Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. június 19., szombat Kis Generáció ^ Ifjúsági oldal ** Törd a fejed! Két héttel ezelőtti képrejt­vényünk lepréselt orgonavi­rágot és levelet ábrázolt. A helyes megfejtést bekül­dők közül a szerencse Füle Bernadett bátaapáti olva­sónknak kedvezett. Nyere­ményét postán küldjük el. Vajon mit ábrázol Ótós Réka fenti képe? Aki kitalálja mi lehet ez a - ennyit elárulha­tunk - tárgy, két hét múlva Csak hibák léteznek! Ami neked hiba, nekem adat. Tévedni emberi dolog, de iga­zán összekutyulni valamit csak számítógéppel lehet. A számítógépprogram nem kívánságaid, hanem utasítá­said szerint működik. Amikor elraktározol valamit a gép memóriájában, raktározd tudja meg, helyesen tippelt-e. Örülünk neki, hogy olvasóink rejtvényfejtő kedve nem lan­kad, s fotós kollégáink ötletei is kifogyhatatlanok. Tehát: fejtörésre fel! Várjuk megfejtéseiteket, leveleiteket, a címűnk változatlan: Tolnai Népújság (Kis Generáció), 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Sok sikert kíván az oldal szerkesztője: Venter Marianna el a saját memóriádban is, hogy hová tetted. Sohase tárj fel olyan hibát, amellyel nem tudsz mit kez­deni! Ha a tudós feltár egy publi­kálható tényt, ez fogja alkotni elméletének magvát. Elmélete pedig az egész mo­dem természettudomány magvát fogja alkotni. A szabadban elköltött ebéd jót tett a hangulatnak, a méte­res gazban elheverészve csöndben emésztett kis csapa­tunk. Úgy egy fertályóra múlva félénken megkérdez­tem: nem megyünk fürödni? A család rám meredt, mintha kísérteiét látna, majd egy­szerre kiáltottak fel: megőrül­tél, kisfiam?! Tény és való, hogy a Bala­ton kissé messze esett hajlé­kunktól, ám engem nem tört le az akadály, bőszen feltá- pászkodtam, fogtam a fecs­kémet (fiatalok kedvéért: für­dőnadrág), vállamra dobtam egy törülközőt, és elszánt arc­cal elindultam a part irányá­ban. Mintegy két órai gyaloglás után már egészen közel volt a tó, akkor kissé megálltam pi­henni. Délután négy körül pedig sikerült megmártóznom a habokban. Csodás volt! Este kilenc körül értem vissza a fő­hadiszállásra, ahol akkor már nagyban állt a bál! Egy körülbelül két méter magas, züllött kinézetű egyén ordibált egy karót lóbálva a csapattá tömörült családdal, valami olyasmit, hogy ez az ő háza, és takarodjunk innen, mert úgy megver, hogy több fülünk lesz, mint fogunk. Ne­kem nem tetszett ez a nagy­hangú handabandázás, fog­tam hát egy féltéglát, és rosz- szallásom jeleként a vitatkozó egyénhez vágtam. Az egyén ekkor vízszintes Heti cáfolat Nem igaz, hogy a Mr. Amway anyósának lehele­téből készült esszencia, már vadvirág illatú válto­zatban is kapható, s hígítva (egy vödör vízhez egy csöppet adva) kitűnő toa­lett-tisztító (a perem alatt is!), vagy rovarölő szer. — Neve? — Kovács Pál. — Kora? — 25 év. — Neme? — De igen! Másnap (részlet) Pirosán csengő kacajok falják fel fiainkat hiába ordítozik Kasszandra, széllel szemben dédelgetjük örökségünket. Egy méterrel feljebb várom a kegyetlen órák megnyugtató bekövetkeztét És a küszöbön túlról csodálom elragadtatott testvéreim bol­dogságát. El-eltörik néha dühösen egy pohár megszakítva a jópofára programozott szlengjeink mindig ugyanabba az irányba ömlő zuhatagát. Mindenre kiterjedő figyelem ízét hozza leheletünk És csak az elillanó sör szagát látom összezsugorodni, ha vége a zenének. Őt fiúval flör­tölve játszadozni a biztonság börtönében és egyedül dide­regni a hajnal felé közeledő egyre hidegebbé váló másna­posságban. Szeretem az embereket. Kevés itt a fosszília! Mondta David P. szemüveges erkölcsöket felborzoló egysze­rűséggel terhétől és névjegyé­től megszabadulva. Csodálatos véletlenek folytán fantasztikusan kikerekedett Két szemünk előtt vált ekviva­lenssé az evolúció és a poli­tika, hej, hogy tankönyvbe ilyet írni csúnya vóna, találkoztam teg­nap Samuval az utcán. Denver Dino jó barát... (Kovács Erika) Menő számok, csúcs-előadók a tengeren túlról 1. Janet Jackson That's The Way Love Goes 2. Silk Freak Me 3. H-Town Konckin' Da Boots 