Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-27 / 122. szám

1993. május 27., csütörtök DUNAFÖLDVÁR »ÚJSÁG 5 Röviden Telefon: nincs felső határ 1993. május harmince­gyig lehet benyújtani az önkormányzatnál telefon iránti igényeket. Az igény­lők a korábbi feltételek mellett juthatnak telefon­hoz, azaz negyvenezer fo­rint befizetése ellenében, amely összeg tizenöt száza­lékát az állam az önkor­mányzaton keresztül har­minc napon belül visszaté­ríti. Az igényelhető állomá­sok száma nincs maxi­málva. Miután a fejlesztés­ről az önkormányzat és a Matáv között még nem ké­szült el a szerződés, a ké­szülékek beszerelésének pontos határideje sem is­meretes. Jelenleg a város­ban csaknem minden má­sodik lakásban van tele­fonvonal: háromezer-hat- száz lakása ezerötszáz tele­fonvonallal rendelkezik. Közúti felújítások A 61-es számú főútvonal rehabilitációjával egyidejű­leg megkezdődött a hídfel­járó felújítása, amely ma­gába foglalja a járda, a kor­lát, a közvilágítás, a pálya- burkolat felújítását, és a be­tontámfal szigetelését. A munka befejezésének ha­tárideje augusztus har­mincegy. Munka nélkül Csökkent Dunaföldvá- ron a munkanélküli jára­dékra jogosultak száma az elmúlt hónapban. Jelenleg nyolcszáznyolcvannyolc regisztrált munkanélküli van a városban, közülük hatszázhatvanhatan része­sülnek járadékban, nyolc- vanan pedig a munkanél­küliek jövedelempótló tá­mogatásában. Ez utóbbiak száma várhatóan emel­kedni fog. Hárman kapnak szociális támogatást, száz- harminckilencen pedig nem részesülnek ellátás­ban. A Shell-autószervíz megszűnésének köszönhe- tőenn júniusban mintegy hat-hét fővel gyarapszik a munkaügyi kirendeltség ál­lástalan ügyfeleinek száma. A „kishalak" hete A kisebb vagyon elleni bűncselekmények elköve­tői adnak munkát az utóbbi időben a földvári bűnüldö­zőknek. Továbbra is a hét­végi házak feltörése vezet a listán, de népszerűek a „kishalak" körében a meg- lovasítható motorbiciklik és a kerékpárok is. Néhány héten belül egyébként Dunaföldváron is működésbe lép az a köz­ponti riasztórendszer, amely egy hónapja a me­gyeszékhelyen kiválóan szolgálja a bűnüldözést. A rendszer műszaki oldaláról egyelőre annyit tudni, hogy ezúttal nem a Hir- comp Kft. lesz a rendőrség partnere. Számítógépek a gimnáziumnak Tizenegy számítógépet helyezett rendszerbe e hó­napban a Magyar László Gimnázium, amely szep­tembertől áll az oktatás szolgálatába. Az első két évfolyam tanulói heti két órában - technikaóra he­lyett - számításttechnikai alapismereteket sajátítanak el, 1994-től a harmadévesek pedig szövegszerkesztési és a vállalkozáshoz, köny­veléshez szükséges prog­ramokkal ismerkednek meg, fakultatív keretek kö­zött, a tervek szerint heti hét-nyolc órában. Ez utóbbi kurzus végén a résztvevők képesítő vizsgát is tehetnek majd. A huszonnegyedik órában a Kis-Duna Ki nyomja a sódert? Halódik a Kis-Dunának ne­vezett csaknem öt kilométeres Duna-holtág. Agonizálásának oka a krónikus vízhiány, amely hátterében nem a fo­lyam bősi elterelése, nem is az aszály áll, hanem az, hogy a dunaegyházi mezőgazdasági szövetkezet innen nyeri a vi­zet burgonyaültetvényei ön­tözéséhez. Tavaly nyáron per­cenként 15-20 ezer liter vizet emelt ki a holtágból, amely amellett, hogy a horgászok paradicsoma, a halak termé­szetes ívóhelye, érintetlen természeti környezet, jelentős szürkegémállomány fészke­lőhelye is. Megmentésért 1991. tavaszától folytatja küz­delmét a dunaföldvári horgász-egyesület. Úgy tű­nik: az ügy a huszonnegyedik órában van.