Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12 / 135. szám
4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. június 12., szombat Kék úton a faddi zöldek Alsótagozatos környezet- védők háromnapos sötétvölgyi kiránduláson vettek részt. Kikapcsolódásukat néhány kullancson, és egy tetanusz-oltással járó jénai edénytörésen kívül más probléma nem zavarta. A kék jelzés mentén ellátogattak a Haramia-forráshoz és az Óriás-hegyhez. A faddi gyerekek fáradhatatlanságára jellemző, hogy a hosszú kilométerektől vízhólyagos talpukkal még sportversenyekre is neveztették magukat. Az utolsó este következtek a vetélkedők zárókérdései és a díj-átadás. Az utaztatás költségeit a helyi MDF-szervezet vállalta. Ódry A túrák szünetében különféle programok zajlottak, melyek egyike a divatbemutató volt Megnyúltak a sínek? A kalauzok rászálltak a tolnai utasokra Találós kérdés: Hányat lép a bakter a kocsmáig? Találó válasz: Fele annyit, mint visszafele. A távolságok bizony csalókák. Persze, ne feledjük, hogy a földfelszín egyenetlen, s maga a bolygó: gömbölyű! Május 23-án nemcsak a vasút menetrendje, de tarifája is változott bizonyos helyeken. — Igaz, hogy drágultak a jegyek? - kérdeztem Szíjártó Györgyöt, Tolna-Mözs állomásfőnökét. — Nem a jegy drágult, hanem a kilométer lett több - válaszolta. — Hogyhogy? Megnyúltak a sínek a melegben? — Nem, hanem az új meghatározás szerint Mözstől Budapest nem 140, hanem 141 kilométerre van, s így már a 160-as tarifa fizetendő. — Az magyar pénzben? — Az eddigi 402 helyett 460 forint. — Mit szólnak ehhez az utasok? — Nehéz nekik megmagyarázni. Mert a Déliben még mindig az eredeti árat fizetik, itt, a pécsi igazgatóság területén viszont az emeltet. Ezért néhányan azt választják, hogy csak Kelenföldig vesznek jegyet. De a Bajáról jövő kalauzok már rászálltak a tolnai utasokra, és Kelenföld meg a Déli között szigorúan büntetik őket. Az új jegyeket sem tudtuk még legyártatni; az is csak valamikor 60 nap múlva lesz kész ... Nagy az elégedetlenség. Ezt jeleztük is a feletteseinknek, de azt mondták, hogy ha rohamoznak bennünket az utasok, tegyük fel a fejünkre a védősisakot. Wessely Egy 85 éves képeslap E régi, 1907-es tolnai képeslap tanúsága szerint, valamikor Szent István nevét viselte a mai Szentháromság tér. Az átke- resztélés nem valószínű, hogy a „kommunisták műve volt", így aztán nem sokan szorgalmazzák az eredeti elnevezés visz- szaállítását. (Szívesen adunk közre korabeli fotókat Tolnáról, tolnaiakról.) Újváriak Kölesden A kispénzű emberek nagyszerű festői Kiállítás Kölesden. A két Újvári festményei a falakon. Frissen meszelt illatot áraszt a terem, friss színeket lát a szem. így együtt ők ketten a férj és feleség, a mester és tanítvány, Gyuri és Zsó. Egyikük sem készült festőnek, az életpályát, amit korábban bejártak, két egyszerű ceruzavonallal lehetne jelölni. Egészen addig, amig e két ember eggyé nem lett. György festményei most már biztosítják a mindennapit. Asztalos tanulóként kezdte, ismerkedett a fával. Becsülete volt előtte a betűnek is, amikor tehette, olvasott, művelte magát. így került kezébe az „Aranyecset" és „A nap szerelmese", a két könyv Munkácsy életéről. Festéket vesz, ecseteket, vásznat és papírt, s minden megszerezhető Munkácsy-re- produkciót lemásol. S e nagy fellángolás kiáltatja véle: íme az ember, az új festői nagyság! S ahogy többször fog ecsetet a kezébe, egyre inkább lesz elégedetlen: „Ez nem én vagyok!", „Ebben nincs semmi Újvári!" - mondja az arcpirító, lesújtó kritikát önmagának. Összegyűr, összetép mindent. Szünet következik a próbálkozásokban. S mintha az árván hagyott ecsetek álmaiban szólítanák, buzdítanák: Van benned valami! Apró, pici, egyenletes lépésekkel elindul, nem mást utánozva, de önmagát képezve, hogy autodidakta módon felfedezze, feltalálja mindazt, amit másoknak a főiskolán nagy mesterek igyekeznek a fejükbe verni. Színeket kever, egyesít és szétbont, újból nekikezd! Minden törekvévse, hogy olyan legyen az amit fest, mint a valóság, de mégsem olyan: a színesebb ecsetvonás, a háttér, az előtér, a fények, az árnyékok játéka adja azt a sajátosságot, amiért ujvá- rias egy kép. Hogy száz alkotásból is ki lehessen választani! Kiállításokra jár, festményeket mustrál és kritizál, jó és rossz tapasztalatokat gyűjt, s a maga számára hasznosít. Közben barátokra lel, igyekszik közösséghez tartozni. Részt vesz az alkotó hétvégeken, a nyári táborokon, s az ott felszínre kerülő tudásból, tapasztalásból merít. Ma is tartja, amit a kezdetek kezdetén nagyon komolyan elhatározott: „Egy festő ne majmolja a másikat, minden művében magát adja". Eddig 238 képe hagyta el műtermét, s pillanatnyilag az a 15 van, ami lóg a falakon. Érett, művészi bölcsessége így fogalmazódik: „Olyan embereknek festek, akiknek igényük van, de pénzük nincs". A másik életvonal, a másik ceruzavonal, a társ, a most már érett művész: Zsó! Kölesden lakva háziasszonyként, a szekszárdi kórház szülészeti dolgozójaként kezdte. Megismerkedett Gyurival, a festővel. Újvárivá lesz, megszereti a festékek tiszta színét, az ecseteket, az összemaszatolt palettát, és a gyötrődés malmaiban létre jött alkotást: a festményt. A látottak, hallottak alapján csak úgy spontán leül: „csinál egy képet". Óriási, csodálatos képet. Biztatja magát, s mutatja ismerőseinek, rokonoknak, volt kolégáknak. El is adja. Ez volt első keresete a művészetből. Mindez további lendületet ad. De ott van mögötte, mellette a férje, aki tréfából ezt mondja: „Könnyű volt neki, mert telítődött velem". így sikerült kikerülnie a sok buktatót, a sok mesterségbeli hiányosságot. S ez elvezetett oda, hogy a pálya íve egyenletesen felfelé irányuljon. Hívják a megyei amatőr festők szervezetébe, az Art-ba. Kiállításokon szerepel, ahol „igazi" kritikusok mondanak véleményt a műveiről. Most már biztosan nyúl a festékhez, ecsethez. Szereti a csendéletet, főleg a virágok pompáját. S hogy egyéni legyen, és mégis megmaradjon Újvárinak, egy különleges technikát talál fel, kísérletez ki magának: összegyűrt festett újságpapírból alkot térhatású képet. Az élet minden kis rezdülése, az öröm, a bánat, a durcás duz- zogás, az egyszerű emberekkel örökre vállalt szolidaritás fellelhető a képein. A két egyszerű, szürke kis ceruzavonal igy lesz eggyé, így lesz sokszínű kavalkáddá, kompozícióvá. Találkoztak, kiegészítették egymást. „Azért, hogy menjen, hogy minden porcikájukban benne legyen az alkotás vágya, hogy lehessen aprólékosan dolgozni, mert csak így születik jó kép!" Képek a falon: A hajnal, Az est, Ä csokor, Az elmúlás, az Erdőrész, a Sziklás táj, a Fásultság ... A zöldek, a kékek, a vörösek, a rozsdabarnák, a fehérek. Ha egyet , csak próbaképpen is levennénk, nem teljes a tárlat. így, összességében ragad magával. K.L. Testületi ülés Pont került a vita végére? A Népújság „Elvonul a hadnép" című keddi cikke nyomán - mely a faddi szennyvízcsatorna-hálózat fektetése közbeni helyzetről szólt - néhány érintett helyreigazításért kiáltott. Vélhetően kedélycsil- lapítólag hat, ha idézünk a képviselők csütörtöki ülésén elhangzottakból. Hirmann Béla: „ ... Egyértelműen: a műszaki átadás, a beruházás komplett része, nincs befejezve; részleges üzembehelyezése van. Ezt írták le az urak (egy panaszlevélre reagáló jegyzőkönyv aláírói - Ó. K.): a funkciójának ez megfelel. Nem vagyok műszaki szakember... a testület majd dönt abban, ha felkérnek független szakértőt, azt ki finanszírozza. Nem értek hozzá, én a társulat szervezéséhez értek, bonyolításához értek, azért fizetünk műszaki ellenőrt. Köszönöm." Palcsó József: „Nagyon egyértelmű volt a válaszod, nagyon jó, hogy erről tárgyalunk. Kijöttek a hibák, természetesen a végleges műszaki átadáson ezt oda kell tenni az asztalra ... Még előtte vagyunk az átvételnek, és ezzel szerintem zárjuk le." A másik napirendi pont szerinti előterjesztést, a helyi szociális rendelet tervezetét, a testület egyhangúan elfogadta. A tanácskozás végén megállapodtak a következő ülés napirendjéről. Ó. K. Jótékonysági rendezvények Bajuszos gyerekek a színpadon Közeleg a tanév vége, a vakáció. Még a szünidő előtt, a faddi művelődési házban, egy hét leforgása alatt két jótékonysági célú rendezvényt is tartott a helyi általános iskola. Az alsótagozatosok néptáncosait és bábszakköröseit a felső- tagozatosok’ színjátszó köre követte. Bittai Éva és Szegedi Anikó pedagógusok összeszokott rendezőkként, idén három darabbal is előálltak. Képünk a „Libatoppi bajúszverseny" előadásán készült. A 15 ezer forinthoz közelítő összbevétel zöme iskolai oktatási célokat szolgál. Ezer forintot pedig a művelődési háznak ajánlottak fel. Ódry Károly Szereplők a színfalak előtt és mögött Tolnai küldöttség Stutensee-ben A német farmernek alanyi joga, hogy burkolt úton közelíthesse meg a földjét Hazaérkezett Tolna városának önkormányzati küldöttsége Németországból. Ötnapos látogatást tettek a testvér- településen, Stutensee-ben. A delegációt Keszthelyi Márton polgármester vezette. — Hányán mentek ki, és milyen tapasztalatokat szereztek? — Ha jól számolom, 32-en voltunk - válaszolt a polgár- mester -, s meg kellett állapítanunk, hogy ott az önkormányzás egészen más alapokon áll, mint nálunk. Egy negyvenvalahány éve működő demokráciáról van szó, mely szilárd alapokon nyugszik, egy működő gazdaság keretein belül. Mi viszont most kezdtük a demokratikus átalakulást, mégpedig úgy, hogy mindeközben a gazdasági háttér sem működik. — Érzékeltetné valami konkrét példával is a különbséget? — Ami1 kapásból eszembe jut az az, hogy a farmernek ott alanyi joga, hogy szilárd burkolatú úton közlekedhessen betakarításkor. — Mi az, ami hasznosítható itthon egy ilyen látogatást követően? — Az ember feltöltődik, és egyre tisztábban látja a részleteket, a megvalósítandó feladatokat. Mert - mint Stutensee-ben is mondtam - mi nem ajándék halakat szeretnénk kapni, hanem meg akarunk tanulni horgászni. — Meg kell kérdeznem, polgármester úr, hogy volt most Tolnának pénze 32 ember utaztatására? — Az ő önkormányzatuk tavalyi látogatását viszonoztuk. Csak 11 képviselő és 4 bizottsági tag útiköltségét állta a város, a többiek, a házastársak, hozzátartozók, saját pénzükön jöttek. — Van jövője a kapcsolatépítésnek? — Természetesen. Diákcserék, nyelvi táborok lesznek a nyáron - várhatóan 40 tolnai gyermek utazhat ki, tíz napra -, ezen kívül élő, működő kapcsolat van a települések sportkörei, egyesületei és egyes polgárai között. — Elképzelhető-e, hogy a német és a holland „partnerszerzés'' után a városvezetés keletre is tekint, Erdély, Kárpátalja felé? — Nem tartom kizártnak a keleti kapcsolatteremtést, de ez nem rajtam, hanem a testületen múlik. Wessely i i
