Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám

10 KÉPÚJSÁG SPORT 1993. június 17., csütörtök Noszály kiesett A hétfőn kezdődő wimble­doni nemzetközi teniszbaj­nokság előselejtezőinek első fordulójában búcsúra kény­szerült Noszály Sándor, mi­után 7:5, 6:4—re kikapott a svéd Apelltől. Cselgáncs Paksi érmek A serdülő- és gyermek fiú korosztályok részére Ajkán megrendezett országos csel­gáncs rangsorversenyen rendkívül eredményesen sze­repeltek az Atomerőmű SE szakosztályának tagjai. Nem kevesebb, mint 21 érmet sze­reztek, ezzel együtt pedig ma­gasan nyerték az egyesületek összesített pontversenyét. A paksiak eredményei: Serdülők: 57 kg: 1. Braun Ákos. Gyermek: „A": 41 kg: 5. Gárdái Ádám. 53 kg. 1. Kereső József. 58 kg: 1. Fodor Zoltán. „B": 28 kg: 2. Nyesev Fe­renc. 35 kg: 1. Styaszny Endre, 2. Matlag Tamás, 3. Veiczi Csaba. 38 kg: 3. Stiglincz Mi­lán. 41 kg: 2. Hangyási Dávid. 45 kg: 1. Papp Gábor, 2. Fodor Tamás. 49 kg: 1. Varga Gábor. 53 kg: 1. Varga József. 58 kg: 1. Takács Viktor. „C": 28 kg: 2. Haáz Péter, 5. Haáz Ádám. 30 kg: 2. Orosz Lajos. 32 kg: 1. Matlag Attila, 2. Urmös Dezső. 34 kg: 1. Tumpek György. 38 kg: 2. Pál Péter. 41 kg: 1. Seres Gábor. Iskolai foci Befejeződött a Szekszárd 2. Sz. Általános Iskola és Diák­otthon alapítványi labdarúgó bajnoksága. A 21 fordulós mérkőzéssorozaton a 2-es is­kola 6. osztályának „A" csa­pata megvédte bajnoki címét, ismét elhódította a vándorser­leget. Végeredmény: 1. Szek­szárd 2. Sz. Általános Iskola és Diákotthon 6. labdarúgó osztály „A" csapata 35, 2. Szekszárd 5-ös iskola 35, 3. 2-es isk. 5. labdarúgó osztály „A" csapata 34 ponttal. Beszélgetés Gyenti Lászlóval, aki Nagy játékos lehetett volna Engedje meg a kedves Ol­vasó, hogy személyes dolog­gal, egy vallomással kezdjem. Közel egy éve érlelődik ben­nem a terv, hogy írok Gyenti Lászlóról, az Atomerőmű SE labdarúgójáról, akinek képes­ségei szerint meghatározó NB I-es játékosnak kéne lennie va­lamely élvonalbeli csapatnál. Ehelyett az NB II-ben játszik 20-30 perceket, beleszürkülve a „futottak még" kategóriába. Azt reméltem, hogy majd csak „összekapja" magát, az ASE egyik vezéregyénisége lesz, akkor majd elbeszélge­tünk, visszaidézzük a hátra­hagyott keserves hónapokat. Hiába vártam, fel kell adnom elképzelésemet, hiszen lassan itt a bajnokság vége, Gyenti pedig csak nem „akart" az én dramaturgiám szerint szere­pelni. A legjobbak között — Lehet, hogy bugyutának tűnik a kérdésem, de mondd, mennyire szeretsz te focizni? Mondjuk edzés után néhány kis­srác elhívna játszanai, mennél velük? — Én imádok focizni, szí­vesen csinálom, örömmel áll- nék be a srácok közé. — Tudásod alapján hová soro­lod önmagad a mai paksi csapat­ban? — Úgy gondolom az elsők közt lehetek, mondjuk az első háromban. — Kíváncsi lennék, hogyan látod: mit tud a labdarúgás tu­dományából ez a Gyenti nevű já­tékos? — Hát, talán gyorsan el­futni a balszélen, jól beadni a labdát. A kapu előtt veszélyes, fejjel sem nagyon „kutya", a szervezőkészsége is tűrhető és talán jól bánik a labdával. — Jól hallottam, azt mondtad gyorsan elfutni? — Jó, jó, igaz, az utóbbi időben lassultam valamit, de a kezdősebességem azért a régi. — Szerinted mi lehet az oka, hogy saját rangsorod alapján is az egyik legjobb játékos jobbára csak a kispadot melegíti, miköz­ben a csapatnak sem megy valami fényesen? Csökkenő önbizalom — Nem nagyon tudom a konkrét okát, pedig sokat té- pelődtem már rajta. Úgy fest a dolog, hogy amióta itt vagyok Pakson, egyre gyengébb a tel­jesítményem. Pedig az edzé­seken mindent megcsinálok, rendesen készülök, aztán mégsem megy. Másrészt vi­szont nagy szükségem van arra, hogy érezzem, bíznak bennem. Hogy egy-egy rosz- szul sikerült megoldás után - ha végre pályára jutok - ne kelljen remegnem, hogy újra a kispadon találom magam, vagy még ott sem. Egyre csökken az önbizalmam, néha már edzésen sem merek meg­csinálni egy-egy trükköt. Az olyan dolgok pedig nagyon megviselnek, mint ami a Pénzügyőr elleni mérkőzés után történt. Végre kezdő vol­tam - igaz ehhez kellett Káko- nyi sérülése is - és úgy érez­tem nem is ment rosszul a já­ték. Győztes gólt „találtam", vagy rúgtam. Szóval, úgy gondoltam kezdhetek a kö­vetkező meccsen. Erre min­denféle magyarázat, indok nélkül újra csak a kispadon várt a már megszokott he­lyem. Aztán még egy adalék arra, hogy mennyire bízik bennem a szakvezetés. Az idény derekán kölcsönadták a Paksi SE-nek Mikolics Tibit. Utólag hallottam, majdnem nekem kellett mennem. Az mentett meg, hogy én végig­dolgoztam az alapozást, így edzőnk úgy látta, talán több hasznára lehetek esetenként a csapatnak, mint Mikolics, aki sérülése miatt kihagyta az erőgyűjtést. „Nem bújhatok ki a bőrömből" — Csak hallgatlak és nem iga­zán értem az egészet. Ott az edző, akinek ugyancsak érdeke a közös siker. Nem ült le veled megbe­szélni, elmondani elvárásait veled szemben, hogy mi kell ahhoz, hogy számításba vegyen a kezdő­csapatban? — Ilyen nem fordult elő. Igaz, beszélgettünk, de akkor elmondta, hogy nem sok esé­lyem van a csapatba kerülésre. Bíztatott, hogy hajtsak, csinál­jam és majd meglátja mi lesz belőle. Ezekből viszont én nem sokat tudtam meg az el­várásaiból. — Laci, az előbb arról faggat­talak, hogy milyen játékosnak tartod magad. Most azt kérdez­ném, milyen ember ez a Gyenti? — Úgy gondolom szerény, nem hangoskodó. Semmi olyat nem csinál, ami negatí­van befolyásolná a róla kiala­kult képet másokban. —: Nem gondolod, hogy egy kicsit több tűzzel, rámenósséggel, akarattal többet elárulhattál volna a nagyközönségnek a ben­ned szunnyadó tehetségből? — Hát, lehet, hogy igazad van. Talán több tűzzel nem itt tartanék, de nem tudok a bő­römből kibújni. Lehet, hogy könnyen elhagyom magam, belenyugszom a dolgokba úgy ahogy vannak. — Az idény végén lejár a szerződésed. Hogyan tovább? — Erre még nem tudok mit mondani. Eddig még nem ke­resett meg senki. Sem az ASE-tól egy esetleges hosz- szabbítás céljából, sem más egyesülettől. Ha nem kapok sehonnan ajánlatot - így, hogy alig játszom nem valószínű, hogy sokan keresnek -, akkor talán kimegyek Ausztriába alacsonyabb osztályba. Ott le­galább kereshetek egy kis pénzt. Nagy elvárásaim már nincsenek magammal szem­ben, nem érzek már magam­ban annyit, hogy visszakerül­jek a magyar élvonalba. Sze­rintem lehetőségem sincs már erre. Keserű szájízzel hallgattam a 28 éves Gyenti László sza­vait. Mert dehogyis sajnálom tőle az esetleg Ausztriában megkeresendő pénzt, de igen is nagyon sajnálom, hogy ilyen tehetséggel, tudással csak ennyire vitte. Azt, hogy a fiának, akinek már „ugyan­olyan a balosa" azt kell majd hallania apjáról, hogy bizony nagy játékos lehetett volna. Medgyesy Ferenc Kábítószerpénz a labdarúgásban? Labdarúgó NB III. Másodszor is Kisdorog Érdekes, leleplezésnek szánt cikket közölt a bogotai Semana (A Hét) című hetilap. Magát megnevezni nem kí­vánó rendőrségi forrásokra hivatkozva az újság a kábító­szerpénzek labdarúgásba való beáramlását boncolgatja. Az írás szerint a kolumbiai rend­őrség pénz és kábítószer-sza­A július 29. és augusztus 1. között Hágában megrende­zendő kontinens-bajnokságra készül a magyar lovastorna- válogatott. A voltizsálók rendkívül fiatal szakágnak számítanak, mert egyrészt a versenyzők zöme is tizenéves, másrészt alig néhány eszten­deje űzik Magyarországon. Bár a „Legyen a ló a falu tor­naterme!" jelszó nem aratott átütő sikert, a válogatott egyre több szép helyezést ér el a kü­lönböző Világ Kupa viadalo­kon. Legutóbb Tarpataki Ta­más nyerte a kaposvári fordu­lót ebben a sorozatban. Az EB-felkészülés mégis komoly gondokkal jár. Mint Tatár Ándrás, az egyik legjobb kértők bevonásával folytat megfigyelést, illetve vizsgála­tot az ország több nagy labda­rúgó-klubjánál. Felmerült ugyanis annak a gyanúja, hogy a drogcsempé­szetben, valamint a pénzek tisztára mosásában egyesüle­tek, illetve játékosok vesznek részt. / versenyző elmondta: még nincs együtt a pénz a kiuta­záshoz. Most szponzorokat keresnek és igyekeznek rek­lámszerződéseket kötni. Nyugat-Európában ugyanis nagy publicitást kap a lovastorna, több viadalukat a televíziók is közvetítik. Ebben reménykednek a magyar vol­tizsálók, hiszen ma már senki sem ad könnyen pénzt sport­célokra. Tatámé Laurencz Eszter szövetségi edző véleménye szerint a magyar csapat erő­sen feljövőben van, ezt bizo­nyítja a két év előtti stock­holmi vb negyedik helye. Há­gában dobogó is lehetne. Ha pénzt tudnak szerezni. Kisdorog -Bonyhádi SE 1-0 (1-0) Kisdorog, 600 néző. V: Szőke. Kisdorog: Kiss- En- deli, Varga, Stölkler R. (And­rás), Horváth P.- Vecsei, Ta­kács, Mácsik, Boros- Sörös (Jámbor, Abrudán), Vörös. Édző: Horváth Péter. Bony­hádi Bogaras- Vendég, Csor­dás, Stumpf, Palkó- Bau­mann (Balogh), Sztoics, Gu- zorán, Darabos- Pfeifer (Se­bestyén Cs.), Kiss. Edző: Lo- sonczi István. Negyedórás csapkodó játék után Takács remek átadását Vörös a 15. percben a bal alsó sarokba lőtte. 1-0. A gól után tudato­sabban futballozott a Kisdo­rog, a 24. percben Vörös bea­dását Mácsik fordulásból Tamási, 500 néző, V: Hor­váth. Tamási: Szabó- Orsós, Agócs, Zsolnai, Szűcs- Vá­mosi (Varga, Szemes), Kovács, Schneider- Szántó, Valter, Szabó M. (Gyenei). Edző: Pö- löskei Zoltán. Hőgyész: Nán­dor- Nagy Z., Topánka, Ki­rályházi (Nagy A.), Bősz R- Bősz J, Kurcz, Bús, Váli- Papp, Tamás. Edző: Váli István. vágta a léc fölé. A 33. percben Palkó pattogós lövését védte Kiss, majd a 45. percben Kiss szögleténél nehezen szabadult fel a hazaiak kapuja. Fordulás után élénkebben kezdtek a bonyhádiak. Aztán a 63. percben Sebestyén Cs. előtt kínálkozott lehetőség, de előle Kiss az ötösön mentett. A 75. percben Kiss fejesét En- deli a gólvonalról vágta a me­zőnybe. A 81. percben Kiss húszméteres szabadrúgása a felső lécet súrolta. Az újra játszott találkozón is a Kisdorog akarata érvénye­sült, másodszor is megérde­melten nyertek. Jók: Boross, Horváth P. Varga, Endeli il­letve Palkó, Stumpf, Darabos. Hatvan percen keresztül mindkét csapattól örömfocit láthatott a szépszámú közön­ség, utána azonban összeom­lottak az erejükkel elkészülő vendégek. G: Valter 2 (egyet 11-esből), Schneider, Orsós, Szántó. Jók: Orsós, Agócs, Schnei­der, Valter, Szántó illetve Bősz R., Bús. Az EB-re készülnek Tamási-Hőgyész 5-0 (0-0) Díjkiosztó évadzáró a kézilabdásoknál Kerekes Antal főtitkár értékelte a '92-93-as bajnokságot Szekszárdon a városi sport- csarnokban rendezte díjki­osztó évadzáró ligaülését a Tolna Megyei Kézilabda Szö­vetség. Kerekes Antal főtitkár köszöntötte az egyesületi képviselőket (csak a Dal- mandi Medosz és a Paksi ESZI nem tartotta fontosnak a meg­jelenést), a játékosokat és a dí­jakat felajánló - Axis Kft., a Läufer Kft., a Hőgyészi Ve­gyesipari Szövetkezet, a Man- ker Kft., a D-M Kft., a KAR-TA Kft., a Tolna Megyei Diáksport Tanács és az Autó- technó Kft. - szponzorokat. 1993 a sportág sikeréve - mondta a főtitkár - hiszen Tolna megye történetében az idén harcolta ki első NB I-es csapattagságát a Szigma-Szekszárd női gár­dája. Gratulált az élvonalba ju­tott klub vezetésének, a csapat játékosainak és Hajnal József vezetőedzőnek. Büszkék va­gyunk a Dunaföldvári VKSE NB I/B-s férficsapatának ezüstérmére is. Az NB II-ben szerepelt négy csapatunk mér­lege változó, remélhetően a Tolnatej SE legénysége sem kényszerül búcsúra. Az új­donsült aranyérmes Tamási és a Fadd indulásával együtt ősztől már nem kevesebb, mint hat együttes képviseli Tolna megyét a Nemzeti Baj­nokság három osztályában. Á minimezőnyű megyebajnok­ság értékelésekor elhangzott: sportszerű keretek között, za­vartalanul zajlott az 1992-93. évi pontvadászat. A két dom­bóvári együttes félidei vissza­lépését a pénztelenség ered­ményezte. A főtitkár reményét fejezte ki, hogy az egyesülete­ket sújtó nehéz anyagi gondok ellenére is talpon maradnak a csapatok, s számukra sikerül bajnokságot rendezni az 1993- 94-es évadban is. Erre némi reményt nyújt, hogy Pakson, Szedresben, Zombán és Bölcskén új csapat alakult, s indulási szándékukat már el­juttatták a szövetséghez. A felszólalók - Móra Zol­tán, Varga László, Rohn Ti- borné, Tóth Károly, Szabó Ba­kos Béla - elismeréssel szóltak a szövetség munkájáról, azon belül is Kerekes Antal főtitkár tevékenységéről. Számos hasznos javaslat hangzott el részükről az utánpótlásneve­lés prioritásától, a serdülő bajnoksággal párhuzamosan beindítandó minikorosztályú bajnokságon át a diákolimpiái csapatok még magasabb szintű szakmai felkészülésé­nek fontosságáig. Horváth László, a Duna­földvári VKSE elnöke meg­lepő bejelentést tett: a Duna- földvár kénytelen visszalépni az NB II-be. Miután ennek az osztálynak is óriásiak az uta­zási költségei, ezért kérte a szövetség és a megyei sport- hivatal vezetését, hogy vessék fel az MKSZ-nél a több cso­portos NB II. bevezetését, a te­rületi jelleg alapján csökken­nének a költségek. A ligaülés az érmek, okleve­lek és a legeredményesebb 15 gólszerző - felnőttek: Németh Klára (Cece), Koleszár Mária (Dalmand), Stier Mónika (Ko- csola), illetve Acsádi Sándor (Fadd), Teimel Lajos (Hő­gyész), Acsádi János (Fadd); ifjúságiak: Molnár Brigitta (Simontornya), Horváth Re­náta (Szigma KSC), Tibai Ka­talin (Tengelic), illetve Kövics Zoltán és Princz László (mindkettő Dunaföldvár), Benghoffen Balázs (Fadd); serdülők: Müller Márta (Szigma KSC), Lamm Nikolett (Dombóvár), Sponga Nikolett (Kocsola) - díjainak átadásá­val zárult. (fekete - degré) Ifigólkirály: Molnár Brigitta (Simontornya) 100 góllal A dunaföldvári Kövics Zoltán 66 gólt „termelt" v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents