Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30 / 100. szám
4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. április 30., péntek Meggyfavirágzás Húszéves szolgálat Beszélgetés Kaposvári Ferenc önkormányzati képviselővel Medina legszebb utcája a Bajcsy-Zsilinszky utca. Évente kétszer mutatja ragyogó szépségét: először ilyenkor, meggyfavirágzás idején, másodszor meggyéréskor. Fenséges, amint egyetlen virágfüzérré lesz a milliónyi apró, fehér csillagvirág. Majd nyár végén, amikor kigyúl a milliónyi aprócska láng: érik a meggy! Ilyen szép utca nincs több a faluban. Aki gyönyörűséget akar látni, most sétáljon el erre! K. L. 1973. április 15. óta képviseli az Újréti sor és a Lehel utca által határolt körzetben lakók érdekeit Kaposvári Ferenc, a Gemenc Ipari Szövetkezet részlegvezetője- Az 1990-es év történelmi eseményeit is figyelembe véve meglehetősen párját ritkító, hogy valakit ennyi időn keresztül megtisztelnek bizalmukkal az emberek. Az évforduló okán kértem rövid beszélgetésre a képviselő urat. — Húsz év nagy idő egy város és egy ember életében egyaránt. Mit tartana említésre méltónak ebből a két évtizedből? — A hetvenes években kezdett Tolna Szekszárd árnyékából kikerülni, és az akkori nagyközség elindulhatott a városiasodás felé. Komolyabb beruházások kezdődhettek, például a szennyvíztelep bővítése, a tornacsarnok, több küométer hosszban utak és járdák, többszintes lakóházak építése, a telefonhálózat korszerűsítése, majd természetesen a várossá válás és a gázvezeték-hálózat létrehozása. Ez utóbbinál sokat kellett győzködni az embereket, mert többen hitetlenkedve fogadták a városi vezetés ezen szándékát. Nagyon sok emberrel ismerkedtem meg ez alatt az idő alatt. Jónéhányan közülük, hogy úgy mondjam, önfeláldozó munkát végeztek Tolna fejlesztéséért, akár valamilyen vezetőként, vagy egyszerű társadalmi munkásként és ma kissé, úgy érzem, mintha ez el lenne felejtve ... — Az emberben ott motoszkál a kérdés: hogyan lehetett ezt az utat mindmáig - pártonkívüli- ként - végigjárni? — A tanácstagsághoz nem kötötték annyira szigorúan a párttagságot, mint esetleg más egyebekhez. Azért ez mégiscsak választott funkció volt. Meg aztán nagyon gyorsan nyilvánvalóvá vált - gyerekeimet a kellő időben megkereszteltettem és hittanórákra járattam hogy nem felelek meg az akkoriban egy párttaggal szemben állított követelményeknek. Ezt valahogy tudomásul vették. A mai pedig ilyen értelemben egy egészen más helyzet, de ma sem vagyok semmilyen szervezetnek a tagja - ezt is tudomásul veszik... — Két egymástól nagyon különböző társadalmi rendszerben volt városi képviselő. Néhány jelentős ponton végezne rövid ösz- szehasonlítást? — 1990 előtt nyilvánvalóan központosítottabb volt minden. Az ügyek előkészítésében nem kellett annyira részt venni, mint ma. Ezzel párhuzamosan itt a városban élők, azok képviselői, az önkormányzat jóval önállóbban végezheti a munkáját. Azelőtt 40-50 tanácstag volt, ma 19-es létszámú a testület. Természetszerűleg a dolgunk is jóval több lett. De a lényeg, a lakosság szolgálata, alapvetően nem változott. — Érték kudarcok? — Voltak azelőtt is komoly viták, nyilván aki ezek során alulmaradt, kudarcnak érezte. A választókkal való közvetlen kapcsolattartás pedig néha kellemetlen élményekkel is gazdagíthatja az embert. De igazi és nagyhorderejű kudarcként az érne, ha nem valósulna meg régi vesszőparipám: a tolnai vásár ügye. Több éve hadakozom ezért, talán egyszer lesz belőle valami. — Az utóbbi időben nagyon komoly támadások érték egy vállalkozó részéről, elmondaná erről a véleményét? — Egy képviselő, remélem így varrnak ezzel mások is, mikor érvel és dönt, elsősorban a köz érdekében teszi. Ez sokszor nem mindenben megfelelő egyes érdekcsoportok, vagy magánszemélyek számára. De azt mindenki elhiheti, hogy eleve elrendelten, vagy oktalanul nem hozunk és nem hozhatunk senki számára sem hátrányos döntést, vagy nyilváníthatunk véleményt. — Család, magánélet, munkahely? — Az előbb már említést tettem két leányomról. Egyébként a képviselői munka nagyon sok otthonról való távollétet von maga után, ehhez kiegyensúlyozott családi háttér is kell. Nekem hála Isten, megadatott ez. Amúgy élem az egyszerű tolnai emberek mindennapi életét. A Gemenc Ipari Szövetkezet élén bekövetkezett személyi változások pedig mindannyiunkat keményebb munkára sarkaiknak és remélem, új távlatok is megnyűhatnak a szövetkezet előtt. — A következő helyhatósági választásokon újra csatasorba áll? — Erről még korai nyilatkozni. Bár úgy érzem, kissé eljárt fölöttem az idő, ez mindenképpen megfontolásra késztet. Takács István A. bogyiszlói gáz Folytatódik Bo- gyiszlón is a gázprogram. A 10 milliós beruházás vezetékeit az idén a Duna utcában, a Honvéd utcában, és azok néhány csatlakozó mellékutcájában fektetik le. A tervek szerint gázt kapnak még az idén a falu intézményei is. A program várhatóan 1995-re fejeződik be. Rossz a jóban, hogy a gazdák - állataikkal, gépeikkel - nehezen tudnak mozogni, közlekedni a „feltúrt" utcákban. Mini állatkert Szedresben A haragvó vadliba és az éneklő kutya — Csak a magam szórakoztatására hoztam létre ezt a mini állatkertet - kezdi a beszélgetést Bónyai Gusztáv, miután már megjártuk az állatkertnek nevezett hátsó udvart. —- Hogyan indult a szedresi zoo? — Haveri alapon. Egyik gyereknek ilyen, a másiknak olyan állata volt; nekem a parlagi galambok lettek a kedvenceim. Ahogy fejlődött a tudományom, az állatismeretem, úgy jöttek a többiek: a röpposta, az erdélyi kontyos, a máltai csirke ... S a mai napig megmaradt ez a galambtenyészetem. Pillanatnyilag 120 darabos az állományom. Az utóbbi időben jó néhányat eladtam, elsősorban a kingből. —- Jelölést látok a galambok lábain!? — Ezzel különböztetem meg, hogy melyik pártól van az utód, és a legjobbakat választom ki a továbbszaporí- tásra — Vannak galambász társaid? — Előbb a dorogi egyesületnek, s most a tolnai egyesületnek vagyok a tagja. Itt lelkes, hozzáértő, jó tenyésztők ténykednek... — Üzleti kapcsolataid? — A Kistenyésztők Lapjában adtam fel egy hirdetést, s egy hétre rá már minden eladásra szánt madaram elkelt. Szinte az ország minden részéből megkerestek: Debrecen, Pacsaj, Szőreg, Nyíregyháza, Baksa, Kaposvár, Topo- nár... Az ár a galambtól függően 500-2500 forint között alakult. Minden esetben jó állású, a fajtajellegnek megfelelő példányt küldök. Német vér- vonalúakat. Kiállításon is rendszeresen bemutatom a legszebbeket. A múltkoriban három kingből kettő nyert el kiváló címet. — Igényes jószág, igényes gondozást követel... — Oda kell nagyon figyelni! A kisfiam, Gusztika is segít már ebben: vizet visz, hogy nem szomjazzanak, s tisztán tartja a helyüket, söp- röget, kotorgat. A szabadban tartom őket, így kiváló a szaporodásuk, egészségesebbek, mint az állandóan bezártak. Eledelük a borsó, a kukorica, a napraforgó, a cirokmag és a búza, illetve ezek keveréke. Most állt be a költési időszak. Etetem őket, hogy jó kondícióban legyenek az utódok. — Az első udvar a kutyáké?! — Itt a fiam a fő tenyésztő, én csak „besegítek". Törzs- könyves az állomány: simaszőrű magyar vizslák és simaszőrű foxi. Ez egy igazi patkányzó: felmegy a fára, a padlásra, le a pincébe, ha valamit érez. Nagyon jól kiképzett férgezésre, rókázásra ... Sőt, éneklésre is. — Éneklésre? — Egyszer a feleségem hívta a macskákat: „Ciru! Ciru! Ciru!" Meghallotta ezt a foxi, s egy tutuló hangsor volt a válasza. Felfigyeltünk erre, tanítottuk. Most már ott tartunk, hogy órákig is énekelne, ha kérnénk rá, és ki nem fáradna. A vizslák fogékony és okos kutyák. Vadászok veszik a kölyköket. Csak dicsérik az utódokat. — A másik ólban nyulak ropogtatják az illatos lóherszénát. — Buszkáti fehér, új-zé- landi fehér és német kosorrú, mind nagytestű fajnyulak. Ha jelentkezik vevő eladom, ha nem, leadom a felvásárlónak. A beszélgetés, szemlélődés közben vigyázni kell, hogy ne tapossunk a szelíd madarakra. Csipegetik a magot a fácánpárok, a vadliba pár, a vadkacsa pár, a hangoskodó fehér gyöngyösök, a szürkék, és a kékek, meg a japán csirke (krédli). Ahogy szót váltunk, a vadliba hangos gágogással fejezi ki nemtetszését az idegen miatt. — Észreveszi az idegen hangot. Sőt, haragvó kedvében még neki is ront. Egy galambász fiútól kaptam Tolnáról a tojót és a dorogi Szappanos Sándor adta a gúnárt. Végül a nej, Tériké is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — így az állatkert nem teljes, mert hiányzik a pulyka, a kecske, a fehér liba, a némakacsa, a gatyás tyúk, meg a teknősbéka! Sajnos szelektálni kellett a kis udvar miatt. Guszti, a gazda büszkén mutatja a kertet, a virágokat, a fákat is, s azt mondja: — Az állatok mindenek előtt! Komád László Folyik a Holt-Duna (megmentésének előkészítése) Április 27-én, kedden este újból összegyűltek a tolnai polgárok, hogy megvitassák, majd elfogadják a lakossági kezdeményezésre létrehozott „Tolnai Dunáért Alapítvány" alapító okiratát. A 26 alapító tag - aki negyedmillió forintos hozzájárulással teremtette meg az alapítvány alaptőkéjét - megválasztotta a tíztagú, jórészt szakemberekből álló kuratóriumot is. Elnök Károlyi István vízügyi mérnök lett, aki a tolnai Duna ügyének régi zászlóvivője. Véleménye szerint még soha nem volt ilyen lehetőség a holtág megmentésére, mint most. Igaz, valószínűleg ez az utolsó. Türelmet és segítséget kért. Az alapítvány nyitott minden segíteni akaró állampolgár vagy jogi személy felé. Sk
