Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-15 / 112. szám
10 »ÚJSÁG TB - VÁLASZTÁSOK 1993. május 15., szombat Egy kis történelem Az államfő a választásokról Mi a tét? Nálunk sem előzmények nélkül való az önkormányzati forma. Magyarországon a társadalombiztosítást az elmúlt században a munkások ön- kormányzata igazgatta. Azoké a munkásoké, akik fizetésük és járulékaik egy részét társaik ellátására fordították. Százkét évvel ezelőtt, 1891-ben Baross Gábor miniszter előterjesztése alapján döntött a magyar parlament a kötelező betegbiztosítás bevezetéséről, akkor új önkormányzat is alakult. Ebben, miután kötelező járulékot fizettek a munkáltatók, egy- harmad részben a munkáltatók, kétharmad részben a munkavállalók képviselői vettek részt, egészen 1907-ig, amikor a balesetbiztosítás bevezetését törvényerőre emelték és 50-50 százalékossá alakult a társadalombiztosítási intézetek választmánya. Természetesen az állam is belépett harmadik szereplőként a társadalombiztosítási önkormányzatok testületéibe és ennek indoka nemcsak a társadalombiztosítás mögött megjelenő törvényes garancia volt, hanem az állami támogatás időről-időre változó volta is. A két világháború között fokozatosan kialakult a nyugdíjbiztosítás rendszere és létrejöttek a különböző, vagyonnal rendelkező ágazati nyugdíj és betegpénztárak. 1948-ig a társadalombiztosítás a szakszervezetekhez tartozott, azóta viszont államigazgatási feladat. A társadalombiztosítási ön- kormányzatok esetében mindannyiunknak a bőréről van szó. 600 milliárd forint elköltéséről kell ezeknek az ön- kormányzatoknak dönteniük. Olyan 600 milliárdról, amely a gyógyító munka és a nyugdíj révén közvetlenül érinti az életünket. Ha a polgárok nem szólnak bele abba, hogy miként költik el ezt a hatalmas összeget - ami mindannyiunk adójából folyt be, és amiért valamennyien keservesen megdolgoztunk -, akkor a választások után már egyszerűen nincs joguk rá, hogy elégedetlenek legyenek. Aki annyi fáradságot sem vesz magának, hogy elmenjen választani és leadja szavazatát arra, akit érdemesnek tart érdekei képviseletére, annak arra sincs joga, hogy utána kijelentse: hiábavalóan költöttek el több mint 800 millió a választásokra az ő érdekében. Mert ha nem megy el, akkor valóban kidobott pénz lesz a 800 millió, nem az ő érdekét szolgálja. Kinek-ki- nek a részvételétől függ tehát, hogy lesz-e beleszólása saját sorsának alakulásába, vagy sem, s hogy ezt a pénzt, amibe a választás kerül, kidobjuk-e az ablakon, vagy azt mondhatjuk, hogy érdemes volt elkölteni, mert mindannyiunkat szolgálja. (Göncz Árpád) Amikor az állampolgárok legalább 25 százalékának részvételével megválasztják a munkavállalók, a biztosítottak képviselőit, akkor valójában arról döntenek, hogy az általuk befizetett pénzek felhasználásáról, a nyugdíjról, a nyugdíjkorhatárról, az egészségügyi ellátás rendszeréről, a táppénzről továbbra is kizárólag a kormány és a parlament határoz, vagy pedig - élve a felkínált lehetőséggel - a saját kezükbe akarják venni sorsuk alakítását, megválasztott képviselőiken keresztül közvetlenül részt kívánnak venni a családjuk szociális biztonságát meghatározó döntésekben. A választásoknak nagy a tétje. Az önkormányzat az ország második, a költségvetés után legnagyobb pénzügyi alapját fogja irányítani. Ma minden 100 forint munkabér után 10 forintot közvetlenül a dolgozó, 44 forintot a munkáltató fizet be a társadalombiztosítási alapokba, évente mintegy 600 müliárd forintot. Ehhez kell számítani legalább 300 milliárd forint értékű vagyont, melynek a társadalom- biztosítás szintén várományosa. Amennyiben az érintettek, a járulékfizetők fogják irányítani a társadalombiztosítást, gyakorolni a tulajdonosi, döntési, ellenőrzési jogokat, egyetlen munkavállalónak, nyugdíjasnak sem kell attól rettegnie, hogy bárki költségvetési, pénzügyi vagy politikai okból megkérdőjelezhesse a tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjhoz, táppénzhez, a színvonalas ingyenes egészségügyi ellátáshoz való jogukat. Az Országos Választási Bizottság a május 21-i társadalombiztosítási önkormányzati választásokra az alább bemutatkozó hét szervezet listáját fogadta el: ouitoos nooRDmKoöj*. Az Autonóm Szakszervezetek Országos Koordinációja (Autonómok) az 1989- 1990-es év fordulóján létrejött új, az önállóság, a felelősségvállalás és az akcióegység hármas követelményét zászlajára tűző szövetségeket tömöríti. Ebben az időszakban egyebek mellett a vegyipari dolgozók, a Hungarocamion, a közúti közlekedés, a mozdonyvezetők, a villamosenergia-ipari dolgozók szakszervezetei léptek szövetségre egymással a bürokratikus centrumot mellőző konföderációban. Né „Az Autonóm Szakszervezetek az embert szolgáló, korszerűbb társadalom igényével és jelmondatával állnak a május 21-i választások elé. Az autonóm önkormányzatok létrejöttéért küzdenek a családok érdekében, mind az egészség- biztosításban, mind a nyugdíjbiztosításban. A hazai és a nemzetközi tapasztalatok alapján abban érdekeltek, hogy a ma és a jövő nemzedékének érdekeit is figyelembe vevő, korszerű társadalombiztosítás jöjjön létre. Az Autonóm Szakszervezetek sorsfordító lépésnek tekintik a társadalombiztosítási önkormányzatok létrehozását. Létrejöttükkel új lehetőség nyílik a korszerű társadalom- biztosítás sok kínlódással is járó megteremtéséért, a nemzedékek közötti szolidaritás erősítéséért. Az Autonóm Szakszervezetek jelöltjei megválasztásuk esetén fő feladatuknak tekintik az egészségbiztosítás, illetve a nyugdíjbiztosítás ellátási, pénzügyi, ügyviteli, stb. helyzetének átfogó elemzését. A helyzetelemzés nyomán kerüljenek meghatározásra a rövid és a hosszú távú feladatok. E munkálatok során az ellátások zavartalan biztosítása nem kerülhet veszélybe, a biztosított egyetlen napig sem maradhat ellátatlan". (Az Autonómok kiadványa) Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülést (ÉSZT) az agrároktatási és kutatási, a felsőoktatási, valamint a tudományos dolgozók szak- szervezetei alakították meg 1989-ben, majd később csatlakozott hozzájuk az Orvos- egyetemek Szakszervezeti Szövetsége, a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezete, a Vasas Szakszervezeti Szövetségből kivált kutatói tagozat, legutóbb pedig a Bács-Kiskun Megyei Egészségügyi Területi Szövetség. Né „Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés a gazdasági átalakulás nem könnyű időszakában alapvetően fontosnak tartja a szociális biztónság megőrzését, illetve megteremtésének új alapokra való helyezését. Ennek megvalósítása csak úgy lehetséges, ha nagyarányú lakossági támogatással létrejönnek a társadalombiztosítási önkormányzatok. Az ÉSZT olyan önkormányzatok létrehozásában érdekelt, melyek személyi összetételükkel biztosítják a szakértelmet, képviselik a lakosság, a munkavállalók különböző rétegeinek, foglalkozási ágainak érdekeit, felelős döntéseikkel megőrzik az alap jelenlegi és jövőbeni működőképességét. Az ÉSZT ismeri a társadalom- biztosítás jelenlegi helyzetét, tudja, hogy az önkormányzatok mit fognak „örökölni". Ezzel együtt kész részt venni az önkormányzatokban megválasztott képviselőin keresztül egy új arculatú társadalombiztosítás kialakításában. Nem felelőtlen ígérgetésekkel, hanem megvalósítható és számon kérhető programjavaslattal kívánja elnyerni a szavazók bizalmát. Azt akarja, hogy a társadalombiztosítás rendszere belátható időn belül egy európai színvonalú biztosítási szolgáltatást nyújtó rendszerré alakuljon át". (Az ÉSZT kiadványa) ■uönuufe HACUitemiIrvEur SZAKSZCHVtZETJLL A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (LIGA) 1988. decemberében alakult. Hamarosan mind több munkás kereste meg a kezdetben értelmiségieket tömörítő szerveződést, mely eleinte jogvédő szolgálattal segítette a rászorulókat. Az egyre népszerűbb LIGA 1990 elejére 17 ezres, 1991 közepére pedig már 180 ezres tagsággal számolhatott. Né „A LIGA szakértőinek értékelése szerint az elmúlt évek pártharcai után a különböző rétegek társadalmi harcai kerülnek előtérbe, ami érthető, hiszen a kapitalizmus e kezdeti, vad formájában a szokásosnál élesebben mutatkozik meg, hogy a különböző helyzetben lévő társadalmi csoportoknak más és más ez érdeke. A LIGA épp a szolidaritás elve alapján azt szeretné elérni, hogy a gazdagodok legyenek tekintettel azokra, akik vesztesei a változásoknak, s a társadalom peremére kerülnek. Úgy ítéli meg, hogy épp a társadalombiztosítás lesz az a csatatér, ahol a különböző érdekek megküzd- hetnek egymással. Ha a gazdagodok, kevésbé veszélyes munkát végzők, szerencsésebbek kiválnának az általános társadalombiztosításból, s így hoznának létre saját biztosítást maguknak, akkor a többiek csak az állam nyomort enyhítő politikájában reménykedhetnének. A társadalom óhatatlanul gazdagokra és kilátástalan helyzetben levő szegényekre szakadna. Ennek nem szabad bekövetkeznie. A LIGA egészségügyi és nyugdíjbiztosítási programja célul tűzi ki, hogy alapellátásban mindenkinek részesülnie kell. Ha valakinek nincs módja arra, hogy fizesse a biztosítást, akkor törvény szabályozhatja, hogy kinek kell ezt megtennie helyette - ellátatlanul azonban senki sem maradhat!,, (A LIGA kiadványa) kerisztényszociál is snxssRBvtzsrs* ORSZÁGOS SzOvSTStGS KESZOSZ iNf nAftOTi, muri« u» W\ mi *. ÜMT jJnh «W ír. m.1 ««’•Ml, Hli MWHI Mii *»«•», it* A Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetsége (KESZOSZ) egy átalakulás végeredménye, melynek folyamán a keresztény szakszervezetek egyesültek a munkástanácsok egy részével. A KESZOSZ végül is idén januárban alkotta meg alapszabályát: a szerveződés hét megyei tagszervezettel rendelkezik, főként a pedagógusok, az egészség- ügyi és szociális szféra alkalmazottai, a közlekedés és a mezőgazdaság dolgozói adják tagságát. Né „A KESZOSZ a szakszervezeti mozgalom keretében a szociális kérdések intézményes megoldásáért száll síkra, annak az elvnek az alapján, hogy szolgálja a társadalom- biztosítás keretében az azonos érdekközösséget alkotó állampolgárok célját. A KESZOSZ tagjainak és elnökségének álláspontja szerint a társadalombiztosítás működésének mentesnek kell lennie mindennemű politikai befolyás alól, mert csak így lehet a biztosítottak érdekeit szolgálni. Ennek szellemében - ha megválasztják - a munkastílusát a biztosítottak érdekében történő határozott következetesség, az államhatalmi szervekkel való koordináció, a mindenkori realitásokat figyelembevevő tárgyalási készség és a rábízott vagyonnal való nyílt gazdálkodás fogja jellemezni. A KESZOSZ tisztában van azzal, hogy a tb jelenlegi gondjait mi idézte elő, ismeri az ország nehéz gazdasági helyzetét, és éppen ezért nem megalapozatlan ígérgetésekkel akar szavazatokat nyerni, hanem a lehetőségek reális számbavétele alapján olyan átfogó, több éves tb-politika meghirdetésével, amely megalapozott szakértői munkával megteremti az állampolgárok jelenlegi és jövőbeni szociális biztonságát". (A KESZOSZ kiadványa) Az 1990 elején alakult Munkástanácsok Országos Szövetségének a vasasok, a bányászok, a mezőgazdasági dolgozók, a közlekedési, vízügyi, egészségügyi és energiaipari dolgozók a tagjai. A keresztény értékeket valló tömörülés más körülmények között, de szellemében az '56-os munkástanácsokhoz hasonló célokkal működik. Né „1. Ellenőrizhető, érthető biztosítási szabályokat akarunk, melyek az állampolgárok érdekeit szolgálják. 2. Létrehozzuk a tb-önkor- mányzat helyi szervezeteit, hogy a biztosítottnak legyen beleszólása a döntésekbe! 3. Csak olyan demokratikus tb-rendszert fogadunk el, amelyben minden állampolgár személyre szólóan jogosult a tájékoztatásra, szükség esetén a szolgáltatásra. 4. Ahhoz, hogy javuljon az ellátás, fel kell mérni a lakos-í ság életkörülményeit, egészségi állapotát. Összhangba akarjuk hozni a szükségleteket és a pénzügyi forrásokat. 5. Mindent megteszünk az egészségkárosodás, a foglalkozási betegségek és a balesetek megelőzése érdekében. 6. Új rendszert kívánunk kialakítani a gyógyítást és a rehabilitációt szolgáló gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök mostani elosztási rendszere helyett. 7. Meg kell őriznünk a nyugdíj értékállóságát. 8. Kapjanak a társadalom- biztosítási önkormányzatok nyereséges közvagyont! 9. Hajtsák be az adósságot azokon is, akik a társadalom- biztosításnak tartoznak! 10. Támogatjuk, hogy az általános tb mellett szülessenek meg az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak. 11. Az új szabályozás segítse elő részvételünket az Európai Gazdasági Közösség egységesítési folyamatában!" (Munkástanácsok kiadványa) A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) 1990 márciusában alakult meg. A konföderáció jelenleg 67 tagszervezettel rendelkezik, elsősorban a nagyipari termelő (avagy mostanság válság-) ágazatot fedi le. A szövetségben megtalálhatók a mezőgazdasági, az élelmi- szeripari dolgozók, a vasasok, a bányászok, a vasutasok, a postások, de idetartoznak a bankok, a biztosítók alkalmazottai, és a kereskedők is. Két évvel ezelőtt, az emlékezetes tagkönyvmeg- újításkor a szövetség 1,1 millió aktív munkavállalót mondhatott magáénak. Né „Az önkormányzatokba megválasztott képviselőkön keresztül az MSZÓSZ hozzá akar járulni egy új arculatú társadalombiztosítás kialakításához, melynek fő jellemzői: az államháztartásnak egy önálló, a költségvetéstől elkülönült eleme, s ez biztosítja, hogy az önkormányzat véleményének kikérése nélkül semmilyen átcsoportosítás nem lehetséges a pénzügyi alapok között; képes garantálni, hogy az alap kizárólag a befizetők és biztosítottak érdekeit szolgálja; a jelenlegi és jövőbeni működés finanszírozását a mostanit meg nem haladó mértékű járulékokkal, a befizetési fegyelem javításával, ésszerű és takarékos működéssel és a vagyon hozadé- kával biztosítja; a két önkormányzat korszerű adminisztratív, ügyviteli és számítás- technikai szervezetet működtet, amellyel gyorsabb, pontosabb ügyintézést valósít meg, a döntésekhez szükséges információk időben, hitelesen állnak a döntéshozók rendelkezésére; az autonóm tb az állam garanciájával, a jelenlegi pénzügyi helyzet figyelembevételével, adott esetben a költségvetés támogatását sem nélkülözve működik". (AZ MSZOSZ kiadványa) A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZÉF) 1990 júniusában alakult meg. A konföderáció a pedagógusokat, az egészségügyi és szociális, a közművelődési és közgyűjteményi intézmények, a közhivatalok dolgozóit tömöríti, de soraikban találhatók a közrend és a köz- biztonság alkalmazottai, valamint a művészek szakszervezetei is. Né „Mindennapivá és tömegessé vált az öregkori elszegényedés, tovább tart a nyugdíjak értékvesztése. Az időskorúak és a nyugdíjasok közel 40 százaléka a létminimum alatti szinten él. A Szakszervezetek Együttműködési Fórumának tapasztalatai szerint a közalkalmazottként, köz- tisztviselőként nyugdíjba vonuló kollégák közel 80 százalékának a nyugdíja a létminimumon rekedt meg. Nem mindegy tehát, hogy kikre bízzuk a mai és leendő nyugdíjasaink sorsát. A SZÉF szükségesnek tartja és támogatja a teljeskörű nyilvánosságot, a biztosítottak rendszeres tájékoztatását és a nyugdíjbiztosítási kiadások ellenőrzését. (...) A SZÉF a tájékozódása során azt tapasztalta, hogy a családtagjaival együtt a lakosság jelentős részét kitevő, a munkavállalók egyötödét alkotó, egymillió embert jelentő köz- szolgálati alkalmazottak nem elégedettek azzal az ellátással, melynek részesei betegség esetén, kórházi vagy szanatóriumi kezelés, táppénz igény- bevételekor. Az is nyilvánvaló, hogy az egészségügyi intézményekben dolgozók áldozatos és szakszerű munkája nem pótolhatja a műszerezettség hiányát, az akadozó gyógyszer- és vérellátásból, gyógyászati segédeszközök hiányából adódó elmaradásokat, s nem feledtetheti a beteggel az épületek leromlott állapotát, a kórtermek, rendelőintézetek zsúfoltságát". (A SZÉF kiadványa)
