Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-21 / 142. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE 1993. június 21., hétfő értettek meg Az első és az utolsó szó jogán Mit mondanak az érintettek? A képviselőtestület úgy dönt ahogy akar. Joga van hozzá, megválasztották. Szekszárdon ismét kineveztek a legutóbbi testületi ülésen több intézményi vezetőt a „második helyről", ami nyilván megfelelően jogszerű. Ugyan megkér- déznek másokat is a pályázatokról - mert ezt előírja a jogszabály -, de a véleményeket nem kötelező figyelembe venni. Jogilag. Nem is vették. A döntés joga és felelőssége a testületé. Igazán nem tudni, csak sejthető, hogy az ilyesfajta eljárásnak mennyi a köze ahhoz, hogy van igazgató, aki nem is pályázott a saját állására, igaz más sem az övére, tehát lehet kezdeni elölről az eljárást. A Babits művelődési ház igazgatója sem indult ringbe a vezetői posztért. Az „utolsó szó jogán" most azok közül kérdeztünk meg néhányat, akik bár elsők lettek munkatársaik körében, elvesztették beosztásukat. Az első szó jogán pedig egy vadonatúj igazgató szólal meg, aki szintén nincs könnyű helyzetben. A szülők képviseletében megjelent állampolgár az önkormányzati ülésen nem kapott szót, most elmondja az álláspontját. -iFellebbezésnek nincs helye? Nem Lindauer Zoltán, a Babits iskola kinevezett, s augusztus elsején hivatalba lépő új igazgatója.- Mi indította arra, hogy megpályázza az állást?- Kicsit élőbbről kezdeném. Mondhatni klasszikus az életpályám, Nagymányokon kezdtem képesítés nélkül, mint akkor sokan, aztán dolgoztam Lengyelben, Dunaújvárosban, Izményben. Közben megnősültem, s Szekszárdon csak egy évre kaptam szerződést, azért kellett tovább keresni a lehetőséget. Beiratkoztam Janus Pannonius Tudományegyetem humán-mana- ger szakára. Az ott szerzett ismereteim kialakítottak bennem egy képet a pedagógiáról. Olyasmit szeretnék megvalósítani, amit a gyakorlatban még nem láttam működésben. Fel kell hagyni azzal a A munkát elvégeztem Frei Lászlóné, a II. számú óvoda előző vezetője, akinek a nevét korábbi híradásunkban összecseréltük, ami miatt a másik érintett személytől is elnézést kérünk.- Két és fél évem van a nyugdíjig, tehát a vezetői pótlék felének az elvesztése miatt kevesebb lesz a nyugdíjam. Lelkileg már túlvagyok a problémán, annál is inkább, mert a polgármester tőlem már februárban elköszönt. Akkor zajlott az átszervezés, ide mást szemeltek ki, de nem vállalta, ezért, ha ló nincs szamár is jó alapon mégis nekem jutott a munka. Nem is akartam pályázni, de összeismerkedve az új munkatársaimmal, jól tudtunk együtt dolgozni. Azt .gondoltam, a több, mint ötven százalékos támogatottság elég lesz. szemlélettel, hogy a pedagógus hagyományosan csak végrehajtó. Szerintem a pedagógusé alkotó, kreatív szerepkör, a tantárgyi munkaközösségek pedig alkotó közösségek, ezen keresztül be akarom őket vonni a folyamatokba, nem pedig felülről irányítani. A gyerek pedig individum, akit irányítani lehet, s személyiségének kibontakoztatása a cél. E szempontból nem mindegy, hogy az adott mennyiségű anyagot mennyi idő alatt tanulja meg, a lényeg, hogy a tudását tudni kell vertikálisan is integrálni, ismerve a következő iskolafokozat igényeit. A pedagógus csak akkor lehet kreatív, ha jól érzi magát a munkahelyén, a mindennapi együttélésből adódó lehetséges konfliktusokat kell elimi- nálni. . .- Világos, de éppen az eliminálással lehet haj, mivel a tantestület hetven százaléka nem az Ön programját támogatta.- A pedagógusok nyitott emberek: meg tudom győzni őket, és akkor ez már nem 70 százalék. Hosszabb távon nem véletlenül képeztem magamat, az ember végül is meg tudja állapítani a saját szerepét, súlyát, úgy érzem megvan a belső felhatalmazásom.- Mi lesz az első dolga, ha belép az iskolába?- A fontossági sorrend a szülők, a tantestület az iskola- vezetés, de most csak egyénenként tudok velük találkozni.- Éppen ók vannak ön ellen.- Nem ellenem vannak, hanem nem értettek meg. Hibát követtem el azzal, hogy nemcsak a pedagógia, hanem a társtudományágak nyelvezetét is használtam. -iTeszem a dolgomat Pap Istvánná, a Babits iskola még funkcióban lévő igazgatója.- Minden munkatársamnak köszönöm az elmúlt öt évben végzett eredményes alkotó munkát, a szülőknek a támogatást. Elhatároztam, ha a tantestülettől kevesebbet szavazatot kapok, mint amikor megválasztottak, visszavonom a pályázatot. Engem ugyanis megválasztottak igazgatónak, 1988-ban amikor idekerültem, még vétójoga volt a tantestületeknek. Akkor hatvan' százalékot kaptam, most a tantestület közel háromnegyed részének bizalmát élvezem. Nagyon bánt ami történt, mert voltak megvalósítható céljaim: tervek, amelyeket a tantestülettel közösen dolgoztunk ki. Most elgondolkodhatunk azon a leckén, amit a jogszerűségből és demokráciából kaptunk. Az eltelt néhány nap elég volt ahhoz, hogy eldöntsem, nem megyek el másik iskolába, talán nem is tudnám itthagyni, hiszen ez az életem. Szeretem a gyerekeket, szeretek tanítani, a szülők bíznak bennem. Itt maradok, végzem a munkám, teszem a dolgomat. Baka György a Babits iskola szülői munkaközösségének egyik tagja.