív ismérvei. Itt vannak egyrészt normál üzleti szempontok, amelyek folyamatosan érvényesülnek és az erős koncentráció ellen szólnak. Például a friss vizes hűtést biztosító Duna hőtermelése. Ebben a tekintetben a teljesítmény további növelése annak a valószínűségét erősítené, hogy a hűtőtorony létesítése igencsak megdrágítana egy újabb beruházást. Egymástól távolabbi telephelyen ez a hőterhelés elosztottabban jelenne meg. Más gyakorlati szempont is ellentmond a koncentrációnak. A termelt villamosenergia szétosztása szállítási költségekkel jár. Ideális lenne, hogy a termelés szétszórt fogyasztáshoz igazodjék. Ezzel szemben az egy telephely mellett szól az infrastruktúra ittléte és a felkészült szakembergárda megléte, melyet hatékonyan lehetne hasznosítani. Még egy szempont: egy esetleges ato- merőművi baleset a közvetlen telephelyet olyan sugárszeny- nyeződéssel sújthatja, hogy az ottlévő többi blokk működtetése vagy lehetetlenné válik, vagy rendkívüli módon megnehezül. — Véleménye szerint a világ milyen választás előtt áll a jövő energiaforrásait illetően? — Azt hiszem, még hosszú ideig a szénhidrogének, a szén és az atomenergia az, ami az igények kielégítésében alapvetően szerepet játszik. A megújuló alternatív energia- források szerintem volumenükben több nagyságrenddel elmaradnak az előbb felsoroltakkal szemben, gondolok itt a szél-, a víz-, és a napenergiára. Újszerűségük és kevésbé környezetkárosító hatásuk miatt foglalkozik velük a szakma, s még a szakmánál is jobban a laikus közvélemény. — Létezik-e abszolút biztonságos atomerőmű? — A biztonság relatív fogalom, valószínűségszámokkal jellemezhető, és sajnos szubjektív érzettel is párosul. A közvélemény az atomenergiával szemben fokozott igényeket támaszt, a tényleges kockázat és a közvélemény által feltételezett kockázat az atomerőművek esetében nagymértékben eltér. Emiatt az atomenergetika rákényszerült egy olyan biztonsági szint létrehozására, amely sok országban odáig juttatta az iparágat, hogy nem gazdaságos atomerőművet létesíteni. (Például az Egyesült Államokban.) Abszolút biztonságos atomerőmű nincs, de gyakorlatilag kellő biztonságú atomerőművet építeni és üzemeltetni igenis lehet. A biztonságnak vannak műszaki-technikai feltételei, s emellett pénzügyi feltételei. Vannak olyan részei is, melyek az emberi tényezővel kapcsolatosak. Ezt biztonsági kultúra összefoglaló néven szokás emlegetni, ami nem más, mint egy óvatos, konzervatív és kellően kétkedő megközelítés, s a biztonság szempontjait előtérbe helyező üzemeltetési-karbantartási gyakorlat. Ez pedig nem pénz kérdése. Eördögh Gabriella (Folytatjuk.) Fortuna bája - szeplőkkel A május végért rendezett paksi sörfesztiválon a tombola főnyereményét, a Renault személygépkocsit a paksi Ambrus házaspár nyerte. Mint mesélik, a sorsolásra a fiatalasszony nővéréék mentek el, ők a tűzijátékot akarták inkább megnézni. Nagy volt az öröm, mikor megtudták, hogy rájuk mosolygott Fortuna istennő bájos arca. Ám az is igaz, hogy az örömbe egy csepp üröm is vegyül. Azt gondolták a nagy nyeremény után, no, itt a slusszkulcs, az autó majd a nevükre íródik, jogosítvány van, most aztán nincs akadály, mehet a gép! Csakhogy nem egészen így áll a dolog: kiderült, hogy közel 200 ezer forintot kell befizetniük valamiféle adó címén, a rendszámról is nekik kell gondoskodni, az autó pedig már két éves. Igaz, mondja a férj, üyen még nem volt Pakson, hogy sorsoláson ilyen nyereményt lehessen nyerni, no meg az ő 14 éves öreg autója után ez valóban főnyeremény. Még akkor is, ha van azért a dolognak egy kis szépséghibája. e.g. Adathalmaz, feldolgozásra várva A régi kalendárium feltárja titkait Szakemberek és amatőrök múltkutatása Azt hiszem, a laikus szamára egyszerre csodálatos és érthetetlen, hogy képesek a múlt elszórt (szó szerint) szilánkjaiból rekonstruálni hajdan volt eseményeket, történéseket. Hogy ez lehetséges, mindannyian tudjuk, ám ettől még rejtélyesebb az egész. Az is igaz, hogy kívülálló nem látja azt a rengeteg, aprólékos, sokszor unalmasnak látszó feldolgozó munkát, ami majd az eredményt hozza. Annak, aki csinálja, sohasem unalmas. Minden kis régi cserépdarab, elsárgult fénykép, hajdani gyermekjáték üzenet a múltból. Csak érteni kell hozzá, s elmondja a titkát. Ezt a szép, tartalmas kutatást most szakemberek és lelkes amatőrök együtt végzik Bölcskén, hogy megszülethessék a könyv: a falu monográfiája. vem Fotó: Degré Gábor Gyűjtés a gabonával „nehezített" terepen
