Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám

8 MEPUJSAG KÖRNYEZETBARÁT 1993. április 8., csütörtök s így véli a kapitány „Sok tudós van, aki megkísérel kontaktust te­remteni a nagyközönség­gel és aki valóban részt vállal egy ésszerű és elvi­selhető politika kidolgo­zásában. De nincsenek elegen. Életbevágóan fontos ezért, hogy a tudósok a bonyolult technikai kér­déseket 'lefordítsák' mindazoknak a nyelvére, akik a döntéshozókat megválasztják." (Az idézet Jacqms-Yves Cousteau kapitánynak, a tudományos újságírók előtt Tokióban elmondott be­szédéből való.) Táj- és lélekmentő publikációk Orvosok levele az Országgyűléshez Tisztelt Országgyűlés! Elengedhetetlen annak fi­gyelembevétele, hogy a kör­nyezetszennyezés alakulása és a lakosság egészségi állapo­tának romlása rendkívül sú­lyos aggodalomra ad okot. Az elmúlt két évtizedben hazánkban a krónikus és he­veny légúti megbetegedések száma megsokszorozódott. Ez minden korosztályt érint, de a legveszélyeztetettebbek a kis­gyermekek. A rendelkezé­sünkre álló mérési adatok alapján feltételezhetjük, hogy több tízezerre tehető azon gyermekek száma, akiknek a szervezetében az ólom kon- centárciója meghaladja az Eu­rópai Közösség normái sze­rinti mértéket. Az emiatt létre­jövő idegrendszeri és egyéb károsodások visszafordítha- tatlanok, következményei a felnőtt korban is megmarad­nak. A gyermekek immunrend­szerének károsodására utal, hogy az allergiás légúti meg­betegedésekben szenvedő vá­rosi gyermekek számaránya már meghaladja a 10 százalé­kot. Az elmúlt 30-40 évben a városi lakosság hallásküszöbe 3-4 decibellel romlott. Ez a tény annál inkább is nyugta­lanító, mivel a zaj először idegrendszeri, pszichés zava­rokat okoz, majd vegetatív rendellenességeket (magas vérnyomás, gyomorfekély, keringési megbetegedések), és általában csak ezek után kö­vetkezik be a halláskárosodás. Hazai tudományos kísérle­tek eredményei és a nemzet­közi szakirodalom alapján nagy valószínűséggel állít­ható, hogy a magzat vagy a kisgyermek szervezetébe be­jutó egyes szénhidrogének a felnőttkorban okoznak majd súlyos, rosszindulatú megbe­tegedéseket. Több városban végzett vizsgálatok azt mutat­ták ki, hogy egyes rákkeltő - a gépjárműforgalomból és az ipari tevékenységből szár­mazó - szénhidrogének anyagcseretermékei magas koncentrációban vannak jelen a gyermekek szervezetében. Az elmúlt évtizedekben ug­rásszerűen megnövekedett a rákos megbetegedések és el­halálozások száma. A szerve­zetbe jutó azbeszt, formalde­hid, aromás szénhidrogének és egyéb rákkeltő anyagok gyakran csak 15-20 év eltelté­vel okoznak rosszindulatú daganatos megbetegedéseket, tehát a mostani megbetegedé­sek a jelenleginél lényegesen kevésbé szennyezett környe­zet hatásának eredményei. Ennek ismeretében igen sötét jövő jósolható országunknak. A fentiek alapján meggyő­ződésünk, hogy az állami költségvetésben a környezet- védelem és az egészségügy el­sőbbséget kell, hogy kapjon. Bízunk benne, hogy a tisztelt Országgyűlés ennek megfele­lően hozza meg döntéseit. A nyílt levél a Levegő Munka- csoport kezdeményezésére ké­szült, több mint 250 orvos és más egészségügyi dolgozó írta alá. A természet kalendáriuma Április - tavaszhó (I.) Április nevében a latin ape- riri szó van elrejtve, ami vi­rágzást, kinyílást jelent. Haj­dan nevezték Szent György havának, vagy tavaszhónak is. A kellemes, meleg napok mel­lett gyakoriak ilyenkor még a fagyok, különösen ha derült éjszakákon a földfelszín kisu­gárzása nagy. Ha az idős esős - márpedig árpilisban rend­szerint sok a csapadék -, úgy a fagyveszély csökken. Elsősor­ban a fedett égbolt miatt, amely ilyenkor mint a paplan, visszatartja a kisugárzott me­leget. Régi kalendáriumok a sze­szélyes áprilisról is jegyeztek fel szokatlan időjárásokat. így 373-ban Julianus Apostata hadseregét szórta szét egy áp­rilis végi ítéletidő. 1228 áprili­sában heteken keresztül olyan meleg volt, hogy a búza sár­gulni kezdett. 1359 áprilisá­ban a hideg csaknem az összes szőlőskertet tönkretette Euró­pában. 1446 árpilisában Kö­zép- és Nyugat-Eu répában igen erős hideg és nagy hava­zás volt. 1699 áprilisa rendkí­vüli szárazsággal sújtotta egész Erdélyt. „A föld olyam kemény volt, mint a vas" - írja az akkori krónikás. Április el­seje jeles nap, ami egykor hoz­zátartozott a tavaszi örömün­nepekhez, az újjáléledő termé­szet köszöntéséhez. Egyes régi társadalmakban áprilissal kezdődött az új esztendő, in­nen maradtak fenn a mókás „újévi" szokások. Árpilis 24 is jelentős tavaszi dátum. Az ókori pásztorünnepeknek megfelelően ez a nap máig is sok helyen a nyájak és a pász­torok ünnepe, iíletve állatki­hajtó nap. Áprilisban megpezsdül az élet erdőn és mezőn. Jó né­hány erdei fafaj kizöldül: ju­har, szil, és a fenyőfélék egy része is ekkor kezd virágozni. Nőivarú virágaik egészen sa­játságosak, úgynevezett to­Tavaszi kankalin bozvirágok, parányi tobozhoz hasonlóak, ám általában piros színűek. Az egyes fafajoknál a lombosodás ideje sem egy­szerre következik be. A déli kitettségú egyedek hamarabb bontják rügyeiket, mint az északiak. A kocsányos tölgy­nek van korán és későn fa­kadó változata is. Ez utóbbi májusban, a hagyományos változatnál 3-4 héttel későb lombosodik. Emiatt nem szenved a késői fagyoktól és a rovarkárosítóktól sem annyit. Az erdőket és mezőket járva egyre több vadvirággal talál­kozhatunk. Április egyik jel­legzetes, közismert növénye a szép sárga virágú tavaszi kankalin. Nem alkot össze­függő virágszőnyegeket. A tövek inkább kisebb csopor­tokban találhatóak. A talajban lévő vaskos gyöktörzsében igen sok tartaléktápanyag rak­tározódik. Ebből tudja kora tavasszal létrehozni tőrózsá­ban álló leveleit és sárga virá­gait. Hajdan nevezték kulcsvi­rágnak is, mert az a hiedelem terjedt el róla a középkorban, hogy virágai minden zárat ki­nyitnak, minden lakatot meg­oldanak. Érdekes domb- és hegyvi­déki növényfaj a tavaszi led­nek. Virágai antociánt tartal­maznak. Ámi miatt a virágok öregedésével a színük lilás ró­zsaszínből kékre változik. Kö­zéphegységi és dombvidéki erdeink üde talajain, patak­partjain találkozhatunk a fe­hér galambvirággal és berki szellőrózsával, valamint a sárga virágú bogiáros szellő­rózsával. Gyakran alkotnak az erdők alatt összefüggő virág­szőnyegeket. Napsütötte domb- és he­gyoldalak egyik legszebb, ma még gyakori dísze a törpe nő­szirom. Vastag gyöktörzséből alig fejlődik szár. Az egész növény alig 10 cm magasságú. Virágainak nagyon sok szín­változatával találkozhatunk. Leggyakoribbak az ibolya, sö­tétibolya, bíborlila és halvány- sárga színűek, de megpillant­hatunk feketés ibolyát, kéket, rózsaszínt, fehéret, citrom- és sötétsárgát is. Szemet gyö­nyörködtető látvány egy-egy réten, tisztáson a foltokban el­helyezkedő sokféle nőszirom­virág tarka kavalkádja. A színes és illatos virágok sokasága jelzi erdőkön és me­zőkön, hogy valójában itt a ta­vasz. Andrási Pál A fesztiválon ... A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik rendez­vénye a Nimród Fotó­klub, Találkozás a termé­szettel '93 című tárlata, mely a mezőgazdasági múzeumban tekinthető meg, április 18-ig. Védett növények Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum) A szúrós csodabogyónál sokkal ritkábban kerül szem elé ez a többnyire egyszerű szárú 5-25 cm magas örökzöld növény. Levélszerú ágai (fil- lokládiumai) 5-12 cm hosz- szúak és 1,5-3 cm szélesek, lá- gyabak és nem szúrós he- gyúek, ezek közepéből hajt ki a tulajdonképpeni levél, és ez alatt rejtőzik rövid kocsányon az 5-6, mindössze 3-4 mm-es zöldes virág. Majd később az 1 cm átmérőjű piros bogyó. (La­tin neve innen ered hypo = alatt, glossa = nyelv.) A szúrós csodabogyóval hasonló élőhe­lyen Dél-Dunántúl cseres- és gyertyános-tölgyeseiben, bükköseiben fordul elő. Me­gyénkben igen szórványosan található, a Szekszárdi-domb­ságon, a Lengyel körüli er­dőkben és Váralja környékén ismert néhány tő. A Ge- resdi-dombságon Bátaapáti környékén valamivel köny- nyebb ráakadni. Eszmei ér­téke 2000 forint. Emberek nem annyira gyűjtik, de a túlszapo­rodott vadállomány a téli ín­séges időben egész tövig visz- szarágja a növényt, s ezért, mivel nem tudnak virágozni és termést hozni az egyedei, lassan ritkul a faj. Tóth István Zsolt Fotó: Farkas Sándor Tolna megye vizei (6.) A Duna Ez a folyó Európa egyik ki­emelendő vízfolyása, népeket, nemzeteket köt össze, iro­dalmi, zenei művek ihletője. Tolna megyének mintegy 90 kilométer hosszban, keleti természetes határa. A török hódoltság után a Rákóczi fel­kelés leverése súlyos helyzetet teremtett az országban. Az élet újraindításának egyik fel­tétele a mocsarak lecsapolása és a folyók szabályozása volt. Már a XVIII. században ké­szültek tervek a Duna szabá­lyozására, 1774-ben nyári gá­tak épültek, amelyek marad­ványai még ma is felfedezhe­tők (Szomfova, Rezét, Báta- sziget). Ä Duna-töltés ügyét 1817-ben Szekszárd város sürgette, de csatlakozott hozzá Őcsény, Decs, Pilis és Nyék. Kérték a megyét, hogy határozzon a töltésépítés ügyében, ami Tolná tól-Bátáig terjedne. A szabályozási munkákat a Tolna megyei Duna-szakaszon két társulat végezte, az alsó részen a szek- szárd-bátai, a felső részen pe­dig a paks-faddi. A XIX. század szabályozási munkái illetve a folyó és az ember küzdelme váltakozó sikert hozott. Egy-egy árvíz vagy töltésszakadás nemcsak kárral, haszonnal is járt: újabb szakmai tapasztalatokat és lendületet adott a munkák­nak. Az 1838-as Pestet is el­pusztító jeges árvíz Tolna me­gyét is elérte. Borrévnél el­akadt a jég és óriási területe­ket öntött el a víz. Az 1876-os árvíznél pedig az átszakadt töltésen kiöntött a Duna, vé­gigtarolta a Sárköz vidékét, majd Bátánál a töltést átsza­kítva visszajutott a mederbe. A Duna-szabályozásnak és töltésépítésnek ellenzői is vol­tak, mivel attól tartottak, ha megszűnik a folyó kiöntése, akkor a halászati lehetőségek csökkennek. Az imsósi kanyar átvágása a paksiak tiltakozá­sát váltotta ki, mivel attól fél­tek, hogy a Duna főfolyását Paks községnek irányítják. A végrehajtás érdekében a Bács megyei hajdúkat kellett ki­rendelni. A kiépített töltések mentén a földek értéke volt ahol a kétszeresére emelke­dett. A folyószabályozás kereté­ben a Fajsz-Mohács közötti Duna-szakaszon 15 helyen vágták át a medret, melynek eredményeként 96 kilométer­rel rövidült le a folyó és kiala­kult az ismert holtágrendszer. Javult az árvízvédelmi biz­tonság, javultak a hajózási kö­rülmények. Ezeket a korabeli szabályozási munkákat sike­resnek kell tekinteni, mivel azok megfeleltek a kor elvárá­sainak és hozzájárulnak a tér­ség gazdasági fejlődéséhez. Tény viszont az is, hogy azok a szabályozási elvek amelyeket az építők követtek azt eredményezték, hogy ese­tenként megszűnt a holtágak vízellátása, a főmeder berá­gódott. Ezek a körülmények hozzájárultak az ökológiai ál­lapot megváltozásához. A II. világháborút követően igen nagy károkat okozott az 56-os márciusi és a 65-ös nyári árvíz. A töltések biztonságos kiépítése ezen árvizek tapasz­talatai alapján kezdődött meg és érte el a mai szintet. Tolna megye teljes Duna-szakaszán a töltések magassága az elő­írtnak megfelelő, csak a ke­resztmetszet tér el a szabvány­tól, mintegy 13 kilométeres darabon. A folyó nemcsak a mellette lévő települések lakóinak nyújt kikapcsolódást, hanem a távolabb élőknek is. Rossz a jóban, hogy az elmúlt években rengeteg horgásztanya épült fel a hullámtérben engedély nélkül, közegészségügyi, épí­tési és vízügyi szempontból is kifogásolható módon. A víz minőségét befolyásol­ják a folyó mellett lévő telepü­lések, ipari üzemek és a betor­koló vízfolyások. Tolna me­gyében Paks térségében hő­terhelés, a Sió torkolatnál pe­dig jelentős mennyiségű egyéb szennyeződések érik a Dunát. A Magyarországra be­érkező és az országot elhagyó víz minősége nagyjából meg­egyezik. A Duna legtisztább szaka­sza Magyarországon a Duna- földvár és a Sió-torkolat kö­zötti rész. A víz minősége a mindenkori vízhozamra érzé­keny, a nyári alacsony vízállá­sok esetében kedvezőtlenül alakul. Fürödni ilyenkor a bakteriológiai szennyezettség miatt nem célszerű. Kiing Béla Fotó: Pusztai T. Világnyelv, mely nem sért nemzeti érzéseket Zöld pártok az eszperantó mellett A zöld mozgalmak nem­csak a fizikai, hanem a szel­lemi környezet védelmében is felemelik a szavukat. Küzde­nek a szellemi értékek megőr­zéséért, a nemzeti kultúrák és nyelvek megőrzéséért, ame­lyeket egyre fokozódó mér­tékben veszélyeztet a Földün­kön mindenütt terjedő uni- formizálódás, egyes erős gaz­dasági háttérrel rendelkező országok kultúrájának és nyelvének uralma. Ehhez a küzdelemhez tar­tozik egy olyan nyelv haszná­lata, amely lehetővé teszi az akadálymentes nemzetközi kommunikációt, és ugyanak­kor semmilyen kiváltságot nem biztosít egyes nemzeti nyelvek és kultúrák számára azzal, hogy más nyelveket és kultúrákat elnyom, háttérbe szorít. A kérdés egyik lehetséges megoldásaként javasolják egyre több zöld pártban is az eszperantó nyelv használatát. 1989 novemberében a Francia Zöld Párt, a „les Verts" köz­gyűlése megszavazta azt a ha­tározati javaslatot, hogy a testvérpártok között az eszpe­rantót is használják közvetítő nyelvként. Ezt követően ha­sonló határozatot hozott az ír­országi Zöld Párt is. 1990-ben az Olasz Zöld Párt kongresz- szusa egyhangúan kötelezte a párt vezetőségét, hogy a leg­magasabb politikai szinteken kezdeményezze Európa nyelvi problémáinak megvita­tását. 1991 júniusában, az Európai Zöld Pártok VI. kongresszu­sán a szokásos munkanyelvek mellett megjelent az eszpe­rantó is, amelyre, illetve amelyről a kongresszus egész időtartama alatt szinkrontol­mácsolás folyt. Ezzel egyidő- ben az Ukrán Zöld Párt kong­resszusán kedvezően határoz­tak az eszperantó használatá­ról, alátámasztva ezzel a fran­cia zöldek határozatát. Zürichben, az előbb említett kongresszuson, francia és olasz eszperantisták létrehoz­ták a Zöldek Eszperantó Szö­vetségét, azzal a céllal, hogy összehangolják az eszperan- tista környezetvédők munká­ját. Ezt követően Gianna Lan- zinger, zöld párti képviselő - az olasz történelemben elő­ször - az olasz parlamentben interpellált a közoktatási mi­niszterhez az európai nyelvi problémával kapcsolatban. Itt tárt most az eszperantó «ügye". (Forrás: Lélegzet c. havilap) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents