Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-28 / 123. szám

4 KÉPÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1993. május 28., péntek Egy tornaterem száz éve Mint arról lapunkban be­számoltunk, az elmúlt hét vé­gén tartotta soros közgyűlését a Bonyhádi Öregdiákok Szö­vetsége. A rendezvényen megemlékeztek a gimnázium tornatermének százéves év­fordulójáról is. Az alkalomból kiállítást rendeztek a terem­ben, amelyen temérdek fény­képpel, levéllel, számos al­bummal, érmekkel, okleve­lekkel mutatják be az épület száz évét. Az utánpótlás: látogatók a tárlaton a kettes iskolából Babgulyás Aparhanton Gyermeknapi programok Bonyhádon a három általá­nos iskola közösen rendezi gyermeknapi programját a vá­rosi sportpályán. Aparhanton játékos ügyes­ségi vetélkedőt tartanak a szü­lőknek és a gyerekeknek. Fu­tóverseny és foci is lesz: a mucsfai és a nagyvejkei öreg­fiúk mérik össze ügyességü­ket. Lesz tanár-diák foci, majd közös vacsorára - babgulyásra - hívja az önkormányzat a polgárokat. Elkészült a ravatalozó Tegnap adták át a bonyhádi városi köztemetőben a Harcos Kornélia pécsi tervező tervei alapján készült ravatalozót. A mintegy nyolcmillió forint ér­tékű beruházás a BONYCOM Kft. kivitelezésében készült, az épülethez vezető utak to­vábbi hárommillió forintba kerültek. A Földművelésügyi Minisztérium erdőfelügyelő­ségétől százezer forintot nyert pályázaton a város a környék parkosítására. Gyermekrajzok Milyen a szél Tanulmányt érdemelne megtudni, ki milyennek látja a szelet. Ez jutott eszembe, ami­kor a bonyhádi Szabó Réka rajzát tartogattam kezemben, amit Kányádi Sándor versé­nek illusztrálásához készített. Maga a rajz pontosan végzett örömteli munka terméke. Ta­vaszt idéző gondolatokat fo­galmazott a vonalakkal. Mintha a születés pillanatai­nak befejező részleteit láthat­nánk. Fák, virágok, állatok, békés szemlélődése. Pillan­gókkal, óriás szirmú virágok­kal játszadozik pontosabban játszadoznak a szelek. Lehet, hogy nem is a szél fuvallata teszi vidámabbá a világot? Szóval a körformához il­leszkedő kompozíció átellenes íveihez simuló szellemszerű alakok ember-állat arcú lé­nyek leheletétől látszik életre kelni a természet. Ők maguk virágkoszorút viselnek fejü­kön, homlokukon. A gyer­meki fantázia szülte rajz köz­vetítője a valóságos igénynek, ami több ponton a békére vá­gyást jelenti. Az érdi Csuka Zoltán Vá­rosi Könyvtár Gyermekönyv- tára, az Érdi Újság, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesü­lete hirdetett országos rajzpá­lyázatot az 1993. évi költészet napjára. A pályázaton mai magyar költők verseinek ü- lusztrálásával vehettek részt 10-14 éves tanulók. Mint korában is beszámol­tunk a Bonyhádi Képzőmű­vészkor sikereiről, most újra ennek adhatunk hangot. Irá­nyítójuk Kovács Ferenc rajz­tanár-festőművész, neve me­gyénk határain túl is jól is­mert. Diákjainak sikereihez is hozzászoktunk. Az említett költészet napi versenyen Szabó Réka és Hortobágyi Kata díjazása mellett még há­rom bonyhádi diák kapott di­csérő oklevelet. Akár az említett rajz témá­jához is kapcsolódhat a Sma­ragd Környezetvédelmi Egye­sület pályázata, amit „Ve­szélyben a csend világa" címmel hirdettek meg. A vízi arca? élővilágot, az ivóvízkincset fenyegető környezeti ártal­mak témakörű gyermekrajz- pályázaton 11 bonyhádi diák nyert díjat. Ismét Szabó Réka nevét kell elsőnek jegyezni, majd Heidt Helga, Rajnai Zsuzsa, Balogh Orsolya, Ba­logh Erika, Simon Éva, Brandt Berta, Ditrich Gabi, Szüsz Klaudia, Simó Adri­enn, Ferger Anna szerzett jó hírnevet Bonyhádnak. Kovács Ferenc pedagó­gus-képzőművész tevékeny­sége egyre érettebbé válik. Igazolják ezt az országos és nemzetközi versenyeken elért erdemények. Az általános is­kola alsó, felső osztályosai mellett középiskolás, felnőt­tebb csoportjaiban több mint félszázan vannak, akik taná­ruk korrektúráival rajzi festői instrukciót követve fejezik ki önmagukat, de nem csupán maguk érdekéért, hanem va­lamennyiünk - nem túlzott a fogalmazás - egészséges, bé­kés életéért teszik. Decsi Kiss János Szabó Réka illusztrációja Kányádi Sándor Tavasz című verséhez Rúgták a bőrt Török József kitalálta: ha együtt rúgják a bőrt, tán könnyebben beengedik a há­zakba. Ez persze csak vicc, hi­szen az Állami Biztosító bonyhádi fiókjának munka­társát mindenki ismeri Bátaa- pátiban. Ó „a" biztosítós. Ennek ellenére úgy döntöt­tek, kihívják a falu legényeit egy meccsre. A hétfői „ranga­dón" az ifjabbak 5:3-ra ki is kaptak, az öregfiúk 2:2-es döntetlent értek el a drámai­nak igazán nem mondható küzedelemben. Voltak, akik­nek a halászlé okozott na­gyobb izgalmat. A falu lakói közül sokan megkóstolhatták a szabadtéren főtt finom este­bédet. Fotó: Degré Gábor Lengyelt anziksz III. Volvo busz érkezett Székelyudvarhelyről Lassú ringással érkezett a kék színű Volvo autóbusz a lengyeli dombok közé, a ha­talmas fák árnyékában kijelölt parkolóba. Székelyudvarhely felirat jelezte az indulási állo­mást. Áz erdélyi község a ma­gyarországi Kétegyházával van testvéri kapcsolatban, és mint ilyen vett részt a lengyeli nemzetközi sporttalálkozón. Már a rendezvény napját megelőzően érkeztek Kétegy- házára és ott töltöttek egy éj­szakát, majd másnap indultak Lengyelbe. Ferencz Csabával és Beke Ferenccel a két kísérő­vel beszélgettünk a labdarúgó mérkőzés után. A negyedik mondat már a megváltozott társadalmi, politikai helyzet­ről szólt, de hamarosan témát váltottunk. Megszokás, árvál­tozás, vásárlási lehetőségek, korlátok és a táj szépsége, a hovatartozás milyensége éj­szakákba nyúló beszélgetések alapja lehet. Most fontosabb­nak tetszett az a pár óra, amit Magyarországon tölthettek. Mint mondták, „ennyire nyugatra" még nem voltak. Sokan most lépték át először a román-magyar határt. Talán ezért is időztek olyan sokáig ott, hogy jól megjegyezhessék a helyet. Az udvarhelyi labdarúgó fiúk felkészülését az időjárás befolyásolta, hiszen, mint el­mondták - „náluk még nincs ennyire tavasz, mint Magyar- országon". A hó csak nemrég olvadt el. A székelyudvarhe­lyi iskola 1200 diákot fogad évente. A tanári kar létszáma 120. Külön autóbusza van az iskolának - a már említett Volvo - amit svédországi kapcsolataiknak köszönnek. Jutalomnak kell tekinteni a magyarországi kirándulást, hiszen csak azok jöttek, akik sportolóként, de tanulmányi előmenetelben is jó helyen állnak az otthoni iskolában. Mindent alaposan megszem­léltek így a kordonos szőlőül­tetvényeket, ami szemüknek új, mert náluk üyen nincs. Amit Székelyudvarhelyről tudni kell, hogy évszázadok óta iskolavárosnak tartják, hi­szen nagyon sok középisko­lája, líceuma van, például egészségügyi, tanítóképző, mezőgazdasági, fémiparig stb. Legnevesebb a Tamási Áron líceum, ahonnan nagyon sok diák nyer felvételt felsőbb is­kolába. A mezőgazdasági iskola di­ákjainak egy része bentlaká­sos, másik fele helyben lakó, a harmadik a környező falvak­ból jár be. Reggel 8 órától, délután fél háromig tart a na- onkénti tanítás. Elsősorban ertészeket képeznek, de élelmiszeripari feldolgozók­nak, gépészeknek, könyvelő­nek, állategészségügyisnek is tanulnak. Az érdeklődésnek megfelelően ebben a tanévben indítottak autószerelő tanuló­kat. A líceumi tagozaton négy év után szakmunkás bizo­nyítványt és érettségi vizsgát szerezhetnek. A sportolási lehetőségekhez a tárgyi feltételek szerénynek mondhatók, de például Len­gyelben is megállták helyüket. Nagyon fontos számukra minden külföldi kapcsolat, mert tudják pontosan, hogy távoli barátok erősíthetik iga­zán és foghatják mind szoro­sabbra nemzetek fiait, leá­nyait. Egymásnak nyújthat­nak olyan segítséget is, mint a kék Volvo autóbusz ajándé­kozása, ami életre szóló él­ményhez juttatta a székelyud­varhelyi mezőgazdasági is­kola néhány diákját a ma­gyarországi Lengyelbe tett ki­ránduláskor.-Decsi­<

Next

/
Thumbnails
Contents