Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-13 / 85. szám
1993. április 13., kedd TÁJOLÓ KÉPÚJSÁG 5 Pályázati figyelő 1. / Az Anyanyelvről Diákszemmel. Az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Diákújságírók Országos Egyesülete diákújságíró és diákrádiós pályázatot hirdet 25 éven aluliaknak „Az anyanyelvről diákszemmel" címmel a beszéd és magatartáskultúra, az ifjúsági nyelv, a nyelvápolás, a nyelvoktatás, a nyelvtanulás, a kommunikáció és a kommunikációs nevelés témaköréből. Beküldési határidő: 1993. október 31. 2. / Hang játék pályázat. A diákújságírók Országos Egyesülete tehetségkutató pályázatot hirdet hangjáték (hangfantázia, hangszőttes, esetleg dokumentumműsor) műfajban 25 éven aluliak számára. A legjobb pályamunka beküldője megvalósíthatja hangjátékát, amelyet a szerző és az alkotóközösség együttesen felkínálhat bármelyik regionális vagy központi rádiónak. A pályázat beküldési határideje: 1993. szeptember 15. 3. / Az Országos Foglalkoztatási Alapítvány (OFA) kuratóriuma pályázatot hirdet foglalkoztatási célú alapítványok programjainak támogatására. Az elbírálásnál előnyben részesülnek: — a munkanélküliségtől különösen veszélyeztetett társadalmi rétegek, csoportok; — Különösen a cigány etnikum; — a megváltozott munkaképességűek képzésére, foglalkoztatására irányuló pályázati programok. A pályázat benyújtásának határideje: 1993. július 31. és 1993. október 31. Bővebb felvilágosítás a Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány Információs-Szolgáltató Irodájában (Szekszárd, Béla tér 6, telefon: 74/11-928) és a Paksi Ifjúsági Irodában (Paks, Gagarin u. 2, telefon: 75/11-646) kérhető. i4D£$ — Mikor fogtál először hangszert a kezedbe? — Úgy hatéves koromban; furulya, aztán zongora. Zeneiskolába jártam, tehát elég hamar elkezdtem a zenével ismerkedni. A szaxofont, azt 17 éves koromban kezdtem el. — Legalább nem mondhatják rád, hogy kapkodtál. — Abban az időben a jazz-zenéhez nem nagyon lehetett hozzáférni, kevesen is ismerték, egészen szűk, zárt körök hallgatták csak. Én nem ismertem ezt a társaságot, a bátyáim hallgatták, vették a jazz-lemezeket, melyeket a csehszlovák „kultúrában" lehetett kapni időnként. A prágai jazz-fesztiválról nagyon jó kis koncertfelvételek voltak ezeken a lemezeken. — Ez úgy hangzott, mintha nálad a jazz és a szaxofon elválaszthatatlan lenne. — Természetesen, mert olyan nagy hatással volt rám John Coltrane játéka... Én nem akartam abban az időben zenész lenni, irodalommal, történelemmel akartam foglalkozni, tipikus bölcsész úton indultam el, és akkor meghallottam ezt a Coltrane nevű zseniális szaxofonost, aki több, mint szaxofonos, egy irányadó, stílustteremtő jazz-művész. — Rögtön tehetségesnek tartottak? — Igen, ezzel nem volt probléma, de ebből azért nem lehet kündulni. Emlékszem, egyszer az akkori barátnőm megkérdezte jazz-szakértő barátomat: „Tehetséges a Laci?". Teljesen el volt bizonytalanodva, hogy én miért vetettem rá magam erre, és miért kezdtem el napi hat órát gyakorolni. Később a jazz-tan- szakra meg a konzervatóriumba rögtön felvettek. Dés László — Mikor jött el az a pillanat, amikor azt gondoltad magadról, hogy „a" zenész vagyok? — A Marcibányi-téren '73-ban elkezdtem lejárni az Interbrass zenekarba, amelyik mindig jam-sessionokat rendezett, minden vasárnap koncertjük volt és a végén be lehetett szállni. Addig pofátlan- kodtam ott, amíg egyszer csak bevettek a zenekarba. Ez volt az, amikor azt éreztem, „na én most profi zenész vagyok". — A kollégák mikor mondták ugyanezt? — Úgy érzem, hogy ugyanez a pillanat volt az. Azt hiszem, a magyar jazz-világ egésze soha nem fogadott el, különösen attól kezdve nem, amikor a saját utamat kezdtem járni. Először én egy nagyon népszerű srác voltam, nem volt nagynevű magyar jazz-zenész, nem volt színvonalas magyar rockzenekar, akinél ne fordultam volna meg, nem volt könnyűzenei lemez, amin ne játszottam volna. Aztán a katonaság kiragadott ebből az egészből, egy vízválasztó volt, mert akkor magamba szálltam és úgy döntöttem hogy a saját utamat szeretném járni. gazda szeme mire kacsint? 15. Nemzetközi Mezőgazdasági, Mezőgazdasági gép és Műszerkiállítás AGRO + a Budapesti Nemzetközi Vásárközpont területén 1993. április 20-23. között Nyitva tartás: 10-től 18 óráig A már jól ismert kiállítás új színfoltja ebben az évben a növénytermesztés és az állattenyésztés. A kiállítás ideje alatt Agrár Fórum ’93 címmel konferencia a mezőgazdaság legaktuálisabb kérdéseiről. Várjuk Önt az év legnagyobb agrárszakmai randevújára! A MÁV kedvezményt biztosít! (29220) Ettől fogva megváltozott a viszonyom a magyar jazz-élet- tel. — Ez a saját út miben különbözött az előzőtől? — Elsősorban abban jelentett mást, hogy kipróbálhattam magamat; képes vagyok-e egy zenekart működtetni, képes vagyok-e olyan zenét csinálni, ami más, mint amit a többiek művelnek. Egy akarat-, egy személyiség-, egy zenei próba volt, minden szempontból egy váltás. Egy idő után tudatosan törekedtem arra, hogy amit csinálok az a sajátom legyen, igaz legyen, belőlem fakadjon. Mi most a Trió Stendhal zenekarral hat éve olyan zenét játszunk, ami igazából nem jazz, de az elemei megtalálhatók benne. Pont ez a másságunk irritáló, és ha ez a másság sikeres is - márpedig a Trió Stendhal, minden önértékelési zavar nélkül mondom, az -, akkor biztos, hogy vérforraló egyesek számára. Holott én ezt egy nagyon nagy dolognak tartom az életemben, hogy végre sikerült valami; nem egy New York-i életérzést próbálni adaptálni, hanem egy kelet-, közép-európai életérzést kifejezni zenében. Ez gondolatnak olyan egyszerű dolog, és mégis milyen nehéz ennek még a felismerése is, aztán következik csak a gyakorlat. Ez számomra valami hihetetlen hosszú út volt. — Mit tennél, ha a szaxofont elvennék tőled? — Zenét szereznék, de ha már ezt sem csinálhatnám, akkor biztosan pokoli lenne az élet. — Hatvanévesen is szaxofonozni akarsz? — Ha nem lesz, mondjuk tüdőtágulásom... — Most mire készülsz? — A Katona József Színháznak, ott is az Udvaros Dorottyának szeretnék írni egy önálló estet, a Bereményi Gézával, amiből nyilván lemez is lenne. KRZ Fotó: Ótós Réka A rádiózás hőskora Könyvsorozat indul A magyar rádiózás hőskora címmel. Az első kiadványt - Érsek János: A rövidhullámú amatőr rádiózás a kezdetektől 1944-ig című kötetét - szombaton mutatták be a diósdi Rádió- és Televízió Múzeumban. A rendezvényen, amelyet Nahlik Gábor, a Magyar Televízió alelnöke nyitott meg, részt vett az AD Kiadó, az Antenna Hungária Rt., a Rádióvilág Szerkesztősége, valamint a Frekvenciagazdálkodási Intézet több vezetője is. A helyszínen egyébként „HA Old Timer" rádióamatőrök tartottak összejövetelt. Tv-napló Ez mind mi voltunk egykor A cím - némi módosítással - Füst Milántól való, a szereplők azonban mi vagyunk, akik valamilyen formában jelen voltunk az 50-es években. Az ötlet frivol és kockázatos: régi híradókból kiemelnek egy-két arcot, s megpróbálják megkeresni őket, hogy szembenézzenek a hajdani fiatalemberrel. Ezúttal ketten jelentkeztek a Ganz-Mávagból, igen semmi kétség, ez a fiatalember száll be a vitorlázó repülőbe, amaz pedig vasárnap délután szorgalmasan tanul, mialatt a többiek kirándulnak. Az élet él és élni akar, írta Ady, s ellentétben bizonyos képzelgésekkel, akkor sem vérszomjas fenevadak mentek a dolguk után, hanem jószándékú emberek, akiknek az volt legfőbb gondjuk, hogy valamiképp megvessék lábukat, szórakozzanak, tanuljanak, családot alapítsanak, függetlenül államformától és népvezérektől. A két munkás-szereplő nyíltan beszél arról, hogy mi volt akkor a gyárban, a sztahanovista mozgalomról, a máig sérelmes normarendezésről, a színésznő pedig azt mondja, hogy nem emlékszik semmire, rengeteget dolgozott, mert kevés volt a fizetés. Méray Tibor viszont bevallja, hogy a Dalolva szép az élet című filmben, amelynek egyik forgatókönyvírója volt, a rossz politikai toldalék az ő műve, az ötleteket Békeffy István szolgáltatta. Mert utána, mintegy illusztrálandó a két egykori szocialista brigád tag szavait, ezt az 1950-ben készült filmet láthattuk, minden tanulságával együtt. Ez a csacskaság töményen mutatja be a Révai-féle kultúrpolitikának - akkor így mondták - minden félreértését. Mindszenty már börtönben ül, Rajkot és társait fölakasztották, tízezrével ítélnek el embereket szabotázs vagy a közellátás érdekeit sértő büntettek miatt, az ország nemzetközi megítélése siralmas, de a film szerint a gyárban arról folyik a vita, hogy új dalárdát kell alapítani, mert a régi elavult, rossz muzsikát erőltet a munkásokra, akik egy emberként követelik a mozgalmi dalokat. A munkások egészen mással voltak elfoglalva, az pedig esztétikai képtelenség, hogy a kárhoztatott „régi" zene, ami Bachot épp úgy jelenti, mint Bartókot, elavult, szemben Novikovval, aki bizony nagyon ötlettelen tömegdalokat komponált. A többi ebből következik, mert ebben az általános örömmámorban az emberek szünet nélkül boldogok, szabad idejükben pedig Zsdanov műveit tanulmányozzák, akiről tudni kell, hogy legtöbbet ártott a közműveltségnek. De azért csak nézzünk szembe akkori önmagunkkal, mert ez mind mi voltunk egykor. A tanulság is a miénk, mert a totális állam, amely még azt is megszabja, hogy mit énekeljünk, bárminek hívják is, nem az embert szolgálja, hanem időleges urait. Molnár Molnár Ferenc azokban az években természetesen tüalmi listán volt, csak a gyerekek eszén nem tudtak túljárni, mert A Pál-utcai fiúk népszerűségének az úttörő mozgalom sem • tudott ártani. Darabjait azonban nem játszották, túlságosan polgár volt, témái nem illettek a világforradalom gondolat- vüágába. Pedig most látjuk, hogy jó, ha kéznél van, bármikor beilleszthető a műsorba, a siker is biztos. Rövid időn belül két egyfelvonásosát láttuk, s ismét megcsodálhattuk nem hervadó erényét: Molnár ugyanis, ellentétben legtöbb kortársával, a sikert akarta, s fütyült arra, hogy mit mond az avatott kritika. Ha kellett, olcsó volt, néha eltévedt a misztika erdejében, de mindig tudta, hogy mivel lehet hatni. Történetei legtöbbször elférnek egy anekdota keretei között, de olyan ügyesen szövi a szálakat, hogy erre nem is gondolunk. Az Előjáték a Lear királyhoz a líra hatalmának dicsérete, a Marsall című egyfelvonásos ennél több, a tréfa váratlanul tragédiába fordul, miközben a polgárnak arra is van ereje, hogy fügét mutasson a büszke San-Friano bárónak. A Marsall csaknem remekmű, szerkezete tökéletes, hatását soha nem téveszti el. Molnár módszerének is példája: kibontja, majd hirtelen visszájára fordítja a történetet, mert a színészt mégis csak eltalálta a lövés, miközben ő azt játszotta el, hogy udvarol a szerelmére méltatlan bárónőnek. Szerepnek is hálás, főleg, ha a színészek is alkalmasak rá, mint Szabó Sándor és Lukács Sándor. Magunknak pedig további Molnár-felújításokat kívánunk. Csányi László Mozgássérült gyermekek és családjuk nemzetközi tábora Turnémenetrendek áprilisra A Bicebóca Alapítvány a nagy érdeklődésre való tekintettel az idei évben ismét megrendezi Szolnokon, a Tiszali- geti Turisztikai és Szabadidő Központban hagyományos táborát, június 20 és-30 között. A mozgássérült gyermekeknek a tábor ingyenes lesz, a szülőknek, illetve az egészséges testvérnek térítést kell fizetni, amelynek összege 3000,- Ft személyenként. Várhatóan olasz és holland vendégek is lesznek a táborban. Előzetes programtervük: zenés műsor gyermekeknek, játékos sport és szellemi vetélkedők, kézműves foglalkozások, tábortűz, egyéni és közös mozgásnevelés, stb ... A szülőknek különböző előadásokat és szórakoztató műsorokat is szerveznek. Előreláthatólag a tábor ideje alatt orthopéd cipő méretvétel lesz azok számára, akik ezt kérik. A cipőket a szokásos orvosi rendelvény alapján készítik el, tehát feltétlenül hozzanak magukkal érvényes orvosi rendelvényt! A cipőket a táborban is biztosítási áron kapják meg. Elhelyezés: 2-3-4-6 ágyas szobákban. Szükség esetén egy szobában több családot helyeznek el. Várják jelentkezésüket április 30-ig a következő címre: Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesülete, 2600 Vác, Köztársaság u. 7. Postafiók: 97. Telefon: 06-27/12-155. Beindultak a nagy tavaszi hadjáratok, azaz turnéznak országszerte a zenekarok. A két legismertebb Tolna megyei group is szinte nap- ról-napra él, mindig más városban találja őket az éjszaka. A paksi The Houdinis menetrendje: április 15. Székes- fehérvár, 16. Dunaújváros (mindkettő a Sexepülel), 17. Szentendre, 19. Paks, 20. Tilos az Á, 21. Pécs, 22. FMK, Budapest, 23. Miskolc, 24. Dunaújváros (valamennyi a német Paradox Indeed-del). A szekszárdi Prosectura programja: áprüis 14. Eger, 15. Miskolc, 16. Debrecen, 17. Szolnok, 21. Baja, 22. Gyönk, 23. Dombóvár, 24. Szigetvár. KRZ
