Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-14 / 136. szám

1993. június 14., hétfő SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE WÚJSÁG 5 Összeköttetés Kérdésstaféta Kezdők inkubátorban Ma már tudom, ez a kapcso­lat egy életre szólt és ez egy cseppet sem nyugtat meg. Akkor hasított belém a felis­merés, amikor 9 zaklatott év után, (minden hónapban majdnem elfelejtettem fizetni) úgy döntöttem, felszámolom, megszabadulok tőle. Be is mentem az Állami Biztosító irodájába, hogy ezt bejelent­sem. És akkor ért a meglepe­tés. Röviden miről is van szó: 9 évvel ezelőtt egy ügyes bró­ker, bár akkor még nem így hívták őket, rábeszélt, hogy kössek , nyugdíj-kiegészítő életbiztosítást. Akkor ez nem látszott rossz húzásnak, a 2 százalékos kamat ellenére sem, hiszen cserébe, az én ese­temben, 28 évig, amíg nyug­díjba nem megyek, havi 200 forintot kell csak fizetnem és a boldog nyugdíjéveket 246 470 forint „jutalommal" kezdhe­tem, amin vehetek egy kocsit magamnak vagy ha már ad­digra lesz, akkor elmegyünk egy hónapra Amerikába, áb­rándoztam akkor. De hát múl­tak az évek, közben sok min­den megváltozott, legjobban a pénz értéke. A havi 200 forint valóban nem sok, de az a 246 470 forint sem ér meg annyit, hogy 28 évet várjak rá. Ad­digra,- ha minden így halad tovább - egy használt autót sem kapok érte és az sem biz­tos, hogy még akkor is 55 év lesz a nyugdíjkorhatár. Szóval mindent számba vettem és úgy döntöttem, felbontom a megállapodást, mert bizto­sabb most az eddig befizetett 21 ezer forintom kamat nélkül is, mint a 246 ezer kamatokkal majd kétezer valahányban. Tévedtem. Az ÁB-nak erről ugyanis az a véleménye, hogy nyugodtan felbonthatom a szerződést, de egy fillért sem kapok most, legfeljebb a 28. év lejárta után azt a 21 ezer forin­tot kamatok nélkül, amit ed­dig befizettem. Nem vagyok benne biztos, hogy a biztosítónak van igaza, mert milyen jogon használja a pénzemet 28 éven keresztül a beleegyezésem nélkül, de mégsem pereskedem, mert valószínű, mire eldőlne, kinek van igaza, több mint 21 ezer forintom bánná. Inkább bele­törődök a megváltoztathatat- lanba, mi - én és a biztosító - egy életre össze vagyunk kötve, így ha kocsit nem is, de 19 év múlva legalább egy bi­ciklit veszek, az unokámnak. Mauthner Császár József, a Kereske­delmi és Hitelbank Rt. Tolna megyei igazgatója kérdezte Hahn Csabától a Tolna Me­gyei Vállalkozói Központ ügyvezető igazgatójától: Az alapítás óta eltelt idő alatt mi­lyen tapasztalatokat szerez­tek a vállalkozók támogatása terén, s ennek alapján mi­lyennek látja a megyei kis- és középvállalkozások helyze­tét, jövőjét? Két év tapasztalatait tudjuk összegezni a kis- és középvál­lalkozások fejlesztése, támo­gatása terén. Azt talán nem kell különösebben bizony­gatni, hogy a kis és közepes méretű vállalkozások kulcs- fontosságú szerepet töltenek be a gazdaság átalakításában, fejlődésében. Az is közismert tény, hogy napjaink, sok eset­ben kényszer-vállalkozói sok­féle problémával küzdenek. Ezek közé tartozik a vállalko­zói ismeretek és kultúra ala­csony szintje, piaci informá­ciók hiánya, finanszírozási problémák. A központ fel­adata, hogy különböző eszkö­zökkel segítse a Tolna megyei kis- és középvállalkozásokat problémáik megoldásában, hiányosságaik kiküszöbölésé­ben, főleg azokon a területe­ken, ahol más intézmények lehetőségei behatároltak, il­letve ahol a szolgáltatás nem tud üzleti alapon eljutni az ügyfelekhez. Szolgáltatásaink köre az elmúlt két évben folyamato­san bővült, főleg a vállalkozói igények változása következ­tében. Alapvető támogatási formáink - a kedvezményes oktatás, tanácsadás, informá­ciónyújtás - mellett rendkívül nagy az érdeklődés mikro-hi- tel konstrukciók iránt, mely­nek kondíciói sok szempont­ból jobbak a szokványos banki hiteleknél. Szerencsére egyre több vál­lalkozó ismeri fel, hogy a siker nem csak a pénzen múlik, ha­nem a vállalkozás hatékony menedzselésén és kemény marketing munkán. A piaccal való szoros kapcsolat igénye arra sarkalja őket, hogy kiállí­tásokon, vásárokon vegyenek részt, népszerűsítő anyagokat készít(tes)senek magukról, marketing tervet állítsanak össze, szakkönyveket, folyói­ratokat tanulmányozzanak. Éppen ezért működésünk má­sodik évében nagy hangsúlyt helyezünk ezen piacfejlesztési eszközök biztosítására: Felvettük a kapcsolatot horvát, szlovén, román, és más környező országbeli ka­marákkal, szövetségekkel ke­reskedelmi és kooperációs kapcsolatok kialakítása érde­kében, illetve kölcsönös kiállí­tásszervezési lehetőségek kapcsán. Olyan többszintű marke­ting képzési rendszer kidol­gozását kezdtük meg, amely gyakorlatban kamatoztatható ismereteket nyújt, a már mű­ködő, és a leendő vállalko­zóknak. Megvalósíthatónak tartjuk ennek beépítést a kö­zépiskolai oktatásba is. Szekszárdi ügyfélszolgálati irodánk szolgáltatásainak kö­rét vállalkozói klubszolgálta­tásokkal bővítettük - szak­könyvek, folyóiratok, tár­gyaló, adatbázisok -, melyek az iroda inkubációs szerepét szinte teljessé teszik. A me­gyei önkormányzattal tárgya­lásokat folytatunk arról, hogy ugyanitt működne a megyei EXPO-iroda, melynek fontos szerepe lenne az idegenforga­lom fejlesztési stratégiánk megvalósításában. Nagyon fontosnak érezzük a vállalkozások segítését, hi­szen jövőjük csak így biztosít­ható. Elengedhetetlen lenne még az is, hogy hazánk tör­vénykezése nagyobb hang­súlyt fektessen a gazdasági szabályozók hosszabbtávú ál­landóságára, hiszen bizonyta­lan jogi, adózási, számviteli helyzetben a vállalkozók nem tudnak tervezni, pedig az üz­let megtervezése a vállalko­zók nem tudnak tervezni, pe­dig az üzlet megtervezése a vállalkozásindítás és működ­tetés legfontosabb eszköze. Rendezvénysorozatunk, melynek célja, hogy irodánkat a megye városaiban egy szakmai nap keretében mu­tassuk be, lassan a végéhez közeledik. A záróeseménye Szekszárdon kerül sor szep­temberben, a szüreti fesztivál ideje alatt. Ez háromnapos rendezvény lesz konferenci­ákkal, kiállítással, nyílt nap­pal, üzletember-találkozóval, külföldi és magyar előadók­kal, partnerekkel. Ezen alka­lommal a vállalkozókat érintő legtöbb kérdéssel foglalkozni kívánunk. Szervezési munkánk során folyamatosan egyeztetünk Dránovits István fesztiváli­gazgatóval, akit most a Kér­désstaféta kapcsán arra ké­rek, ismertesse a szélesebb publikummal is: Hogyan áll­nak a szüreti fesztivál előké­szítő munkálatai, lesz-e a programban más újdonság is a vállalkozásfejlesztési szakmai napokon kívül? Július elején szeretnék megjelentetni Báta évszázadai 330 éve, 1663. június 20-án Kör- pülü Ahmed nagyvezír százhúszezres hadserege vonul el Szekszárd mellett. 