Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-04 / 102. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1993. május 4., kedd Tárgyalás a vízműről A városházán hallottuk Úgy hallottuk, jólsikerült gyermeknapot szerveztek április 24-én a város vállalkozói. Nyilván a szép idő is közrejátszott abban, hogy nagyon sokan - a becslések szerint ezer-ezerötszázan - látogattak el a már második alkalommal megtartott , rendezvényre, a közlekedési parkba, ami - ugyanúgy, mint a környék parkolói - kicsinek bizonyult. Amennyiben jövőre ismét megrendezik, akkor célszerű lenne egy tágasabb területben, például a lovaspályában gondolkodni. Megbeszélést tartottak a városban azoknak az önkormányzatoknak a képviselői, akik a tamási vízmű üzem- mérnökséghez tartoznak. Egyeztették az átalakulás kapcsán követendő stratégiát és ehhez első kézből kaptak információt a megyei vízmű jelenlévő igazgatójától. Az előbb említett fórumon szóba kerültek a Tamásiban létesítedő és a szűkebb régió hulladék-elhelyezését is biztosító szemétteleppel kapcsolatos koncepcionális kérdések és abban maradtak, még további egyeztetések kellenek. Miután a szükséges pénz rendelkezésre áll, az önkormányzat megrendeli a piactéri vízelvezetés műszaki létesítményeit, amelynek hiánya egy-egy nagyobb eső után sok bosszúságot és kárt okozott a szomszédos mélyebb fekvésű ingatlanok tulajdonosainak. A végleges megoldást biztosító csatorna tervezése már folyamatban van, így adott a lehetőség arra, hogy még az ősz előtt elkészül a beruházás. A májusi testületi ülés tárgyalja majd az 1992. évi adóévről szóló beszámolót, amelyet ottjártunkkor éppen bizottsági ülésre készítettek elő. Az anyag pozitívnak értékeli a helyi adórendszer gyakolati funkcionálását, amihez sikerült a személyi és a tárgyi feltételeket is megteremteni. A szakemberek az egyes szabályozóknak a tapasztalaton alapuló javítását, és az érdekeltségi rendszer szabályainak kidolgozását javasolják. Jöttünk, láttunk... győztünk? Állattartók, figyelem! Május 24-től: marhalevél kell Az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelet módosításából és a 48/1993 (111.24.) Korm. rendeletből adódóan május 24. napjától az állattartó - meghatározott esetekben - az állat tulajdonjogának és állategészségügyi forgalomképességének igazolására marhalevelet köteles váltani. Mely állatokra vonatkozik a fenti rendelkezés? A ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, sertés, juh, kecske, valamint a zárt körülmények között tenyésztett vadon élő, hasított körmű haszonállatok (pl. vaddisznó, dámvad, őz, szarvas, muflon) részére kötelező a marhalevél váltása. Mikor kell marhalevelet váltani? A ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly állatokra, ha azok az egy hónapos életkort betöltötték, míg a többi állatra a korukra való tekintet nélkül, ha- az állato(ka)t állatvásárra, - kiállításra -, díjazásra, más község területén történő legeltetésre vagy tulajdonosváltozás nélkül más község területén lévő tartási helyre hajtja vagy szállítja,- a tulajdonjogát másra átruházza (eladja, elcseréli, elajándékozza stb.), vagy bírósági ítélet, öröklés, hagyomány útján annak tulajdonjogát megszerzi,- az állatot közfogyasztásra, vagy közvágóhídon magán- fogyasztásra történő levágásra hajtja vagy szállítja stb. Hol lehet marhalevelet kiváltani? A tartás, a szerzés vagy az elidegenítés helye szerinti illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél. Mik a váltás feltételei? A marhalevelet csak abban az esetben állítják ki, ha az állattartó az állatokat egyedi és tartós megjelöléssel látta el, vagy jelöltette meg. Az állatok tulajdonjogát igazolnia kell:- marhalevéllel még el nem látott állat esetében pl. a gazdaság nyilvántartási