4. Swy Weak 5. Vanessa Williams & Brian McKnight Love Is 6. P. M. Down Looking Through Patient Eyes 7. Swy I'm Into You 8. Dr. Dre Nothin' But A „G" Thang 9. Whitney Houston I Have Nothing 10. Jade Don't Walk Away Koncert a vasfüggöny mögött A történelem átírása, az új mítoszok és legendák gyártása manapság nemcsak az úgynevezett nagypolitika szintjén zajlik. Önjelölt mindentudók a rockzene hazai históriáját is saját kútfő­jük, kronológiájuk alapján ismertetik meg a gyanútlan közön­séggel. A napokban például a Queen együttes gitárosa, Brian May vallott a televízióban pályafutásáról és terveiről. Ezzel nem is lenne semmi gond, ám az interjú készítője a jólértesült- ség megtestesítőjeként egyszer csak megjegyzi: a Queen együt­tes volt az első nyugati zenekar, mely hazánkban, a vasfüggöny mögött lépett fel. Szegény Brian May természetesen nem hibáztatható azért, mert nem járatos a hazai koncert-történelemben. Valamit regélt ugyan arról, hogy annak idején - tehát 1986-ban - milyen nehéz is volt megszervezni ezt a magyarországi bemutatkozást, de hát hol könnyű az ilyesmi? Nem is ez a lényeg, mert gondok ide vagy oda, a Queen végül is eljutott a Kisstadionba. Csakhogy előtte még sokan mások is a nyugati világ rock és popzenekarai közül, s nem is a leggyengébbek. Csak egy rövid felsorolás, a teljesség igénye nélkül: Boney M., Billy Preston, Dire Straits, Kraftwerk, Manfred Mann, Rory Gallagher, Saga, Santana, Su­permax. Nem árt még egyszer hangsúlyozni, a lista - mely a nyolcvanas évek elejét fogja át - távolról sem teljes, ám ahhoz elég, hogy bebizonyosodjon: bármennyire is szeretnék egyesek, nem a Queen járt először - még kimondani is szörnyű - a vas­függöny mögötti Magyarországon. -szeri­Murphy megszólal • • Önéletrajz XXII. irányban elfeküdt a földön, és egyén a fűben üldögélve várt csendben hörgött. A többiek minket, valamivel józanabban elmesélték, hogy az illető mintegy fél órája jelent meg, igen feldúltan, mondván, hogy a kocsmában hallotta: valami rozzant csapat az ő há­zikója iránt érdeklődött. Elő­ször azt hitte, viccelnek vele, de a 12. sör után úgy döntött, megnézi kéjlakát, s igen felhá­borodott családunk területfog­lalási akcióján. Valami ron­gyos szélű papirost is mutoga­tott, melyen az állt, hogy ne­vezett telek és ház az ő tulaj­dona, két liter pálinkáért vette meg, még a tavasszal. A hörgő egyén közben el­aludt, mi pedig kupaktanácsot tartottunk. Apám ismét felso­rolta, milyen módon fog vé­gezni azzal a kollégával, aki rábeszélte a „balatoni luxus­nyaralásra". Anyám hozzá­tette, hogy maga is részt kíván venni a mészárlásban. A nagyszülők fizikai és erkölcsi támogatásukról biztosították őket, jómagam pedig felaján­lottam, hogy kővel betöröm majd az összes ablakait a gaz­embernek. Ez mind nagyon szép volt, de ügyünket, jelen helyzetben kevéssé vitte előre. Mivel feljöttek a csillagok, s az elemlámpával takarékoskodni kellett, úgy döntöttünk: lesz ami lesz, nyugovóra térünk. Az éjszaka nyugalomban telt. Másnap reggel a kétméteres és nyugodtabban, mint teg­nap. Közölte, hogy átgondolta a dolgot, és ha fizetünk neki egy jelképes összeget, áten­gedi ingatlanát nyaralás cél­jára. A jelképes összeg halla­tán apám ismét közel jutott a gutaütéshez, majd becsület- sértések kölcsönös hangozta­tása után megegyeztek az ár­ban. Az egyén, akit különben Réz Egonnak hívtak, végül ki­jelentette, hogy elfogadja az ajánlatot, de maga is itt fog lakni. Apám, fogcsikorgatva bár, de beleegyezett. Réz Egon ezután előbányászott egy jó­kora fürdőkádat a lomok kin­csesbányájából, kibélelte fűvel és egyebekkel, elhelyezte egy fa alatt, s közölte, ez az ő fel­ségterülete. A békekötés után megreggeliztünk, s jószándé­kunk jeleként a tulajdonosnak is sütött Luci mami rántottát. Annak örömére, hogy sike­rült egy újabb válságot meg­oldani, családilag levonultunk a partra, papírzacskóból ebé­deltünk, s élelemmel megra­kodva érkeztünk szürkületkor vissza a kulipintyóhoz. Réz Egon már a fürdőkádjában horkolászott, intenzív pálin­kaszagot árasztva néhány mé­teres körzetben. Mire azonban felforrt az üstben a gulyásle­ves, száját nyalogatva megje­lent ő is, félreérthetetlen célzá­sokat téve rá, hogy ő úgy ér­tette, a nyaralás ideje alatt el­látásáról is mi gondoskodunk. Egymásra néztünk, majd Egon úr másfél méteres karó­jára, s Luci mama szó nélkül szedett a tulajnak is. Ismét eljött a reggel, újabb meglepetést tartogatva. A meglepetés kutya formáját öl­tötte, illetve leginkább egy ku­tyára emlékeztetett az a lény, mely jóízűen aludt a fürdő­kádban, Réz Egon lábainál. A teremtmény piszkosszürke és piszkosbarna színekben pom­pázott, farka nem volt, füle is csak egy. Később kiderült, hogy az egyik szeme zöld, a másik barna, és teljesen kan­csal. Négy lába négy irányban csámpított, futását nézni felért egy lidércnyomással. A hangja a zombik diszkrét ha- lálhörgéséhez hasonlított, ugatása alapján pedig elmehe­tett volna horrorfilmhez szinkronnak. Az állat motozá­sunkra felébredt, kimászott a kádból és farkcsóválás helyett jókora ülepét rázva körbe- szaglászta a sóbálvánnyá me­revedett csapatot. Réz Égőn is felébredt, s bemutatta ölebét, aki a Frankenstein névre hall­gatott. Az, hogy a név találó volt, igen enyhe kifejezés. Sa­vanyú arccal beletörődtünk, hogy ezentúl nemcsak Egon, de Franki kutya is üdülőtár­sunk lesz. Okoska (Folytatjuk.) Mese rólunk Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy első „A." 1985-ben 33 kisdiák indult ne­héz iskolatáskával a hátán - még ők sem tudták hova. Maguk mögött hagyva az első négy akadályait, elérkez­tek az ötödik osztályba. A fiúk egyesült erővel lebontották az ezévben előttük tornyosuló akadályt - jelen esetben a szomszéd ház kerítésének egy részét. Hatodik nyarán a Bala- tonpartra (Sóstóra) érkeztek. Az éhezők az éj leple alatt zsí­ros kenyéren tengették „nyo­morúságos életüket". Emiatt a „csapat" tagjainak fele a kö­vetkező nap folyamán rosszul lett. Utolsó este - gyolcs híján- mártír osztálytársaikat toa­lett-papírba csavarták. így az­tán a még hátralévő napon nélkülözniük kellett e drága kincset. A hetedik év is gyümöl­csöző volt. A mesebeh király­fiak egy része felújította az osztályt - ezután lámpáik erős restaurációra szorultak. A próba eredményét az osztály- főnökük egy-egy intővel ko­ronázta. 1993-ban elérkeztek - megfogva bár, de törve nem - hosszú, de eredményekben gazdag (számos vetélkedő, verseny bizonyítja ezt ) útjuk végére. A mi mesénk is tovább tar­tott volna, hogy az a volna ott nem volna. 8. a. (A paksi Bezerédj iskola Szemfü­les című újságja nyomán.) Elmésen- másképpen Elkésett horgász - pontyatlan Indián masszőr - dörzsfőnök Kémiai előadás - vegyibeszéd Ökörzsír - marharin Madárszerelem - csőr-epedés Medveifjúság - bocskor Régi házhely - aggtelek Ragaszkodó csapadék - hűhó Díszlövés - pompadurr Liftjavítás - felvonókúra Elfogyott teasütemény - kek- szenslussz Kutyaház - pulipintyó Lelkibeteg lóláb - pszichopata Egri csapos - bikavéradó Vadászlakoma desszertje - sö­rétes Varázsló lovának eledele - ab­rakadabrák Osztálykirándulás A közelmúltban a szek­szárdi II. számú általános is­kola 5. a. osztálya kirándult Székesfehérvárra. Mindenki izgatottan készü­lődött az útra. Éehérváron sok érdekességet mutatott meg Tölgyesi Zoli bácsi, az ide­genvezetőnk. Először a Bori várba men­tünk. Felmásztunk a két to­ronyba, ahová 72 csigalépcső vezet. Ezután városnézésre indul­tunk. Szebbnél szebb és érde­kesebb szobrokat láttunk, ne­kem közülük a Szégyenlős lány szobra tetszett a legjob­ban. Megcsodálhattuk a temp­lomokat is. A tarka-barka színben pompázó virágórától káprázott a szemünk. Élmentünk az áruházba is, ahol mindenkinek a játékosz­tály tetszett a legjobban, itt töl­töttük a legtöbb időt. Székesfehérvár után Pá- kozdra mentünk, ahol a híres csata eseményeit magnóról hallgattuk meg, s aztán a mú­zeum tárgyaiban gyönyör­ködtünk. A kirándulás végez­tével haza indultunk, s vidá­man töltöttük az időt a bu­szon. Ratinland Réka Ny árele ji életképek Várakozás I. Fotó: Ritzel Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents