Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-07 / 105. szám
4 MÉPÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1993. május 7., péntek Mórágy - Szekcső - Alsónyék Egy élet álma vált valóra ^ - v g &z <= mm m g m -a, I A tatárszelidítö borok Dózsa-Pál Pál akkurátus ember benyomását kelti már az első pillanatban, s nem csalódik a látogató, amikor belép a család Mórágyon lévő pincéjébe. Nem csalódik, meglepődik, hiszen hatszáz hektó bornak van itt hely, ami egy magángazdálkodónak igencsak becsületére válik. — Itt látja minden vagyonúnkat - mondja a gazda -, mi nem vettünk üdülőt, nem szórtuk el a pénzt. Amíg dolgoztam - a bátaszéki vázkerámiánál voltam főkönyvelő - , addig is mindig valamivel tapadtam a mezőgazdasághoz, mindig is gazdálkodtunk. Előbb tyúkokkal, aztán disznókkal foglalkoztunk, majd 1977-ben végre elkezdtük a szőlőművelést. Miközben a hatalmas hordókat mustráljuk, megtudom, hogy az apja kulák volt, valamikor huszonkét holdas volt a családi birtok ... Sokat böjtöltek, mire vehettek egy két és fél hektáros szőlőt Dunaszekcsőn. Az életük egy háromszögben telik: Alsónyéken laknak, Szekcsőn kapálnak, Mórágyon fejtik a bort. Egy élet munkája í a Néhány a kisebb hordók közül A Mária Terézia idejében épült pince a tsz.tulajdonában volt sokáig. „Szabó-Pál és fiai" - ahogy a borcimke hirdeti őket - két éve hozták rendbe. — Nálunk soha nem dolgoztak napszámosok. A feleségemmel csináltunk mindent, aztán ahogy nőtt a két fiú, ők is bekapcsolódtak a munkába. Már az unokák is segítenek. A legnagyobb autószerelőnek tanul, de nagyon sokat van nálam. Lassan belenő. Tudja, most érzem azt, hogy végre egy élet álma megvalósult. — Miért nem kezdte korábban, ha mindig erre vágyott? — Igazából soha nem volt rá lehetőségem, mindig valami közbejött. A munkámat nem nagyon szerettem, akkoriban ütötték egymást a tégláért, most meg fordítva van: a munkáért megy a harc ... Egyetemre nem járhattam, a mezőgazdasági középiskolát azért elvégeztem, és megvan szinte minden egyetemi jegyzet, ami a borászatról, szőlészetről íródott. Ha nem tudok aludni, még ma is fellapozom őket éjszaka. — Siker? - kérdez vissza. — Az első akkor volt, amikor külföldre adtam el bort: Németországba. Most meg a tatároknak szállítottam kétszázötven hektót: Nemes Olaszrizlinget, Muskat Otto- nelt, Chardonnay-t, Királye- ánykát. Olajat hoznak érte, sikerült egy petrolkémiai vállalattal szerződést kötni. A pince falán a megszelídített tatár angol gratulációja és sze- rencsekívánata. Kifelé menet a palackok is előbukkannak: Korábban az Aliscavin palackozta - mondja a házigazda -, most Kecelen töltik az üvegeket - Örülök, hogy megbízható partnerre találtam. Igen boldog ember vagyok - mondja búcsúzóul, mert azt csinálhatom, ami a hobbim. Kár, hogy csak öreg koromra adatott meg ez a szerencse, de fő, hogy megadatott. -háj- Fotó: Ótós Réka Két nyelven Nemzetiségi majális Anyák-napi ünnepélyre és majálisra várja a bonyhádi Német Nemzetiségi Ének és Zenei Egyesület az érdeklődőket május 9-én, vasárnap délután három órakor a bonyhádi német házban. A rendezvényen fellép a Vörösmarty Általános Iskola német nyelvű kultúrcsoportja, a Széchenyi Általános Iskola német nyelvű tanulóinak egyesülete, valamint bemutatkozik a II. Számú Általános Iskola német nyelvű tanulócsoportja, a bonyhádi Német Ének és Zenei Egyesület gyermek és ifjúsági tánccsoportja és kórusa. Einladung Der Ungarndeutsche Gesang und Musik Verein Bonyhád ladet Sie ein zu einem Ungarndeutschen Muttertag und Maifest am 09. 05-en, am Sonntag Nachmittag um 15 Uhr, in das Ungamdeutsches Haus - in Bonyhád, Rákóczi str. 74. Programm: 1. / Feierliche Eröffnung. 2. / Grundschule Vörösmarty - Deutsche Kulturgruppe. 3. / Grundschule SzéPihentek a bűnözök chenyi - Deutsches Kinder Verein. 4. / Grundschule Nr. II. - Deutsche Gruppe. 5. / Ungamdeutsche Gesang und Musik Verein. - Kinder- und Jugend Tanzgruppe, sowie das Gesang Chor. Alle Interessierten sind herzlich erwartet. Gesang - Musik - Tanz - ein gemütliches beisammen zu sein. Im Namen des Vorstandes Anton Rittinger Vorsitzender Baleset, tanulságokkal Az elmúlt hét viszonylag nyugodtan telt, már ami a bűnözők aktivitását illeti. Néhány tanulságos eset azonban most is történt. Lába kelt a bicajnak Rosszul végződött a majális két bonyhádi fiatalembernek, akik mountain-bike kerékpárral mentek Majosra diszkóba május 1-jén. A bicajokat elrejtették egy biztonságosnak vélt helyen, majd összekötözték, nehogy ellopják.. Mégis eltűntek a kerékpárok, mint ahogy annak a jóhiszemű autósnak a pénze, aki felvett egy stoppost Bony- hádon és Nagymányokig vitte. Veszélyes kiszállás Egy tanulságos balesetről is beszámoltak a rendőrség munkatársai. Május harmadi- kán egy álló gépkocsi mögül az útra lépett egy nyolcéves kislány a bonyhádi Bajcsy utcában, az iskola előtti szakaszon. A gyermek a túloldalra, édesanyjához igyekezett, ám egy arra közeledő jármű elgázolta, amelynek következtében a kislány lábszárcsontja eltört. Ezen a szakaszon tilos a megállás, mégis: reggelenként - és a tanítás végeztével - rengeteg szülő áll meg kocsijával a keskeny úton, s ez roppant balesetveszélyes. Mit ér a bonyhádi négyes Angliában? Az Expo-ra gondolnak Ahonnan a királynő jött A teveli huszonkettek A bonyhádi Széchenyi István Általános Iskola angol tagozatos tanulói talán kissé nagyobb izgalommal figyelték a brit uralkodó magyarországi látogatását, hiszen nemrégiben tértek haza szigetországbeli túrájukról. A hatodikos és hetedikes tanulók közül huszonhármán tölthettek egy hetet Angliában, ahol Ramsgate-ben egy magán nyelviskolában - a Kent School of English-ben - tanulhatták nem csupán a nyelvet, hanem ismerkedhettek az angol szokásokkal. — Nagyon kedvesek voltak a tanárok - mondják a világot látott hetedikesek, amikor egy angolórán meglátogatjuk őket.- A fiatalok segítőkészek és megértóék voltak. Azt is pillanatokon belül megtudjuk, hogy az ennivaló bizony néhány gyereknek gondot okozott. Családoknál szállásolták el őket, tanárnőjük, Hodorics Ferencné, nem tagadja, hogy amikor az első napon „szélnek eresztette" tanítványait, bizony aggódott, hogyan boldogulnak majd. Szerencsére mindenki „a talpára esett." — Ennek az iskolának nagyon jó híre van, több htfzai csoport járt már kint, mi a szekszárdiak révén ismertük meg ezt a lehetőséget - mondja a tanárnő. Az utat támogatta az iskola nyelvi alapítványa valamint az önkormányzat, így keve• •• sebb, mint a tényleges költség felébe került a diákoknak. A gyerekek naponta önállóan utaztak az iskolába. A cél az volt, hogy azonos nyelvű gyerekek ne lakjanak egy családnál, kénytelenek legyenek angolul társalogni. — Jól kifundálták - nevettünk a gyerekekkel, és kiderül, hogy a diákoknak nem kellett szégyenkezniük, egy bonyhádi négyessel már egész jól meg lehetett mindent érteni. Persze, Londonban is voltak, sorolják a nevezetességeket, mikor kicsengetnek. Azzal búcsúzunk, hogy jövőre mindenki akar menni: aki most volt és aki nem. Ahogy a szülők pénztárcája engedi... -Is- fotó: ótós Huszonkét polgármester „összetanakodék". Akár így is kezdődhetne az a történet, melynek szereplői 22 község önkormányzatának vezetői, polgármesterei. A Völgységben található ez a belülről, alulról szerveződött „szövetség", amit immár több mint egy esztendeje úgy tartanak számon, hogy a teveli huszonkettek. Nem szükséges, hogy bárkit kiemeljünk most név szerint és kezdeményezőként. A dolog természetes folyamat következménye. Nem valaki, vagy valakik ellen szövetkezett 22 falu vezeő embere, hanem egymásért, egymás megsegítésére, támogatására, a közös gondolkodásban rejlő lehetőségek mind mélyebb kiaknázására. A miértre is egyszerű a válasz. Ezek a községek ügy érezték, hogy magukra maradtak. A "Segíts magadon ..jelszóval léptek egyet. A 22 polgármester jelenléte nem minden alkalommal teljes létszámú, hiszen mindig van, aki ügyes-bajos dolga miatt kényszerül távolmaradásra, de a többiek képviselik, hiszen szinte mindenki mindent tud a másikról. így a hiányzók gondjai is állandó napirenden vannak. Miről esik szó a havonkénti összejöveteleiken? Csak arról, amit a községek lakóiért közösen akarnak tenni. Gáz, szennyvíz, szilárd hulladék tárolása, vagy éppen telefon-akció. Infrastruktúra fejlesztése, ahogy mondani szokás. Ezek a legfontosabb célok, amelyek elnyerésére terveket pályázatokat fogalmaznak a céltámogatások elnyerésére. Az imént felsoroltak mellett aligha kell újabb gondokat jelezni, hiszen az egyre növekvő munkanélküliség, a kisiskolák kérdőjelektől terhelt sorsa is elég nyomasztó árnyékként van jelen a polgár- mesterek hétköznapjaiban. Legutóbbi összejövetelük, ami nevükből adódóan Tevelen volt, mégis meglepő napirendi ponttal tette más értékűvé - pozitívabbá, rokonszenvesebbé - a huszonkettek jellemét. A holnaputáni gondolkodásuk, a jövőbe tekintésük átlépés a nehézségeken, az utókor előtti példaadás és lehetne sorolni mentalitásuk jelzőjét is, ami a kívülálló tudósítóra kissé meglepő erővel hatott. A hőgyészi Pál Imre polgármester előterjesztette az 1996. esztendő egyik legnagyobb eseményéhez, az Expo-hoz kapcsolódó terveit, ötleteit. Külön településekre vezetve gondolatait, felsorolta, jelezte csupán azokat az adottságokat, kulturális, néprajzi értékeket, melyek idegenforgalmi vonzerőnek számítanak. Gondolatébresztő szavai realitásokon alapulnak. Semmi olyat nem említett, ami különös anyagi befektetést jelentene. Áldozatok nélkül természetesen nem megy, de a józan ész sugallta határokon belül tudnak maradni. Hihetetlen, milyen mennyiségű és tartalmú eseményre van lehetőség, e több nemzetiségű, békés egymásmellettiségben élő emberek között. Szándékosan nem említünk egyetlen példát sem, hiszen a részletezésre minden bizonnyal mód lesz a jövőben. Hangsúlyozandó, hogy a huszonkettek jelenlevő tagjai könnyedén azonosultak a felvetett gondolatokkal. Akik első hallásra nem érzékelték, hogy valóban alkalmasak az érkező idegenek fogadására, nekik társaik azonnal segítő kezet nyújtva oszlatták kétségüket. Az Expo mellett a honfoglalás 1100. évfordulója is szóba került. Elhangzott, hogy emléket kellene állítani minden településnek akár egy meglevő park rendbentartásával, vagy emléktábla, oszlop felállításával, a község intézményeinek felújításával stb. stb. A teveli huszonkettek elindultak egy közös úton. Olyan terveket készítenek, amelyeket nem biztos, hogy ők valósítanak meg. Nem akarják utódaikat súlyos terhekkel ruházni, de szükségesnek érzik, hogy időben foglalkozzanak olyan eseményekkel, amelyek tovább mutatnak a hétköznapi emlékek szintjén és túl azokon a gondokon, hogy Hőgyész, Zomba, vagy inkább Siófok felől vezesse-e a leg-- praktikusabbnak tetsző energiát, a gázt. Ezekre később részletesen visszatérünk, addig példaadó gondolkodásukhoz kívánunk további békés együttműködést. Decsi Kiss János Jövőre, veletek, ugyanoda 4
