Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-06 / 55. szám
6 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. március 6., szombat Egy kölesdi lelkész megválasztási évfordulójának ürügyén Mit csinál az ügyész, aki nem vádol? Kálmán Dezső papíró korszerűsége Se nem általános, se nem felügyelet „Krisztus követője, Kálvin apostola, Gondviselő papunk, lelkünk hű pásztora! Negyven év keservét feledd el e napon, Csak az, ami szép volt - örök az maradjon!" (Részlet Szánthó Othilia alkalmi verséből. Szekszárdi Újság, 1909. február 27.) „Negyven év ... Az idő, hogy eljár!. . . Négy évtizede már annak, hogy Kálmán Dezső és Lágler Sándor kiléptek az élet küzdőterére, hogy lelkűkben megérlelt magas eszmények megvalósításával szolgálják a hazát, az egyházat, a nemzeti társadalmat. Mint ifjak, telve munkakedvvel, lelkesedéssel egy időben kerültek haza a kis faluba, szülőhelyükre: Kölesdre, atyáik mellé, mint káplánok. 1873-ban ismét egy időben választotta meg őket a református, illetve evangélikus egyház egyhangúlag lelkészévé. Negyven éve hirdetik az Isten igéjét, s negyven éve hogy forgatják az írói tollat, mint avatott írók, poéták. Nevük ismeretes messze vidéken, hírük túlszárnyalta a kis falu határát. Kölesd büszke lehet két jeles szülöttére! Kálmán Dezső, mint tárcaíró szerzett a magyar olvasó- közönségnek sok derűs, kellemes órát." (Szekszárdi Újság, 1909. február 27.) A dolgozat címe és a fenti idézetek dátuma között látszólagos ellentmondás mutatkozik. Szeretném dolgozatomat ennek tisztázásával kezdeni. Kálmán -Dezső 1869-ben került Kölesdre káplánnak. 1909-ben 40 éves munkálkodásának évfordulóján (mint olvashattuk) az újságok is megemlékeztek róla, ünnepségeket is rendeztek számára. Rendes lelkésznek 1873-ban, 120 éve választották meg, innét az évforduló, amire a dolgozat címe is utal. Az az évforduló szolgált apropóul a papíró méltatásához, a dolgozat megírásához. Mielőtt azonban munkásságának ismertetésébe kezdenénk, szükségesnek tartjuk bemutatni a szűkebb hazájában is alig ismert papírót, és nagy tiszteletnek örvendő közéleti embert. A rendelkezésünkre álló adatok szerint Kálmán Dezső Kölesden született 1856-ban. Iskoláit Gyönkön, Kecskeméten, a teológiát és jogot az első évben Kecskeméten, a többi évfolyamot Budapestért végezte (1865-1868). A papi vizsga letétele után 1869-től édesapja mellett káplánkodott Kölesden. 1871-ben gimnáziumi tanárnak választották Gyönkön, ahol két évet töltött. Ügyesen, jól tanította a magyar, német és francia nyelvet, ő volt az iskola énekkarának vezetője, és adott hegedűórákat is. Heti óráinak száma ösz- szesen 42 volt, s mindezek mellett még arra is volt energiája, hogy megírja a gyönki gimnázium máig is tán leggazdagabb forrásul szolgáló történetét. A még maradék szabadidejében szívesen vette elő értékes hegedűjét, hogy „belehegedülje magát a hangok tündérvilágába". 1873-ban édesapja nyugdíjba vonult, és a kölesdi református gyülekezet őt választotta meg lelkésznek, itt működött nyugdíjaztatásáig (1919). Közben különböző tisztségeket is töltött be (egyházmegyei főjegyző, iskolalátogató körlelkész, tanácsbíró stb.). 1921-ben halt meg Nagypall (más adalékok szerint Zengővárkony) községen. Az írással korán megbarátkozott, már teológusként a Korszellem szerkesztője volt. Cikkei, apróbb dolgozatai, humorisztikus írásai 1869-től „Rhadamatus" álnév alatt jelentek meg különböző lapokban. 1883-tól 1886-ig a Tolnamegyei Közlöny, 1886-tól a Szekszárd és Vidéke munkatársa. Megjelent írásait, főként köteteit kedvező bírálattal fogadta a megyén kívüli sajtó is. A vidéki költők albumában (Kassa, 1896) egy költeménye van. írásai mellett feltétlenül meg kell emlékeznünk szerkesztői tevékenységéről is. Lagler Sándor kölesdi evangélikus lelkésszel közösen alapították 1879-ben a Protestáns Pap című országos folyóiratot (gyakorlati szakközlönyt), amit előbb Kecskeméten, később Szekszárdon nyomtattak és ebben a kis Sió menti községben, Kölesden adták ki. A folyóirat (melynek irodalmi rovata is volt) 25 éven át nyújtott a két felekezet papságának anyagot, és a megye mindmáig leghosszabb életű (országos) folyóirata volt, és értékes adatokat szolgáltatott nemzetünk kultúrtörténetéhez is. Szónokként is kiválóan megfelelt hivatásának. Ünnepségeken, megemlékezéseken többször mondott „Kedvvel hallgatott beszédet" az egész község lakossága előtt. Az 1848-49-re emlékező „Fényes napok, zord éjszakák, visszaemlékezések" című beszéde (1895) a Tolna vármegye című lapban nyomtatásban is megjelent. Nemzeti ünnepeken az evangélikus lelkésszel (szerkesztőtársával) . hol az egyik, hol a másik templomban tartották közös istentiszteleteiket. Annyira ment a felekezetek iránti megbecsülésük, hogy a római katolikus plébánost is sikerült egy alkalommal egyházi ornátusban a közös istentiszteletre meghív- niok. (Lám, Kálmán Dezső már több mint száz éve megvalósította a napjainkban egyre gyakoribb ökumenikus istentiszteleteket, amik ma talán az újdonság erejével hatnak.) Nagy mestere volt az időközi felolvasásoknak is. A napi eseményeket, társadalmi ferdeségeket (melyekkel a megjelent köteteiben találkozunk, és melyek közül több napjainkban is aktuális lenne) bíráló elmefuttatásaival „Folytonos derültségben tartani a közönséget, melynek meglehetősen kedvencévé nőte ki magát". A feljegyzések szerint híres és nagyon ügyes volt a kortesnóták kifundálásában is. Ezen - ma is korszerű emberi magatartását, publicisztikai, szerkesztői munkásságát méltató - kitérő után térjünk vissza a korábban jelzett irodalmi tevékenysége mellett kötetekben is megjelent irodalmi alkotásaihoz. Kálmán Dezső „elbeszélései, képei, rajzai, életből vett apróságai" négy kötetben jelentek meg: Csalánlevelek (Kölesd, 1882.), Tarka Világ (Kölesd 1887.), Füstkarikák (Kölesd, 1897.), Szőlőlevelek (Kölesd, 1902.). A fenti kötetekben megjelent írások az élet nemcsak nagyobb és fontosabb eseményeit mutatják be, hanem a sokszor jelentéktelennek látszó dolgokat, apróbb bosszúságokat is, egy-egy ellesett pillanatot. Ezek a pillanatok nem mindig sorsdöntőek, hanem a legtöbbjük humoros, vidám. Ezek teszik lehetővé, hogy az író egy-egy emberi tulajdonságot, tipikus magatartást is bemutasson, néha elnéző mosollyal, máskor csipkelődően, gúnyosan, vagy éppen keserű iróniával. A négy kötet témakörei igen gazdagok, olyan sokrétűek, Kálmán Dezső és Csekey Gizella szerteágazóak és tipikusak, hogy az írások alapján felépíthetnénk, rekonstruálhatnánk belőlük nemcsak az akkori Kölesdet, hanem sok múlt századi magyar falut is. A korabeli kritikák is - a fenti érdemei mellett - Kálmán Dezső gördülékeny humorát méltatják, pedig a kemény társadalombírálat is ennyire erőssége, célja, mint a vidám hangulatok keltése. A recenziókból néhány részlet: „Kálmán Dezső kölesdi református pap Szőlőlevelek című kötetéből a gyakorlott író, éles szemű megfigyelő tűnik ki számunkra. Meglátszik az ügyes pennaforgató, ki sok hívet szerzett már magának. (Ország-Világ). „Köteteiben különösen kiemelésre méltó, hogy a szerző nem jár senki nyomában, hanem egy egészen önálló úton halad ..." (Szabad Sajtó). „A kötetek minden darabja a hivatásos, erős írói karakter jellemző tulajdonságaival megáldott humoristát tárja elénk, kinek mindig van új és érdekes mondanivalója... Ilyen valódi eszközökkel dolgozó poeta-író a magyar protestáns irodalomban ma már csak kevés található". „... a szerző könnyen folyó, szép nyelvezettel ír „látszik rajta, hogy ismeri az életet. . ." (Debreceni Protestáns Lap) Ily örökös és áldásos tevékenységgel és munkálkodással telnek Kálmán Dezső papíró szorgos napjai. Az utókornak szánt üzenetének is felfoghatjuk ars poétikáját: „Csak okos, értelmes, művelt nép lehet boldog és hatalmas. Nem elég a tudomány, ami régen volt. A világ előre halad, s nekünk is haladnunk kell." (Csalánlevelek 1882.) Kálmán Dezső 1918 július 1-el (feleségének váratlan halála után) abbahagyta a lelkipásztorkodást, és 1919-ben elment Nagypallba, sógornőjének, Csekey Ilonának házához. Ott a Zengő szép vidéke, és a rokoni szívek szeretete gyógyítgatta, enyhítette szívének bánatát. Onnét költözött apósához, Csekey Istvánhoz. Apósa mellé is temették el a zengővárkonyi temetőben. Haláláról Gödé Lajos szekszárdi lelkész igen szép nekrológban emlékezik meg a Tolna m. Újságban (1921. március 26.). Beszédét (írását) így fejezte be: „Megilletődve állunk meg emlékénél, ismételjük halkan susogva az igét, melyet derűs életének egész folyása alatt elmondhatott: A te kegyeidben bíztam, örüljön a szívem a segítségednek, hadd énekeljem el az úrnak, hogy jót tett velem". A gazzal és bozótokkal körülvett síremlék viszont arról tanúskodik, hogy holttestét végső nyugalomra a kölesdi családi kriptába helyezték át. Hogy ez mikor, hogyan, miképp történt, ennek felkutatása az igen jól működő kölesdi honismereti szakkörnek szép feladatot jelentene. Dr. Nagy Andor Dr. Sós Katalin a Tolna Megyei Főügyészség főügyészhelyettese. A foglalkozásról az emberek többségének a vád képviselete jut eszébe, nem pedig a büntetőügyeken kívül eső jogterületek sokasága.- Bizonnyal kevés gyerek készül már alsó tagozatos korában jogi pályára. Hogyan lesz az emberből aktán éppen ügyész.- Nyilván véletlenül, mint ahogy velem is történt. Az egyetemen elméleti képzés folyik, tfagy bíróságon, vagy ügyészégen lehet a gyakorlatot megtanulni. Akkor természetesen arra gondoltam, hogy büntetőjoggal foglalkozom majd. Akkori főnököm tanácsára kerültem erre a területre, s vagyok már lassan huszonöt éve.- Akkor, mit csinál az ügyész, aki nem vádol? .- Készültem, tehát ha megnézzük az általános jogi szakvizsga anyagát, kiderül, hogy három témakörből kell vizsgázni. Először polgári, családgazdasági jogjogból, és a polgári eljárásjogból, másodszor büntető jogból és büntető eljárásjogból, harmadszor pedig munkaügyi, társadalombiztosítási és a közigazgatási jogból. Ebből világosan látszik, hogy mekkora joganyagról van szó, éppen ezért itt senki sem lehet mindentudó, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ezeken a terülteken - most meg különösen - változnak leggyakrabban a jogszabályok. Az ügyészségről szóló törvény milliószor változtatott, de hatályos szövege szerint az ügyészség a maga eszközeivel hozzájárul ahhoz, hogy a polgári, munkaügyi, gazdasági, közigazgatási ügyek peres és nem peres intézése törvényesen történjék. Ehhez lehetőség van arra, hogy a bírósági eljárásban az ügyész ha ennek szükségét látja, akkor fellépjen, de nem egyik vagy másik fél, hanem a törvényesség érdekében. Fellebbezési joga akkor is van, ha az adott ügyben korábban nem lépett fel. Az ügyész szerepe sosem perdöntő, tehát ő javasol, intézkedik, fellebbez, figyelmeztet, jelez, de hogy ennek mi lesz a következménye, az már nem rajta múlik. Érdekes az úgynevezett általános felügyeleti jog, ami se nem általános se nem felügyelet. A törvény szerint az ügyészség elősegíti, hogy az állami szervek, a bíróságon kívüli jogalkalmazók, a társadalom valamennyi szervezete , valamint az állampolgárok a jogszabályok rendelkezéséeit megtartják. A törvényességi felügyeletetet az ügyészség a rá irányadó szabályok alapján gyakorolja. A részvétel a peres és nem peres eljárásban valamint az általános felügyeleti jog az utóbbi időben meglehetősen egybemosódik.- Mi történik, ha bejön az állampolgár és panaszkodik?- Akkor az úgynevezett soros ügyész eldönti, hogy tud-e egyáltalán valamit tenni és ha igen, akkor eljár az ügyben. Kérhetünk különféle szervektől tájékoztatást, iratot, s mindezek alapján lehet látni, hogy milyen intézkedések szükségesek. Előfordul, hogy csupán egy levél áll a rendelkezésünkre, amiből alig derül ki valami s ennek alapján az egész ügy felderítése az ügyész munkája s ez szép feladat. A másik eset, amikor az állampolgár valamilyen jogerős végzés, ítélet ellen felülvizsgálatot kér.- Mi a különbség a felülvizsgálati kérelem és a korábbi törvényességi óvás között?- Sok különbség van. Törvényességi óvást egy éven belül a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöke nyújthatott be megalapozatlanság, vagy törvénysértés miatt. Ma ezt alanyi jogon minden állampolgár megteheti, de csak hatvan napon belül, illetve harminc napig még kimentheti a késedelmet. Fontos tudni, hogy jogász igénybevétele kötelező, és csak törvény- sértés esetén van helye a felülvizsgálati kérelemnek, és az illetékköteles.- Megpróbálták-e valamikor kívülről befolyásolni.- Soha. Lehet, hogy ez is a terület előnyei közé tartozik. Egy büntetőügy esetleg nagyobb érdeklődést válthat ki.- Mi a szép ebben a munkában?- A változatossága, és lehet, hogy romantikus amit most mondok, az a munkánk szépsége, hogy segíteni tudunk.- Előfordul, hogy a jogi lehetőségek és a lelkiismerete nincs szinkronban?- Ez előfordulhat abban az esetben, ha a rossz a jogszabály, vagy ha joghézag van, ilyenkor az ügyész tehetetlennek érzi magát. Azt teheti, hogy jelzi, végső soron a legfőbb ügyésznek, ő pedig kezdeményezheti a jogszabály megváltoztatását, vagy éppen létrehozását, de ez sajnos időbe tellik. Ihárosi Ibolya Dr. Sós Katalin „ Vigyázzatok és imádkozzatok" Az Úrba vetett hittel Lőrinczy Gyula emlékére Alig hallhatóan kattant a magnetofon és forogni kezdett a szalag... A fekete drapériát meglebbentette a szél és fölkapta a kedvenc dalod refrénjét: „Vigyázzatok és imádkozzatok ..." A ravatalt körülállók közül vajon hány embernek volt füle e két szó meghallá- sára? Hányhoz jutott el üzeneted? Akik eljöttek földi léted utolsó perceinek találkozójára, mindenkinek volt, maradt egy emlékezetes pillanata, amit a veled való beszélgetésével hozott. Mintha megszaporodtak volna körülöttünk a koporsók! Szinte hétről hétre találkozunk gyászoló tekintettel és mégsem okulunk! Nem „vigyázunk" és nem ... Különös, hogy mennyire természetesen beszéltél a másik szóról amit most a három pont helyettesít. Sokakat megdöbbentett utolsó éveid testi, lelki változása. Csodának könyvelte minden közeli és távoli barátod, ismerősöd ami veled történt. Mi is voltaképpen a csoda? Talán a test és lélek harmóniája? Házakat építettél a materalizált világban, hogy a test otthonra leljen. A lelket sem hagytad táplálék nélkül. Zenéddel álltái éhét csitítani. Látszatra megkapta a test és a lélek egyaránt amit a természet törvénye szerint követelt. Látszatra! Ennél azért többre hivattattál, mint később ez nyilvánvaló lett! Csak ehhez kellett még valami! Az, ami keveseknek adatik meg: Az ÚRBA VETETT HIT! Mondják, „boldogok, akik az Úrban bíznak". A hatvanadik születésnapod alkalmakor történt beszélgetésünkkor ezt tapasztaltam. Gyuszi, boldog voltál és vagy! Csak ... Miért, hogy infarktusok sorozata kell, meglátni az utat, ami Hozzá vezet? Miért a barátok elvesztése, halála láttat valami pisla fényt, hogy maradék életünkben . .. Röppen a refréned: „vigyázzatok és imádkozzatok!" Ki szabhat határt, hogy e boldogsághoz eljussunk? Mit kell tennünk, hogy félelem nélkül éljünk? Elég csupán elhatározni, hogy mától „hitben" járok, kelek? Ez a HIT milyen parancsolatokat szab? Mondtad, hogy el kell mennem abba a kis közösségbe, ahol te ... majd bemutatsz a lelkipásztornak ... A fekete egyenruhás férfiak pontosan végezték dolgukat. Hirtelen lehűlt a levegő és valamennyien fázósan topogtunk koporsód körül. Fölerősödött a dal, hogy jól véssük emlékezetünkbe: „vigyázzatok..." A két fekete kocsi lassú búgása zenélt még egy darabig, aztán ... Épületeidet tágas terekkel tervezted és most egy szűk ... Ó, Gyuszi! Legyél Te a példa, hogy valóban megnyerted a boldogságod! Hitesd velünk, jó úton jártál, érdemes követnünk! Taníts minket vigyázni és imádkozni! Amikor egy koporsóba zárt test a föld melegébe rej- tetett, tarka virágokat helyezett rá a szeretet. Szokatlanul hideg most a március. A csokrok, koszorúk színességét hó fehéríti. Ez világít nappalokon, éjszakákon bennünk hordozva emléked. Decsi Kiss János
