Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-08 / 56. szám
1993. március 8., hétfő SZEKSZARDES KORNYÉKÉ «ÚJSÁG 5 Diákpenna Sítábor Ausztriában Fehér mámor Mintha megijedt volna az elmúlástól, „bekeményített" a búcsúzó tél. Akadnak, akik már túlvannak a havas örömökön, íme egy beszámoló az osztrák hegyekből, aki beküldte: Csibi Krisztina, a szekszárdi Garay János Gimnázium IV.E osztályos tanulója. Kérdésstaféta - helyett Megóvjuk a váltást! Iskolánk harminc tanulója a félév utáni néhány napos szünetet sítáborban töltötte Ausztriában. Mindannyiunknak jó lehetőséget nyújtott az előző félév fáradalmainak kipihenésére és új erő gyűjtésére - volt is rá nagy szükségünk. A téli tábor lassan bevonul hagyományaink közé, hiszen a mostani immár a nyolcadik. Az idén az unterbergi sícentrum jelentett nagy örömet nekünk. Közülünk sokan szépen és jól tudnak síelni, de akadtak kezdők is. Nekik különösen nagy élményt jelentett ez a túra, hiszen egy teljesen új, csodálatos érzést ismerhettek meg, - a fehér mámort. Többen sikeresen próbálkoztunk a Snowboard-del is. Csupa kellemes élménnyel térhettünk haza az osztrák-magyar barátság újbóli megnyilvánulásaival. Az osztrák síző - bátor, bajlódó honfitársunknál«; - segítségére sietett. Persze, nekünk is volt lehetőségünk ezt viszonozni. Jó érzés volt, hogy a felvonón, az étteremben, a sípályán nem okozott gondot a német vagy angol nyelven a kapcsolatteremtés, ismerkedés. A sok mozgás, a tiszta hegyi levegő és a meleg nap is hozzájárult a kellemes fizikai fáradsággal járó pihenésünkhöz. A jó hangulat a hegyekből leérve sem hagyott alább. Szállásunkon is megteremtettük magunknak a szórakozás lehetőségét. Tanárainkkal együtt játékos vetélkedőket, vidám műsorokat rendeztünk. É felejthetetlen napok után egészségesen, kipihenten tértünk haza mindannyian, s reméljük a csodálatos élményre sokáig emlékezni fogunk. Ezeken a hasábokon Kérdésstafétával jelentkezünk - általában. Ezúttal azonban egy reflexiónak adunk helyet- kommentár nélkül. A Kérdésstafétát pedig két hét múlva folytatjuk. Sokadik váltáshoz érkezett a múlt héten a szekszárdi kérdésstaféta. Az egymást váltók- Dr. Leidecker Jenő alpolgármester és Gacsályi József városi képviselő urak - azonban nem teljesen „szabályszerűen" adták át egymásnak a stafétabotot. A laikus szemlélő csak any- nyit észlelhetett, hogy a váltás körüli lökdösődésben egy másik - ez esetben vétlen - csapat „kapta a legtöbbet". Engedtessék meg, hogy a „lökdösött" csapat nevében szót emelhessek, annak vezetőjeként a Tolna Megyei Közgyűlés elnökeként. Az alpolgármester úr kérdése így szólt: Mi lehet az oka annak, hogy a megyei könyvtárral kapcsolatban nem felhőtlen a viszony a megyei és a városi önkormányzat között? Köszönetemet fejezem ki Gacsályi József képviselő úrnak - aki ha nem is szegfűko- kárdás panegiriszben, de mindenképpen irodalmi értékű episztolában - úgy válaszolt, hogy már majdnem helyettünk is válaszolt. Félő azonban, hogy a literá- tori forma a hétköznapi újságolvasó elől elrejtette a tartalom nyers valóságát. A példázatok, allegóriák és metaforák között a hírre éhező gyorsolvasó számára könnyen elsikkadhatott a lényeget hordozó és tényszerű másfél mondat. Ezért idézem Gacsályi urat: „A művelődési bizottság javaslata a könyvtári szolgáltatások dolgában ismert, miként - a tévéből - városom testületének nemleges válasza is" - és mint mondja, ő mindkét esetben igennel szavazott; amit őszintén köszönök a képviselő úrnak! Vagyis: én úgy ítélem meg, hogy a viszony csak közvetve a megye és a város között nem felhőtlen, mert igazából a városi képviselő-testület két része között dúl a vihar. Annak egyik része (kisebbsége) a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy Magyarországon egy 37 ezres városnak van költségvetési támogatásban is kifejeződő könyvtárügye. A testület másik része (többsége) viszont úgy döntött, hogy a 183 magyar város közül Szekszárd egyetlenként a költségvetésben megtagadja a helyi bibliotékát, a könyvtár működéséhez való hozzájárulást. A városi képviselő-testület tagjainak nagyobb hányada tehette ezt abban is bízva, hogy a gyermekkönyv- tárastól, letétestől és fiókostól, hangtári és videoszolgáltatá- sostól, mindenestől együtt annak idején - Gacsályi úr szavaival „a hódoltsági évtizedekben" - megyeinek minősített megyei intézmény teljes egészéről úgysem lesz a megyének bátorsága nem maradéktalanul gondoskodni. Csakhogy ez már nem bátorság, nem érzelmek ügye! Ez itt már szigorúan pénzkérdés! Nem tartom célszerűnek pénzügyi szakemberként az önkormányzatok alapfeladatainak, és a költségvetési gazdálkodás szabályainak tételes felsorolását, de megjegyzem, hogy ahol az országban megyei könyvtár működik, és egyben városi feladatokat is ellát, a székhelyváros mindenütt saját költségvetéséből a ráeső résszel támogatja a könyvtári ellátást. Egyedül Szekszárdon nem. Ilyen meggondolásból a megye összes települése kérhetné, illetve igényt tarthatna arra, hogy a települések (városok, községek) könyvtárait a megyei ön- kormányzat tartsa fenn. De ők Költségvetés Alsónyéken is A múlt héten ismét összeült Alsónyék képviseló-testülete, hogy megvitassa az 1993. évi költségvetést. A közel háromórás összejövetelen a képviselők végül megszavazták a költségvetést, mely szerint idén 26,7 millió forintból gazdálkodhat a falu. Ebből a normatív támogatás 10,2 milliót tesz ki, míg saját bevételi forrásként 13 millió forintot jelöltek meg. Érdekesség mindenképpen, hogy az utóbbi összegből 9,7 millió az előző évi maradvány. Persze ebben benne foglaltatik a vagyonmegosztás során kapott 4 millió is. Néhány érdekesebb tétel a költségvetésből: az idősek klubja 2,9, az óvoda 2j3 millió, a művelődési ház pedig 918 ezer forintból gazdálkodhat majd. A szociál-politika címszó alatt összesen lß millió forint szerepel. A testület döntött „gáz-ügyben" is. E szerint a beruházást a DD Gáz valósítja meg. Ártatlan korban (Borgula fotó a századelőről) Rejtett értékeink Ifjúságvédelmünk múltja Amikor 1825-ben a fél Szekszárd leégett és sikeresen elfogták a gyermekkorú gondatlan tettest, előbb halálra, majd kegyelemből felnőtt koráig negyedévenként kiszolgáltatandó 25-25 botütésre ítélték bűnéért. Nincs adatunk arról, milyen felnőtté vált ezek után, de gyaníthatóan nem sok öröme maradt az életben. Az pedig, hogy jogilag nem büntethető, szinte senkiben föl sem ötlött. Megyénk legelső hírlapja, a Tolnamegyei Közlöny már beköszönő számában Tanügyi szemle Szegzárdról címmel tudósított a siralmas állapotokról: az 1736 tankötelesből közel ezer nem jár iskolába, bár az is igaz, gyakran nem is lenne hova járnia, s ezért - ahogy a cikkíró megjegyzi - „minden szegzárdinak pirulnia kell". Néhány évtized múlva, 1895. július 7-én a Tolnavármegye azt meséli el, hogy a nehéz kocsikat áruval terhelten húzó inasgyerekeket kövekkel dobálják meg és megverik a suhancok. Tíz év múlva Bátaszéken böngészésért vert egy gazda nyomorékká egy kislányt, Bony- hádon viszont azzal szórakoztak az inasok, hogy drótra követ kötöttek s ezt áthajították a villamosvezetékeken, az áramot így a földbe vezették, és még szerencsére csak oda. Ritkaságszámba ment Garay Antal példája is, aki Apátipusztán a 10-12 éves, úgynevezett ostoros cselédeket rendszeres oktatásra fogta, írásra-olvasásra taníttatta. A társadalmi-gazdasági bajok sokasodásával egyre égetőbbé vált az ifjúsági bűnözés és e korosztály veszélyeztetettségének kérdése. Ezért üdvözölte a Közérdek 1908. szekszárdi intelligens közönséget, mely ez alkalommal csakugyan méltónak mutatkozott önmagához s e nemes eszmékhez, mert a kir. törvényszék esküdtszéki termét zsúfolásig megtöltötte". Történelmi érdekesség, hogy a megalakítás előtt dr. Angyal Pál tartott nagyszabású beszédet: ő életének első felében a fiatalkorúak jogi védelmének, a pártfogói intézmény kiépítésének előharcosa volt, később azonban nagyot fordult. Érvei méltán voltak megdöbbentőek: a fiatalkorúak közül csak a kisebb rész jut nevelőintézetbe, az 1905-ben eh'télt 3772-ből mindössze 50, a többi a felnőttekkel közös cellában kap „kiképzést". Jócskán nőtt a korosztály bűnelkövetőinek száma, mert 1896-ban 1900, 1905-ben közel 3800 ilyen eset volt. „A rendszer csődöt mondott, a veszélyes áradatot csak az államnak és a társadalomnak közös munkája állíthatja meg" - jelenti ki dr. Angyal a máig érvényes szavakat. Megemlíti gróf Andrássy Gyula általa korszakosnak tartott rendeletét, amely „már a jellemképzés és nevelés eszméjét hozza előtérbe",. az intézkedés fokozatosságát így állapította meg: „házi vagy iskolai fenyítés, a rossz környezetből való eltávolítás, szigorúbb felügyelet mellett próbára, szabadonhagyás, javító nevelés s csak a legutolsó esetben fogház", de annak is az a fajtája, ahol a nevelés és nem a büntetés a jellemző. Minden részben megvolt, részben tervezték, de végrehajtani csak társadalmi összefogással lehetett: ennek első lépését tették meg nyolcvanöt éve Szekszárdon. Dr.T.G. március 14-én a megoldás felé tett első hivatalos lépést. „A nemes, magasztos, emberbaráti célt szolgáló intézményeink száma eggyel szaporodott" - írja a lap. „Tegnap délután Pécs város példájára Szekszárdon is megalakult a Szekszárd-Tolnamegyei Gyermekvédelmi Bizottság, mely a bűnbe esett 12-16 éves életkorúaknak a teljes erkölcsi zülléstől való megmentését tűzte ki feladatául. A gyermekvédelmi bizottság modern eszméje, hivatása, megismertetése, helyi megalakulása érdekében dr. Beöthy Károly ügyvéd külön nyomtatott meghívóval hívta össze a Egy kedves olvasónk a skin-haed jelenségről fejti ki a véleményét, megszívlelendő megoldási javaslataival együtt, felidézve saját fiatalkori emlékeit is. A téma egy régebbi televíziós műsorról jutott eszébe. Hozzánk írott leveléből közlünk részleteket. „A megszólaltatottak arról panaszkodtak, hogy sehol sincs helyük, kiszorultak az utcára, nincs aki helyet biztosítson számukra. Vajon minek? Netán számtalan balhéjukat legalizálni? Esetleg néhány milliócska állami támogatás is jól jönne? Valószínű, mert abból mennyi boxert, gumibotot és egyéb ütleget lehetne beszerezni és mégsem kellene a külföldieket pusztakézzel verni. Ezek a simára borotvált fejű fiúcskák. . . - mindezt azért teszik - „hogy a közfigyelmet magukra irányítsák: mert ma ez a sikk, ók a nemzeti szellemű ifjúság, és mert pártfogójuk is van a parlamentben. Ahogy visszaemlékszem a 40, 50, 55 évvel ezelőtti Szek- szárdra, nekünk, az akkori fiataloknak külföldieket verő problémáink nem voltak. Semmi ideológia, semmi politika, semmi felforgatás. Szabad időnket sportolással, zeFöldieper Nyálcsordítóan csábos kiszerelésben hivalkodik a pult üveglapján. Kint hóval zeger- nyés idő, itt bent harsány tavasz. Dobozkákban. Hat szem eper. Kettőszázahatvan forintért. Lélegzetelállító. Annyira, hogy az eladó második „Mit tetszik parancsolni?" hangza- tára, szívem szerint azt kérném, hogy még ne a mentőket hívja, talán elég lesz előbb egy pohár víz is. Azt kérem, némileg józanodva, mérjen már meg legyen szíves egy doboz epret. A mérleg nyelve 27 dekát mutat. Gyors számolás. Ha így veszed - bőröd alatt is forintokkal párnázott polgártársam - kiabálhatod teli torokból, hogy „Heuréka, Kánaán, földi menyország, miegyéb." Ebből az eperből, 1040 forint egy kilogramm. Úgyhogy tanúsíts még egy kis türelmet és megjelennek a piac kínálatában a mézeskalácsból építhető mesebeli csudaságok mellett a kolbászból font kerítések is. Mindezekkel együtt eljövend ezt nem teszik, mert tisztában vannak azzal, hogy ez helyi önkormányzati feladata. A megyei könyvtár összes szolgáltatásait elsősorban (a legóvatasabb becslések szerint is mintegy 60 %-ban) Szekszárd város lakossága veszi igénybe. A megyei önkormányzat ez évben 23 miihó Ft-os költség- vetési támogatást tervezett a könyvtár számára és a várostól ennek csak mintegy 30 %-os nagyságrendű hozzájárulását kérte. A bizottsági első körben még elhangzott egy körülbelül 15 %-os hajlandóság (1992-ben idáig már eljutott egyszer a város), ám a képviselő-testület az 1993-as költségvetés jóváhagyása során ezt nem szavazta meg. Befejezésül sajnálatosnak tartom a városi képviselő-testület döntését és bízom benne, hogy nem végleges elhatározásról van szó. Éppen ezért továbbra is fenntartom az 1993-ra bejelentett igényünket. A további problémák elkerülése végett már most elő kell készíteni a könyvtár 1994. évi közös teherviselésére vonatkozó megosztási javaslatot, azért is, mert az 1994. évtől a városi könyvtári feladatokat csak a tényleges igénybevételnek megfelelő költségek megtérítése esetén fogjuk ellátni. Priger József nével, tánccal, amatőr színjátszással töltöttük. Minden esténk foglalt volt. Tisztelettel és hálával emlékszem Héty József kántortanítóra, aki iskolán belül többek között a népdal szerete- tére tanított bennünket, iskolán kívül pedig négyszólamú dalárdát szervezett belőlünk, és az együtténeklés felejthetetlen emlékeket hagyott bennünk. Szívesen emlékszem dr. Lemle Zoltánnéra, aki szintén pedagógus lévén, a népszínjátszás rögös útján segített bennünket. Nem szeretném kihagyni Hegedűs Bözse nénit, aki egyszál vonóval nógatott bennünket a dalbetétek jobb megértésére és elsajátítására. Csak véletlen, hogy a sorban utolsó lett Hortobágyi György törzsőrmester, katonazenész, aki a város fiataljaiból újjászervezte a leventezenekart, és az iparos és parasztgyerekeket a fúvós zenére tanította. Később nagyrészt ugyanezekből rendőrzenekart szervezett. Levelének a vége, ha ma is sok ilyen tanár lenne, akkor a skin-haedek jelenség biztosan visszaszorulna. Török Béla az a boldogság, hogy még a kóbor ebek is libamájjal rontják el a gyomrukat. Te meg, sorstársam, aki egyre nehezebben viseled a csak máról holnapra érvényes távlatok agyagba döngölő terheit, húzd ki magad, emlékezetedből ingó-bingó lelki egészséged védelmének jegyében töröld, hogy meddig tartóan kell neked elég legyen az az 1040 forint, 1993 telének végén! Eper... Úgy leszek én mostantól ezzel a koratavaszi gyümölccsel, hogy haló ágyamhoz, utolsó kívánságomat teljesítendő se merjen epret hozni senki, mert bizony mondom, hiába leszek másfél lábbal túl az életen, s libegek piheként a lét és nemlét megváltó közegében. Mihelyt meglátom azt az epret, kiugróm az ágyból és hangtalanul bár,, de szétverem ripityára a kórtermet. Ilyesmi pedig ugye nem kívánatos, mivel mostanában a kórházaknak ugyanúgy kevéske pénzből kell megélniök, mint az állampolgárok több, mint háromnegyedének.- lászló Unatkozó gyerekek
