Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-06 / 55. szám

1993. március 6., szombat

HÉT VÉGI MAGAZIN

MÉPÚJSÁG 7

Próféta lesz-e Erős István Grábócon?

Huszonkilenc üszővel és egy bikával kezdte a vállalkozást

Sokak szerint nagy fába vágta fejszéjét a fiatalember, aki az első mondással összefüggő foglalkozást folytat azaz fakitermelő kisiparos. Erős Istvánt terveiről, elképzeléseiről kérdeztük:

— Mi adta az ötletet az állattartáshoz?

— A családon belül három vagyonrészt „aknáztam" ki. Anyósomét, édesapámét és anyósom nővéréét. Édesapám a mőcsényi Völgység Népe té- esznél gépkocsivezetőként dolgozott. Sajnos problémák adódtak a jogosítvány meghosszabbításával. Ekkor határoztuk el, hogy megszerezzük a grábóci istállókat, s ha sikerül, üszőket hozunk. Lassan három hónapja, hogy az elgondolás valóra vált.

— Hallhatnánk bővebben az istállókról és az állományról?

— Három istállót, harminc üszőt vettünk ki és így jött össze a három vagyonrészből a 2 millió 200 ezer forintnyi összeg. Sajnos egy üszőt le kellett adnom, mert szállításkor megsérült. Az istállók hetven, harminc és ötven férőhelyesek. Az alap és a falak jók, viszont rossz a tető. A kiválás jogán az istállókat 921 ezer, az üszőket 1 millió 300 ezer forintra értékelték. Pillanatnyilag 29 fekete holsteinf- riz üszőből és egy ugyancsak fekete holsteinfriz bikából áll

az állomány. A bikát Ürgeváron vettük. A fedeztetés vad pároztatás módján történik.

— Ejtsünk szót a takarmányozásról is.

— A takarmányt venni kényszerülünk. Az etetést a legegyszerűbben végezzük, hisz a jószágok szabadon vannak. A „menü": jó minőségű lucemaszéna és abrak. Sajnos hiányzik a siló. Egyébként a reggeli és esti etetés 20-20 percig tart, édesapám és egy fogadott alkalmazottam végzi. Az istállók közelében 40 hektár legelő található, felét szeretném a téesztől megvásárolni. A másik fele a természetvédők hatáskörébe tartozik, így azt a téesz nem adhatja el. A természetvédők célja megőrizni e terület eredetiségét. Szeretnénk megállapodni velük, hogy minimális bérért, illetve a környék teljes rendbentartásáért legelőként használhassam. Ez a terület mindig legelő volt, eddig sem engedélyezték a növény- termesztést. Tervünk, hogy jövőre megtermeljük a silót, szénát, valamint az abrak felét, ehhez még 15-20 hektár föld megvétele szükséges. Az abrak mellé ugyancsak vásárolni kell tejelőtápot és a kiegészítő koncentráumokat.

— A felsoroltakhoz meglesz az anyagi fedezet?

— Bízom benne. Eddig valamennyi vállalkozáshoz félve fogtam, ám most derülátó vagyok. A napokban adunk be egy pályázatot, melynek kidolgozásához, mondhatom, a megye legjobb szakemberit kértük fel segítségül.

— Magyarországon) manapság igen körülményes hitelhez jutni - kapcsolódik a beszélgetésbe Erősné Kisbéri Ildikó. A leírt pályázat mintegy 40 gépelt oldalt tesz ki, esélyeinket 50 százalékra taksálom, pedig, ha a reorganizációs hitel 70 százalékát átvállalná az állam .. .! Ha a pályázatot nem nyerjük el, érzésem szerint akkor is „kinőjük" magunkat 100-120 állatra 3-4 év múlva, bár a kínlódás jóval több lesz.

— Hova viszik majd a tejet?

— Bár még a tej termelői ára indokolatlanul alacsony, az elkövetkezendő időkben egyre nagyobb lesz a harc a felvásárlásért a tejüzemek között. Én a szekszárdi tejüzemmel léptem érintkezésbe. Ők segítenek egy tejház kialakításában, melyhez tejhűtő tartályt biztosítanának alacsony bérleti díj fejében, valamint vissza nem térítendő támogatásként 10 ezer forintot ígértek tehenenként. Az elszállítást szintén ők oldanák meg, bár még beszélnem kell a most zúzott köves 300 méternyi útszakasz kiépítéséről a

község polgármesterével. Remélem, meg tudunk egyezni, mert hajlandó vagyok anyagilag is „beszállni", s az önkormányzat ugyancsak profitálhat az elképzeléseimből, mivel 8-10 munkanélkülit tudnék foglalkoztatni. Közülük többnek állattenyésztéssel kapcsolatos végzettsége van.

— Pista, szándékosan hagytam utoljára a kérdést: Hogy mer belevágni a favágó az állattenyésztésbe?

—Roppant egyszerűen. Gyerekkorom óta szeretem az állatokat. Ezekben az istállókban már 5-6 éves srácként segédkeztem nagyapámnak. Éoglalkoztam már - nős emberként - bikahízlalással, disznókkal, anyakocával, birkákkal, bárányokkal, no de elárulom a titkot: Lengyelen a mezőgazdasági szakiskolát állattenyésztési szakon végeztem. Ütána évekig dolgoztam a Völgység Népe Téesz tehenészeti telepein, s most látok egy lehetőséget és ezt próbálom megragadni.

Senki sem lehet próféta a hazájában, szól a mondás, ám akik ismerik.Erős István akaratát, lelkesedését, munkabírását és ehhez párosuló szakértelmét, állatszeretetét, állítják, hogy Pista „próféta" lesz, azaz sikeres vállalkozó.

Hunyadi István

Tolna a pozitív példa

Budapesten a legmagasabb a bűnözés, Tolnában a legalacsonyabb a felderítetlen bűncselekmények száma

Százezer lakosra számítva az elmúlt évben a legtöbb bűncselekményt Borsodban, Hajdú-Biharban és Szabolcs-Szat- már Bereg megyében követték el. Az Országos Rendőrfőkapitányság adatait elemezve a lélekszámhoz viszonyítva a legkevésbé „fertőzött" három megye: Tolna, Nógrád és Vas.

A közigazgatási határokat alapul véve, az összes ismertté vált bűncselekmény (477222) közül százalékosan a legtöbbet Budapesten (29,7 %), Pest (9,9%),

Hajdú-Bihar (6,7%), Borsod (5,9%), Bács

(4,7 %) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (4,4 %) megyében követték el, a többi 14 megyében történt a maradék 38,5 százalék.

Borsodban 26500 bűnügy jutott a rendőrség tudomására, 12 százalékkal kevesebb, mint 1991-ben. Hasonlóan jelentős csökkenés tapasztalható Fejér és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Az „élbolyba" tartozó Hajdú-Biharban, 1991-hez viszonyítva, csaknem 130 százalékkal, Csongrádban és Pest megyében pedig több mint 110 százalékkal emelkedett a törvénysértő cselekedetek száma:

Veszprém térségében a tavalyival csaknem azonos számú, 13 ezer bűncselekményről szereztek tudomást a bűnüldözők.

A nyomozók eredményességi ranglistáját a Tolna, a Vas, a Nógrád és a Bács megyeiek vezetik. Ebben az összehasonlításban a fővárosi, a komáromi illetve Somogy megyei felügyelők a sereghajtók. Öt esztendővel ezelőtt is a Tolnában dolgozók bizonyultak a legeredményesebbnek, akkor a második és harmadik helyen Csongrád illetve Zala megye végzett, tavaly a 16. illetve 7. helyet sikerült megszerezniük.

Érdekes az ismeretlen tettes felderítését mutató sorrend: öt esztendeje vezetik ezt a listát a tolnai nyomozók. Ebben a versenyben az ezüst érmet a Pest-, míg a bronz medált a Bács megyeiek érdemelték ki, a sereghajtók Komárom,Budapest és Hajdú-Bihar rendőrei.

Ferenczy Europress

Kakasdi helyzetjelentés

Költségvetés, gáz, faluház, vastalanító

— Az elmúlt évek legnehezebb költségvetése az idei, ez részben az állami hozzájárulás mértékéből adódik, s így még jobban emelkedtek az általános gondok, melyek a kistelepüléseket érintik leginkább - kezdte a beszélgetést Illés Ferenc, Kakasd polgármestere.

Az önkormányzat az idén 53 millió 700 ezer forintból gazdálkodhat. Igen nagy érvágást jelent, hogy a személyi jövedelemadónak a tavalyi 50 százalékkal szemben csak 30 százaléka illeti az önkormányzatokat. Kakas- don ez a kiesés 2 millió forint. Saját bevételük a lakossági kommunális és a vállalkozói adókból tevődik ösz- sze.

A gázprogram létrejöttével a közműfejlesztési hozzájáruláson kívül a polgárok mentességet kaptak a házadó alól. A tervezett kiadási oldal összege magasabb a rendelkezésre állónál - 58 millió forint. Két egymást követő testületi ülésen arról vitáztak, hogy mihez nyúljanak. A cél az intézmények működőképességének biztosítása, valamint a háziorvpsi szolgálat, vagyis jóformán a fenntartás az elsődleges.

A fejlesztéseknél a tavaly kezdődött vezetékes gázprogram befejezése a cél, melynek várható ideje június 30. Ez a munka a tervekkel együtt 29 millió forint, ebből már 20,5 milliót kifizettek.

Szeretnék átadni a faluház úgynevezett nagytermét a hozzá kapcsolódó szociális vizesblokkot és az. egy tömbben kialakított könyvtárat a nyár közepére, aztán jöhet a többi munkafolyamat: ivóvíz, szennyvíz, lapozás, fűtés stb.

Mindenesetre az első lépés a faszerkezetek tűzvédelmi megelőző kezelése, amit az egész épületen el kell végezni ahhoz, hogy engedélyezzék a részleges használatba vételt. A kezelést március-áprilisban

kezdi meg egy kft. A munkadíj 1,5 millió forint lesz. A következő lépés a villany- szerelés, nyílászárók beépítése, erre a tervezett összeg 7 , millió forint. Hamarosan Kakasdra jön Makovecz Imre is, egyébként az ő javaslatára Mezei Gábor belsőépítészt bízták meg a belső berendezések kialakításával.

Az elmúlt évben terveztek útépítést is, mivel az utak 60 százaléka van ellátva szilárd burkolattal. Az ész- és célszerűség azonban úgy diktálta, hogy előbb a gázvezeték épüljön meg, hisz így nem kell az új utakat feltörni, feltúrni. Sajnos ennek költségei miatt az útépítés egyelőre nem lehetséges.

A szervezett szemétszállítást a szekszárdi Héliosz Kft. végzi a kakasdi telepre, a '93-as árszintet még nem küldték el, tehát még a tavalyit folyósítják, melyen rajta van a 6 százalékos ÁFA. Probléma, hogy a szeméttelep telítődik. A gáz bevezetésével természetesen kevesebb lett a salak, ezért valószínűleg ritkítják majd a ~ szemétszállítást.

Telefonigénnyel 142 család jelentkezett, a névsort már elküldték a MA- TÁV-hoz, s március 10-én tudják meg, hogy létre jön-e a Bonyhád-Cikó-Kakasd alkotta régió. Gond a vezetékes ivóvíz minősége, ennek javítására a vízmű szakemberei javasolták egy vastalanító elkészítését. Áz ehhez szükséges anyagi fedezet nagy részét pályázat útján szeretnék elnyerni.

Közigazgatásilag Ka- kasdhoz tartozik Szerdahely és Széptölgyes, ahol ugyancsak van már vezetékes ivóvíz. A gázzal kapcsolatosan a széptölgyesiek 19-ből 14-en nyilatkoztak, ám a mintegy másfél kilométeres szakasz kiépítése 600 ezer forintba kerülne, melyre jelenleg nincs pénz. Viszont a vezetéket elviszik a határig, ezáltal a rácsatlakozás bármikor megoldható.

H.I.

Megyénk sajtója százhúsz éves

Kilencvenhárom évvel az első magyar nyelvű hírlap, a pozsonyi Magyar Hírmondó után, 1873. március 4-én levél érkezik Dőry Déneshez, Tolna vármegye alispánjához Esz- terbauer Mihálytól, aki „a törvény értelmében bejelenti, hogy Tolnamegyei Közlöny czim alatt felelőssége mellett heti lapot ad ki", amely nem politikai irányú, hanem „társadalmi, tanügyi s közgazda- sági". Az újság Ujfalusy Lajos nyomdájában készül, vagy talán a sorok papírra vetésekor el is készült már, s másnap, március 5-én napvilágot lát.

Bármilyen furcsa, de igaz: megyénk első hírlapja afféle melléktermék volt. Kiadó tulajdonosa a Szegzárdi Haladókor még 1866. január 30-án megalakult, de alapszabályait csupán 1868. augusztus 30-án hagyták jóvá hivatalosan, ezért húzódott-halasztódott egyik mellékes célkitűzésük, a lapindítás: amire befejezték a társaságot, megtört a kezdeti lendület, de az is lehet, hogy nem volt elegendő pénz az induláshoz. A felelősség, azaz a felelős szerkesztőség vállalása sem lehetett egyszerű, s aki végül rászánta magát, arról mindössze ezt a tényt tudjuk: soha nem írt saját lapjába, de még a kör tagjai között sem találjuk nevét.

Aki valójában összefogja az erőket, Boda Vilmos királyi járásbíró. Apósa, a Béla téri Fejős-ház névadója elnézi vejé- nek hóbortjait, jobb, ha otthon beszélget, szórakozik barátaival, mintha másutt. A járásbíró maga sem bízhat túlságosan az új lapban: nemcsak állását nem adja föl a főszerkesztői posztért, hanem hosz- szú ideig csak sajátos névjegyével szerepel cikkíróként. Néhány év múlva azonban már nem ilyen szégyenlős: 1874. március 18-tól főszerkesztő, 1877. január 1-től laptulajdonos lesz - és marad haláláig, 1916-ig. A négy évtized alatt többezer vezércikket írt, országgyűlési képviselő 24 évig, egyszóval az újság bőven sokasítja a belé fektetett tőkét.

Boda mellett azonban eleinte alig volt munkatárs, csak néhány hét múlva választják meg Szekszárdra Borzsák Endrét református lelkésznek, ettől kezdve viszont 1909-ig, haláláig szinte minden héten ír egy tárcát vagy más cikket. Ezt annál könnyebben megjelentethette, mert Boda Vilmos hamarosan sógora is lett, húgát Borzsák vette el. A főleg Palást álnéven író tiszteletes sokáig az egyetlen képviselője volt Kálmán Dezső (Rhada- mantus) mellett a humornak. Az első év szerkesztői üzeneteinek egyikében - őrizve a lap komolyságát - kijelentik: verset nem közölnek, csak

prózát. Később ez is, mint annyi más megváltozott: gyalázatosán gyönge rímes szörnyűségeket és egészen tűrhető fordításokat egyaránt megjelentettek. így láthatott napvilágot többek között Boda egykori beosztottja gyermekének műve, azaz Babits Mihály fordítása 1898-ban.

Ebben az évben ma már páratlan ritkaságnak számító, tudomásom szerint közgyűjteményeinkben nem is található összeállítás jelent meg a Tolnamegyei Közlöny fennállásának 25 éves évfordulója alkalmából. A 28 oldalas, eredeti újságnagyságú mű mellé a lap első számának facsimiléjét is csatolták. Az emléklapban megszólaltak a szerkesztők, régi és új munkatársak, a megye összes jelentős személyisége, s természetesen a rivális szerkesztők egyike, dr. Leopold Kornél is. A vidéki sajtó című írása hű tükre volt múltnak, jelennek, jövőnek. A fővárosban mindenki viszi a cikkeket az újságnak, vidéken ezeket „bizony csak sok tüdő- és cipőkoptatás után szerezhetik meg". A vidéki közönség talán álszerénységből bizonyos idegenszerű tartózkodást tanúsít a sajtóval szemben, a világért sem adnának át maguktól valamily hírközlésre szánt kéziratot a lapnak, de azért bosszúsan teszi félre az ünnepi szónok a lapot, ha

hiányzik belőle a fáklyásmenet alkalmával XY úr ő méltóságához intézett hazafias dik- ciója".

Dr. Leopold jól tudhatta ezt, hajdan ő is a Közlönynél kezdte, ahol az 1889-es, Kos- suthnál tett látogatásáról is riportot írt, 1891-től pedig a Tolnavármegye szerkesztő tulajdonosa és alapítója lett. Az 1898-as emléklapban nem szerepelt, de megyeszékhelyünk második hosszabb életű lapja volt a Szekszárd Vidéke, élén Geiger Gyulával, Dienes Valéria apjával. Az 1881-ben indult hírlap először viselte hivatalosan Szekszárd nevét mai alakjában, s mutatványszámában szerepel az egyik legbájosabb mondat, amit valaha sajtóprogramként leírtak: „A társadalmi élet korhadt fáján - melyen a megromlott kor szellője himbálja rothadt gyümölcseit - ép oly kevéssé fogják elkerülni figyelmünket a száraz tövisek, mint rajta a reményteljes zöld hajtások, melyek a jövő egy szebb képének zálogát nyújtják nekünk". (Mit szólna ma ehhez az olvasószerkesztő?!).

Persze hiba lenne csupán megmosolyognunk az elődöket. Ambrus Zoltán, a századelő egyik legigényesebb kritikusa írta: „A hírlapírás a kultúrának olyan óriási, megmérhetetlen, általánosan ismert szolgálatokat tett és tesz,

többek között, legelőször is annyi ember emelt és emel ki a teljes műveletlenségből..., a réginél sokkal nagyobb közönséget szerzett, nevelt az irodalomnak", bár az író itt nem felemeli az olvasót, hanem kiszolgálja. Megyénkben is így volt ez. Á magyar irodalomból Reviczky, Ady, Juhász Gyula, Bródy Sándor, Móra, Tömörkény, Molnár Ferenc, a külföldiből Tolsztoj, Csehov, Turgenyev, Maupassant, Oscar Wilde művei is felbukkannak a megsárgult oldalkon, de tömegével találhatunk „vidéki tehetségeket": ráérős vármegyei írnokot és állomásfőnököt, tanítót, papot, szépelgő úrasszonyt. Mellettük viszont olyan érdekességeket, mint Perczel Mór írásait, Sass István visszaemlékezéseit Petőfire, Mehrwerth Ignác adatait Szekszárd monográfiájához, vagy a tudomány helyi képviselőinek műveit, Kämmerer Ernő, Kovách Aladár, Ács Lipót, Holub József, Leopold Lajos és mások írásait.

A Tolnamegyei Közlöny, mint induló lap csak az első öt évben volt egyedül, 1879-ben a kölesdi Protestáns Pap folyóiratként követte s az idők folyamán csaknem minden nagyobb helyen próbálkoztak lapindítással, a legtöbb sikerrel Paks, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár és Tamási dicsekedhet. Ritka volt a szubvencionált, azaz támogatott lap, az első rövid néhány évig - a Tolnamegyei Éöldmíves 1883-ban. Volt azonban kormánypárti, mindjárt az első politikai lap: a Tolna vármegye, amely azonban finoman politizált és olyan színvonalú lapot adott az olvasók kezébe, amiért bármit elnéztek neki. Nyelv szerint a magyaron kívül német, eszperantó, sőt héber nyelvű lap is megjelent, az első újság azonban, amely napilap volt, ilyen minőségében még egy hétig sem élt: 1919. július 31-én lett napilap a Tolnamegyei Vörös Újság, de augusztus 3-án nyomták utoljára ... A következő napilapról, amely szintén rövid életű volt, még van élő tanú: Ritter Aladár, aki a Magyar Sajtóban írta le élményeit a 30-as évekről.

Meglepő talán, de egyedül 1950-ben nem volt önálló újsága megyénknek, ekkorra megszüntették a Tolnamegyei Hírlapot, a helyi Kis Újságot, a Tolnamegyét pedig beolvasztották a Dunántúli Naplóba, ahol egy oldal jutott megyénknek, ráadásul 1950. júliusától nem jelent meg az 1903 óta élő vármegyei hivatalos lap sem. Csupán 1951. januárjában lett újra önálló a Tolnai Napló, amely 1956. október 29-én Tolna megyei Népújsággá változott s így jelent meg 1990-ig. Azóta a megye napilapja, amit a Tisztelt Olvasó most is a kezében tart: a Tolnai Népújság. Játsszunk el a gondolattal: mit szólna hozzá ama 120 év előtti ős, ha ma kézbe venné ezt a lapot?

Dr. Töttős Gábor