Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-17 / 139. szám
1993. június 17., csütörtök DUNAFÖLDVÁR KÉPÚJSÁG 5 Felszámolás, rövid közj átékkal Egy csepp India Naponta változik a kép az Előszállási út 52. alatt: a szeptembertől induló új szakiskola területén egy hónap múlva kerül sor a szakhatósági bejárásra, a tanműhelyeknek és a kiegészítő helyiségeknek addigra kész állapotban kell lenniük. A kovácstűzhelyek nemsokára helyükre kerülnek, jövő héten megkezdődik a buszváró építése - mondja Sűrű Ferenc, a leendő iskola tulajdonosa. Az épületekben 1992. első negyedévében még a Mechanikai Labor alkalmazottai dolgoztak, ma már csak azok a gépek vannak ott, amelyekA Folyammémöki Hivatal 1943. december 31-ei kimutatása szerint Dunaföldváron már csak egy hajómalom üzemel: a Bukovics-Pénzes-féle hajómalom. A földvári hajómalmokról szóló utolsó dokumentum egy jelentés, amely szerint az utolsó hajómalom a háború alatt megsemmisült. Ezzel egy évszázados, sokáig virágzó mesterség szűnt meg a településen. A mesterség virágkora - bár hajómalom létét XVI. századi adatok is bizonyítják -, a XVIII. és a XIX. században volt. Egy 1803-as összeírás szerint a földvári Duna-szaka- szon huszonkilenc hajómalom működött, 1818-ban már negyvenegy, tulajdonosainak száma kilencvennégy, köztük olyan ma is ismert földvári nevek birtokosai, mint a nek még nem akadt gazdája. Tavaly március óta a hozzávetőleg tíz millió forint értékű szerszám- és gépállomány jó részén, amely a tíz évvel ezelőtti keleti technológiai színvonalat képviselte - már túladtak. A felszámolás alatt álló vállalat volt dolgozóinak nem is a csőddel van a problémájuk, a végkielégítést mindenki tisztességesen megkapta. A felszámolás megkezdése előtt ugyanis volt egy rövid intermezzo a cég földvári üzemének életében. 1991. decemberében jelentkezett egy vállalkozó, aki szép üzleti tervekkel Lemmer és a Jendrolovits. A hajómolnárok előbb céhbe tömörültek, majd 1882-ben megalakult a dunaföldvári Molnár Ipartársulat 102 taggal. Tagjai ezermesterek voltak: hajózni, hajót építeni, fogaskereket faragni és őrölni a kor színvonalán egyaránt'jól tudtak. A molnárok a malomipar későbbi fázisaiban is hasznosítani tudták ismereteiket, ha a szakosodás csökkentette is a sokoldalúságot. Külön fejezet a hajómolnárok romantikusnak tűnő mindennapi élete, szokásaik, szertartásaik. A dunaföldvári molnárok még az ipartestület keretében is a régi céhzászló alatt vonultak fel körmeneteken. Sajnos földvári hajómolnárok már nem mesélhetnek, közülük egy sincs az élők sorában. érkezett: német piacra szándékozott különféle vasipari cikkeket termelni. Először három hónapra bérelte ki az üzemet a fővárosi központtól, később aztán meg is akarta venni az addig forgácsoló és lakatos tevékenységével a hadiiparba bedolgozó céget, ezzel megmentve félszáz ott dolgozó munkahelyét. A dologból nem lett semmi, olyannyira, hogy a siklósi vállalkozó, Sándor Gábor mintegy három és fél millió forint bérleti díjjal tartozik a vállalat felé, ötvenegy volt alkalmazottjával pedig összesen több, mint egy millió forint bérelmaradása van. A kft. hiába felel egy millió forinttal a vele szerződésben állók felé, hiába kötelezi bírósági határozat a vállalkozót a számlák kiegyenlítésére, a tartozások - Gyuricza János, a vállalat megbízott igazgatója szerint -, behajthatatlanok, a vállalkozó ugyanis „kimentette" vagyonát a végrehajtók kezei alól. A tulajdonviszonyok változásának itt is, sokadszor, a dolgozók itták meg a levét, mert a vállalatnak - az államnak - néhány millió forint nem tétel. A szakiskola mellett büfé lesz, az egyik épületre pagodatetőt húznak majd. Erről érdemes írni, mondja Csizmadia Imre, aki az üzem utolsó hírmondójaként a még eladatlan felszereléseket árulja. A Mechanikai Labor már a múlté. tóth Két fellépése között kerestem fel Szabó Jánosné népdalénekest. A legutóbbi május 1.