Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-21 / 117. szám

4 KÉPÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1993. május 21., péntek A mi szakmánk! Nagy célokhoz hitvány ösvény az ábránd Amit nemrég még minden asszony tudott Esély a megélhetésre, avagy a szépség szeretete A bonyhádi Fiatalok Speciá­lis Iskolája tanulóinak munká­iból kiállítás nyílik holnap délelőtt kilenckor a művelő­dési központban. Ezúttal az iskola textilter­vező hallgatóit kerestük meg, akik a bőrdíszművesekkel és a fazekasokkal együtt lázasan készülnek a tárlatra. Lőrincz Etel hároméves kora óta a népművészet bűv­körében él, nagy lelkesedéssel beszél a munkáról, amit a diá­kok körében végez. — Ha nem tanítjuk, elve­szik, amit nemrégiben még szinte minden asszony tudott a falvakban - mondja. A hallgatók közül vannak, akik úgy látják, nehéz lesz eb­ből megélni, hiszen szövőszé­kük például egyikőjüknek sincs otthon. Azonban az már biztos, hogy ha meglátnak egy szőtt darabot, nem úgy men­Készül a szőttes Mozdulat nek el mellette, mint annak- előtte. — Az esélyjavítás volt a fő cél, amikor ezt az iskolát el­indították. Azt hiszem, ezt a funkciót be is tölti, hiszen azért itt olyan gyerekek is­merkedhettek meg egy szép szakma alapjaival, akik e nélkül az oktatási forma nél­kül ezt soha nem tehették volna - folytatja Lőrincz Etel. A diákok közül a leglelke­sebbek elhatározták: mester­képzőbe mennek. Ez a vágya Kelemen Csillának is, aki még csak elsős ugyan, de annyira ügyes, hogy azzal bíztatták, vizsgázzon le előbb, mint a többiek. Nem teszi, mert jól érzi magát a csapatban. — Az, hogy ki mire hasz­nosítja a tudását, az általunk készített tárgyak iránti keres­leten kívül attól is függ, mi­lyen ügyes, mennyi benne az akarat - folytatja a mester, aki azt is elmondta, hogy nagy öröm volt számára, amikor a tanítványai közül valaki elő­ször kimondta: „A MI SZAKMÁNK". (Az iskola tanulóinak tárlata jú­nius 4-ig tekinthető meg a bony­hádi művelődési központban) Fotó: Ótós Réka Hangyái Az utolsó simítások kengyeli anziksz II. Karvai A* Lengyelben rendezett nemzetközi sporttalálkozón láttuk őket. Szépek, fiatalok, egészségesek. Kézilabdáznak. Dr. Rigler János, a karvai igazgatóhelyettes ennél sok­kal bővebben fogalmazta meg, hogy a szlovákiai és a lengyeli iskola több mint húszéves kapcsolatot ápol. Karva Duna-menti kistelepülés 800 lakössal. Az iskola negyvené­ves. Ez alatt a négy évtized alatt háromezer szakember került ki az intézményből és vállalt munkát a szlovák me- • zőgazdaságban. A karavi iskola évente há­romszáz tanulót fogad. Kerté­szek, asztalosok, gazdaasszo­nyok lesznek. Technikumi érettségit tehetnek, akik a négy-éves szakot választják. Áz iskolában nagy hagyo­mányai vannak a sportnak. Zsemle Ferenc testnevelő ta­nár szerint az iskolájuk torna­terme alkalmas nemzetközi szintű versenyek befogadá­sára, megrendezésére. A diák­lányok jaik többsége leány, így termé­szetesnek tűnik, hogy kézi­labda-csapatukhoz könnyeb­ben találtak játékosokat. Mi­előtt Lengyelbe indultak, ko­moly edzéseket tartottak, ami meghozta a megfelelő győ­zelmes sikert. Sok midnenről nem beszélt sem az igazgató, sem a testne­velő. Például az egyenruháról, ami messziről feltűnő jele az együvétartozásuknak. Aztán nem ejtettek szót a szellemről, ami összetartja őket. Olyan közösséget ismerhetett meg a játékukat szemlélő, ami má­soknak is követendő lehet. Amikor a lányok játszottak, a fiúk olyan buzdítást csörög­tek, dobogtak, kurjantgattak, hogy attól a labda minden megmozdulásnál a hálóba igyekezett. A játékukra - nem szakértő szemmel - jellemző, hogy „csapatban" játsszák. Nincs semmi önzés egyik já­tékosban sem, nem akar min­denáron csak ő gól- vagy pontszerző lenni. Azonnal annak dobja, aki kedvezőbb helyzetben van. Külön szám, ahogy egymás sikerének örülni tudnak. Mindehhez természetesen fegyelemre van szükség. Ezt pontosan tudják. Nincs hangoskodás játék köz­ben, hanem mintha minden­kinek kettőnél több szeme lenne. A labda mindig célba érkezik, kézbe vagy hálóba. Megmozdulásaik, kezdéseik ritkán eredménytelenek. Ez akkor is így lehet, ha náluk jobb, felkészültebb, erősebb csapattal mérkőznek. Amikor elhelyezkedtek a dobogó legfelső fokán, kapi­tányuk szinte könnyes sze­mekkel dugta fejét a piros-fe- hér-zöld szalagos éremhez. Amikor e győzelemre pezsgőt pukkasztottak, természetesen akkor is együtt örültek a játé­kosok, szurkolók és a felké­szítő tanárok. A játékvezetők egybehangzó véleménye volt, hogy bizony magyar kézilab- dások között, a nevesebb sportkörökben is jól megáll­nák helyüket a karvai lányok. Szívesen látnák őket gyakrab­ban Magyarországon. Gondolom, ezzel így van­nak a lengyeli fiúk is! Decsi Kiss János Már tejet is lopnak A múlt pénteki bonyhádi nagypiacon elemelték egy hölgy pénztárcáját - nem árt óvatosnak lenni a zsúfoltság­ban. Tizennégy fél literes ka­kaót, három doboz tejet és egy rekesz kefirt loptak el szomba­ton reggel, miután a tejesek szokásos kőrútjukon letették az aznapi adagot a Fáy lakóte­lepi ABC elé. A majosi temetőben gyere­kek játszadoztak, s az olcsó szórakozásnak áldozatául esett néhány kőből készült vi­rágváza. Bonyhádon, az Óhegyen úgy törtek fel egy Trbantot, hogy „kioperálták" annak ol­dalsó ablakát, Széptölgyesen pedig egy BMW-t törtek fel hasonló módszerrel. A györei polgármesteri hivatalból 30 ezer forintot loptak el, Nagy- mányokon egy Ladából 15 li­ter benzint szippantottak ki. A BONYCOM kft telepéről négy darab Kresz-táblát vittek el, majd egy színesfém felvásár­lónál értékesítették. A bizalom, mint tőke Hétfőn tartotta küldöttgyűlé­sét a Völgységi Takarékszö­vetkezet. Az évek óta kiváló eredményeket felmutató szövetkezet ismét jó évet tudhat maga mögött: 58 szá­zalékkal) növekedett a betét-állománya - amely immár megközelíti a félmil- liárdot - és 18 százalékkal a hitelállománya. A több, mint ötezer tagot számláló szövet­kezet saját vagyona kilenc­millióval nőtt. A bankbizton­sági mutató 11 százalékos - e szám 8 százalék fölött igen jónak mondható. A küldöttgyűlésnek két il­lusztris vendége is volt, őket kérdeztük a takarékszövet­kezeti mozgalom jövőjéről. Dr. Zichy Aladár, a Föld­művelésügyi Mminiszté- rium Phare irodája mezőgaz­dasági és vidékfejlesztő prog­ramjának vezetője nem jut el minden szövetkezethez, de igyekszik minden megyében ott lenni. — Az országos értekezle­ten, amit az irodánk szerve­zett, a Völgységi Takarékszö­vetkezet ügyvezető igazga­tója, Brauer János nagyon kel­lemesen tűnt fel. Őt válasz­totta meg az integrációs mun­kacsoport - amelyben negy­ven igazgató van - szóvivő­nek. — Mostanában egyre több szó esik a „vidék bankjáról" mint valami bűvös fogalom­ról. — Egyik értelmezés szerint az lesz a vidék bankja, aki megkapja az állami támoga­tást, azonban a másik megha­tározás a helyénvaló: az lesz a vidék bankja, amelyik korrekt banki szolgáltatást tud nyúj­tani a több, mint háromezer településen. A kereskedelmi és a nagybankoknak nincs annyi fiókjuk, hogy a vidék­nek megfelelő szolgáltatást nyújtsanak. Egy nemzetközi tanulmány szerint a takarékszövetkeze­tek vannak ahhoz a legköze­lebb, hogy a vidék bankjának vallhassák magukat, ehhez azonban össze kellene fog­niuk. Mintegy kétszázhatvan szövetkezet érdekeit kellene egyeztetni. — Mondhatja erre bárki, hogy ott van a Takarékszö­vetkezeti Szövetésg és a Ta­karékbank. — Nem is kell több szerv, ugyanakkor azt látni kell, hogy ezek egyelőre nem tud­ják vállalni azokat a funkció­kat, amelyeket pedig kellene. Ehhez el kellene érni, hogy a Takarékbank a központi üzleti banki funkciókat felvállalja és azt mindenki számára kielégí­tően intézze, másrészt meg kell erősíteni a szövetséget úgy, hogy az érdekvédelmet hatékonyabban, az informáci­óbeszerzést élénkebben, a belső ellenőrzést komolyab­ban végezze. — Mikorra jöhet ez létre? — Ez a takarékszövetkeze­tektől függ. Mindegyiknek küldtünk egy tervezetet, amely szerint célszerű lenne módosítani a Takarékbank il­letve a szövetség alapszabá­lyát. Ezen kívül létre kellene hozni az Országos Intéz­ményvédelmi Alapot, amely szükséges ahhoz, hogy a szö­vetkezetek egymást segítsék, ha bajba kerülnek. Ha a felme­rülő kérdéseket tudjuk tisz­tázni, akkor még az év közepe táján megszületik az országos hálózat. Dr. Gergely Sándor, az Or­szágos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke is jelen volt a tanácskozáson. — Vannak, akik azt mond­ják, hogy elment a hajó - ve­tem fel az elnök úrnak. — Nem ment el a hajó, csak nálunk nincs kultúrája az ösz- szefogásnak - mármint az egyenlő jogú partnerek kö­zött. Nagy célokhoz hitvány ösvény az ábránd. Két irány­zat viaskodik egymással. A konszenzusra és együttmű­ködésre törekvés és a konfron­táció. Ha késlekedik egy nem­zet a modernizációval, akkor kapkodva cselekszik. Ezt kell elkerülni. — Miért nem olyan egy­szerű ez? — Mert egy sor előny ér­dekében bizonyos önkorláto­zásra van szükség. — Azaz korlátozni kell az önállóságot? — Vállalni kell olyan együttműködési utakat, ame­lyek látszólag korlátozzák az önállóságot, valójában azon­ban megnövelik a mozgáste­ret. — Mondana egy példát? — Mondjuk, ha ennek az összefogásnak az lesz az eredménye, hogy valaki a Völgységi Takarékszövetke­zetbe berakja a pénzét, és el­megy nyaralni Balatonkene­sére, és ott kiveheti, akkor ez valószínűleg nem hátrány. Ugyanakkor szükség van kö­zös ellenőrzési rendszerre, amely tanácsadással párosul, információs rendszerre, ame­lyen egymással és a külvilág­gal „tárgyalnak" a szövetke­zetek. — Miben van a szövetke­zetek ereje? — Kétezer-nyolcszáz banki üzlet közül ezernyolcszáz a mienk. Nálunk minden part­ner személyes ismerős és ez nagyszerű dolog. Miközben a pénz a legszemélytelenebb dolog a világon, akik pénzzel bánnak, mind bizalomra töre­kednek, s ez leginkább a tagja­inkban fogalmazódik meg, mert ha kisebb pénzt adunk is, tudják, hogy ránk mindig számíthatnak. Szóval: a mi tő­kénk a bizalom. - háj ­Néhány sorban Öregdiákok találkozója A Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége holnap - szomba­ton - tartja soron következő közgyűlését. A programban megemlékeznek az intézmény tornacsarnokának 100 éves ju­bileumáról, és sor kerül vidám sportvetélkedőkre is. Egészségnap Bonyhádon Egészségnapot rendeznek május 25-én, kedden a bony­hádi művelődési központban. Kedvezmémnyes koleszte­rinmérés is szerepel a prog­ramban (négyszáz forint he­lyett százba kerül, a Völgységi Takarékszövetkezet tagjainak pedig ingyenes). Orvosi tanácsokkal és egészséggel kapcsolatos kiad­ványokkal is várják az érdek­lődőket. A SZÍVÉRA klubban dél­után három órától dr. Németh Lídia tart előadást a dohány és az alkohol ártalmairól. A ren­dezvényt támogatja az Egész­séges Nemzetért Alapítvány, az OTP és a Völgységi Taka­rékszövetkezet. Szép beszéd a tv-ben A Völgység Televízió Szép beszéd versenyt hirdet. Nyol­cadikos és középiskolás diá­kok jelentkezését várják. A versenyzőknek egy köte­lező és egy szabadonválasz- tott szöveget kell felolvasniuk. A versenyre június 3-án ke­rül sor a művelődési központ­ban, amelyre május 31-ig lehet jelentkezni írásban a Völgy­ségi Televízió címén: Fáy ltp.34.

Next

/
Thumbnails
Contents