Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-18 / 114. szám

1993. május 18., kedd TÁJOLÓ KÉPÚJSÁG 5 Tv-napló Háború Ha nem lenne háború, a haditudósítók elmehetnének ker­tésznek vagy szakácsnak, virágokat fényképezhetnének és pillangókat, de ettől nem kell tartaniok. Valóra vált Nietzs­che jóslata, a XX. század a háborúk kora, a haditudósítók egyik csatatérről a másikra rohanhatnak, a hadvezérek nem adnak nekik szabadságot. A katonafilm-fesztivál nagydíjas francia filmje tíz percbe sűrítette korunk legfőbb iszonyatát, mi pedig tudtuk, hogy a haditudósítók ezalatt is dolgoznak, most éppen a mostári utcai harcokat fotografálják. A régi csataképeken szemtől szembe harcolnak a zsoldosok, most már a háború is személytelenné vált, a diadalmas győztes pedig csak később tudja meg, hogy neki is a vesztesek kö­zött a helye. Gyűlnek a dokumentumok, mozgókép őrzi az első, majd a második világháború egyes mozzanatait, akinek pedig ez is kevés, a pótlékot megkaphatja a tévéből, ahol naponta gondoskodnak arról, hogy ne feledjük, háború nélkül is le­het gyilkolni, az elszántabb haramiák arra is képesek, hogy nyolcvan forintért agyonverjenek egy tehetetlen öregasz- szonyt. A fasizmus tömegméretekben szolgáltatott erre kegyetlen példát, hatmillió zsidót gyilkolt le, köztük hatszázezer ma­gyart, akiket az a magyar állam szolgáltatott ki, amelynek adófizető polgárai voltak. Kevesen voltak az igazak, az ő nevüket őrzi a jeruzsálemi Jád Vásem emlékhely, köztük magyarokét, bizonyságul arra, hogy akit embersége veze­tett az országos pusztulásban is tudott segíteni. ók a világ jámborai, akik közül huszonnégyen egy ameri­kai alapítvány segítségével utaztak el Jeruzsálembe, hogy átvegyék az emlékplakettet. A kitüntetéssel nem jár pénz, s így van rendjén, a jóság nem árucikk, akkor sem, ha a' meg- mentők annak idején nagy kockázatot vállaltak. A magyar fasiszták ádáz gyűlölettel nézték a zsidóbérencnek nevezett jámborokat, akik közül nem egy életével fizetett. A pribékek kíméletlenek voltak, plakátok figyelmeztették a lakosságot, hogy helyben felkoncolják azokat, akik zsidókat bújtatnak. Ezt ma már elképzelni is nehéz, pedig így volt. A jeruzsá­lemi Jád Vásem emlékhelyen pedig egyre több bronztábla őrzi emléküket, s indulatoktól fűtött világunkban talán azokból is tiszteletet vált ki, akik ma is könnyelműen játsza­nak a gyűlölet lángjával. Kő a kövön Göncz Árpádot írótársunkként ismertük meg, mindenek előtt fordítóként, s egyebek mellett neki köszönhetjük Eliot jónéhány tanulmányának átültetését. Közben mást is írt, fő­leg színpadi műveket, amelyek csak az elmúlt években ke­rültek színpadra, úgy tudom, először nem is itthon, hanem külföldön. Mintha attól tartott volna, hogy a magas közjogi méltóságtól idegen lenne az írói hivatás. Nálunk valóban szokatlan, a párizsi béketárgyalásokon például fel sem me­rült, hogy Illyés Gyula vezesse a magyar delegációt, holott nála alkalmasabbat nem találtak volna. Külföldi példa van hasonlóra bőven, nálunk az íróknak rendszerint csak akkor hittek, ha előbb behódoltak a hatalomnak. Göncz Árpád tiszta szellem, kitűnő író. Erről győzött meg Kő a kövön című drámája, amit a Várszínház mutatott be, s ezt az előadást formálták tévéjátékká. Két ember vergődik a világtörténelem csapdájában - erről szól Göncz Árpád drámája. De a világtörténelem nem isme­retlen, irracionális hatalom, hanem mi vagyunk, s mindig a saját történelmünk. Mi történik két emberrel 1956 után, ez is világtörténelem. Az egyik elmenekül, s boldogul, ahogy tud, a másik itthon marad, vállalja a börtönt, azt is, hogy megszakad pályája, mert a hatalmat nem tehetsége érdekli, hanem a rosszul értelmezett hűség, ami mindig a hatalom pillanatnyi urainak kiszolgálását jelenti. Ki a hős, aki el­megy a bizonytalanba, vagy az, aki itthon marad és szem­benéz sorsával? Nincsenek hősök, csak áldozatok vannak, mert mindketten tudják, véletlen találkozásuk is erről győzi meg őket, hogy vesztesek, s most már semmit nem tehetnek. Szikrázó dialógus másfél órán át, a feszültség egy percre se lankad, s a néző érzi, hogy valamilyen formában ő is sze­replője ennek a drámának. Mint a görög sorstragédiákban, a moirák, a végzet istennői irányítják a sorsot, az ember pedig legföljebb azon gondolkozhat el, hogy a végső döntést miért engedte át másoknak, ha ugyan ez rajta állt. Két kitűnő színészt láttunk, Bánsági Ildikó és Oszter Sán­dor mondataiban a történelem sistergett. Csányi László Vissza Bukovinába Sajtóház Galéria Máté Gyula tűzzománcai Felnőtt, érett férfiként a szü­lőhelyen képzőművészeti al­kotásokkal bemutatkozni, nem kis szorongást jelent. Valami ilyen érződött a Bonyhádon élő és alkotó Máté Gyulával való beszélgetésben is, amikor arról tudósította ismerőseit és baráti körét, hogy szülővárosa, Szombat­hely kiállítást rendez eddigi alkotásaiból. Születésnapi ajándék ez és köszöntése is Máté Gyulának. Lapunk olvasói előtt nem ismeretlen az ő neve. Az emlí­tett alkalomra készült kataló­gusban nem csupán számára öröm lapozgatni. Salamon Nándor, a Szombathelyi Kép­tár igazgatója írt előszót a többnyelvű, színes képekkel illusztrált füzethez. Hosszan lehetne elemezni az életutat, ami a szombathe­lyi Derkovits Gyula Képző- művészeti Szabadiskola lég­köréből, a veszprémi ve­gyészmérnöki diploma meg­szerzésén át, örök nyughatat- lanságon keresztül a bonyhádi nyugdíjas évekig vezetett. Amíg a gondolatból kézzel fogható alkotás születik, gyakran keserű vajúdás moz­1. / A Szívügy Alapítvány pályázatot hirdet háziorvo­sok, rendelőintézetek, kórhá­zak felszerelésére. A pályázatban elnyerhető támogatások összértéke meg­haladja a 100 millió forintot. A pályázat benyújtásának határideje: május 31. 2. / A Soros Alapítvány Kortárs Művészeti Központ és Művészeti Kuratórium művészeti pályázata. A Kura­tórium olyan pályamunkák közül válogat, amelyek a mű­vészet tágan értelmezett ille­tékessége jegyében reflektál­nak a Magyarországon és a közép-kelet-európai térségben az elmúlt években lezajlott és jelenleg folyamatban lévő vál­Azt nem mondhatjuk, hogy váratlanul, de tény, hogy nagy sikert arat a POP TV „Az én produkcióm" című vetélke­dője. Az első három forduló 15 műsorszámára már több mint 500 szavazat érkezett. A szervezők tapasztalatai sze­rint, egy-egy adás után két másik műsorra elegendő új próbálkozó küldi el nevezését. at napokat, heteket, hónapo- at, néha éveket. Ezt minden alkotó elme egyformán éli meg, nincs ka­tegorizálva, hogy a művész mai fogalmaink szerint „ama­tőr", vagy sem. Az sem eldön­tött, hogy a mondandóhoz mi­lyen eszközt használhat. Máté Gyula eszköztára gazdag: fo­tók- és fotogrammok, tűzzo­máncok, elektrografikák jelzik útját, ahol szobrokkal is talál­kozni. Művészete nonfigura- tívan szól az emberhez, mint vallja is, hogy elkötelezettje az absztrakt művészetnek. Ez nehezíti helyzetét, amikor te­ret kér magának. A befogadó­kat képviselő „illetékesek" ér­dektelen értetlenséggel fogad­ták ezidáig (több évtizeden keresztül) újabb és újabb jela­dásait. Önzéssel azért sem vá­dolható, mert művészetszer­vező munkáját is dokumen­tumokkal tudja igazolni. Ami­lyen pontosan lezártak alkotá­sain a különböző formák, szí­nes vagy fekete-fehér foltok, határozott karcai, vonalai, olyan precizitással tart szá­mon minden kapcsolatot, ami szűkebb, tágabb világához köti. Kötődése a helyhez, ahol tozásokra, a változások által felvetett kérdésekre és konf­liktusokra - művészi megkö­töttség nélkül. A pályázatra tervekkel, fo­tókkal vagy videomunkákkal lehet jelentkezni. A pályamunkák beküldési határideje: május 30. 