-én a földvári Idősek Szociális Otthonában volt. „Olyan jól éreztem magam, hogy ha Amerikába mentem volna, akkor sem lettem volna ilyen boldog" - mondja. Az idősek közt, szűk körben gyorsan eltelt az idő. A másik ország-világ szeme előtt lesz: Szekszár- don, a Duna menti Folklór Fesztiválon, július 6-án.- Most már huszonöt éve „űzzük" ezt a pávakört. Időközben kihaltak közülünk, elköltöztek, így maradtunk hárman. Annyi fene oklevél van - mutat fel nevetve a szekrény vitrinére -, ha enni kéme kiraknám az utcára, az a szerencse nem kér enni.- Szeret fellépni nagyközönség előtt?- Nem érdekel engem, szeretek. Csak van egy nagyon szép balladám, azt nagyon szeretném elmondani Szek- szárdon. Elénekli. Körülbelül háromszáz népdalt tudna „tollba mondani" - szavai szerint öt fesztiválra valót -, eddig még nem kereste meg senki. Rajta kívül nem nagyon ismerik már őket. Amikor a „kézimunka szakkörben" felléptek, néhány idősebb asszony, aki a nagyszüleitől tanulta, még énekelt velük.- Gyerekkoromban édesanyám meghalt, másfél éves voltam, a nagyanyám nevelt. Mikor szomorúságunk volt, mikor örömünk volt, énekeltünk. Nagyanyámnak meg volt egy húsz évvel öregebb testvére, attól aztán minden huncutságot ellestünk, megtanultunk. A „huncutságok" között volt a földvári lakodalmas is, amit úgy adtak elő 1970-ben, Tóth István fotóművész képei elé. Egymás szemébe nézve sok mindent megtudhatunk -, legtöbbet önmagunkról. Mert ki másról szól a másik ember ránk sugárzó mosolya, vagy fürkésző tekintete, öröme vagy várakozó reménye - esetleg aggódó bizalmatlansága -, rokon- és ellenszenve, - vagyis mindaz, ami tekintetükből kiolvasható. Az Ismerős-Idegen arcán adott közeledésünkre a válasz, az Őelőtte nyilvánvalóvá lett lényegünk visszatükrözése. Tóth Istvánnak - aki nem először vendége a Dunaföldvári Várnak -, indiai képei mindenekelőtt ezt juttatták eszembe. A Cegléden élő, méltán világhírű fotóművész bril- liáns technikával készült - túlnyomóan portré-igényű -, közelképei ugyanis egy modelljeivel rokonszenvező, sorsukban érdeklődésével osztozó, érzékeny ember - művész - kapcsolatteremtő jelenlétének visszfényei: jól feltett kérdésekre kapott válaszok! A kamera két oldalán - innen és túl - nemcsak két emberi lény a maga soha meg nem ismételhető valójában foglal helyet. Tóth István képein a fotográfus és portré-alanyai két világ követei, lélekvándorlásának megtestesítői. Az egzotikus részletek, mint a nők jellegzetes öltözéke, a „szári", homlokuk közepén a kaszthoz tartozás ahogy azt a dédszülők száz-százötven esztendeje.- Itt születtem Dunaföldváron, még a nagyszüleim is. A dédapám Cseh-Morvaor- szágból került Magyarországra tizennyolc éves korában. Megszökött, mert tíz évig kellett volna katonának lennie, és beállt Kossuth Lajos mellé. Szabó Lajosné most hetven éves, korosztályából sokan azt mondják: nem cserélnének a mai fiatalsággal. Ő igen.- Nagyon nehéz életem volt. Árvaleány voltam, fiatalon, tizenhárom éves koromban cselédnek kerültem, de nagyon jó helyem volt, Pesten voltam egy nagykereskedőemlékeképpen ma is használt „szépségjel", vörös foltocska, a baloldali orrcimpán - mint Európában a fülcimpán -, díszlő gyöngyöcske, a férfiak műgonddal kötött turbánjai: figyelemkeltő, néha sokkoló írásjelek. Vajon figyelünk-e egymásra ÍGY, törődünk-e a Másikkal ENNYIRE itt és most, Európában, magunk között a „Mesés Kelet" különös, észrevétető kellékei nélkül? A tündöklő kupolák, köztük a Tádzs Máhál, az Ág- rái Vörös Erőd, Ó-Delhi zsúfolt utcajelenetei, a karambolos riksa, a piaci forgatag képei nemcsak időbe-térbe helyező pontos díszletek, de pompás dokumentumai a megértés által leküzdött távolságnak. A ránktekintő tiszta vagy sebhelyes arcok szinte együtt teszik fel a kérdést a társadalomkutatók lélekvándorlással indokolt sajátos okfejtésével: ma Keleten születnek meg mindazok a lelkek, akiknek eljövetelétől a számító Európa megóvja önmagát. Am a képekből az „Egész Emberiség"-ben gondolkodás sugárzik. Rendkívüli hatású kiállítás. Koffán Károly, festőművész Tóth István „Excellent FIAP"-rangú, 'az „Évszázad Kiváló Fotóművésze" cím birtokosa kiállítását az érdeklődők június 18-án 18 órától láthatják a Dunaföldvári Vármúzeumban. nél, egy sváb embernél. Aztán tizennyolc éves koromban férjhez kerültem, húsz évesen özvegy maradtam. Másfél éves volt a kisfiam, akkor nagyon nehéz helyzetben voltam, napszámba jártam, hátamon a gyerekkel.