- Az „átkosban" is kaptak az emberek a tanácsülésen szót. Ez is arra mutat, hogy a képviselőtestületet nem érdekelték az érvek, a vélemények. Azt kell a szülőknek eldönteni, hog^ eltűrik-e hogy szembeköpjék őket, hogy figyelmen ídvül hagyják a véleményüket, hogy választott képviselőik, a hatalom birtokában azt tegyenek, amit ők akarnak! Ebben az iskolában van több, mint hatvan pedagógus, ezer-ezerháromszáz szülő. Ha az osztályok szülői munkaközösségei összefogják a többieket, akkor nincs az a hatalom, amely ennek az erőnek ellent tudna állni. Ha tudjuk, mit akarunk elérni, s vállaljuk a kockázatát annak, hogy ez esetleg nem sikerül - de közben a véleményünk kiderül -, akkor egy üzleti terv mintájára nagyon racionálisan megtervezhetők a lépések. Tudom, hogy sokan egzisztenciális megfontolásokra, sőt a gyerekek érdekeire hivatkoznak, pedig ha valami fontos ma ennek a társadalomnak- és ez rajtunk szülőkön keresztül valósul meg gyerekeinkkel kapcsolatban - az éppen az, hogy milyen felnőtt világgal ismertetjük meg őket. Nemcsak a tananyag, és nem csak a mérhető tudás szintjén. Arról az érték és normarendszerről van szó, amelyek tesztekkel nem mérhetőek, tehát a gyerekek valódi érdekeiről. A képviselőtestületi ülésen esett egyáltalán egy szó is a gyerekekről, az ő érdekeikről? A döntést nemcsak a vezető személyéről kellett meghozni, hanem alapvetően arról, hogy melyik megoldás a jobb a gyerekeknek. Az az igazgató, aki ismeri az iskolát, a tantestületet, már bizonyította pedagógiai, vezetői képességeit, s akiben bíznak a szülők is, vagy a másik pályázó, aki a feltételeket nem ismerve, „érdekes" pedagógiai elgondolásokról írt, s aki mellett a szakmai elhivatottság lehet érv. Valamint néhány képviselő azon kísérletező kedve, hogy dobjuk be a mélyvízbe, hátha tud úszni. Felteszem a kérdést, tényleg nincs helye fellebbezésnek? Indoka volna bőven! A harmincharmadik tanévben Frank Károlyné, a „kéri" igazgatója visszakérdez: - Van ennek egyáltalán értelme? Nem szeretném a tantestületen belül ismét felbolygatni a kedélyeket, mert akkor azzal szállnék szembe, amit magam építettem. Én egy év múlva elmegyek nyugdíjba, de az iskola, a diákság, a tantestület marad. Arany Jánossal szólva, azt érzem most, hogy mennyi munka van még elvégezetlen, s mennyi reményem hagyott cserben! Rendben, tudomásul veszem, hogy már nincs rám szükség, bár hála Istennek egészséges vagyok. Nehéz erről beszélni érzelmek nélkül. Most már csak az fáj, hogy ilyen körülmények között kellett elbúcsúznom, a harmincharmadik tanévemben. Ha legalább megmondták volna előre, hogy ne pályázzak! Miért kellett a nagy nyilvánosság előtt ilyen lélek- telenül leváltani bennünket, egy évvel a nyugdíj előtt, s éppen az érettségik kellős közepén? Az anyagiak nem érdekelnek, s kétségbeesve sem vagyok. A tanításban megtalálom ennek az utolsó egy évnek az örömeit is. Egy diákom azt mondta az érettségi banketten: irigyli azokat az osztályokat, akiket jövőre tanítani fogok. Kell ennél pedagógusnak nagyobb siker? Büszke vagyok rá, hogy a diákok, a tantestület többsége, és a szülői munkaközösség támogatott, s tudom, hogy olyanok döntöttek rólam, akik nem ismerik a munkámat. Pécs: 7621 Rákóczi utca 19. Tel.: (72) 445-111 Rádiótelefon: (06 60) 327 900 Balatonvildgos: M7-es enyingi elágazás Rádiótelefon: (06 60) 327 100 Székesfehérvár: 8000 Várkörút 44. Tel.: (22) 328-717 Rádiótelefon: (06 60) 327 200 Budapest: 1111 Karinthy Frigyes út 21. Tel.: 166-9977, 227-3777 Rádiótelefon: (06 60) 311 600 á>gy rádiótelefon-készülék számos komforttal kényezteti használóját és megkíméli a felesleges, időt rabló utazásoktól, ügyintézésektől. Most ráadásul még ahhoz sem kell egy tapodtat sem mozdulni, hogy rádiótelefonhoz jusson valaki. 601 339 (06 óvására a Westel külső üzletkötője a megbeszélt időpontban és helyen Elég felhívni a következő számok egyikét’ díjtalanul felkeresi Önt, és választ ad a rádiótelefonokkal kapcsolatos bármely kérdésére, miközben Ön kipróbálhatja a készülékeket. S ha valamelyik megnyeri az Ön tetszését, a kiválasztott rádiótelefont ezután házhoz is viszi, és néhány perc alatt a minimális, de szükséges formaságokat is elintézi. így kerülhet bárki egyetlen lépés nélkül lépéselőnybe. WESTEL MOZGÁSBAN Al U RÁDIÓTELEFON KFT. »