kivonatával, a kistermelő nyilatkozatával, vagy egyéb jogszabályi módon, illetve marhalevéllel ellátott állat esetében az előző vagy a külföldi marhalevéllel. Ugyancsak igazolni kell a megjelölést végző szervezet, személy nyilvántartáson alapuló nyilatkozatával a megjelölés megtörténtéről és módjáról. Mikor nem szükséges marhalevelet váltani? Ha az állatot kényszervágásra, gyógykezelésre, karanténba szállítják, vagy ha az állatot a szomszéd község területére - de legfeljebb 30 km távolságra - nem közlegelőn történő legeltetésre, vagy időleges - hat napnál nem hosszabb idejű - munkavégzésre hajtják vagy szállítják. Bizonyos esetekben (pl. tenyészmének, versenylovak esetében) a marhalevelet szállítmánylevél, származási bizonyítvány helyettesítheti. Mennyi a marhalevél kiváltásának és kezelésének a díja? A ló, szamár, öszvér, szar- varmarha, bivaly esetében a marhalevél első ízben történő kiváltásáért és a másodlat kiállításáért 300 forintot, irányítási intézkedés rávezetéséért 200 forintot, állategészségügyi igazolás meghosszabbításáért 50 forintot kell fizetni. Egyéb állatok esetében az első ízben kiváltott egyedi vagy közös marhalevél 100, a közös marhalevélről lejegyzés szintén 100, egyéb rávezetésért 50 forint a tarifa. A megrongálódott marhalevél pótlásáért az első kiváltással azonos díjat, míg az elveszett marhalevél pótlásáért kétszeres díjat kell fizetni. Tulajdonosváltozás esetén az első kiváltási díj fele fizetendő. A díjat készpénzben kell megfizetni. Kik jogosultak a marhalevél-kezelést ellenőrizni? A jegyző, a hatósági állatorvos és a közúti ellenőrzést végző rendőri szervek. Milyen következménnyel jár a marhalevél kiváltásának és kezelésének az elmulasztása? A kiváltásra és kezeltetésre vonatkozó kötelezettség megszegése miatt a jegyző szabálysértési eljárást indít és egyidejűleg értesíti az illetékes hatósági állatorvost. A szabálysértés tízezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, továbbá a hatósági állatorvos a külön jogszabályban foglaltak szerint jár el. Ennek során az esetleges fertőző állatbetegségek vagy a parazi- tózis megelőzésére, továbbterjedésére megteszi a szükséges intézkedéseket (pl. elkülönítés, zárlat, védőoltás, fertőtlenítés, illetve az állat leölése). Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet, hogy Tamásiban a május 27-ei állatpiacon és a 30-ai vásáron már a fenti szabályokat kell alkalmazni, ezért a tamási állattartók a marhalevél kiváltását a polgármesteri hivatal 1. sz. irodájában, míg a vidékiek az illetékes jegyzőnél végezzék el, mert a marhalevél nélküli állattartókkal szemben a fentebb írt hatósági intézkedést foganatosítjuk. Schutzbach Ferenc Tegnap keresett meg az osztályfőnököm mondván: „Zsolt, jó lenne, ha írnál valamit az osztályról. Valami Ilyenek voltunk mi típusú cikket!" Tetszett a cím, de utólag mégis meggondoltam magam. Hiszen Mi igenis vagyunk és leszünk továbbra is. Azonkívül a fent említett Julius Cézár hamiskás-idézet tökéletesen kifejezi mindazt, amit tettünk, illetve átéltünk gimnáziumi éveink során. És bár kissé beképzeltnek tűnhet az a kijelentés, ismerve az osztályt, egyáltalán nem vagyunk annyira kishitűek, hogy ne ezt érezzük. Hiszen jöttünk, méghozzá megállíthatatlanul. És valljuk be, nem sok kedvvel. Hogyisne, hiszen rengeteg idő - 4 év - állt előttünk. Hogy fogjuk Mi ezt kibírni? - tettük fel a kérdést. És most? Mintha csak tegnap lett volna. Voltak akik már ismerték egymást az általánosból, mások egy teljesen új társaságban találták magukat. Szóval, csupa különböző egyén. De egy közös azért volt Néhány napja írtunk arról, hogy az áramszolgáltató részvénytársaságok az Ipari Minisztérium támogatásával az általános gimnáziumok körében pályázatot hirdettek meg „Az energia tudatos hasznosítása" témában. A pályázók között ott voltak a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium és Kollégium képviselői, Kurucz Csilla, Kersák Lívia és Veldi Nándor 3,/a osztályos tanulók. Velük beszélgettünk eredményhirdetés előtt. — Jött a levél, amire dr. Benkő András tanár úr rácsapott, aztán rábeszélt bennünket - mondták, majd hozzátették: - Kollektív munka volt, az osztályban mindenki vállalt bennünk: az összeférhetetlenség. Hogy fog ez a társaság megférni egy osztályban? Nos, láthatja mindenki, túléltük és egészségesebbek vagyunk, mint valaha. Sőt elárulom, bármennyire titkoljuk, a lelkünk mélyén szeretjük egymást. Vegyük az idézet második szavát. Láttunk. Méghozzá rengeteget. Láttuk azt, hogy a padok zöldre váltanak (kezdetben ugyanis barnák voltak), amivel nem a szabad utat akarták jelezni, hanem azt, hogy így már nehezebben firkálhatjuk össze őket. De ez egy minden hájjal megkent diáknak nem okozhatott gondot. Egyébként átfestették őket. Továbbá láttunk három ballagást és számtalan suli-bulit. És még mit? Hát persze. Nem utolsósorban tanárainkat. Azt hiszem, róluk lesznek a legélénkebb emlékeink, hiszen őket láttuk a leggyakrabban, minden nap, minden órán. Vannak kellemetlen és szintúgy jó emlékeink is ezzel kapcsolatban. Ma már inkább valamit, mi hárman pedig összefogtunk. Meghatároztuk a fogalmat, történeti áttekintést adtunk, szóltunk a forrásokról és a takarékosságról, mint a nyerés egyik módjáról. — Emeljünk ki egy részt a pályázatból és néhány példával világítsuk meg, hogyan lehet takarékoskodni az energiával! — Jó - mondják, aztán példálóznak. - Például korszerűbb háztartási gépekkel, a lakosság közreműködésével, meggyőzésével, amit oktatással, neveléssel felvilágosítással, reklámmal lehet elérni. Eredményre vezethet az új technika, az új források is, de azok elterjedéséhez még időre a jóra emlékezünk, de hát ez így is van rendjén. Mindenesetre visszavonhatatlanul lezárult egy szakasz, amelyre emlékezni kell. Ahogy St. Saint írta: „Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúlnak, hanem azok, amelyekre emlékezünk." Azt pedig, hogy győztünk-e, nos, azt ki-ki döntse el majd maga. Mindenesetre ezt a következők próbálták meg: Andok Orsolya, Boczor Ervin, Bodó Andrea, Buzsáki Kovács Krisztina, Farkas Bernadett, Fischer Ágnes, Gergely Andrea, Gulyás Mónika, Győri Csilla, Hajdú Krisztina, Jura- sits Krisztina, Kaszás Katalin, Kohári Zsuzsanna, Kocsis Mónika, Lakatos Viktória, Megyeri Zoltán Zsolt, Mok- csay András, B. Nagy Etelka, Nagy Krisztina, Németh Géza, Orosz László, Pech Katalin, Pétervári Hajnalka, Szilágyi Petra, Téri Lívia, Teszler Judit és Szántó Zoltán osztályfőnök. van szükség. - Az elhangzott ismertetések után hogyan ítélik meg saját pályázatukat, pontosabban szólva a kollektíva munkáját? — Talán kicsit melléfogtunk. Kevés volt az idő. fü- egészíthettük volna rajzokkal, fotókkal. Most már tudjuk, mit csinálnánk másként. Ismert, a tamásiak nem jutottak az országos döntőbe, de tény az is, pályázatukban sok érték van. A szerzői jogot a DÉDÁSZ Rt. ezért megvásárolta és bizonyára találkozunk majd a munkával valamelyik hozzánk szóló, takarékosságra ösztönző kiadványban. A fiatalok tudják, nem volt kár az energiáért. Megyeri Zsolt Nem volt kár az energiáért Otthon voltak A sors szórta szét őket, s a szívük vitte vissza valamennyiü- ket Kisszékelybe, a szülőföldre, az elszármazottak találkozójára. Soha ennyien nem voltunk - mondta a templomhoz vezető lépcsőn lefelé araszoló feketeruhás idős asszony, akinek a sza-> vaiban meghatottság, bölcsesség, reményi?), vágyj?), bizakodás bujkált. Csak remélni tudjuk, hogy a nagy rendező, ezt másként gondolja . . . Gottvald Károly képriportja > 4
