Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-12 / 109. szám

4 WÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1993. május 12., szerda Az Operaház főrendezője is a növendékük volt Kis iskola, nagy sikerek í_' * | - | A Áfa,|||| AA^A'-v Bemutatjuk a Dombóvári Zeneiskolát isf l v - ' - s 'í|v Az igazgató úr és egyik tanítványa, Szabó Róbert Több mint húsz éve, 1971. óta önálló intézmény a Dom­bóvári Zeneiskola. Máriás Já­nos igazgató 1972. óta áll az iskola élén. — Kis létszámmal indul­tunk, kezdetben 120 növen­dékünk volt, jelenleg ez a szám 254 - kezdi a beszélge­tést az igazgató úr, majd rög­tön hozzáfűzi, hogy lenne több tanítványuk is, de a tár­gyi körülmények nem teszik lehetővé a bővítést. A városi földhivatallal egy épületben lévő zeneiskolában nagy a zsúfoltság, még az igazgatói irodában is órát tartanak dél­utánonként. — Ha jön egy szülő, nincs hol leültetnünk -, halljuk a tárgyszerű kijelentést, majd rögtön azt, hogy „Ami tőlünk telik, azt a szegényes körül­mények ellenére is megtesz- szük." A zeneiskolában a legnépe­sebb a zongora tanszak, ezen­kívül rézfúvós, trombita, kürt, harsona, tuba, fafúvós, fuvola, klarinét, szaxofon, ütőhang­szer, és kamarazene tanszak működik. Viszonylag kevés, tizenegy zenepedagógus fog­lalkozik a tanítványokkal. Szeretnék az iskolában a gitár tanszakot is beindítani, de nincs a tárgyat oktató peda­gógus, jóllehet az állást meg­hirdették. A növendékek zöme dom­bóvári, de a környező telepü­lésekről - Kaposszekcső, Döb- rököz, Attala, Kapospula - is vannak tanítványok. Ami az itt folyó zenei okta­tás eredményességét illeti, idén két növendék nyert felvé­telt a Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskolába, zongora és klarinét szakra. A diákok rendszeresen részt vesznek te­rületi és országos zenei verse­nyeken. Tavaly az Országos Vadászkürt Versenyen Frucht Éva 3. helyezést ért el az első korcsoportban. De a dombó­vári zeneiskola egykori nö­vendéke volt például az Ope­raház főrendezője, Nagy Vik­tor is. Idén pedig az Országos Ko­dály Zoltán Szolfézs- és Nép­daléneklési Versenyen egy növendék részesült különdíj- ban. A kislányt felkészítő ta­nár, Széles Jánosné, Marika néni 17 éve oktat szolfézst az iskolában. — Borzasztó jó érzés látni a kottával, hangszerekkel órára érkező gyerekeket, mert bár plusz leterhelést jelent nekik a zeneiskolai oktatás, mégis szívesen jönnek ide. Tanév végén, amikor odajönnek hozzám és azt mondják, Ma­rika néni, köszönöm az egész éves fáradtságát, akkor leg­szívesebben azt válaszolnám, hogy én köszönöm azt, hogy idejártok, mert olyan lelkes mindegyik -, mondja Széles Jánosné és meséli, hogy bár nem zongoraszakos, de azt is oktat és szereti magához édesgetni a gyengébb képes­ségű növendékeket, akik nem kívánnak zenei pályára lépni, „csak" a zene szeretetéért jár­nak ide. — Szeretném, ha a gyere­kek a zenében örömüket lel­nék, ezért aztán nem vagyok hozzájuk olyan szigorú, az életben úgyis annyi a köteles­ségük. Egyébként is úgy gondo­lom, ha valaki zenét tanul, ak­kor önmagával foglalkozik és kiteljesíti az egyéniségét. Sze­retem látni, ahogy fogékony- nyá válnak a gyerekek a ze­nére -, vallja a tanárnő. F. Kováts Éva Fotó: Ritzel Zoltán Széles Jánosné szolfézs órát tart A zeneniskolában a legnépszerűbb a zongoratanszak Sport, vetélkedő, bál Kilencven év Négy nap az ünnepség jegyében A dombóvári Zrínyi Ilona Általános Iskola május 5-8 kö­zött, az intézmény fennállásá­nak 90. évfordulója alkalmá­ból ünnepségsorozatot rende­zett. Szerdán délután a Művelő­dési Házban rendeztek talál­kozót az iskola volt nevelői­nek. A 110 meghívottból 34-en jelentek meg a találkozón. A legtávolabbról, Győrből dr. Bogdán Lászlóné érkezett, míg a legidősebb, 76 éves résztvevő a helybeli pedagó­gus Szóka Lászlóné volt. Az iskola történetét, a rajzpályá­zat anyagát és a kézimunká­kat bemutató kiállítás megnyi­tása után az iskola mutatko­zott be. Előadták Gömöry Jó­zsef nyugdíjas tanár Pro Pátria et Libertate című darabját. A művet az iskola 60. születés­napjára írta a szerző és a 70. születésnapon is bemutatták. Csütörtökön a sporté volt a főszerep. Először a névadó tiszteletére futóversenyt ren­deztek. A nap folyamán volt szekrényugró bemutató, ke­rékpáros ügyességi verseny, karate és aerobic. Délután az iskola falán megkoszorúzták az egykori diák, Illyés Gyula emléktábláját. A diákok és a pedagógusok a temetőben felkeresték és virágot helyez­tek el az iskola egykori tanára­inak sírján. Este újból bemu­tatták a Pro Patria et Libertate című művet. Pénteken Zrínyi Ilona életé­ről és az iskola történetéből rendeztek 11 csapat részvéte­lével vetélkedőt. A tornacsar­nokban a Citromízű banán el­nevezésű játékdélutánon a pedagógusokkal megerősített csapatok ügyeskedtek többek közt kötélmászásból, helyzet- felismerésből téve tanúbizo­nyosságot. Kint a szabadban három kategóriában - Zrínyi Ilona portré, iskolaépület, szabad kategória - rendeztek aszfaltrajz-versenyt. A har­madik helyszínen pedig sza­való, ének és prózamondó versenyen vetélkedtek a díja­kért. Este szülők-nevelők bálja volt. A születésnapi rendezvény- sorozat szombat délután, á tánciskolát elvégző 70 fiatal ál­tal tartott bemutatóval, koszo­rúcskával ért véget. A jubile­umi ünnepségsorozat napjain reggel és este a népszerű II si- lenzio ... dallamai köszöntöt­ték az iskola tornyából a város lakóit. tilinger Egy lukkal kevesebb Három hete jelent meg e hasábokon egy fotó a dom­bóvári Népköztársaság úti járdán lévő lyukról. A hibát azóta kijavították. Már csak a bitumenréteg hiányzik. Köszönjük. til-sa Összefogással felújítva Címer a főbejárat fölött „Európába nem kell mennünk, hisz ott vagyunk Bethlen István a páneurópai mozgalomról és a magyar gazdaságról A dombóvári Illyés Gyula Gimnázium és Szakközépis­kola főbejárata fölött ismét tel­jes pompájában látható a régi, koronás címer. Az 1929-ben épült gimná­zium főbejárata felett díszlett egykor a műkőből készült szimbólum. A második világ­háborút követő időszakban utasítást adtak a címer eltávo­lítására, de az ukázt csak rész­ben hajtották végre, a címer elé felszerelt zománctábla ta­karásában a kiálló részt vésték le, a többi maradt. A címer így megérte a jelent. A címer felújítása a helyi városszépítő egyesület kez­deményezésére kezdődött, adományokból. A gimnázi­umi öregdiákjai a költségek mintegy egyharmadát finan­szírozták, a gimnázium műso­ros estet rendezett, aminek a bevételét felajánlotta, és az önkormányzat is.adott támo­gatást. A munkákat Szeverin Ferenc szervezte. A hiányzó részt, a koronát Ambrus Sándor székely szob­rász készítette el műkő helyett fehér márványból. A korona felrakását Ory Nándor dom­bóvári vállalkozó végezte, tár­sadalmi munkában. A felújított koronás címer jelképes avatása május 15-én, a végzős diákok ballagásakor lesz. til-sa Az elmúlt hét közepén Dombóváron a művelődési házban kisszámú érdeklődő előtt tartott előadást dr. Beth­len István országgyűlési kép­viselő, a Páneurópai Unió Magyar Egyesületének alel- nöke, Páneurópa egész Eu­rópa címmel. Az előadásból idézünk néhány gondolatot. — Páneurópa többek kö­zött azért kell, mert az önök gyönyörű városa is ugyan­azokkal a gondokkal küzd, mint az ország bármelyik te­lepülése, itt is magas a mun­kanélküliség - mondta Beth­len István. - Tönkrementek azok a leányvállalatok, ame­lyeket idetelepítettek, és ter­mészetesen ha az anyaválla­latnak rosszul megy, akkor a vidéki üzemeket zárják be és bocsátják el a dolgozókat. Itt jól kezelik a helyzetet. Ezt példázza a francia, az olasz textilüzem és az olasz testvér- városi kapcsolat létrehozása. — Hogy az a német befek­tető, olasz orvos, vagy a fran­cia tanár, akinek pénze van a bankban és befektetni kíván, az ezt Dél-Kelet Ázsiában, Csehországban vagy Magyar- országon teszi meg, az első­sorban érzelmi tényezőkön múlik. Mert hiszen az, amit mi Magyarországon helyesen hirdetünk, hogy érdemes ide­jönni a tőkével, mert a befek­tető öt évig nem fizet adót, azt még a világon nagyon sok más helyen is megteszik. Jó munkaerő is mindenütt van, költséget szintén nagyon sok helyen lehet csökkenteni. Te­hát a sok kedvező