3./ Valutatámogatás cso­portos diákutazáshoz - Út '93. Pályázhatnak általános- és középiskolai, illetve egyetemi diákcsoportok és közösségek ebben az esztendőben saját szervezésű, tanulmányaikhoz szorosan kötődő, ismeret- szerző külföldi tanulmányu­tak, illetve csereprogramok konvertibilis valutafedezeté­nek elnyerésére. Sokan jelentkeznek az úgy­nevezett előadói kategóriák­ban - tánc, zene, ének -, vi­szont a versek, bűvészmutat­ványok terén rendkívül szűk a választék. A szervezők kérik is, hogy mindenki jelentkez­zen, aki olyasmit tud, ami sze­rinte egyedülálló: legyen az kártyavár építés, fejtetőn evés, stb. bölcsője ringott, most kicsit fölerősödött - érthető módon - és gyerekkori élményei let­tek hangosabbak a készülődés közben. A katalógus előszavában le­írt, megfogalmazott gondo­lathoz: „Máté Gyula ismeret­len a hazában, ismeretlen az elbocsájtó szülővárosban", te­gyük hozzá nyomban, hogy ismeretlen volt eddig, hiszen a szombathelyi képtár igazgató­jának szakírói tollal jegyzett meleghangú sorai vonzó port­rét rajzolnak a „főtéri szabó fiáról". Szekszárdon, a Sajtóház Ga­lériában szeptemberig látható válogatás tűzzománc képei­A pályázatok beadási hatá­rideje: szeptember 15. 4./ Diákhagyományok és diákszokások Magyarorszá­gon. A pályázat célja: ismerjék meg az általános és középis­kolások a saját közösségeik­ben kialakult hagyományokat, szokásokat, például a balla­gással, farsanggal, öltözkö­déssel stb. kapcsolatban. A pá­lyaművek terjedelme 5-20 gé­pelt oldal lehet. A pályamunkák beküldési határideje: június 15. * A pályázatokról a fentiek­nél bővebb felvilágosít lehet kérni a Paksi Ifjúsági Irodá­ban. Cím: Paks, Gagarin u. 2. Tel: 75/11-646. Nyitva tartás: minden héten hétfőtől péntekig, 14-20 óráig. Videovilág Veszett kopó Nem mind arany, ami fény­lik, nem mind jó videofilm, ami a Megyei Könyvtár Video Klubjában található. Szeren­csére ezekből kevesebb van. Mindenesetre a Wallace Potts által rendezett Veszett kopó című amerikai film ide sorol­ható. A történet egy elme­gyógyintézetből megszökött és a rendőrségnél elhelyezke­dett őrült férfiről szól. — Joga van a hallgatásra . . . örökre - közli ártatlan ál­dozataival a ruhásszekrény méretű zsaru, aki egysze- mélyben bíró és hóhér. A filmben három fiatal és barátnőik kellemes hétvégéről álmodnak egy luxusvillában, de találkoznak a veszett kó­péval és követi őket a halál, a terror. Homályos utalások hangzanak el a sámánizmusra és folyik a vér. Ennyi a film, és ez nagyon kevés. F. Kováts Éva Megjelent Livingstone: Égi fejede­lem. A Fantázia-Harcos soro­zat legújabb kötete. Popper Péter: Belső uta­kon. Ä belső utak könyve és Az önmagába térő ösvény című, korábban megjelent ta­ből. A Szombathelyi Képtár­ban június 10-én nyílik kiállí­tása tűzzománcokból, elekt- rografikákból. Egyik és másik város, a vasi és a tolnai közön­sége egyaránt tapasztalhatja, hogy értékteremtő kiállításaik sorában otthonos helyet foglal el Máté Gyula alkotásaival. Amennyiben a kiállítás az or­szág nyugati felén tisztelgés az egykori tanítók, mesterek emlékének, akkor legyen a szekszárdi tárlat születésnapi köszöntő helyett kézszorítás a köztünk élő, a vibráló fantázi­ával áldott 60 éves alkotónak, barátnak. Decsi Kiss János Innen - onnan Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Ház márványtermében május 23-ig tekinthetik meg a Tomió-i (Finnország) gyermekrajz-kiállítást. Az „Azt tanultam, hogy.. .IX." sorozatban május 22-én 16 órakor kerül sor a Mi az auto­gén tréning és mire jó? című előadásra. Az ér­deklődőkkel ismereteit Győriné Gerendái Klára osztja meg. Május 22-én a „Szek­szárdiak Sötétvölgyért" akció zárásaként Mada­rak és fák napja lesz. Családoknak, iskolai kö­zösségeknek csoportos terepvetélkedő, de lesz­nek kiállítások, bemuta­tók, egyéni versenyek is. Május 24-én, hétfőn 13.30-kor a gyermekbér­let I., 15.30-kor pedig a gyermekbérlet Il.-vel láthatják Carlo Collodi: Pinokkió című mesejáté­kát. A darabot a Kecs­keméti Katona József Színház művészeinek előadásában nézhetik meg. A szekszárdi Német Színház május 29-én, 19 órai kezdettel Bertolt Brecht-Kurt Weill: Die Dreigroschenoper (A há- romgarasos opera) című produkciójának bemu­tató előadására invitálja a nagyérdemű közönsé­get. A Bonyhádi Művelő­dési Központban május 22-én, délelőtt 9 órakor nyílik a Fiatalok Speciá­lis Szakiskolája tanulói­nak munkáiból rendezett kiállítás, amelyet június 3-ig nézhetik meg az ér­deklődők. nulmánykötetek újbóli kia­dása. Forrai Katalin: Ének a böl­csődében. 255 dal és mondóka gyűjteménye. Kutyabetegségek. Megelő­zés, felismerés, első segítség. (A könyvek a szekszárdi Garay téri Kossuth könyves­boltban megvásárolhatók.) Ezzel a címmel mutatja be a TV2 kedden, május 18-án 22 óra 25 perckor Kovács László doku­mentumfilm sorozatának máso­dik részét (az első Grábóc lakói­nak sorsát tárta elénk). Kiben nem él a vágy, hogy még egyszer láthassa az egykor elhagyott ha­zát és házat, találkozhasson a messziségben maradt testvérrel, gyerekkori barátokkal, szerelmek­kel? Különösen erős az érzés, ami­kor egész népek, népcsoportok kényszerülnek elhagyni földjüket, s a határokon át nincs visszaté­rés. Van, aki már haláláig sem tudja meg, hogy a sietségben égve felejtett petróleumlámpa vajon nem gyújtotta-e fel az üresen ma­radt faházat ...? A bukovinai székelyek őseinek lázadását véresen leverték az osztrákok 1761-ben, ekkor csángó testvéreikhez menekültek, majd Hadik András gróf telepítette le őket a Kárpátokon túlra, s létre­jöttek a románság ölelte színma­gyar falvak, Istensegíts, Fogadj is­ten, Hadikfalva, Andrásfalva. 1942-ben áttelepítették a közel négyezer embert a Vajdaságba, innen két évvel később menekül­niük kellett. A háború után Bonyhád környékén találtak ha­zára. Sokáig gondolni sem lehetett a visszalátogatásra, s amikor au­gusztusban a három autóbusznyi zarándok elindul vissza, Bukovi­nába, ószhajú emberek szorongva gondolnak a találkozásra, a szülő­földdel, amit fél évszázada fiatal­ként, térdenüló gyerekként hagy­tak el. Él-e még az a három, aki annak idején nem tartott a többi­ekkel, ott maradt az üres faluban? S ha élnek, tudnak-e még magya­rul? Áll-e még a szülőház? S ért­hető a román családok aggódása is, amint azt figyelik: a magyarok vajon nem a jussukért jöttek-e vissza? De az egyszerű emberek gyor­sabban megtalálják egymáshoz az utat, mint a politikusok, s az uta­zás végén békével zárulhat a múlt egy fejezete a lelkekben . Szavazólap Az én produkcióm Az általam legjobbnak ítélt műsorszám: .................... C ím: POP TV, 7101 Szekszárd, Pf: 182 (Fénymásolt szavazólapok érvénytelenek!) Pályázati figyelő Sok a jelentkező „Az én produkciómra"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents