Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-20 / 91. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. április 20., kedd A városházán hallottuk Sikeres pályázat Hogy állunk a „fótos" nadrággal? Vásárban Évente kétszer, tavasszal és ősszel tartanak vásárt Magyarke- sziben. Ezek közül nem mondható sikeresnek a múlt kedden lebonyolított, ugyanis - bár megjelent a pecsenyesütő, több játékárus, pulóveres, italárus, papucsos és a törökmézes is - csak a sorsjegyes bóvlija kelt el, a többi vásározó, ha csak egyik a másiktól nem vett, a teljes árukészletével ment haza. Nem véletlen ez, hiszen húsvét után vagyunk és a jövedelemviszonyok kedvezőtlen alakulása is mindinkább érezhető. Röviden úgy jellemezhetnénk ezt a könnyen felejthető kirakodást, hogy nagyobb volt a sár, mint a tömeg. Fotó: Gottvald Károly A vámszedő Mai rovatunkat kezdjük egy jó hírrel. Három minisztérium egyetértésével 1993. első félévére az önkormányzati köz- úthálózat fejlesztésére kiírt pályázatra a város a Bocskai köz burkolásával nevezett és központi támogatást nyert. Információnk szerint a második félévre a Klapka utca burkolásával kívánnak pályázni, s a remény él, hogy sikerrel járnak akkor is. Érdeklődésünkre a városházán elmondták, sajnos a Petőfi utca nem felel meg a pályázati kiírás feltételeinek, így azt önerőből kell megoldani. Elkészült a társadalombiztosítási választásokra a választásra jogosultak névjegyzéke. A nyilvántartás április 26-ig tekinthető meg a városháza 11. számú irodájában, munkaidőben. Gond van a József Attila lakótelep nyárfáival, hiszen a fák nagyrésze túlélte a fajtára Vámszedői is vannak az emberi jóindulatnak, a szociálpolitikának. Például az a „hölgyemény", aki úgy véli és hangoztatja úton-útfélen, hogy a rendszeres gyámügyi segély az ő fizetése, aki nem tud - bizonyára nem is akar - különbséget tenni a jár és az adható között, aki a kérésben is önző, aki lusta, dologtalan és követelőző, aki mindenhova irogat és pénzt, játékot, sót, lisztet egyebet kunyerál a legelesettebbként, a világ leg- rászorultabbjaként, miközben a tőle semmiben sem különböző részeges férje már a második nyugati kocsiját töri össze. A példák sora bizonyára folytatható, ki-ki tetszése, ismerete szerint meg is teheti, de nekem e csóró harács hallatán nincs kedvem hozzá. Émelyeg a gyomrom. Mondják, Önök hogyan vannak vele? jellemző optimális életkort, sok köztük a beteg, korhadt példány. Nincs még végső döntés az ügyben - szakértőt vesznek igénybe -, de az már biztos, hogy a fák vágását, pótlását szakaszosan el kell végezni, csak ennek az ütemezése kérdéses. Lezárult a zeneiskola igazgatói beosztására kiírt pályázat beadási határideje. Információnk szerint ketten nyújtottak be írásos programot, amelyet először a Lajtha László Zeneiskola nevelőtestülete véleményez, utána pedig - figyelemmel az önkormányzat oktatási bizottságának az állásfoglalására - valószínűleg a júniusi képviselő-testületi ülésen bízhatják meg az intézmény vezetőjét. A témára egy későbbi időpontban visszatérünk még. Meghívó Kisszékelybe A kisszékelyi önkormányzat képviselő-testülete április 24-én, szombaton tartja a községből elszármazottak ötéves találkozóját. A nap programja 10 órakor kezdődik majd a Szommer Adám celebrálta szentmisével, amit a templom falán elhelyezett, hősi halottak nevét őrző emléktábla megkoszorúzása követ, azután pedig a volt iskola falán - jelenleg a gondozási központ - avatnak emléktáblát. Délután fél 2-kor a tamási fúvósok jóvoltából térzene szól a kultúrház előtt, majd fél 3-kor kezdődik az ötéves évforduló ünnepsége a kultúrházban. Szavalat, ünnepi beszéd, a székesfehérvári Ikarus Néptáncegyüttes, valamint az ugyancsak székes- fehérvári Hermann László Zeneiskola Népzenei Együttese köszönti, illetve szórakoztatja a vendég és a vendéglátó kisszékelyieket. A találkozót 19 órától hangulatos bállal zárják. Elmondjuk még: a nap folyamán festménykiállítás látható majd a gondozási központban, és úgy hírlik, senki nem marad sem étien, sem szomjan, hiszen ételről, italról a szervezők gondoskodnak. Szombaton tehát hazavár a szülőföld, vár a vendéglátó Kisszékely. Farkas József, Kuvik Károly és Bebesi István a helyzetet elemzi Karikába állunk Magyarke- sziben a községháza közelében, aztán hallgatjuk a hol indulattal, hol keserű lemondással, hol pedig a becsapott- ság érzésével gesztikuláló embereket. Mosolyt csak ritkán látni, azt is a tehetetlenség csalja vissza bujdosó útjáról egy-egy pillanatra. Szóval karikába állunk és eszünk ágába sincs irányítani a beszédet - folyik az nélkülünk is a maga medrében s nem kell a végszót sem megadni, sem a magas labdát feladni. — Harminckétezerbe kerül egy hektár szántása, vetése, a kukorica vetőmag, a vegyszerezés, a kombájnolás, a szárítás - magyarázza Kuvik Károly. - Ezt akkor is ki kell fizetni a szövetkezetnek, ha nem jön be a számításunk. Leszázalékolt nyugdíjas vagyok, de nem művelhetem a földet, mert se gépem, se semmim nincs. — A mi öregeink sz . .ért, f . .ért odaadtak mindent, most ne kényszerítsenek bennünket arra, hogy ilyen sokat adjunk a gépekért! - lép közénk egy pillanatra Bebesi István, aztán úgy áll ki a körből a helyeslések közepette, hogy hallótávolságon belül maradjon. — A múlt héten baromfitápot vettem - folytatja Kuvik Károly -, 1181 forint volt az ötven kiló, harminc forint pedig a fuvar. Mondtam a feleségemnek, aki ötvennyolcért vette a csibéket, hogy nem ér annyit a baromfi, amennyit megeszik. Valahogyan támogatni kell a fiatalokat. Ledolgoztam harmincöt évet, négyezerrel mentem nyugdíjba, most hétezer-ötszáz van. Próbáljak ebből előrelépni - legyint. - Csak jószággal megy. — Jószággal? - áll újra közénk Bebesi István. - Négy disznót eladtam, de csak három hét múlva fizetik ki hatvannyolc forintjával kilóját. Mondják meg, hogyan lesz a hatvannyolc forintos disznóból négyszáz forintos hús? — Valóban, hogyan lesz? - kérdezik a karéjból többen, ám a megoldást egyelőre senki nem tudja. — Ha parasztságot akarnak, akkor adjanak kedvezményt - viszi a szót tovább Bebesi István. - Hitelt biztosítanak, de ki bírja annak a magas kamatát kifizetni? — Azt ígérték, kimérik a földet - szól közbe Farkas József -, de lassan halad a kárpótlás, áll az egész földmérés. Mikor vethetünk? Ebben a hónapban mindennek a földben kéne lenni. — Lesz még itt cselédség, járunk majd fótos nadrágban, ha meg akarunk élni - jelenti ki Bebesi István, s a körénk gyűltek helyeslőén bólogatnak. Bizonyára nem a jóstehetség, sokkal inkább a tapasztalat mondatta ki ezt a tizenkét szót - nyugtázzuk, aztán ismét Farkas Józsefre figyelünk. — Harmincegy év után újra lovakkal vetettem el a kukoricát. Nyolcvan kilót vettem huszonegyezer forintért Dalmandon. — Mért nem mentél Dombóvárra? - hallik innen is, onnan is, de a válasz elvész a diskurzusban. — Aztán az előzőek ismeretében milyen most a keszi parasztemberek közérzete? - teszünk fel egy elmaradhatatlan, elhagyhatatlan kérdést, amire kórusban zeng egy három hangból álló - .„sz" az eleje, „r" a vége - szó. — Sokkal rosszabb, mint volt - összegez Bebesi István. - Bukfenc lesz, ha elveszik a nép kedvét! — Velem nem b . . .nak ki, csak a pestiekkel - állítja Farkas József. - Én megeszek három szem sült krumplit, iszok rá egy pohár bort, mert megtermelem magamnak, aztán kész. A városi pedig éljen meg az aszfalton. Szétszéledünk Magyarke- sziben, a községháza közelében és csak az őszinteségnek örülünk. Ma ez sem mellékes! Ékes László Fotó: Gottvald Károly Elbírálástól függően Egy tény, Simontomyán az idén befejezik a sportcsarnok építését - a terv szerint így volt -, s ezzel együtt az is valóság, hogy tizenhatmilliót költenek rá. Visszavan még a parkettázás, a fűtés megoldása - a radiátorok beépítése, a gáztartály lerakása - és az ehhez kapcsolódó gépszerelési munkák is szakembert várnak. Az önkormányzat vezetői versenytárgyalást hirdettek meg a kivitelezésre, amit a helyi bőrgyár építőrészlege nyert el. Úgy tervezik, augusztus végére kész lesz a csarnok. Utána be kell rendezni. Az elképzelés ehhez megvan, pénz viszont nincs erre a költségvetésben. Ezért bizonyára szívesen vennék (veszik) az illetékesek a helyiek további önzetlen támogatását. Elbírálástól függően - írtuk címünkben, s bizony ez jól van így, ugyanis a simontor- nyai fejlesztések egy része a pályázatok elbírálásától függ. Céltámogatásra adtak be pályázatot út-, járda- és szennyvízcsatorna építésére, valamint kútfúrásra. A helyi erő ezekhez megvan, a mi, illetve a mennyi viszont nem az ön- kormányzaton múlik. Terveznek kerékpárutat - 2,5 méter széles lesz és járdának is használható - a Petőfi utcai ABC-től az Igari úti tábláig és járdát a Siker Áruháztól a Sió-hídig. Ha nyernek a pályázaton, akkor ezeket is megvalósítják. Drukkolunk, hogy eltűnjön a sok „ha". Bolt, hölgyeknek és uraknak Tamásiban a Kop-Ka Áfész átszervezte az áruházat és a profilváltással kivonták a konfekciót is, mert lassú volt a forgási sebesség. Felmérték viszont a piacot és azt tapasztalták - mondja Bajor József kereskedelmi főosztályvezető -, hogy szükség van egy exkluzív üzletre. Olyanra, amiben fővárosi színvonalnak megfelelően, de annál olcsóbb áron kínálják a legújabb divat szerint készült női kosztümöket, blúzokat, szoknyákat, férfi öltönyöket, zakókat, nadrágokat és a kiegészítő termékeket. Ottjártunkkor azt tapasztaltuk, hogy az exkluzív konfekciót árusító üzletet már felfedezte a nagyközönség annak ellenére, hogy az elnevezése mai divattal élve: Ladies & Gentleman. Nyugdíjasok fóruma Nemrégiben tartottuk meg a címben szereplő rendezvényt a nagyszékelyi nyugdíjasok klubjában. A faluról és a klubunkról szóló több újságcikk nyomán felfigyelt tevékenységünkre dr. Dávid Ibolya, a körzet országgyűlési képviselője és megtisztelt bennünket látogatásával. Úgy hiszem, jó esténk volt. Papp Béla klubvezető az üdvözlés után a község életében tizenkét éve meghatározó szerepet játszó klubtevékenységről beszélt, e sorok írója pedig egy faluház mi szerzésének reményében a helytörténeti munkánkat ismertette. A képviselő asszony részletesen szólt a képviselői munkáról, majd válaszolt a tagok kérdéseire. Sillingné a férjének járó hadifogoly kárpótlás összegéről és kési sí ről, Papp Béláné a fiataloknak járó pályakezdő támogatásról, Kota és Adamovicsné a tsz-földek visszaadásáról kérdezett, de szó volt a reggeli iskolabusz indulási időpontjáról is, ami az utóbbi időben változott meg és hátrányos azoknak, akik Pestre akarnak utazni, mivel nem érik el vele a vonatot és többek között szóba került a református parókiára bevezetendő telefon ügye is. A fórumon jelen volt Tippel Péter, községünk polgármestere, így rögtön reagálni tudott a panaszokra. A késő estébe nyúló beszélgetés egy kis szendvics fogyasztása mellett zajlott és a kapcsolatunk további bővítésének ígéretével és egy parlamenti meghívással zárult. Lehelné Rozsos Janka nyugdíjas, vezetőségi tag | l