- Az unokák már nem ismerik ezeket a nótákat. A szép ruháimat is, megírtam a végrendeletemben, ha nem kell senkinek, akkor a múzeumnak hagyom. Jártam a földvári ismerősöket, aztán összeszedtem még az öreganyám álmát is. Odaadták szívesen, mondták vidd, aztán csillogtasd meg, ha fellépsz. 37 éve írták Háromszázharminc százalékra teljesítette az árvíz miatt csökkentett tervét 1956. júliusában a Dunaföldvári Kendergyár - számol be a Tolnai Napló 1956. július 16-i száma. Az kender áztatá- sánál 143 százalékos az eredmény, az esedékes készáru-tervével 130, az áz- tatási tervvel 102 százalékra áll a gyár. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy bevezették az 1955-ben elfogadott újítást, ezáltal az áztatást két napra lehetett csökkenteni. Alig két hétre rá a Nemzetközi Szövetkezeti Napra készülnek a földvári KTSZ-ek, s erre olyan programot állítottak össze, amely „méltóan tükrözi a kollektív gazdálkodást és a jó munkát". Az ünnepség kezdődött, a 24 tagú tűzoltó zenekarának zenés ébresztőjével indult, délelőtt tekeverseny volt, majd közös ebéd, amelyen a KTSZ és a földműves szövetkezet dolgozói együtt vettek részt. Délután térzenével és labdarúgó mérkőzéssel folytatódott a program, majd a közös kultúrgárda „Dunaföldvár tíz éves kul- túrélete zenében, dalban, táncban" című vidám műsora szórakoztatta a közönséget. Mindez kollektív szellemben folyt. Az egyéni gazdákról máshol esik szó. Röviden Járműérzékelő jelzőlámpák Mint arról már beszámoltunk, átadták a kivitelezőnek, a Pécsi Építő Kft.-nek a munkaterületet a 61-es számú főútvonal földvári szakaszán. A felújítás során, amelynek határideje 1993. szeptember harmincadika, a 6-os és a 61-es kereszteződésében jelzőlámpás forgalomirányító csomópont épül, detektoros járműérzékelő jelzőlámpákkal, sávbővítéssel. Weikersheimi vendégváró Dunaföldvári gyerekeket vendégül látó családokat keresnek Földvár német testvérvárosában, We- ikersheimben. A partner- kapcsolat ünnepélyes németországi szentesítésével egyidőben, augusztus 13-tól 22-ig tizenöt földvári gyermek és fiatal vesz részt egy Weikershe- imben zajló zenei kurzuson. Kötelező marhalevél Június 24-ig kell kötelezően kiállíttatni az állattartóknak a marhalevelet a polgármesteri hivatalban. Az ügyintézést a műszaki osztályon Jákliné Urbán Magdolna végzi. Földvári tb-mérleg Mélyen az országos átlag alatt volt Dunaföldváron a társadalombiztosítási választások részvételi aránya. A 6748 szavazásra jogosult főből 1810-en mentek el voksolni, ez 26,8 százalékot jelent. Az MSZOSZ-nek mind az egészségügyi, mind a nyugdíjbiztosítási listája fölényesen győzött, a második a Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetsége lett. Hajómalmok 1935-ből a földvári Alsó-révnél tf Szabó Jánosné Atkukkantó Az MMK programjai Gazdag programmal várja a dunaújvárosi Munkás Művelődési Központ az érdeklődőket június 19-én. Délelőtt 9 órakor a Tűzoltózenekar játszik, majd gyermekműsort láthat a kisgene- ráció. Délután fél háromtól „Ez meg az" címmel szórakoztató előadás lesz többek közt Koós János és Ihos József közreműködésével. Négy órától a Vasas Tánc- együttes lép fel. Solti diáksiker A solti Molnár Judit is azok között a középiskolások között van, akik nyáron a Goethe Intézet jóvoltából három hétre Németországba utazhatnak. Molnár Judit a dunaföldvári Magyar László Gimnázium tanulója. Bűnözőket fogtak Lövések dördültek vasárnap éjjel a kecskeméti To- tál-benzinkútnál. A rendőrök fegyverhasználatra kényszerültek, hogy a hetek óta a benzinkút melletti parkolóban garázdálkodó három szerb bűnözőt elfogják. Egy eltűnt földvári mesterség Népdalok, „huncutságok" i i