240 éve, 1753. június 19-én Trautshohn József herceg, szekszárdi apát favágási és vadászati tilalmat rendelt el az apátság erdeiben, a vét­kesekre súlyos pénz- és pál­cabüntetés várt. 160 éve, 1833. június 17-én Tolna vármegye Szekszárdon tar­tott közgyűlésén támogatást szavazott meg a Lánchíd pártolására, s ezt követeinek pótutasításban megküldte. Hajdan 100 éve, 1893. június 18-19-én itt tartózkodó szakértők a szekszárdi kórházat alkal­masnak nyilvánították bá­baképző intézet létesítésére, javasolták továbbá, hogy 100 személyesre bővítsék az őrültek házát. A Tolna vár­megye 17-én közölte: Hir- ling Ádámot, a rendezett ta­nácsú város későbbi első polgármesterét, ekkor még főjegyzőt az államtudomá­nyi vizsgák letétele után doktorrá avatták. 90 éve, 1903. június 14. és 20. kö­zött megegyezéssel fejező­dött be a szekszárdi kőmű­vessztrájk. 80 éve, 1913. június 15-én a király Hollós László gombatudóst, főreáliskolai tanárt (tiszte­letbeli) középiskolai igazga­tóvá nevezte ki. Június 20-án Szenkirályi Mihály dr., vá­rosunk polgármestere kine­vezte Szekszárd történeté­ben az első detektívet (tit­kosrendőrt), Helfer Istvánt. Krónikás Ifjabb Csapó Vilmos Rejtett értékeink Sajnos, nem fenyeget az a veszély, hogy a címben emlí­tett férfiút joggal magáénak valló szülőhely, vagy a nagy hatású tevékenységét ma is élvező lakóhely megneheztel e híresség elorzásáért: halála 60. évfordulóján egyetlen szó sem esett róla, alakját pedig sokszor összemossák atyjáé­val, akinek fő része volt az ozorai diadal kivívásában. Az ozorai példa idején az 1840. május 21-én Dunaszent- györgyön született Csapó Vilmos még nem sejti, milyen változatos, kalandos és hosszú életút vár rá. Tanárai között találjuk Gyulai Pált és Thaly Kálmánt, s az utóbbinak lelkes segítőtársa is lett a kuruc em­lékek összegyűjtésében. Gyu­lai Pál hatása sem maradt azonban el. Arany János folyó­iratában több beszélye jelent meg Vilmos álnéven, s ugyan­ezen költeményeit is laadta 1863-ban. Azt hihetnők, hogy mint Tolna megyei nagybirto­kosnak felhőtlenül teltek nap­jai, pedig épp az ellenkezője igaz: 1856-ban, alig 16 évesen veszi át nagynénje, Csapó Ida birtokait, amelyeket már érté­kükön felül megterheltek, s az uzsorával és a gazdasági ne­hézségekkel való küzdelem évei következtek. Fejér me­gyei, alsóbaracsi birtokát 1906-ban, majd a megmaradt ottani részt 1917-ben értékesí­tette, de a háború alatt egymil­lió koronáért jegyzett hadiköl- csönt, ami a háború után csu­pán a színes paprír értékével bírt. A megmaradt tengelici birtok nem is 1635 katasztrális holdjával, hanem rendezett­ségével és kulturáltságával vívja ki a kortársak elismeré­sét. Mindez azonban Csapó Vilmos ideáljain és tevékeny­ségén nem hagyott nyomot. Csapó György családtörténeti könyvéből tudhatjuk, hogy Liszt Ferenc - akivel Augusz Antal ismertette meg - leg­szűkebb baráti köréhez tarto­zott Apponyi Alberttel és Mi- halovich Ödönnel együtt. Mi- halovichot is szinte ő indította el pályáján azzal, hogy ked­vező kritikát írt művészetéről, aminek nyomán hangversenyt tarthatott. Liszthez és Au- guszhoz sem maradt hűtlen. 