lehetőség közül azt választja a befektető, ahol érzelmi kötődése is van. — Hogy Magyarország mi­lyen gyorsan és milyen mér­tékben tud gazdasági fellen­dülést felmutatni, az a króni­kus magyar tőkehiány miatt elsősorban a nyugati tőkések befektetésének mértékétől függ. Enélkül belátható időn belül a magyar gazdaságban fellendülés nem várható. Sze­rencsére a rendszerváltás utáni első három év jól sike­rült, Magyarországra nem ál­lami segélyként, hanem valódi magánbefektetésként, dupla, illetve több mint dupla annyi tőke érkezett, mint a térség összes többi országába együttvéve. És kérem szépen, a kis tízmilliós, eleve gyenge gazdasági vonzóerővel ren­delkező Magyarország ver­senyben állott a hihetetlenül erős Csehország iparával, Lengyelországgal, a Balti-or­szágokkal, a tradicionális kö­tődésű Skandináv országok­kal. Miért volt ez így? A szim­pátia, a kötődések miatt. Nincs olyan jelentős, nagy vi­lágvállalat, bank, ahol vezető helyen magyar ember ne volna. Nincs olyan ország a vi­lágon, ahol magyar ne élne. Kohl német kancellár a né­met parlamentben többször mondotta el azt, hogy a berlini fal Magyarországon omlott össze. Ezért van az, hogy egy holland úr azt mondta: persze hogy a magyar gazdaság még messze-messze van a közös európa szintjétől, de igenis még ebben az évezredben Magyarország tagja lehet az Európai Közös Piacnak, mert az európai közösségek csa­ládja nem felejtette el azt, hogy Magyarország mit tett azért, hogy Európa közepén ismét szabad, demokratikus jogállamok alakulhatnak ki, hogy Európa szabadon, béké­sen egyesülhessen. Amikor külföldön vagyunk, a románok, a szlovákok az el­sők, akik odajönnek hozzánk és felajánlják, hogy dolgoz­zunk együtt, legyen szorosabb az együttműködésünk. Ezek nemcsak szavak, ezeket tettek is követik. A szlovákiai Pán­európa mozgalomban azok viszik a vezető szerepet, akik magukat szlováknak vallván, szebb magyar nyelvet beszél­nek, mint nagyon sok gimná­ziumot végzett anyaországi polgár. A demokratikus jogállam­nak a lényege az, hogy az em­berek saját sorsukért felelős­séget vállalnak. Tehát nem Budapest, Moszkva, Párizs vagy Berlin mondja meg, hogy mit kell csinálni az éle­tükkel, hanem saját maguk. Azért, hogy mi eredményesek lehessünk, kis egységekben kell felelősséget vállalnunk. A legkisebb egység a család, az egyházi közösség. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat, az Iskola Közösség. Ezek mind-mind kis közösségek, ahol emberek felelősséget vál­lalnak, valamit tesznek máso­kért és természetesen magu­kért is. Fontos, hogy Magyarország gazdasági föllendülése szem­pontjából olyan embereket ta­láljunk, akik ha a szó eredeti értelmében idegenek is ne­künk, de ugyanazt az elveket vallják, mint mi és már eleve mint barát tekintenek ránk. Ebben az esetben sokkal könnyebben, sokkal hama­rabb érjük el célunkat. A Páneurópa zászló köze­pén a kereszt. Itt senkitől nem követelnek meg bármiféle el­kötelezettséget, bármiféle ájta- toskodást. Még azt sem kér­dezik meg senkitől, hogy val­lásos vagy nem. De nem épít­hetjük a harmadik évezredet akkor, ha nem tudjuk, hogy mi az örökségünk. Még a leg­inkább ateista emberek is eb­ben a tekintetben a kétezer éves európai keresztény kul­túra örökösei. A másik természetes dolog az európaiság. Mert 1993. Ma­gyarországán nem állhatunk be a sarokba megvívni hősies harcunkat, mint annak idején a szekértáborban a tatárok el­len 1246-ban. Ezért nincs al­ternatívánk. Aki azt mondja, hogy Magyarországot eladjuk európai vagy amerikai érdek­nek, nem tudja miről beszél. Aki azt mondja, miért hozunk be nyugati tőkét, hát arra csak azt felelhetjük, hogy anélkül nincs gazdasági fellendülés. Meg kell értenünk, hogy ez a kétezer év minket összeköt. És évszázadok után, amíg egy­mást gyilkoltuk, végre egy­másban a barátot - és hangsú­lyozom - a testvért lássuk. Ezt a gondolatot 1993. Magyaror­szágán mint a legtermészete­sebb gondolatot kell kezelni. Hölgyeim és uraim, egész rö­viden ez Páneurópa és a pán­európai mozgalom. Lejegyezte: Tilinger Sándor l <

Next

/
Thumbnails
Contents