Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám

4 »ÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. április 8., csütörtök „Város-képek" Pakson A Halas fiú címet viselő díszkút Tóth Emőke alkotása Falugyűlés Dunaszentgyörgyön A cigánykollégium a helyén marad A hét végén falugyűlést tar­tottak Dunaszentgyörgyön. Patai István polgármester be­számolt az elmúlt évi munká­ról, és az 1993-as év terveiről. A fejlesztési elképzelések 1992-ben nem valósultak meg maradéktalanul, így néhány feladat az idei évre maradt. Bevásárló központot hoznak létre az orvosi rendelő és az iskola között elterülő arboré­tum területén. A testület ko­rábban határozott arról, hogy a közterület 1 négyzetmétere 500 forintért értékesíthető, ez azonban irreális, mert nem tartalmazza a közművesítés díjait. Az ipartelepről szólva a polgármester elmondta, hogy a benzinkút mögötti terület nagyobb földdarabját lekötöt­ték, a meliorációs munkát el­végezték, a tulajdonos nem kívánja átadni. De ez nem je­lenthet problémát. A köztisz­taság, a szemétszállítás is szóba került. A költségeket növeli a szemét elhelyezési díj, amit minden szemétte­lepre bevitt konténer után fi­zetni kell akkor is, ha üres. Köztudott, hogy a község ivó­vizének arzéntartalma magas, s hogy az engedélyezett határ alatt maradjon, szűrni kell. A jelenlegi vízfogyasztás mellett a szűrőkapacitás elegendő, mert a magas arzéntartalmú kút vizét nem használják. Ám bővíteni szükséges a szűrő kapacitását, vagy új kutat kell furatni. Ehhez saját erőforrás nincs, állami támogatás szük­séges a megvalósításához. A témához szorosan kapcsolód­tak a szennyvízről elmondot­tak is. Felkérte a hivatal az Alisca Patent Kft.-t, hogy dol­gozza ki és adjon tanulmány- tervet a község szennyvízhá­lózatának kiépítéséhez. A SZEB-GÁZ PRÍMAGÁZ elne­vezésű holland-magyar érde­keltségű kft.-t az önkormány­zat megbízta, hogy készítsen tervet a község vezetékes PB gázellátásának megvalósítá­sára. 1991-ben törvény rendelke­zett a volt egyházi tulajdonba lévő ingatlanok visszaadásá­ról. A polgármester részlete­sen tájékoztatta a lakosságot arról, hogy a feladat megoldá­sát egy ingatlan megvásárlá­sával tudta rendezni, mégpe­dig úgy, hogy a cigánykollé­giumért a református egyház számára megfelelő épületet, ingatlant vásárolt. Szólt még a megszüntetett bölcsődéről, a berendezési tárgyak, felszere­lések további sorsáról. A köz­ség közbiztonságát jónak ítélte meg Patai István polgármes­ter, amihez a polgárőrség is hozzájárult. A gazdasági át­alakulás kapcsán felmerült, hogy a mezőgazdasággal fog­lalkozó gazdáknak nincs ér­dekképviseleti szervük. Sorra alakulnak a gazdakörök, így az elmúlt napokban itt is életre hívták. Patai István szólt még a sportéletről és arról, hogy az ez évi költségvetés terhére a református és a kato­likus egyházközséget 500-500 ezer forinttal támogatják, a re­formátus templom tatarozá­sában, illetve a katolikus templom megépítésében. Horváthné Kolozsvári Ilona jegyző szólt az szociális bi­zottság elmúlt évi munkájáról és beszélt a szociális törvény­ből adódó feladatokról. A Dunántúl vonzásában „Ne felejtsenek el a fiaim" Oszoli Piroska dunaföldvári festőművész képeit sokan is­merik Pakson. Első ízben 1969-ben jelentkezett önálló kiállítással. Ezt követően pe­dig még öt alkalommal ren­dezte meg gyűjteményes tár­latát. A festőművészt az Energe: tikai Szakképzési Intézet hívta meg. A meghívás apropója az volt, hogy mintegy két évvel ezelőtt Oszoli Piroska nagyha­tású kiállítását a képzőművé­szet iránt érdeklődő látogatók már megtekinthették. A paksiak szívükbe zárták e törékeny, ősz hajú asszonyt, aki évről-évre visszatér a vá­rosba, s magával hozza szok- színű vásznait. Impresszio­nista művésznek tartják, molvről így vall: „. .. saját hangomon, benyomásaim alapján festem a környék tá­jait, embereit. Falusi udvarok, a mi vidékünk kanyargó utcái, emberei, az öreg folyó és fűz­fái. .. A késő ősz ragyogásá­ban vízbe nyúló zátonyok, öb­lök csipkézte partok az ott horgászokkal, mind kedvelt témáim." Oszoli Piroskával az iskola stúdiójában találkoztam rövid időre, ahol többek között el­mondta, hogy augusztusban nyitja meg 75 éves jubileumi kiállítását a dunaföldvári Vármúzeumban. — Piroska néni, pont olyan frissnek és fáradhatatlannak lát­szik, mint legutóbbi találkozá­sunkkor. — A lábaim már nagyon fájnak, csak ülve tudok dol­gozni. Kellene egy autó, hi­szen impresszionista festő lé­vén, fontos nekem a termé­szet. A természet viszont leg- többnyire távol esik ottho­nomtól. — Sokszor ellátogat' Paksra, úgy tűnik, kötődik a városhoz. — Szeretem ezt a vidéket, szeretem az embereket és a te­lepülés hangulatát. Huszon­négy év nem nagy idő, de ah­hoz mindenképpen elegendő, hogy az ember feltöltődjék emlékekkel és hittel. Emlékszem, egy alkalom­mal Durai Tibor, a Képzőmű­vészeti Alap rettegett zsűri- zője volt az elnök. Festménye­imet a tavaly megboldogult Staub Ferenc képei mellé he­lyezték. — Nemrégiben avatták fel Németkéren a Staub Ferenc em­lékházat. — Igen, március 15-én. Képzelje el, csak autóstoppal tudtam elmenni az avatásra. — Piroska néni, hogyan lehet megélni a festészetből? — Sehogy, talán ez nem is számít, hiszen én mindig arra törekedtem, hogy az emberek észrevegyék és szeressék a szépet. Ezt nem lehet pénzben mérni. Egész életemben segí­tettem a fiataloknak. Nem is lehet nagyobb óhajom, mint­hogy tanítványaim eljöjjenek jubileumi kiállításomra. — Bejárta az egész országot, külföldre is eljutott, mégis, ha utazásairól van szó, elsősorban a Balatont említi. — Megvalósult az, amit az első pillanattól kezdve akar­tam: tanyasi képek után fest­hettem a Balatont. A balaton- felvidéki táj számomra kime­ríthetetlen, a Dunántúl része, amely otthonommá vált. Amikor külföldön festettem, mindig az azonosságot keres­tem, az égbe szálkásodó csú­csokat, melyek csak annyiban különböznek az itthoni hegy­csúcsoktól, hogy talán maga­sabbak és ércesebbek. De a ge­rinceken és a völgyekben meghúzódó házak falán épp­úgy megcsillan a fény, mint a balatonfüredi présházak olda­lán. Mindig volt honvágyam, és ez a honvágyat menekítettem a vászonra. László-Kovács Gyula Egy jellegzetes Oszoli Piroska tájkép A hónap végén kinyit • • az OMV benzinkút Könyvek és játékok Az osztrák érdekeltségű OMV cég mintegy két évvel ezelőtt kezdett tárgyalásokat a paksi önkormányzattal. Az eredmény mára szemmel lát­ható, hiszen a buszpályaud­varral szemben fog felépülni a város legnagyobb, egyben komplex szolgáltatásokat is nyújtó üzemanyagtöltő állo­mása. Ami többek között az je­lenti, hogy a szabadtéri autó­mosó mellett egy nagytelje­sítményű porszívó áll az autó­sok rendelkezésére. A szabad­téri autómosó önkiszolgálási rendszerrel működik. Ólommentes benzint is tan­kolhatnak a gépjárművezetők április 30-tól, ugyanis e napon indul a benzinkút próba­üzeme. A 95-ös oktánszámú üzemanyag nemcsak környe­zetkímélő, hanem energiata­karékos is. Az előkészítő munkákat november nyolca­dikén kezdték el a kivitelezők, azonban másfél hónapot várni kellett, mert a kedvezőtlen időjárás nem tette lehetővé a földmunkák elvégzését. Ám még így is -15 hét alatt - befe­jezik az építkezést. A kivitele­zés 100 millió forintba került, tájékoztatott Ősz György épí­tésvezető. S amit még érdemesnek tar­tott elmondani, az az volt, hogy a Közúti Felügyelet a pörbölyi tragédia kapcsán meghatározta a kivitelezők­nek egy új csomópont létesíté­sét, ugyanakkor a vasúti átjá­rót fény- és félsorompóval fog­ják ellátni. sy Fotó: rz Könyvéhségünket végre egy helyen csillapíthatjuk: megnyílt ápriüs 5-én a Mae­cenas Kiadó Holding-Lord könyvesboltja a volt Művelt Nép könyvesbolt helyén. Éppen itt volt az ideje, mert rossz volt már nézni hónap­számra az üresen kongó üzle­Csemobil, 1986. tavasza. Ez volt az a nap, amely a világot ráébresztette az atomtechni­kában, az atomerőművekben és a nukleáris iparban rejlő veszélyekre. Milyen eshető­sége van az emberiségnek egy újabb Csernobilra? Erről kér­deztük dr. Rónaky Józsefet, a PA Rt. balesetelhárítási veze­tőjét. — Az atomerőművek ed­digi statisztikája azt mutatja, hogy erőművi üzemzavar sok van szerte a világon. Ám olyan atomerőművi üzemza­var, amely súlyos anyagi kárt okozott volna, s a környezetét, az ott élő lakosságot veszé­lyeztette, eddig kettő volt. Az Égyesült Államok-beli Pennsylvania államban tör­tént az első, 1979. márciusá­ban, Three Mile Islandon. Ott az erőmű egyik reaktora telje­sen elpusztult, az erőművet többé nem lehetett újra indí­tani, az anyagi kár hatalmas volt, de a baleset a környezetet nem érintette. — Ezek után jött Csernobil... — Tudni kell, hogy a cser­iét, ahol szinte már csak az el­adók lézengtek. Most már a könyvszakma, legalábbis Pak­son, túl van az „életveszé­lyen". Bővült a profil is, hogy úgy mondjam, a könyvek mellett játékot is kínálnak az ide beté­rőknek. Az az egy biztos, nobili balesetnek volt néhány sajátossága, amely más erő­műveknél nem fordulhatott volna elő". A csernobili erőmű olyan típust képviselt, amely a világon sehol másutt nem volt. Ez a grafitlassítású víz­hűtéses reaktor. Olyan üze­meltetési problémák voltak Csernobilban, amelyek nem utolsó sorban az akkori szov­jet társadalom állapotából fa­kadtak. Azóta, mint látható, a szovjet társadalom, mely a csernobili balestet produkálta, összeomlott, mint az. törvény- szerű is volt. — A témánál maradva, Ma­gyarország szerencsés helyzetben volt a szétterülő radioaktivitás tekintetében. — Igen. A csernobili erő­műből származó radioaktív anyagok beterítették Európát. Viszonylag sok jutott belőle Lengyelországba és a Skandi­náv államokba. Az első felhő északról került meg bennün­ket. A másik hullám pedig a Balkán felől, déli irányból, Romániából érkezett ide, már erősen lecsökkent erővel. Ko­hogy ezzel együtt a kínálat a városban igazán kiemelkedő - játékokból. Van itt minden, ami szem­nek és persze pénztárcának ingere. Magyar gyártmányú játék viszont egy darab sincs! A Triál játékbolt, két sarok­kal arrébb, a fél üzlethelyisé­gét már bérbe adta egy bálás butiknak... e.g. moly károkat a csernobili bal­eset csak a Szovjetunióban okozott, elsősorban az erőmű 20 kilométeres körzetében, va­lamint az erőmű tágabb, 200 kilométeres körzetében, ahol ma is korlátozzák az ottani élelmiszerek és az ivóvíz fo­gyasztását. Borzasztó nagy a különbség egy mondjuk fosszilis, vagy nevezzük úgy hagyományos szerves tüzelésű anyagot égető üzemben bekövetkező baleset, és egy atomerőmű baleset között. Ez az atom­technika egyik alapproblé­mája. Ám azt is tudni kell, hogy az előbb említett erőmű­vek már a létükkel is szennye­zik a környezetet, főleg itt, Ke­let-Európábán, ahol igencsak rossz minőségű a szén. Az atomerőmű normális műkö­dése során semmiféle káros hatást nem fejt ki a környe­zetre. Viszont megvan a maga kockázata. A mi feladatunk az, hogy ezt a kockázatot a minimálisra csökkentsük. Mindehhez két dolog kell: jól megtervezett és Kék madár A paksi városi művelődési központ színháztermében áp­rilis 15-én, csütörtökön, a Har­lekin Színház előadásában a Kék madár című zenés művet tekinthetik meg, két felvonás­ban. Az előadás nem bérletes, és elsősorban gyermekeknek szól. felépített erőmű, és egy igen magas fokon képzett üzemel­tető személyzet. — Paks hogyan felel meg ezeknek a feltételeknek? — A paksi atomerőmű a vi­lágon jól ismert, biztonságos­nak tartott erőmű. A bizton­sági kultúrát folyamatosan szinten kell tartani, mert ez a záloga annak, hogy a nem kí­vánatos eseményeket elkerül­jük. — Mint tudjuk, Csernobil esetében a tájékoztatás nem volt megfelelő a szovjet kormány ré­széről. — Manapság ilyenről szó sem lehet! Ennek érdekében alakult meg az atomerőműve­ket üzemeltetők világszerve­zete, a WANO. Minden nuk­leáris üzemzavart egy a Nem­zetközi Atomenergia Ügy­nökség által elfogadott skála szerint értékelnek, és nyilvá­nosságra hoznak. Különböző nemzetközi szervezetek mun­kálkodnak azon, hogy mindez maradéktalanul megvalósul­jon. A paksi atomerőműre azt mondják ezek a szervezetek, hogy mi hajlamosak vagyunk túldimenzionálni az esemé­nyeket. Eördögh Gabi Jó ütemben halad a munka Lehet-e még egyszer Csernobil?

Next

/
Thumbnails
Contents