Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-11 / 108. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1993. május 11., kedd Gombastop A városházán hallottuk ..................................... E gy vicc jutott az eszembe. Idős nénike térdel a gyóntatószékben, s azt mondja az a- tyának: - Tisztelendő úr, vétkeztem. Megcsaltam az uramat. - Mikor? - érdeklődik a pap. - Negyven évvel ezelőtt- hangzik a válasz. - De hisz azt már meggyónta, bizonyára, minek mondta el ismét? - Azért plébános úr - feleli az asszony -, mert olyan jó rá visszaemlékezni. Nos, így vannak a tamásiak a majálissal, tudtuk meg legutóbb, hiszen olyan nagyszerű volt, hogy jó rá visszaemlékezni. Az egésznapos rendezvényen a lovaspályán többszázan vettek részt, hallgatták a fúvós- zenét, nézték a divatbemutatót, szurkoltak a kispályás fociban résztvevőkért, válogattak a lovas- és egyéb programok között. Földárverésről is értesültünk. Április 29-én a Széchenyi Mezőgazdasági Szövetkezet területéből tartottak földárverést és huszonötén vásároltak. A meghirdetett 422 hektár, 13 806 AK értékből 104 hektárt vettek meg, 3409 AK értékben. A hírek szerint három esetben volt egyezség 1000 forint/AK-ért. A következő árverést június 2-3-án tartják a diákcentrumban, ahol a Béke Mezőgazdasági Szövetkezet és a Tamási Állami Gazdaság területéből árvereznek. Az önkormányzat első negyedéves szociálpolitikai munkáját tárgyalta az illetékes bizottság. Infomációnk szerint három hónap alatt több mint kétmillió forintot fordítottak ilyen célra, amiből a főbb tételek a következők: szociális segély 797.000, munkanélküliek jövedelempótló támogatása 630.000, rendkívüli nevelési segély pedig 336.000. Tilos szabadon termő gombát árusítani a piacon és a vásáron. Miután a gombavizsgálat személyi és tárgyi feltételeit nem sikerült biztosítani - hallottuk végül a városházán -, ezért a képviselő-testület kényszerből, rendeleti úton tiltotta be az előírt engedéllyel nem rendelkező növény forgalmazását. Fafaragó tábor Ozorán Tavaly jó volt a fafaragó tábor, sok szép alkotással gazdagodott Ozora, ezért már akkor úgy döntöttek, az idén folytatják a munkát. Nos a terv nemsokára valósággá válik - tudtuk meg Schranz Istvánná polgármestertől és Szappanos József ÁMK igazgatótól, a tábor vezetőjétől. Megvették már a fát a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaságtól, pályáztak a Szerencsejáték Alapnál, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumnál, valamint több helyen, hogy a költségek egy részét megszerezzék, elnyerjék. Helyből tizenöt fafaragót, illetve kiszolgálót várnak, Bonyhádról Szemesük Istvánt és Beréti Istvánt, Nagydorogról Németh Lajost, Szakályból Markovics Györgyöt, Fürgédről Gyárfás Mátyást, Pincehelyről Kovács Jánost, Tatáról, illetve környékéről pedig a tábor szakmai vezetőjét, Cs. Kiss Ernő népi iparművészt és négy-öt barátját fogadják. Készek a tervek is. A központban kicserélik a összes padot faragottra, fazsindelyes hirdető- táblát alkotnak, a játszóteret újabb játékokkal gazdagítják, a polgármesteri hivatalhoz pedig székelykaput faragnak. Mindezt június 20 és 27 között „művelik", saját maguk és mások örömére. Asszonyok várakozóban Négyen ülnek a simogató napsütésben Magyarkesziben, a gyógyszertár előtti pádon. Kezükben, ölükben szatyor, zacskó, benne a felírt gyógyszerek receptjei. Várakoznak, beszélgetnek. Tudakoljuk, hogy kik ők, de csak Illés Im- réné mondja meg a nevét, a többiek vagy tiltakoznak vagy hallgatnak, majd azt mondják, írjuk azt, hogy a keszi nyögdí- jas öregaszonyok. Miután látják, hogy ennyivel is beérjük, beszédbe elegyedünk. Várakozásuk okát abban jelölik meg, hogy a gyógyszerésznőnek ellopták az egyik kutyáját, s most a helyi „seriffel", Horváth Gergellyel beszaladt Tamásiba, a rendőrségre. — Jön, itt lesz nemsokára - mondják hárman, mire a negyedik társuk a kiskapu irányából érkező kékköpenyes takarító felé néz, s ennyit mond: — Az Etel annyira ismer itt mindent, hogy igazán kiadhatná a gyógyszert. Mosolyognak, mert tudják, ezt csak viccnek szánta. Beszélgetünk. Sorra vesszük az asszonyokat. Kettőnek özvegyi, egynek tsz-nyugdíja van, Illés Imréné pedig az Orionból jött el a megérdemelt pihenésre. Nem, nem lehet azt mondani, hogy felveti őket a pénz és az sem vigasztaló, hogy sokan élnek létminimum alatt, ám azt mondják, aki megtakarítja, az - ha nem is Dárius módjára, de - megél azért. — Csütörtökön mentem Tamásiba és majdnem sírva fakadtam, hogy nincs már az Orion - sóhajt Illésné. Sok verítékem ott maradt. Kár volt eldönteni . . . — Azt mondják, nem volt nyereséges - vetjük közbe. — Nem volt nyereséges? Hát mi nyereséges ma? Bizonytalanság van. Nem tudjuk eladni a malacot sem. Kifogyasztjuk az anyadisznót is, mert drága a táp - felel. — Aztán a faluban mi hír járja? — Nem tudjuk. Az emberek a földdel vannak elfoglalva. Elég sokat kivesznek. Nálunk a vejem és a lányom földdel foglalkoztak eddig is, van gép, meg tudják művelni. Csak az a baj, ha vetés van benne, akkor csak az ősszel mehetnek be a gazdák. Aztán pedig nem is lehet minden földet kiadni, mert le van kötve a búza meg a napraforgó - magyarázza Illés Imréné, amire ketten helyeselnek, harmadik társuk pedig azzal nyugtáz: — Na, megjött a gyógyszerésznő! Valóban megérkezett Horváth Gergellyel a „seriffel", a polgárőrök helyi parancsnokával, s már meséli is, hogy német vizsla kutyát adott el egy olasznak, aki addig Ke- sziben hagyta, míg üzleti útja véget nem ér. Nos, ezt lopták el az éjszaka, s ezért volt e sürgős intézkedés, mondja, aztán máris a gyógyszertárba siet, nyomában a négy asz- szonnyal. — Á „serif" tán aludt? - fordulunk mosolyogva a bajszos fiatalemberhez. — Lótolvajok is voltak. Lovat, borjút loptak, azokat kergettük. De megvannak - nevet huncutul, miközben búcsúzóul kezet szorítunk. Üres a pad a gyógyszertár előtt Magyarkesziben, de ha legközelebb ottjárunk mi is ráülünk. Hátha hallunk újra egy-két történetet. Ékes László Fotó: Gottvald Károly Rege egy osztályról HÁT IGEN, MI EZEK VAGYUNK MI VAGYUNK A NÉGY- CÉSEK A TAMÁSI GIMNÁZIUM ADOTT NEKÜNK MENEDÉKET. ITT BÚJKÁLTUNK SOK-SOK ÉVET EGÉSZ PONTOSAN NÉGYET EZALATT EZT-AZT ÖSZ- SZEHOZTUNK MIKET MOST ELBESZÉLEK. CSAK ELŐBB MÉG ARRA KÉRLEK TÉGED KEDVES BARÁTOM NÉZD MEG JÓL ITT EZT A KÉPET EZ AZ ÉN SZÉP OSZTÁLYOM. VÁLOGATOTT EGY TÁRSASÁG KI SEM NÉZNÉD BELŐLE HÁNY SIKERES SZALAGTŰZŐ FARSANG ÁLL MÁR MÖGÖTTE. FORDÍTOTT NAP MEG MIEGYMÁS FEIÍ3ÚLTUK AZ ISKOLÁT NEM IS NEHÉZ A TANULÁS HA MEGTALÁLOD A MÓDJÁT! JÖTTÜNK LÁTTUNK S TALÁN GYŐZTÜNK AZ VISZONT MÁR BIZONYOS SOK SZÉP EMLÉKET GYŰJTÖTTÜNK NEHÁNY MÁR-MÁR KÁPRÁZATOS KIRÁNDULÁSOK TÖMKELEGÉ SZÍNESÍTETTE NAPJAINKAT MINDENÜTT HŐS VEZÉRÜNK VEZETTE SORAINKAT SZLOVÉNIA, OLASZORSZÁG S A CSEHEKNÉL IS VOLT EGY HÉT EZ AZ OSZTÁLY ITT IS OTT IS LETETTE A NÉVJEGYÉT KALANDOKRA NEM VOLT GONDUNK NEHÉZ IS FELSOROLNI „ALAPOSBAN JELEN VOLTUNK MOST ITT AZ IDŐ BALLAGNI MAJD AZ ÉRETTSÉGI NAPJÁN NINCS SZÁNDÉKUNKBAN BETOJNI MJ MINDENT A MAGUNK MÓDJÁN MEG FOGUNK MAJD OLDANI. REMÉLEM NEM FELEJTIK NEVÜNK DE HOGY KÖNNYEBBEN MENJEN ÉN MOST RENDELKEZTEM VELÜK S SZÉP SORRENDBE HELYEZTEM FŐVEZÉRÜNK MOLNÁR ZOLTÁN A HÍRNEVES MADARÁSZ DUNA-DELTA VAGY SZENEGÁL ő MINDENBE BELEMÁSZ A LÁNYCSAPAT: CÖCI, NOCI RITA, ADÉL, KAMILLA ŐT KÖVETI'BÉRDI BRIGI MAJD A VERESS MARIKA. GUTHEIL ÁGI, JÁKLI ANETT IZABELLA, HÉDIKÉ MARTON BEA, KASZA JÓZSI HOPP, Ö HOGY KERÜLT IDE? KETTŐ MOLNÁR: MARCSI, TIMCSI SZABÓ BEA, SZABÓ BRIGI ANIKÓ, KATI ÉS A PIRI ŐK OSZTÁLYUNK DÍSZEI ÉS VÉGÜL A DÉLCEG URAK PÉTER, SZISZU, UBORKA A JANI IS VELÜNK MULAT S LACI, JUSIN, VARGICA BÚCSÚZIK HÁT KIS CSAPATUNK A LEHETŐSÉGET KÖSZÖNI VÉGÜL ZÁROM A NÉVSORUNK ÉN VOLTAM A ZÖ-ZÖMI. Pompás! Igen, ez tamási találmány. Tavaly még ott dekkolt az áruház előtt, aztán átberregett a Dám parkolójába, a gimnázium elé, s azóta a törvény tiltotta kétszáz méteren belül üzemel. Álló mozgóbüfé lett belőle, ami a parkoló aszfaltján végigfutó elektromos kábellel, egész megjelenésével, esténként a szálloda irányába vizelő törzsközönségével igazi turistacsalogató. Bizonyára csodájára járnak majd. Egy szép vasárnap Május első vasárnapja többszörös ünnep volt Nagyszékelyben. Hívők és nem hívők egyaránt örültek annak, hogy most már állandóan lesz tevékeny lakója a református parókiának É)onát Jordánka tisz- teletes asszony és családja személyében, de széppé tette a vasárnapot az esperes látogatása, a presbiteri ülés és az ünnepi fohászkodás is. így e fontos események miatt kissé későn került sor a nyugdíjasklubban szervezett anyák és férfi napi ünnepségre, de azért jó hangulatban telt el az este, ami a nyári szünet előtti összejövetel volt. Papp Béla klubvezető ezúttal is könnyeket kicsaló igaz szavakkal köszöntötte az édesanyákat és a klubunkat első alkalommal meglátogató tiszte- letes asszonyt, aki elhozta közénk karján két és fél éves gyermekét. Ha már a férfiak napját is megtartottuk, nem feledkeztünk meg róluk. Szokás szerint szerény kis ajándékot kaptak. Többször írtam már, hogy a nagyszékelyi nyugdíjasok igen aktívak. Ezt példázza az is, hogy az elénk sokasodó feladatokat igyekszünk megoldani. Klubunk egyik oszlopos tagjának, aki a református egyház kurátora is, nem kis fáradságába kerül, hogy az új gyülekezeti rendet kialakítsák, összhangba hozzák mindenki megelégedésére. Napok kérdése és az önkormányzat a klub használatába adja a Pincehelyi utca 13. számú családi házat faluház r céljára. Nagy szerencse, hogy az az épület olyan utcasoron fekszik, amit az 1982-es VÁTI felmérés másik két utcarésszel együtt település szerkezetileg megőrzendőnek javasolt, mert őrzi a paraszti, a paraszt-polgári település szerkezetet. Ennek a faluháznak a kialakítása nem kevés anyagi ráfordítást és sok-sok társadalmi munkát igényel, de erőnkhöz mérten igyekszünk a környezetünket szebbé, vonzóbbá tenni, nem is annyira magunkért, sokkal inkább a jövő generáció boldogulásáért. Hát ezek az események tették számunkra széppé május első vasárnapját. Lehelné Rozsos Janka nyugdíjas \ ■i < 4
