Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-21 / 117. szám
4 KÉPÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1993. május 21., péntek A mi szakmánk! Nagy célokhoz hitvány ösvény az ábránd Amit nemrég még minden asszony tudott Esély a megélhetésre, avagy a szépség szeretete A bonyhádi Fiatalok Speciális Iskolája tanulóinak munkáiból kiállítás nyílik holnap délelőtt kilenckor a művelődési központban. Ezúttal az iskola textiltervező hallgatóit kerestük meg, akik a bőrdíszművesekkel és a fazekasokkal együtt lázasan készülnek a tárlatra. Lőrincz Etel hároméves kora óta a népművészet bűvkörében él, nagy lelkesedéssel beszél a munkáról, amit a diákok körében végez. — Ha nem tanítjuk, elveszik, amit nemrégiben még szinte minden asszony tudott a falvakban - mondja. A hallgatók közül vannak, akik úgy látják, nehéz lesz ebből megélni, hiszen szövőszékük például egyikőjüknek sincs otthon. Azonban az már biztos, hogy ha meglátnak egy szőtt darabot, nem úgy menKészül a szőttes Mozdulat nek el mellette, mint annak- előtte. — Az esélyjavítás volt a fő cél, amikor ezt az iskolát elindították. Azt hiszem, ezt a funkciót be is tölti, hiszen azért itt olyan gyerekek ismerkedhettek meg egy szép szakma alapjaival, akik e nélkül az oktatási forma nélkül ezt soha nem tehették volna - folytatja Lőrincz Etel. A diákok közül a leglelkesebbek elhatározták: mesterképzőbe mennek. Ez a vágya Kelemen Csillának is, aki még csak elsős ugyan, de annyira ügyes, hogy azzal bíztatták, vizsgázzon le előbb, mint a többiek. Nem teszi, mert jól érzi magát a csapatban. — Az, hogy ki mire hasznosítja a tudását, az általunk készített tárgyak iránti keresleten kívül attól is függ, milyen ügyes, mennyi benne az akarat - folytatja a mester, aki azt is elmondta, hogy nagy öröm volt számára, amikor a tanítványai közül valaki először kimondta: „A MI SZAKMÁNK". (Az iskola tanulóinak tárlata június 4-ig tekinthető meg a bonyhádi művelődési központban) Fotó: Ótós Réka Hangyái Az utolsó simítások kengyeli anziksz II. Karvai A* Lengyelben rendezett nemzetközi sporttalálkozón láttuk őket. Szépek, fiatalok, egészségesek. Kézilabdáznak. Dr. Rigler János, a karvai igazgatóhelyettes ennél sokkal bővebben fogalmazta meg, hogy a szlovákiai és a lengyeli iskola több mint húszéves kapcsolatot ápol. Karva Duna-menti kistelepülés 800 lakössal. Az iskola negyvenéves. Ez alatt a négy évtized alatt háromezer szakember került ki az intézményből és vállalt munkát a szlovák me- • zőgazdaságban. A karavi iskola évente háromszáz tanulót fogad. Kertészek, asztalosok, gazdaasszonyok lesznek. Technikumi érettségit tehetnek, akik a négy-éves szakot választják. Áz iskolában nagy hagyományai vannak a sportnak. Zsemle Ferenc testnevelő tanár szerint az iskolájuk tornaterme alkalmas nemzetközi szintű versenyek befogadására, megrendezésére. A diáklányok jaik többsége leány, így természetesnek tűnik, hogy kézilabda-csapatukhoz könnyebben találtak játékosokat. Mielőtt Lengyelbe indultak, komoly edzéseket tartottak, ami meghozta a megfelelő győzelmes sikert. Sok midnenről nem beszélt sem az igazgató, sem a testnevelő. Például az egyenruháról, ami messziről feltűnő jele az együvétartozásuknak. Aztán nem ejtettek szót a szellemről, ami összetartja őket. Olyan közösséget ismerhetett meg a játékukat szemlélő, ami másoknak is követendő lehet. Amikor a lányok játszottak, a fiúk olyan buzdítást csörögtek, dobogtak, kurjantgattak, hogy attól a labda minden megmozdulásnál a hálóba igyekezett. A játékukra - nem szakértő szemmel - jellemző, hogy „csapatban" játsszák. Nincs semmi önzés egyik játékosban sem, nem akar mindenáron csak ő gól- vagy pontszerző lenni. Azonnal annak dobja, aki kedvezőbb helyzetben van. Külön szám, ahogy egymás sikerének örülni tudnak. Mindehhez természetesen fegyelemre van szükség. Ezt pontosan tudják. Nincs hangoskodás játék közben, hanem mintha mindenkinek kettőnél több szeme lenne. A labda mindig célba érkezik, kézbe vagy hálóba. Megmozdulásaik, kezdéseik ritkán eredménytelenek. Ez akkor is így lehet, ha náluk jobb, felkészültebb, erősebb csapattal mérkőznek. Amikor elhelyezkedtek a dobogó legfelső fokán, kapitányuk szinte könnyes szemekkel dugta fejét a piros-fe- hér-zöld szalagos éremhez. Amikor e győzelemre pezsgőt pukkasztottak, természetesen akkor is együtt örültek a játékosok, szurkolók és a felkészítő tanárok. A játékvezetők egybehangzó véleménye volt, hogy bizony magyar kézilab- dások között, a nevesebb sportkörökben is jól megállnák helyüket a karvai lányok. Szívesen látnák őket gyakrabban Magyarországon. Gondolom, ezzel így vannak a lengyeli fiúk is! Decsi Kiss János Már tejet is lopnak A múlt pénteki bonyhádi nagypiacon elemelték egy hölgy pénztárcáját - nem árt óvatosnak lenni a zsúfoltságban. Tizennégy fél literes kakaót, három doboz tejet és egy rekesz kefirt loptak el szombaton reggel, miután a tejesek szokásos kőrútjukon letették az aznapi adagot a Fáy lakótelepi ABC elé. A majosi temetőben gyerekek játszadoztak, s az olcsó szórakozásnak áldozatául esett néhány kőből készült virágváza. Bonyhádon, az Óhegyen úgy törtek fel egy Trbantot, hogy „kioperálták" annak oldalsó ablakát, Széptölgyesen pedig egy BMW-t törtek fel hasonló módszerrel. A györei polgármesteri hivatalból 30 ezer forintot loptak el, Nagy- mányokon egy Ladából 15 liter benzint szippantottak ki. A BONYCOM kft telepéről négy darab Kresz-táblát vittek el, majd egy színesfém felvásárlónál értékesítették. A bizalom, mint tőke Hétfőn tartotta küldöttgyűlését a Völgységi Takarékszövetkezet. Az évek óta kiváló eredményeket felmutató szövetkezet ismét jó évet tudhat maga mögött: 58 százalékkal) növekedett a betét-állománya - amely immár megközelíti a félmil- liárdot - és 18 százalékkal a hitelállománya. A több, mint ötezer tagot számláló szövetkezet saját vagyona kilencmillióval nőtt. A bankbiztonsági mutató 11 százalékos - e szám 8 százalék fölött igen jónak mondható. A küldöttgyűlésnek két illusztris vendége is volt, őket kérdeztük a takarékszövetkezeti mozgalom jövőjéről. Dr. Zichy Aladár, a Földművelésügyi Mminiszté- rium Phare irodája mezőgazdasági és vidékfejlesztő programjának vezetője nem jut el minden szövetkezethez, de igyekszik minden megyében ott lenni. — Az országos értekezleten, amit az irodánk szervezett, a Völgységi Takarékszövetkezet ügyvezető igazgatója, Brauer János nagyon kellemesen tűnt fel. Őt választotta meg az integrációs munkacsoport - amelyben negyven igazgató van - szóvivőnek. — Mostanában egyre több szó esik a „vidék bankjáról" mint valami bűvös fogalomról. — Egyik értelmezés szerint az lesz a vidék bankja, aki megkapja az állami támogatást, azonban a másik meghatározás a helyénvaló: az lesz a vidék bankja, amelyik korrekt banki szolgáltatást tud nyújtani a több, mint háromezer településen. A kereskedelmi és a nagybankoknak nincs annyi fiókjuk, hogy a vidéknek megfelelő szolgáltatást nyújtsanak. Egy nemzetközi tanulmány szerint a takarékszövetkezetek vannak ahhoz a legközelebb, hogy a vidék bankjának vallhassák magukat, ehhez azonban össze kellene fogniuk. Mintegy kétszázhatvan szövetkezet érdekeit kellene egyeztetni. — Mondhatja erre bárki, hogy ott van a Takarékszövetkezeti Szövetésg és a Takarékbank. — Nem is kell több szerv, ugyanakkor azt látni kell, hogy ezek egyelőre nem tudják vállalni azokat a funkciókat, amelyeket pedig kellene. Ehhez el kellene érni, hogy a Takarékbank a központi üzleti banki funkciókat felvállalja és azt mindenki számára kielégítően intézze, másrészt meg kell erősíteni a szövetséget úgy, hogy az érdekvédelmet hatékonyabban, az információbeszerzést élénkebben, a belső ellenőrzést komolyabban végezze. — Mikorra jöhet ez létre? — Ez a takarékszövetkezetektől függ. Mindegyiknek küldtünk egy tervezetet, amely szerint célszerű lenne módosítani a Takarékbank illetve a szövetség alapszabályát. Ezen kívül létre kellene hozni az Országos Intézményvédelmi Alapot, amely szükséges ahhoz, hogy a szövetkezetek egymást segítsék, ha bajba kerülnek. Ha a felmerülő kérdéseket tudjuk tisztázni, akkor még az év közepe táján megszületik az országos hálózat. Dr. Gergely Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke is jelen volt a tanácskozáson. — Vannak, akik azt mondják, hogy elment a hajó - vetem fel az elnök úrnak. — Nem ment el a hajó, csak nálunk nincs kultúrája az ösz- szefogásnak - mármint az egyenlő jogú partnerek között. Nagy célokhoz hitvány ösvény az ábránd. Két irányzat viaskodik egymással. A konszenzusra és együttműködésre törekvés és a konfrontáció. Ha késlekedik egy nemzet a modernizációval, akkor kapkodva cselekszik. Ezt kell elkerülni. — Miért nem olyan egyszerű ez? — Mert egy sor előny érdekében bizonyos önkorlátozásra van szükség. — Azaz korlátozni kell az önállóságot? — Vállalni kell olyan együttműködési utakat, amelyek látszólag korlátozzák az önállóságot, valójában azonban megnövelik a mozgásteret. — Mondana egy példát? — Mondjuk, ha ennek az összefogásnak az lesz az eredménye, hogy valaki a Völgységi Takarékszövetkezetbe berakja a pénzét, és elmegy nyaralni Balatonkenesére, és ott kiveheti, akkor ez valószínűleg nem hátrány. Ugyanakkor szükség van közös ellenőrzési rendszerre, amely tanácsadással párosul, információs rendszerre, amelyen egymással és a külvilággal „tárgyalnak" a szövetkezetek. — Miben van a szövetkezetek ereje? — Kétezer-nyolcszáz banki üzlet közül ezernyolcszáz a mienk. Nálunk minden partner személyes ismerős és ez nagyszerű dolog. Miközben a pénz a legszemélytelenebb dolog a világon, akik pénzzel bánnak, mind bizalomra törekednek, s ez leginkább a tagjainkban fogalmazódik meg, mert ha kisebb pénzt adunk is, tudják, hogy ránk mindig számíthatnak. Szóval: a mi tőkénk a bizalom. - háj Néhány sorban Öregdiákok találkozója A Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége holnap - szombaton - tartja soron következő közgyűlését. A programban megemlékeznek az intézmény tornacsarnokának 100 éves jubileumáról, és sor kerül vidám sportvetélkedőkre is. Egészségnap Bonyhádon Egészségnapot rendeznek május 25-én, kedden a bonyhádi művelődési központban. Kedvezmémnyes koleszterinmérés is szerepel a programban (négyszáz forint helyett százba kerül, a Völgységi Takarékszövetkezet tagjainak pedig ingyenes). Orvosi tanácsokkal és egészséggel kapcsolatos kiadványokkal is várják az érdeklődőket. A SZÍVÉRA klubban délután három órától dr. Németh Lídia tart előadást a dohány és az alkohol ártalmairól. A rendezvényt támogatja az Egészséges Nemzetért Alapítvány, az OTP és a Völgységi Takarékszövetkezet. Szép beszéd a tv-ben A Völgység Televízió Szép beszéd versenyt hirdet. Nyolcadikos és középiskolás diákok jelentkezését várják. A versenyzőknek egy kötelező és egy szabadonválasz- tott szöveget kell felolvasniuk. A versenyre június 3-án kerül sor a művelődési központban, amelyre május 31-ig lehet jelentkezni írásban a Völgységi Televízió címén: Fáy ltp.34.