- Az egész úgy kezdődött, hogy a bajai vízügy felelőtle­nül kiadott egy vízkiemelési jogot a dunaegyházi téesz- nek- mondja Kertész István, a földvári horgászegyesület tit­kára -, ami abszolút szaksze­rűtlen és irreális volt, nem vet­ték figyelembe, hogy mekkora a vízkészlete a Kis-Dunának. A téesz katasztrofálisan le­szívta a vizet a holtágról, per­sze őket is meg lehet érteni, mert létkérdés náluk az öntö­zés. Az elvi engedély úgy szól, hogy ha az engedélyezett mennyiséget leveszik, akkor a Kis-Duna medre alatti nyolc­van centiméterig szívhatnák le a vizet, tehát a nemlétező vi­zet is kiszívhatnák. Ezt utólag nem tudták visszavonni. A szövetkezet - amelynek a szi­vattyú-berendezés sok milliós beruházást jelentett - korrekt partnernek bizonyult: a Nagy-Dunából pótolta azt a vízmennyiséget, amelyet a holtágból kiemelt, így sikerült elérni, hogy halpusztulás ta­valy nem fordult elő. Ez azon­ban hatalmas összegeket emészt fel, nem lehet végső megoldás. A horgászok felé tett gesztusként tíz mázsa ha­lat engedtek a holtágba.- Amikor a vízkiemeléshez hozzájárultunk - folytatja Ker­tész István -, az akkori elnök és a titkár laikusként nem is tudta, mit ír alá. A terepszem­lén a bajai vizügyesek láthat­ták, hogy a másfél méteres vízszintből maradt hat- van-hetven centiméter, a ha­lakat gyakorlatüag kézzel ki lehetett fogni. Az egyetlen megoldás a kotrás lenne, a Duna vízszintje ugyanis annyira alacsony, hogy szinte a holtágból folyik a víz a fő mederbe. Kotorni vi­szont - úgy tűnik - nem olyan egyszerű. A holtág körüli szálak a lai­kus számára meglehetősen kuszának látszanak. A víz ke­zelői joga a földvári horgásze­gyesületé, a felügyeletet két hatóság gyakorolja: a holtág egyik része felett a fővárosi, a másik felett a Bajai Környe­zetvédelmi és Vízügyi Hiva­tal. A parti terület a dunaegy­házi önkormányzaté. Az úgy­nevezett vízjogi engedélyek pedig különböző cégeknek vannak kiadva határozott időre, ezek végezhetnek kot­rást a mederben. A horgászok utólag meg­próbáltak egy kotrást elin­tézni. Az egyesület a duna­egyházi téesszel összefogva fél-fél millió forintért kotrási tervet készíttetett. A Markont Kft., amely a vízjogi engedélyt megkapta, nem végezte el a munkát. Az engedélyt sikerült visszavonatni a bajai hivatal­lal, jelenleg a Fóka nevű fővá­rosi vállalatnak van kiadva a kotrási jog, de ők sem mutat­nak több hajlandóságot. Miért nem lép az engedélyt megadó felügyelő szerv? Mint Vörös Béla, a Bajai Kör­nyezetvédelmi és Vízügyi Hi­vatal vízkárelhárítási osztály- vezetője elmondta, a hivatal kényszeríteni nem tudja a vál­lalatot a munka elkezdésére, az engedély egy évre szól, ezen belül bármikor elvégez­heti a kotrást, amelynek tulaj­donképpen nem is az az elsőd­leges célja, hogy több víz le­gyen a holtágban, hanem az anyagnyerés, vagyis a sóder. A kotrással foglalkozó cégek lé­nyegében a sóderből élnek. Nekik - ésszerű megfontolás­ból - jelenleg nem az a fontos, hogy minél több sódert ter­meljenek ki, hanem az, hogy minél több kotrási engedély­hez jussanak, és - hiányt idézve elő a sóderpiacon -, monopolhelyzetből diktálják majd az árakat. így esik tehát áldozatul a természetvédelem a sódernek. A kérdés ezek után: ki nyomja majd a só­dert?- Ez az óriási problémánk: senki a fülebotját nem moz­dítja az ügyért. A Fóka eddig harcolt, hogy megkapja az en­gedélyt, most pedig nem tesz semmit. Kotróhajóik a Nagy-Dunán tevékenyked­nek, de a Kis-Dunára még mindig nem vonultak ki. A horgászegyesület hivata­losan levelet küldött a madár­tani intézethez, a természet- védőkhöz, közvetlenül a mi­nisztériumba írtak, választ azonban sehonnan sem érke­zett.- Miután nagyon sok ven­déghorgászunk is van, most az a kezdeményezésünk, hogy a dunaegyházi téesz és a hor­gászegyesület egy olyan vál­lalkozásba fogna, hogy ezt egy horgászparadicsommá szeretnénk alakítani, abban az esetben, ha a kotrás megtör­ténne és a vízminőséget helyre tudnánk állítani, megpróbál­nánk kempinget létesíteni kö­zösen. Ha szivattyút elindít­ják, akkor egy hét alatt 20-25 centit esik a vízszint, és az már kritikussá teszi a helyzetet. Ha egy éven belül nem tör­ténik valami, akkor a holtágat el lehet felejteni öröké­letre. Tóth Alapítvány állami feladatok ellátására Foci - labda nélkül Földvári gyerekek a megyei rajzkiállításon Maróti Réka: Csipkerózsika az operában- Oktatási alapítványt ho­zott létre a város a közelmúlt­ban, amelynek célja többek közt a speciális tagozaton és a speciális szakiskolában tanu­lók közösségi életének segí­tése, a korszerű pedagógiai módszerek tárgyi feltételeinek megteremtése. Az iskola, ahová most 65 gyerek jár, kör- zetesített, a két szomszéd me­gye határáról. Az alapítvány tevékenysége közel hatvan gyermeket érint, köztük azonban vannak óvodás ko­máktól az általános iskola felső tagozatosaiig olvasás­írás- és számolásnehézségek­kel küzdő gyerekek is. Miért is kell kimondottan oktatási cé­lokra alapítványt létrehozni? - erről kérdeztük Unka Jánosnét, a kuratórium tagját.- Kénytelenek voltunk rá, mert vannak olyan dolgok, amelyeket nem tudunk meg­oldani. Olyan helyzet állt elő például, hogy nem volt egyet­len labdánk sem, és amikor kértünk, azt mondták: nincsen rá pénz. Egy labda pedig el­engedhetetlen a testnevelés oktatásnál. A kisegítős gyerek az, akinek nincsen tornaterme, akinek nincs megfelelő ud­vara, akinek nincs felszere­lése, a technikai és rajzórák­hoz. Sokan nem tudják befi­zetni a tanulmányi kirándu­láshoz a szükséges összeget, és ezek azok a gyerekek, akik­nek különb körülményeket kellene biztosítani.- Az óvoda és az iskola szétvá­lasztásánál az intézményvezető szájából elhangzott: az integráció azért is előnyös, mert így át lehet csoportosítani a pénzt egyik ta­gozattól a másikhoz. Példaként épp a gyógypedagógiai tagozatot említette.- Ez a valóságban így is van. Biztos vagyok benne, hogy az a 70 ezer 700 forint ál­lami fejkvóta, és az önkor­mányzati támogatás nem ide jön a tagozatra. Ezzel az álta­lános iskola bizonyos „lukai" vannak kitöltve.- Néhány éve szó volt arról, hogy az akkor még gyógypedagó­giának nevezett tagozat önálló költségvetési intézmény legyen. Nem lehetne ez a megoldás az anyagi problémákra?- Tulajdonképpen lehetne, ha ezt felvállalná valaki és vé­gigcsinálná, és a testület is így döntene. Jelenleg az a helyzet, hogy a kilenc itt dolgozóból csak három gyógypedagógus. Ahogy tudom, hogy az óvoda is milyen cirkuszon ment ke­resztül, nem tudom, hogy va­laki is vállalná-e ezt. Nekünk nem lenne gond az, hogy az általános iskolához tartozunk, nem akarunk feltétlenül önálló intézmény lenni, mert nálunk a létszám is teljesen ingadozó. Nem tudni, hogy a közeljövőben hány enyhe ér­telmi fogyatékos lesz, azt sem tudjuk, hogy jövőre mennyi lesz pontosan a szakiskolás gyerek. Minden évben a bo­rotvaélen táncolunk.- Van rálátásuk arra, hogy esetenként mennyivel több, il­letve kevesebb pénzt kap a speciá­lis tagozat?- Hivatalosan nincs, és a pénz nincs is így szétosztva. Az állam nem véletlenül álla­pított meg magasabb fejkvótát a fogyatékosok oktatására, ez azt jelenti, hogy erre szükség is lenne.- Milyen módszereket finan­szíroznak az alapból?- Nem csak azoknak a gye­rekeknek kell logopédiára jár­nia, akik pöszék, és óvodás korúak. Nincs megoldva a megkésett beszédfejlődésű gyerekek szűrése, ami három­éves korban jelentkezik, és a diszlexia-prevenció. Vannak olyan új pedagógiai eljárások, mint például a Meissner-féle olvasástanítás, amelyek elég eszköz- és pénzigényesek. Nem csak a tankönyvek szük­ségesek, hanem más könyvek, feladatlapok, fénymásolt anyagok, erre pedig pénz kell, és ezt az iskola nem tudja biz­tosítani nekünk.- Vannak már támogatói az alapítványnak?- Igen. Várunk segítséget és támogatást azon települé­sek az önkormányzataitól, ahonnan a gyerekek ide jár­nak, hiszen az ő problémáikat is megoldjuk: nem kell pél­dául Soltról Kecskemétre járni a gyerekekkel, mi fogadjuk őket. A szülők tettek már több felajánlást. Az intézményektől is szeretnénk fénymásolót, vi­deót, televíziót, ezeknek a gyerekeknek nagyon fontos a szemléltetés, sokkal inkább, mint az egészségeseknek. Ed­dig is volt már jelentkező, mindenki azt kérdezte: van-e alapítvány, amire adómente­sen lehet fizetni - hát most van.-fra­Mintegy kétezer rajz, kis­plasztika érkezett a szek­szárdi Babits Mihály Művelő­dési Házba, a ma nyüó gyer­mekrajz kiállításra, köztük a dunaföldvári általános iskola tehetséges tanulóinak alkotá­sai is. A zsűri kilencvenöt munka készítőjét részesítette elisme­résben, könyvvásárlási utal­vánnyal, könyv- illetve tárgy- jutalommal honorálva a telje­sítményt. A különdíjként a gyerekek nyáron részt vehet­nek a szálkai vizuális alkotó­táborban. Földvárról tizenket- ten küldték el rajzaikat: Boros István, Németh Anikó és Baglyos György 6. d, Vida Borbála, Lin- dinger Borbála, Franek Anikó és Vidács Attila 5. b, Tornai Kitti 7. c, Molnár Edit 6. c, Széles And­rea 5. a, Túri Ákos 3. a, és Maróti Réka 3. b osztályos tanulók. A díjazottak között Tamai Kitti, Széles Andrea, és Túri Ákos nevei szerepelnek. Maróti Réka három rajzát is kiemelte a zsűri.-fc­■■ Jobb feltételekre lenne szükség V «

Next

/
Thumbnails
Contents