Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-22 / 93. szám
4 «ÚJSÁG PAKS ES KORNYÉKÉ 1993. április 22., csütörtök ff Város-hépek Pakson ff Ez a környezetébe kitűnően illő ikerház a városközpontban található Fotó: Ritzel Zoltán Az önkormányzat egyben mecénás is Az önkormányzatok az alapellátás megszervezése mellett a település kulturális életének mecénásai is kell hogy legyenek. Ennek a feladatnak tett eleget Paks város önkormányzata, amikor az elmúlt heti képviselőtestületi ülésen elbírálta a beérkezett kulturális és sport célú pályázatokat. Az 1993-as év első félévében erre a célra 1,9 millió forintos összeget fogadott el a testület, az egész évi keret pedig 3 millió forint. Az Oktatási-, Kulturális- és Sportbizottság által készített besorolás szerint az első csoportba azok a kérelmek kerültek, melyek a pályázati feltételeknek nem kielégítően feleltek meg, s esetükben a bizottság a kérelem elutasítását javasolta. (Volt például olyan egyesület, mely 50 ezer forint működési támogatást kért, de tervezett tevékenysége és a pénz fel- használását célzó költségvetés az ismeretlenség homályában maradt.) Elutasításra javasolta a bizottság a Paksi Rádió Kft. másfél millió forintos támogatás iránti kérelmét is, azzal az indoklással, miszerint az ügy jelentősége és anyagi terhei miatt igen alapos elemzést és önálló képviselőtestületi tárgyalást igényel. Másrészt a jelen pályázat keretei között az összeg nagysága miatt sem kielégíthető a kft. igénye. A testület megszavazta a Halász Károly paksi képzőművész által benyújtott pályázatot, melyben 300 ezer forintot kért egy katalógus kiadásának céljából. Támogatásban részesül még többek között a Paksi Munkáskórus, és a Majorette-csoport. Meghallgatásra talált a városi tűzoltóparancsnokság gyermeknapi rendezvényéhez való hozzájárulás, illetve a városi és a du- nakömlődi nyugdíjasklub kiránduláshoz való hozzájárulás iránti kérelme is. A római katolikus egyházközség számára 200 ezer forintot szavaztak meg a városatyák, prgona- felújítás céljára. Támogatásban részesül a Keresztény Ifjúsági Egyesület is, mely egy görögországi utazáshoz kért 45 ezer forint támogatást. Mind a Független Cigány Szövetség, mind a Szabad Demokrata Egyenjogú Cigányszövetség 50-50 ezer forintot kapott, elsősorban kulturális célokra. A sportélet sem maradt támogatás nélkül, az ESZI Diáksport Egyesülete 40 ezer, a Paksi Röplabda Klub 100 ezer, a Paksi Triatlon Klub pedig 30 ezer forint támogatásban részesült pályázata alapján. Az önkormányzat 30 ezer forintot szavazott meg az Autó 5 Bt-nek, mely környezetvédelmi célú rendezvényeinek támogatásához kért ön- kormányzati segítséget. eg „A hajléktalanok számára nincs felemelkedés" Paks kimagaslóan legnagyobb gondjaként a megkérdezettek a munkanélküliség problémáját, a munkahelyteremtést nevezték meg. Sokan tartották még komoly gondnak a vásárlási lehetőségek szűkös voltát, a közlekedéssel kapcsolatos problémákat, továbbá a szociális helyzettel, szegénységgel összefüggő gondokat. (Gallup-jelentés) Az 1953. előtti szabályozás kimondta a helyi önkormányzatok felelősségét az illetékességi területükön élő hajléktalanok hajlékhoz juttatása tekintetében, ugyanakkor azt nem írta elő, hogy milyen konkrét formában kell ezt helyileg megoldani. A nagyobb városok erre külön intézményeket működtettek, úgy, hogy az önkormányzatoknak alapvetően piaci körülmények között kellett megoldani a feladatokat. A hajléktalan család, személy, hajékhoz juttatása viszont nem piaci módon, szociális támogatás formájában valósult meg. Hajléktalannak azt az embert kell tekinteni, aki körülményeinél fogva képtelen arra, hogy magának és családjának lakást biztosítson. Szükséglakás az, amelyet az állam, a törvényhatóság, vagy község kizárólag hajléktalanok elhelyezésére létesít és kifejezetten ilyennek minősít. A szükséglakást a közület közsegélyezésképpen nyújtja. Hajléktalanok márpedig vannak, és Paks ebben sem kivétel, abban azonban igen, hogy az önkormányzat - megelőzve a népjóléti miniszter rendeletét - 1991. novemberében hatályba léptetett egy rendeletet, amely kimondja a hajléktalanok átmeneti szállásának létrehozását 11 férőhellyel, valamint szabályozza a „szálló" működését. Azóta eltelt közel másfél esztendő, s az átmeneti szállás így vagy úgy, de a város részévé vált, legalább annyira, mint azok az „ággyal rendelkező" hajléktalanok, akiket illik „már a szagukról" megismerni. „Érdekes figurái" ők Paksnak, könyvtárban, kocsmában töltik idejüket, vagy éppen járják az utcákat, lévén többségük munkanélküli, vagy másképpen szólva: halmozottan hátrányos helyzetű. A szálló jelenlegi működési rendje sem teszi lehetővé a benttartózkodást, hiszen a passzus kimondja: „A szálláson október 1-től március 31-ig este 18 órától, április 1-től szeptember 30-ig este 20 órától reggel 7 óráig lehet tartózkodni, ahol ezidő alatt gondnok teljesít szolgálatot." Az egyik gondnok, Fonyó Lajos, aki pályázat útján nyerte el beosztását, azelőtt 15 évig építésvezetőként dolgozott. Mint mondja: „közvetlenül foglalkoztam az emberekkel, hiszen az építőipar mindig egyfajta gyűjtőhelyként szolgált a problémás emberek számára. Döntően olyan emberekkel kellett dolgoznom, akiknek nagy része hajléktalan volt és alkalmi munkából tartotta el magát". — Használta a „problémás emberek" kifejezést. Hajléktalanok esetében mit kell ezalatt érteni? — Úgy vélem, ha hajléktalanokról beszélünk, akkor két csoportot kell megkülönböztetni: az effektiv hajléktalanok és a potenciális hajléktalanok csoportját. Ezek az emberek már vagy halmozottan hátrányos helyzetűek, vagy pedig a hajléktalanság veszélyében élnek. Ha a társadalom a perifériákon élőket számkivetettként, bűnösként kezeli, ez az általános értékvesztés következménye. Valójában az egygdi, egyszeri és megismételhetetlen emberi méltóság tiszteletére kellene újra szocializálni a nemzetet. Éz utóbbinak része az is, hogy szót kell érteni mindenkivel. Akármennyire is hajléktalan az illető, ha egyenrangú félként tárgyalok vele, nincs probléma. Ezek az emberek az átlagnál érzékenyebbek és nem szeretik azt, ha felülről próbálják irányítani őket. — Ezt nyilván tapasztalatból mondja. — Igen, sokszor előfordul, hogy ezt teszik velük, hajlamosak erre az emberek. — A szállás 11 férőhelyes. Jelenleg hányán tartózkodnak itt? — Olyan sajátos helyzet alakult ki, hogy 12 főt kell elszállásolni, mivel épp most került hozzánk egy nyugdíjas, akinek kényszerkilakoltatásban volt része. — A hajléktalanok leginkább azt nehezményezik, hogy napközben nem tartózkodhatnak a szálláson. — Azt mindenképpen el kell mondani, hogy nagyon jónak, korrektnek tartom az önkormányzat intézkedését, ami lehetővé tette egy átmeneti szállás létrehozását. Egyébként ez az ominózus miniszteri rendelet 1992-ben jelent meg. Ami pedig a nappali melegedő sorsát illeti, bízom abban, hogy a képviselő- testület elfogadja ezt a megoldást is. — Miben látja az előrelépés lehetőségét? — Egy elkülönített férfi és női szárny kialakításában, valamint abban, hogy a krízis- helyzetbe kerülő anyák számára is tudunk egy-két szobát biztosítani. — Látom, gyermek is tartózkodik itt. — Igen, kilenc éves, és két hónap múlva lesz a születésnapja. — A polgármesteri hivatalba eljuttatott dolgozatában a$t írja, hogy az effektiv hajléktalanok száma Pakson és a környező kistelepüléseken 35-40 fő. — így van, körülbelül 30 azoknak az embereknek a száma, akiknek elhelyezkedési gondjaik vannak. — Mennyire tartja fontosnak a szűrést, és kinek lenne feladata elvégezni ezt a munkát? — Nagyon fontosnak tartom. Eddig eléggé keményen működött a szűrés, ami azt is jelentette, hogy emberileg és egészségügyileg nagyon megvizsgálták a hajléktalanokat. Viszont ha valakinél életveszélyt vagy krízishelyzetet állapítanak meg, az új rendelet kötelezi az önkormányzatot arra, hogy a területén kívülről érkező hajléktalant is elhelyezze. Ami a kérdés második részét illeti: kellene egyfajta területi összefogás. Gondolok például egy regionális központra, ha ezt a város fölvállalná. — Megítélése szerint adott-e a hajléktalanok számára a fel- emelkedés lehetősége? — A munkanélküli segély nem teszi lehetővé a felemelkedést. Négy vagy öt ezer forintból Pakson nem lehet megfizetni az albérleti szobát. Az a szép elképzelés, hogy rehabilitációs lehetőségekkel kisegítjük ezeket az embereket a kátyúból, csak álom maradt. László-Kovács Gyula rr Központi'' töprengés „Szíveslátás = vendéglátás!" Bízom benne, hogy akadnak még, akik emlékeznek erre az annak idején sokat ostorozott szlogenre, mellyel jó pár évvel ezelőtt, a hazai vendéglátás oly sokat emlegetett válsága kezdetekor hirdették magukat a tévében, különböző újságokban honi vendéglátóipari üzemegységeink. A szlogen az én olvasatomban azt sugallja, hogy akkor látjuk szívesen a városba, községbe, stb. betérő idegent, ha jó színvonalú étterembe, presszóba, miegyébbe térhet be, városnéző, netán üzleti útja során. Nos, aki Paksra látogat, s sem időnek, sem pénznek nincs bóviben, meglehetősen nehezen talál betévő falatra. Már abban az esetben, ha sem pizzához, sem spagettihez nincs kedve. Jómagam mindkettőt kedvelem, no meg a hely is tetszik, ahol az említett étkekhez juthatok. Ám ez magánügy, s nem mindenki híve az olaszos ételeknek. Ez utóbbiak felkereshetik a Halászcsárdát, amely kissé távol esik a ugyan a központtól, de főznek paksi halászlét, és a környezet, a Duna-parti panoráma igazán gyönyörű. S ezzel nagyjából vége is a választéknak. Gyorsbüfé, falatozó, pecsenyesütő, s ehhez hasonló helyek nincsenek. A város egyetlen pecsenyesütőjének elhunyta után úgy tűnik nem akadt, aki folytatta volna az ipart. A máshol oly divatos hot dog és hamburger sem lelhető fel az Atomváros központjában. Megvallom őszintén, nem tudok rájönni mi lehet az oka. Igény nincs rá, vagy még senkinek sem jutott eszébe egy kis választék-bővítés? Minden esetre amíg a helyzet nem változik, marad a halászlé és a pizza. Szerencsére azért sokan szeretik mindkettőt. . . vem Paks önkormányzatáról, a városról, a jövőről a Gallup-jelentés tükrében II. A rendszerváltozás óta csendben éli Paks a maga óvárosi és lakótelepi életét. Az ország önkormányzatai között a paksi elég jó „stafírunggal" rendelkezik a bevételt illetően. A város közel 1,2 milliárdos költségvetésében több mint 300 millió forint a helyi adó. Amíg ennyi pénz van a város kasszájában, a testületben nincs egy szál probléma sem - gondolhatnánk. Ám egy testületi ülésen interpellációra került sor a városban végzett Gallup-felméréssel kapcsolatban, mely nem éppen az egyetértés jegyében szólt. Miért is rendelték meg ezt a közvéleménykutatást? A kérdésre dr. Rónaky József, a FI- DESZ-SZDSZ támogatással megválasztott önkormányzati képviselő válaszol. — Ön szerint mi az oka annak, hogy olyan kirívóan sokan nemtetszésüknek adtak hangot a második világháborús emlékművek építésével, a templomok és műemlékek helyreállításával kapcsolatban? — Szomorúan konstatáltam a lakosság ilyen véleményét és ki kell jelentenem: nem értek egyet vele. A dunaköm- lődi faluház az ott élők kezdeményezésére épült. A második világháborús emlékmű mind Pakson, mind Kömlő- dön szintúgy. Az önkormányzat a lakossági kezdeményezésekhez csatlakozott támogatásával. A templomok karbantartása, tatarozása kötelessége az önkormányzatnak, ha valami díszíti ezt a várost, akkor ezek a régi szép épületek azok közé tartoznak. Ezek a vélemények szerintem a tájékozatlanságból fakadnak. Nem tudják a válaszadók, hogy ezek a beruházások milyen csekély mértékben terhelik csak meg a város költségvetését. Arra int ez a vélemény, hogy a lakosságot még szélesebb körben kell bevonni a hasonló döntésekbe, a tájékoztatás különféle csatornáit figyelembe véve és felhasználva. — Ilyen ügyekben lenne nagy szükség a Városszépítő Egyesületre, mely jelen pillanatban nincs Pakson. — Igen sajnálatos, de így van. A Városszépítő Egyesületet nem szüntette meg az ön- kormányzat, sértődésből-e, vagy más okból, megszűnt. Az önkormányzatot soha nem keresték meg, így nem is állt módunkban, hogy találkozzunk, annak pedig nem látom értelmét, hogy a testület „csináljon" egy ilyen egyesületet. Ezt a városukért aggódó, Pak- sot szerető polgároknak kell létrehozniuk. Abban azonban biztos vagyok, ha mégis megalakul egy ilyen egyesület, a testület messzemenőkig támogatná! — Kissé furcsának tűnik számomra a Gallup azon eredménye, hogy a paksi önkormányzatnak többet kellett volna költenie a kulturális és oktatási intézményekre. — Ez a 27 százalékos vélemény számomra is meglepő. Ismét azt jelzi, hogy a lakosság nem ismeri a város költségvetési struktúráját. Tudni kell, hogy a város működési kiadásainak zöme a kulturális, oktatási és egészségügyi intézmények fenntartására fordítódik. A fenntartási kiadások pedig jóval magasabbak, mint a fejlesztési kiadások. Durván számítva a költségvetés 2/3-a a fenntartásra, 1/3-a pedig a fejlesztésre fordítódik. Paks a lakosság korösszetétele szempontjából fiatal város. Sok az aísófokú oktatási intézménybe járó kisgyermek. A lakosok bizonyára arról sem tudnak, hogy az önkormányzat úttörő munkát végzett a szociális ellátás és a szociális támogatás rendszerének kialakításában. Ebben a városban a szociális ellátás lényegesen nagyobb mértékű, mint azt a jogszabályok előírják, és jóval több, mint más, hasonló léptékű városokban. Eördögh (Folytatjuk.) Fórum munkavállalóknak A Munkáspárt helyi szervezetének kezdeményezésére fórumot tartottak a hónap elején a városban élő munkavállalók számára. Az esemény helyszíne a paksi konzervgyár volt. Itt beszélgettünk Teobald Márta szervezővel, aki a konzervgyárban konyhavezetőként dolgozik. — Milyen szándékkal hirdették meg a fórumot a városban? — A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkavállalók többsége nincs tisztában az őt érintő legfontosabb jogszabályokkal, azokkal a teendőkkel, amiket saját érdekében el kellene végeznie, hogy nagyobb biztonsággal igazodjon el olyan kérdésekben, mint az üzemi tanácsi választások, az önkormányzati társadalombi- tosítási választások, a munka- vállalók jogai, hogy csak néhányat említsünk a legfontosabbak közül. Másrészt a fórum alkalmas a munkavállalókat érintő egyéb aktuális kérdések megvitatására is. — Hogyan sikerült az első összejövetel? — Sikerrel járt, főleg olyan szempontból, hogy találkoztak egymással a különböző munkahelyek szakszervezeti aktivistái, nagy örömünkre az atomerőműből mind a szak- szervezet, mind a Munkástanács képviseltette magát. Az aktualitás jegyében mindjárt körül is fogták őket a résztvevők, s alaposan kitárgyaltuk a villamosenergia díjkedvezmény tervezett elvonása miatt kialakult sztrájkhangulatot, pro és kontra. Az atomerőműtől jelen lévők elmondták, hogy nem másért alakult ki ilyen hangulat, minthogy körülbelül 2 ezer nyugdíjas és kisfizetésű ember tartozik az erőmű állományába, akiket a kedvezmény elvonása igen érzékenyen érintene. Másrészt nem szerencsés ilyen döntést hozni anélkül, hogy az érdek- képviseleti szerveket erről megkérdezték volna, mint ahogy ez jelen esetben történt. — Úgy tűnik tehát, hogy a heTeobald Márta lyi aktualitások igenis foglalkoztatják az embereket. — így van. Ezért fontos például, hogy az társadalom- biztosítási önkormányzati választásokkal kapcsolatban is tudatosítsuk, menjenek el szavazni, ragadjanak meg minden alkalmat, hogy a személyüket is érintő doígokban állást foglalhassanak. A másik fajsúlyos ügy: az üzemi tanácsi választások. Ezekhez is információk kellenek: kiket szerencsés elsősorban bejuttatni egy üyen tanácsba, ott milyen jogaik, kötelességeik vannak, mit tehetnek majd üzemi tanácstagként a munkavállalókért. Azt hiszem nem kell jobban megindokolni, miért olyan fontos ez a téma. —- Mi a helyzet itt, a konzervgyárban? — Vége a „szürke tömeg" és a „jóságos főnökség" korszaknak, létkérdés, hogy naprakész, jól informált legyen a munkavállaló. A városban más cégek is hasonló helyzetben vannak, ezért kell ez a munkavállalói fórum. — Lesz-e folytatás? — Természetesen, már szervezzük a májusi „összejövetelt", s reméljük, még többen jönnek el, felismerve, hogy róluk van szó, és saját magukért milyen sokat tehetnek.