1911-ben kiadta a két barát le­veleit az eredeti francia és német szövegekkel, magyar és német bevezetőjű változatban. Ez az egész akkori Európában feltűnést keltett, s városunk nevét messzeföldön ismertté tette. Itthon az ő javaslatára kezdtek gyűjteni a ma is meg­lévő Augusz-házi Liszt-em­léktáblára. Jóval előtte, már 1881. már­ciusában, fontos szerepet vál­lalt a Garay-hagyomány ápo­lásában: 40 aranyas pályadíjat tűzött ki a költő életrajzának megírására. Ennek sikerei után Ferenczy József Ga- ray-életrajzát saját költségén kiadatta, a befolyt összeg egy részét a 95 éve felállított szo­bor javára adományozta, a megmaradt köteteket pedig a Tolna megyei iskolák között szétosztatta. Számos ki- sebb-nagyobb írása mellett külön értéket jelentenek Olaszországban és Németor­szágban tett útjának emlékei, amelyek a korabeli lapokban láttak napvilágot. Jellemző azonban, hogy 1866-ban a Fő­városi Lapokban nemcsak a Róma villáiról szóló útirajza jelenik meg, hanem a Sárköz népérők is „néprajzot" közöl, megelőzve ezzel a későbbi föl­fedezőket. Műveit szívesen fogadta Arany János Koszo­rúja éppúgy, mint a Századok, a Pester Lloyd és számos fővá­rosi lap, valamint a helyi sajtó képviselői a Tolnamegyei Közlönytől a Tolnvármegyéig. Nagy érdeme, hogy a páratla­nul érdekes kordokumentu­mot tartogató Csapó Ida nap­lóját értő kezekre bízva segí­tette kiadásra. Mindeközben csöndben fölvirágoztatta Ten- gelicet, amelynek vasutat is szerzett, pusztájába parkot varázsolt, ahol a hattyúk is meghonosodtak. Minderről, egész életéről, örömeiről, gondjairól leghí­vebben ő maga szólhatna, ha kiadnák naplóinak történetét, amelyeket 1933. március 26-án Tengelicen bekövetkezett ha­lála után hagyott családjára. Dr. Töttős Gábor Hamarosan a nyomdába kerül annak a könyvnek a kézirata, me­lyet Báta község 900 éves jubile­umára szánnak a szerzők - Vili­mmé dr. Kápolnás Mária törté­nész-muzeológus és Sümegi Jó­zsef, a bátaszéki gimnázium igazgatója -, és amely a település múltját kívánja a fellelhető for­rásanyagok segítségével bemu­tatni. Az könyv előzményeiről és az anyaggyűjtés módjáról a tör­ténész-muzeológust faggattuk. — A községi önkormány­zat kérésére kezdtük el csi­nálni, miután felmerült, hogy az évforduló alkalmából va­lamit ki kellene adni. Arra már nem volt idő, hogy egy monográfiát írjunk, hiszen csak januárban dőlt el, hogy ez a kiadvány egyáltalán meg fog jelenni, tehát rendkívül kevés idő állt rendelkezé­sünkre. Az első részt készítő Sümegi Józsefnek gyakorlati­lag kész anyaga volt, mert ő már 15 éve foglalkozik ezzel a kutatási témával. Valakinek viszont meg kellett csinálni a második felét is, így jutott ne­kem a török kor utántól az I. világháború utánig tartó sza­kasz. — Hol kutattak forrás­anyagok után? — Az volt a célunk, hogy eredeti forrásokat mutassunk be, ami több szempontból is érdekes lehet. Igyekeztem úgy válogatni, hogy minél több forrástípus kerüljön bele. Egy­részt a megyei közgyűlés irat­anyagából, ahova a különböző panaszokkal fordultak a job­bágyközségek, hogy milyen méltánytalanságok és sérel­mek érték őket, és ezeknek orvoslását kérték. Ez nagyon sok információt mond el pél­dául a lakosság számáról, mi­lyen életkörülmények között éltek, mekkora forgalom ment keresztül a falun - egy fő for­galmú út vezetett át a bátai réven -, milyen árvizek vol­tak, milyen állatok pusztultak el. — A másik, az egyházi anyag bemutatása, a bátai plébánia irattárából való; a XVIII. századra csak anya­könyvek vannak, de olyan be­jegyzésekkel, melyeket fel le­het használni a célra. Ebben a korban a legnagyobb gond az volt, hogy ezeknek a nagyré­sze latin nyelvű, csak a bead­ványok magyarok, de azok is olyan ómagyarul írottak, hogy gyakorlatilag szótárazni kell a megértésükhöz. — Elsősorban kiknek ké­szül ez a könyv? — Bízom benne, hogy akit egy falu mindennapjai érde­kelnek, az is szívesen forgatja, de azt hiszem, a helytörténeti tanításban is felhasználható. Nagyon sok olyan forrás van, ami felkeltheti egy gyerek ér­deklődését az iránt a kor iránt, amiből az származik. Igyekez­tünk mindenképpen egy idő­rendi sorrendet felállítani, ak­kor is, ha az visszatekintő. — Mi az, ami mindig jel­lemző volt a bátaiakra? — Ez egy olyan nyakas pa­raszt falu volt, hogy szerintem kuriózum számba megy. Egész idő alatt - a XVIII. szá­zadtól kezdve - olyan szerző­déseket sikerült kötniük az urasággal, amelyek rendkívül nagy kedvezményeket biztosí­tottak a falu számára. Gyakor­latilag természetbeni szolgál­tatást nem nyújtottak, tehát nem robotoltak az uraságnak, hanem pénzzel váltották meg ezeket a szolgáltatásokat. Ezt az uradalom meg is elégelte és pert indított a falu ellen. Ez 44 évig tartott, de végül nem si­került a falun behajtani a job­bágyi szolgáltatásokat. — Körülbelül mekkora az az anyagterjedelem, amit összegyűjtöttek Bátáról? — Összesen közel 500 gé­pelt oldal, mintegy 15-18 ív terjedelem. — Mikortól lehet majd hozzájutni az elkészült kiad­ványhoz? — Reményeink szerint, jú­lius elejére, a Duna menti folk­lórfesztiválra megjelenik a könyv. — Mi lesz a cinje? — Báta évszázadai. KRZ Szálkáim Kossuth-díj és kampósbot Volt kollégámmal a me­gyei könyvtár portáján ül­tünk. A tisztázandó dolga­ink után újabb munkáiról, örömeiről beszélt. Gondok­kal tűzdelve. Éppen a könyv ünnepének hetében jártunk, így természetesen az írásról is szó esett. Beszélgetésünket ismerő­sök köszöngetései sem terel­ték más irányban. Megle­pődve tapasztaltuk, milyen sokan fordultak meg egy pár óra alatt könyvekkel kezük­ben. Köztük egy idős férfi is érkezett. Lépéseit egy kam- pósbottal biztosította. Ott­honosan mozgott, hiszen azonnal villanyt kapcsolt, hogy jobban lásson az elő­térbe rakott könyveket bön­gészve. Kollégám legújabb - most készülő - kötetének már nyomdakész lapjaival lepett meg. Régi időket idéztünk amikor volt alkalmunk kö­zös szerkesztőségben meg­vitatni egy-egy különleges ihletett pillanat termését. Régen találkoztunk, de ez úgy tűnt, mindkettőnk ja­vára vált. Az újra felfedezés, újabb közös tervek szülője lett... A botos férfi - akire eddig nem fordítottunk figyelmet- befejezve kutatgatását, tá­vozni akart, de mintha rá­gyújtott volna egy cigaret­tára. Gyufát keresett...? Kollégám előzékenyen emelt öngyújtót, amit az idős férfi visszautasított: Hagyja - mondta -, van itt még tűz, ne nézzen olyan­nak ... Ha már nyolcvanegy éves is vagyok. Tűz még van, meg itt a Kossuth-díjam- mutatta fel kampósbotját és egy kört írt vele a levegő­ben -, ezt kaptam negyven év után, meg van tízezer fo­rint nyugdíjam." Az utolsó szavakat már nem is nekünk mondta, mert kilépett az ut­cára, szatyrában eligazgatta a válogatott könyveket. Összenéztünk és szinte egyszerre mondtuk, kérdez­tük: Kossuth-díj egyenlő kampósbottal? Decsi Kiss János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents