Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-03 / 101. szám

1993. május 3., hétfő SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE WÚJSÁG 5 Kérdésstaféta Ki mit titkol el? Kérdésstafétánkban ma Markó Ignác kérdezi Antal Pált, a Társadalombiztosítási Igazgatóság Tolna megyei elnökét: Közismert, hogy sokan a magas társadalombiztosítási járulék miatt titkolják el jö­vedelmük egy részét. Ennek következtében az állami költségvetésbe kevesebb adó folyik be. Tud-e arról, hogy az illeté­kes szaktárca csökkenteni készülne a tb-terheket? Először a feltett kérdésre sze­retnék választ adni, és utána a kérdést kiváltó megjegyzésről, il­letve a „közismert" tényekről sze­retnék véleményt mondani. Az illetékes szaktárcának (je­lenleg a Népjóléti Minisztérium­nak) korábban sem volt, és jelen­leg sem áll módjában a társada­lombiztosítási járulékfizetési kö­telezettségeket, terheket megálla­pítani, vagy mérsékelni. 1990-ig a kormány hatásköre volt a fizetendő járulékmérték évenkénti megállapítása, változ­tatása, ami legtöbbször ennek emelésével járt. A választások után megalakult Országgyűlés határozott úgy, hogy a jövőben a fizetendő járulékmértékeket csak törvény állapíthatja meg. Erre egyébként Kapitány Ferenc kép­viselő úr terjesztett elő javaslatot, amit az Országgyűlés elfogadott. Reményeink szerint a május 21-én megválasztásra kerülő biz­tosítási önkormányzatok szerepe ebben a kérdésben is meghatározó lehet, hiszen itt a munkáltatók és munkavállalók - akik a társada­lombiztosítás fenntartásának ter­heit a járulékfizetéssel viselik - valóságos érdekérvényesítési és ütköztetési lehetőségére lesz mód, figyelemmel a növekvő kiadá­sokra, illetve annak növelésének igényére is. Bár meg kell jegyezni, hogy az önkormányzatok a kormánnyal szembeni mellérendelt szerepük mellett a parlamentnek alárendel­ten működnek. A legfontosabb döntések, melyek a nyugdíjrend­szert, vagy az egészségbiztosítást érintik - bevételi és kiadási szem­pontból egyaránt - törvényi sza­bályozás alatt maradnak. Szeretnénk bizakodni abban, hogy a kétségtelenül magas járu­lékmértékek csökkentésére a közel­jövőben lehetőség nyílik, a társa­dalombiztosítás jelenlegi pénz­ügyi helyzete erre nem sok re­ményt ad:- a kiadások évek óta megha­ladják a bevételeket.: 1991-ben 22 milliárd forinttal, 1992-ben (még a pontos adatokat nem ismerjük), több tízmilliárd forinttal annak ellenére, hogy a költségvetés „0" egyenleggel volt tervezve. Az 1993-as költségvetést eleve 40 milliárd forint hiánnyal fogadták el.- a társadalombiztosítást még mindig 43 milliárd forint olyan szociális kiadás terheli, amit az állami költségvetésnek kellene vi­selni.- a jelenlegi helyzetet súlyos­bítja, hogy a társadalombiztosítás még nem kapott semmit abból a 300 milliárd forint vagyonból, aminek 1994. év végéig meg kell történnie. Súlyos gondot okoz az országos adat szerinti 100 milli­árd forintot meghaladó, be nem fizetett járulék is.- az aktív dolgozók számának csökkenése, a munkanélküliség növekedése (100 ezer fő munka- nélküli, mintegy 6 Md forinttal csökkenti a tb bevételeit, ennek többszöröse van jelenleg), a jöve­delemkiáramlás mértéke - legáli­san - nem éri el a tervezettet. Ezek a kedvezőtlen jelenségek szintén jelentős bevételkiesést je­lentenek.- mindezek mellett az infláció és az áremelkedések hatására a nyugdíjasok, az egészségügy helyzete egyre nehezebb, jogosan igénylik legalább az eddig nyúj­tott ellátási, finanszírozási szín­vonal megőrzését. A fentiek ismeretében vélemé­nyem szerint a járulékfizetési terhek csökkentésére nem lehet számítani. Nem tartom elképzel­hetőnek azt sem, hogy a társada­lombiztosítás ellátásainak szín­vonalát drasztikusan csökkenteni lehetne, hiszen éppen ezek ala­csony, nem kielégítő mértéke vált ki jogos kritikát. Egyedül a gazdaság fellendülé­sétől, az aktív keresők számának és jövedelmének növekedésétől várhatjuk a társadalombiztosítás pénzügyi helyzetének rendeződé­sét, a befizetési kötelezettségek %-os mértékének csökkentését. Elkerülhetetlen azonban az is, hogy az állami költségvetés a szo­ciális feladatok átvállalásán túl­menően - elsősorban a dohány, a szesz és az élvezeti cikkek fo­gyasztási adójából pénzügyi tá­mogatást is adjon a két biztosítási ág részére. Furcsának és pontatlannak tartom azt a megjegyzést - főleg az APEH tisztelt vezető munka­társa részéről - hogy sokan azért titkolják el jövedelmük egy részét, mert magas a társadalombiztosí­tási járulék, és ennek következté­ben az állami költségvetésbe keve­sebb adó folyik be. Jövedelem eltitkolásra a bérből és fizetésből élők, alkalmazásban állók részéről csekély lehetőség van. Az egyéni vállalkozók ré­szére a kedvező költségelszámo­lási, költségtérítési szabályok le­gális lehetőséget biztosítanak arra, hogy viszonylag alacsony mértékű személyi jövedelmet ve­gyenek ki a vállalkozásból. A tár­sadalombiztosítási járulék, mint költségelem a vállalkozások árai- ben megjelenik, és az azt megvá­sárlók - mi mindannyian - meg­fizetjük, ha van rá fizetőképes ke­reslet. Sajnos, inkább az a probléma, hogy - csak az 1993-as év első negyedévét hozva fel példának - a hozzánk bejelentkezett 1254 fő új egyéni vállalkozó mellett 693-an szüntették meg vállalkozásukat az üzleti ellehetetlenülésük miatt. Természetesen irritáló - és ezt többek között az elmúlt évi APEH közleményből is megtud­hattuk -, hogy a megyében van olyan egyéni vállalkozói kör, ahol az évi adóköteles jövedelem 50-60 ezer forintot ért el átlagosan. Abba sem lehet belenyugodni, hogy rejtve maradnak olyan nagymértékű láthatatlan, illegá­lis jövedelmek, amelyek után természetesen tb-járulékot sem fizetnek. Olyan kihívás ez, amelyre a megfelelő fellépés több szerv együttes, hatásosabb fellé­pését igényli. Ez azonban már egy más történet lehetne. Kérdés: Dr. Berta Attilá­hoz, a megyei rendőrfőkapi­tányság vezetőjéhez: Tudo­másunk szerint megerősí­tésre kerül a kapitányság gazdaságvédelmi osztálya. Milyen új jelenségek indo­kolják ezt? Rejtett értékeink A várkert Az idelátogató vendégeknek némi jogos büszkeséggel szoktuk emlegetni, hogy Szek- szárd a vasútállomástól a Béla térig nem utak, hanem terek láncolata. Ebben a kellemes zöld sorban időben első volt a várkert, amelyet Bor­zsák Endre 1873-ban Közhelyeink című cikké­ben még egyedüli igazi sétalehetőségként emlí­tett. Az egykori reformátuslelkész-cikkíró csu­pán azt nehezményezte, hogy az andalgó pá­rok turbékolását előszeretettel fürkészik a vármegyeháza ablaka mögül kíváncsi pillantá­sok, mindezt azonban feledtethette az a csoda, amit a következő június 17-éjén villantott föl az újság: a kertben lévő rózsatőn egyszerre 605 nyíló virágot számlált a ráérő újdondász. Hat év múlva, lelkes és hatalmas munka nyomán feltöltötték a mai sétatér helyén volt mocsarast s 1880-ban, majd évről évre újólag fácskákkal ültették be azt. A vármegye vezetői érezték a versenyt, ezért 105 éve, a Szekszárd Vidéke 1888. április 19-i számában már a következőket olvashatjuk: „Simonits Béla alispán nemcsak a megyei életben fejt ki nagy buzgalmat, hanem mint passzionátus kertész, a várkertet is gyö­keresen átalakíttatja és csinosítja. Naponként több munkáskéz hangyaszorgalommal műkö­dik a kert átalakítási munkálatain". Egy hónap múlva, a május 17-i számban azt írják: „A vár­kert csinosítása és belső berendezése immár befejezést nyert. Az eddigi léczkerítés helyett pedig igen szép és ízléses sodronykerítés emeli a várkert csinosságát". Ez az öntöttvas oszlopokkal díszes kerítés még ma is megvan, akkor is, ha a műemléki le­írás nem tesz említést róla, s kár lenne - mint ahogy tervezik - megbontani. .. Kiállta az idők viharait, ami viszont nem mindig mond­ható el az ugyanitt található növényzetre. A legrégibb nyugati ostorfa, amely valószínűleg 1886-ban került ide, még könnyen hajló su- háng volt az 1890-es években, amikor bőszült viharok tépték ki körűié a százados méltóság­gal álló öregebb testvéreket. A megtépázott kertet 1897-ben igyekeztek ismét újjá vará­zsolni, amikor - a Tolnamegyei Közlöny már­cius 14-i száma szerint - gróf Apponyi Sándor ajándékozott díszfákat a megyének a kert szé­pítéséhez. Ekkor azonban már nem elégedtek meg a helyi szakemberek tudásával, hanem Nőthling Vilmost, Ferenc József császári és ki­rályi udvari kertészét kérték meg a tervezésre. Az ő szakértelme mellett a segédmunkát ki­rendelt rabokkal végeztették, akik az előbbi új­ságszám szerint nemcsak humuszra bukkan­tak, hanem ekkor találták meg az apátsági vár falait is: „A történelem tanúsága szerint I. Béla magyar király Szekszárdon sokat tartózko­dott" - írja az újság - „és itt a benczések szá­mára apátságot is alapított, melynek épülete a mostani vármegyeház helyén állott. Ennek az apátságnak a múlt héten a fundamentumára bukkantak a rab munkások, akik a megyeház nyugati kertfala mellett a fák részére gödröket ástak. A kiásott fundamentum téglái között római eredetű kövek is voltak, melyeket az apátság építése alkalmával felhasználtak". Nem szentségtörés tehát egy kedves szobor­ral - Baky Péter és társai művével *- vissza­idézni az előidőket, de ismerve ifjúságunk szobor (rongálás) iránti fogékonyságát, célsze­rűbb lenne a borkutat könnyen látható és véd­hető helyre tenni, persze a kerítés megbontása nélkül. Az új szobor környezetének pedig is­mét méltóvá kell válnia az elődök megálmodta kert szépségéhez, amelyben nemzedékekkel előttünk hangozhattak el vallomások jövendő családfánk érdekében... Dr. Töttős Gábor További észrevételeiket várja a Szekszárd és környéke oldalak szerkesztője: Hangyái János Nem tudtak dönteni Ismét döntésképtelennek bizonyult a szekszárdi képvi­selőtestület a Babits Mihály Művelődési Központ ügyé­ben. Mivel minden lehetséges előterjesztést leszavaztak, az a helyzet állt elő, hogy - min­den marad a régiben. Dránovits István „titkos anyaga" kapcsán korábban arról nem tudtak dönteni, hogy tárgyaljanak-e a vállal­kozóval, vagy nem. Emiatt kérték fel a Művelődési Inté­zetet, hogy adjon szakvéle­ményt. Az elkészült munkáért az önkormányzat kétszázezer forintot fizetett. A szakvéleményt hárman készítették: Beke Pál, Varga A. Tamás, és az ülésen őket is képviselő Balipap Ferenc. Az írásos anyag lényegében azt tartalmazza, hogy nincs semmi akadálya a vállalkozói működtetésnek, de a benyúj­tott ajánlatról azt írják: a vál­lalkozó nem alternatívát kínál, hanem monopóliumot kér, sa­ját vállalkozás helyett intéz­ményt bérelne, ami ráadásul az egyetlen a megyeszékhe­lyen. Az intézményt működ­tetné - az önkormányzat he­lyett - az intézményben pedig ő adná ki a feladatokat - az in­tézmény helyett - ám ez utóbbi részleteiről rajta kívül senkinek fogalma sincs, mert arról nem árult el semmit a szakértőknek sem. Ha az ön- kormányzat mégis ellenőrizni akarná tevékenységét, akkor ahhoz jelentős számú és tu­dású másik apparátus működ­tetésre lenne szükség. Vannak az országban vállalkozói kí­sérletek, de azok más körül­mények és feltételek mellett jöttek létre, kisebb közössé­gekben, településeken, s nem megyeszékhelyen. Leírják to­vábbá, hogy ha az anyagiak elérése a cél - ami egy vállal­kozás esetében nyilvánvaló - akkor ennek érvényesítése mellett másod- és harmad­rendűvé válhat nemcsak az önkormányzat, és az intéz­mény, de a kultúra, sőt, a vá­ros polgárainak érdeke és szükséglete is. Részletesen szólnak arról is, hogy miként lehet a jelenleginél vállalko­zóbb az intézmény, és hogy elvileg lehet vállalkozásban is működtetni - mindent. Az szakvéleményt több képviselő nem értette, főként Gacsályi József, aki hosszasan fejtegette véleményét is. A többször burkoltan feltett kérdés elől, hogy mi legyen a döntés, Balipap Ferenc követ­kezetesen kitért, mondván, hogy a döntés a testület dolga. A hosszú és meglehetősen homályos vita után a képvise­lőtestület nem fogadta el azt a határozati javaslatot, hogy maradjon az önkormányzat működtetésében az intéz­mény. Ezt követően - na­gyobb arányban - azt is elve­tették, hogy kiadják vállalko­zásba. így állt elő az a helyzet, hogy visszaállt az eredeti ál­lapot, és a köztisztviselői tör­vény értelmében a lejárt igaz­gatói megbízatásra a pályáza­tot meg kell hirdetni. Ihárosi Szocio-műhelyek A családsegítő központ Jogász, pszichológus és pedagógus is áll a betérők rendelkezésére a Szekszárdi Családsegítő Központban - tudtuk meg az intézmény ve­zetőjétől, Papp Győzőtől. — Kikre figyelnek legin­kább? — Tevékenységünk kö­zéppontjában a családgondo­zás áll. Foglalkozunk az egyénnel is, de ha visszahe­lyezzük az eredeti közegbe, a segítés után újra csak azok a hatások érik, amelyek azelőtt érték, mielőtt betért hozzánk. — Nehéz volt a kezdés? — Most értünk el arra a pontra, hogy kezdenek meg­ismerni bennünket. Az első időben többet szerepeltünk a különböző médiumokban. A szociálismunkás-hallgatók se­gítségével plakátokat helyez­tünk el a város forgalmas pontjain. Az ismeretségünk­kel még nem vagyok teljesen elégedett, szeretném, ha még többen tudnának rólunk. — Mennyi pénzből gaz­dálkodhatnak? — Évi költségvetésünk kö­zel 5 és félmillió forint, amit a városi önkormányzat áll. Eb­ből a pénzből fedezzük a négy főállású családgondozó és egy adminisztrátor fizetését is. — Milyennek látja a szo­ciális ellátó rendszert? — Sok mindenre lenne szükség, de az anyagi lehető­ségei mind a CSSK-nak mind a városnak korlátozottak. Meg kellene szervezni a háttérin­tézmények hálózatát. Gondo­lok itt átmeneti szállásra, télen melegedőre és jó lenne egy népkonyha is. Hogy legalább a legszegényebb réteg na­ponta egyszer meleg ételt ehessen. — Az egyének önszerve­ződését kihasználják? — Minden jó kezdeménye­zésre vevők vagyunk. Helyet biztosítunk egy babaváró klubnak. Most tervezzük a sú­lyosan beteg gyermekek szü­leinek a klubját. Ezeket a cso­portokat nem irányítjuk, csak a helyiséget biztosítjuk. Ter­mészetesen - ha kérik - nekik is segítsünk. — Mik a terveik? — Szeretnénk beindítani egy babysitter közvetítőt, hi­szen sokan vannak, akik ha el szeretnének valahova menni, nem tudják kire bízni a gyer­meküket. Rajtuk szeretnénk segíteni. Jó lenne, ha babako­csit, kiságyat, mosógépet, fő­zőlapot, centrifugát vagy bármilyen háztartási felszere­lést tudnánk kölcsönözni, ha csak addig is, amíg a kliense­ink anyagilag jobban össze­szedik magukat. — Pénzbeli ellátások? — Nem segélyezni aka­runk. Sokan vannak, akik át­menetileg anyagilag megszo­rultak, nekik akarunk kamat­mentes kölcsönt adni, pl. vil­lanyszámla kifizetésére víz és csatornadíjra. L. R. Tökély? Mese nincs. Szakad, sza­kad egyenest a nyakunkba a feledésre sokkal inkább, mint tartósításra érdemes magyar valóság és nem is biztos, hogy a fölemelke­dést ígérő piacosodás tör­vényszerű jelenségeivel. Itt van előttem egy olyan le­vél, amelyhez hasonlót a kábelhálózatba bekötött városlakók közül mindenki megkapott. Arról értesít minket - kicsit fölülről jövő hangon - a Szekszárdi Ká­beltelevíziós Kft., hogy fi­zessünk be (lehetőleg már tegnap) 541 forintokat, mert szolgáltatásuk ára áp­rilis 1-től a havi 110 forint­ról áfával hizlalva 117 fo­rintra emelkedett, s aki él­vezni óhajtja a kft. szolgál­tatását, 1993. első félévére gyorsan nyugtassa meg a lelkiismeretét. Nyugtatjuk, nyugtatjuk, de bosszanko­dunk is és egyáltalán nem azért, mert éppen ez esik jól. Lehet, hogy mi va­gyunk a hétrosszak, akik eléggé el nem ítélhető kon­zervatívizmusunk miatt ragaszkodunk ahhoz a tév­eszméhez, hogy a szolgál­tató azokért van, akiknek szolgáltat, illetve akikből hoszútávon élni akar?! A megyeszékhely bérla­kásaiban élők eleddig lak­bérükkel együtt róhatták le havonta a kábeldíjat. Nem kellett volna értesíteni az érintetteket időben arról, hogy a Héliosz nem vállalja - szerelemből - a kasszíro- zást, tegyék meg a szüksé­ges lépéseket a csekkes be­fizetők, továbbá az OTP-fo- lyószámlával rendelkezők is, hogy az OTP - mely a számlatulajdonos megbí­zása nélkül hálisten lyukas fillért se fizet ki - rendezze az antennajel szolgáltatá­sának díját? S persze, hogy nem félévre előre, ha már szolgáltatásról van szó. Na jó, itt most változás történt, a jelek szerint némi kapko­dás is, az a bajunk, hogy nekünk volt a legkevesebb hozzászólási jogunk, akiket az új fizetési rend érint. Nem beszélve arról, hogy egyre többen lesznek olya­nok, akik roppant szeré­nyen élnek és a havi osz­tású kábeldíjat is nehezeb­ben fizetik ki. Igaz, ott áll az is a levél­ben, hogy a nyugdíjasok és a szociáüs kedvezmé­nyekre jogosultak bizton adódó gondjaikkal fordul­janak» az önkormányzat il­letékes bizottságához. Ha pedig ezt megteszik, egy füst alatt mindjárt azt is el­intézhetik, hogy a HBO mozicsatorna két forint hí­ján félezer forintos költsé­géhez segítséget kérjenek. Hát, nem tudom ... nem tudom ... Legföljebb gya­nítom, hogy nem azt neve­zik ügyintézési tökélynek, amit a Kábeltelevíziós Kft. levele kifejez. Kár! Lehetett volna ugyanis időben és szolgáltatóbb hangnemben átrendezni az eddigi kap­csolatokat, de íme az értesí­tés mellé még csak csekket sem mellékeltek. Elképzel­hető, hogy csekk sem lesz, és a postaköltséget is a T. Ügyfelek fizetik? Sajnos el. Mostanában divatja van a költségáthárításnak. Vajon hányán érjük meg, hogy ennek is leáldozik a napja?!-lászló-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents