Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-04 / 53. szám
4 MEPUJSAG PAKS ES KORNYÉKÉ 1993. március 4., csütörtöl Gondolatok a Kína-szindróma kapcsán I. „Város-képek" Pakson Tél végi Duna-part Új testvérváros a láthatáron A keddi polgármesteri sajtótájékoztatón Bor Imre beszámolt a jelenlévőknek Rotterdamban és a Baden-Wür- temberg tartományban lévő Lauda-Königshofenben tett látogatásáról. Rotterdamban a kelet-európai országok önkormányzatai számára szerveztek kiállítással egybekötött konferenciát, három fő témakörben, úgy mint városfejlesztés, modernizáció és befektetések. A résztvevő mintegy 30 hazai önkormányzat szempontjából az utóbbi volt a leginkább érdekes, s a kiállításon bemutatták beruházásra alkalmas telkeiket, elképzeléseiket, stb. Sajnos, mint Bor Imre elmondta, kevés befektető cég mutatott érdeklődést a kínálat iránt. Paksnak bizonyos kapcsolatai már vannak Lauda-Kö- nigshofennel, mely igazság szerint nem is egy, hanem több kis település egysége, az első személyes találkozásra a két település polgármesterei között azonban csak most került sor. A német fél kész a kapcsolat elmélyítésére. La- uda-Königshofen mintegy 16 ezer lakost számlál. Bor Imre ígéretet tett német kollégájának, hogy olyan paksi egyesületek, klubok, általános iskolák címét juttatja majd el La- uda-Königshofenbe, melyek készek a kapcsolat felvételére és elmélyítésére. A település híres bortermelő vidéken van, a június első hetében megrendezésre kerülő borfesztiválra meghívást kaptak a paksiak, akik ezt a város május végén sorra kerülő ünnepi hetére szóló meghívással viszonozták. A német település bortermelői 500 fős szövetkezetben tömörülnek, s egy világszínvonalú pincészetet tartanak fenn, ahol a tagok szőlőjéből készül a bor, tehát „házi" bortermelés a szó szoros értelmében nem létezik. Szóba került, hogy a borfesztiválon esetleg a paksi termelők is kapnak egy sátrat, boruk bemutatására. Bor Imre elmondta még, hogy éppen farsang idején volt a látogatás, ami több napos rendezvény a településen, egy gyermekek számára rendezett mulatságra el is látogattak, s hogy milyen komolyan veszik ezt a városban, jelzi, hogy polgármester kollégája is teljes farsangi díszben, kalóznak álcázva vegyült el a gyerekek között. venter A Kína-szindróma kifejezés egy rossz viccből származik, az 1940-es évek végéről: Mi történne, ha egy reaktor elolvadna, és a szigetelése megsérülne? A válasz: a fűtőanyag Kínában kötne ki. Nemrégiben láthattuk a televízióban a Kína-szindróma című amerikai filmet, amely elkészültekor nagy vihart kavart, és felhívta az atomerőművek biztonságos üzemeltetésének problémájára a figyelmet. A film számos emberi, morális, műszaki, gazdasági kérdést feszeget, melyek egy része a paksi atomerőmű műszaki és gazdasági viszonyaira is érvényes, az itt felvetett problémák egy része időállónak bizonyult és továbbgondolásra érdemes. E továbbgondolásra az erőmű pszichológiai laboratóriumának két munkatársát, dr. Horváth Imre laboratóriumvezetőt és Csuha Sándor pszichológust kértük meg. Atomerőmű és biztonság Az atomenergia békés célú hasznosításának kérdése kezdettől fogva az általános érdeklődés homlokterében állt, és áll ma is az egész világon. Az ellentétes nézetek néha igen heves viták, összecsapások keretében szembesülnek egymással. A viták mindenekelőtt az atomerőművek környezetre gyakorolt közvetlen és közvetett hatásával, az atomerőművek környezetük szempontjából is biztonságos üzemeltetési lehetőségeivel kapcsolatosak. Az ellenzők tábora nem tekinti garantáltnak az atomerőművek biztonságát, néha kissé misztifikálja az atomenergia-hasznosítás békés változatás is. Egyre többen vannak azonban azok, akik úgy vélik, hogy lehetséges az atomerőművek üzemeltetése oly módon, hogy az ne jelentsen az elfogadhatónál nagyobb veszélyt a környezetre. A viták ellenére mind kevesebb az olyan ország a vüá- gon, amely megengedhetné magának, hogy ne szánjon komoly szerepet gazdaságában az atomerőművekben termelt villamos energiának. Ezért egyre nagyobb hangsúlyt kap az atomerőművek biztonságos üzemeltetésének különleges fontossága. Amennyire hibás az atomenergia hasznosításának misztifikálása, legalább annyira helytelen - s magának az atomenergetikának is ártalmas - az atomerőművekkel kapcsolatos különleges biztonságtechnikai kérdések ba- gatellizálása is. Biztonság és érdek Az atomerőművek biztonságos üzemeltetése több szempontból is különleges fontosságú. A közvélemény élénken reagál minden, az atomerőművekkel kapcsolatos kérdésre. E tekintetében az atomenergetika eltér minden más iparágtól. Egészen kis atomerőművi üzemzavarok is az újságok címlapjára kerülhetnek, s ez a tényszerű tájékoztatás helyett elősegítheti az emberek félelmét ettől az energiatermelési módtól. Ennek a sajátos tömegpszichológiai jelenségnek több oka is van: egyrészt a köztudatban az atomenergia felhasználásához a háborús pusztítás emléke és lehetősége szorosan hozzákapcsolódik, másrészt a mindennapi életben nem szoktuk meg, hog) olyan folyamatokat irányítsunk, és olyan egészségkárosító tényezőkkel számoljunk, amit nem látunk, nem hallunk, közvetlen érzékeinkkel nem érzünk. Az atomerőművek biztonságos üzemeltetése azért is különleges fontosságú, mert a környezetre potenciálisan valóban veszélyesebbek, mint az egyéb típusú erőművek. Ennek az iparágnak különleges tulajdonsága, hogy a legkisebb hibák is továbbfejlődhetnek országos vagy akár nemzetközi szintű katasztrófákig. A legsúlyosabb rendellenességek valóban kihatnak a környező lakosságra, s mindez azt jelenti, hogy az atomerőművek üzemeltetői nemcsak saját üzemükkel, annak főhatóságával és nemcsak az egész atomenergetikával szemben, hanem a lakossággal szemben is fokozott felelősséggel viseltetnek. A biztonságos üzemeltetésnek közvetlen gazdasági indítéka is van, ami az atomerőművek más erőműtípusokéhoz képest sokkal nagyobb fajlagos beruházási költségével magyarázható. Ez utóbbi következtében bármely üzemzavar, baleset miatti kiesés a kiesett energia egységére vonatkoztatva nagyságrenddel nagyobb anyagi kárt okoz, mint más erőműtípusnál. Emiatt tehát közvetlen gazdasági érdek fűződik az atomerőművek üzembiztos, biztonságos üzemeltetéséhez. Az eddigiek és több más indok miatt is az atomerőmű biztonságos üzemeltetése különleges jelentőségű. (Folytatjuk.) (Az Atomerőmű c. lap nyomán) Létezni kell, ha keservesen is „ Vizsgázott" az önkormányzat Közvéleménykutatás Pakson A Magyar Gallup Intézet 1992. decemberében közvéleménykutatást végzett Pakson, a városi önkormányzat megbízásából. A kutatás során 500 főt kérdeztek meg személyes megkereséssel. A megkérdezettek a városi népességnyilvántartásból véletlenszerűen lettek kiválasztva olymódon, hogy nem, életkor, valamint „óváros-újváros" megoszlás szerint reprezentálják Paks teljes felnőtt (18 éves és idősebb) lakosságát. Az ilyen típusú és nagyságú minták esetében a vizsgálat hibahatára plusz-mínusz 2 százalék alatt van. A paksiak véleménye a helyi önkormányzatról érzékelhetően jobb, mint az országot irányító kormányról. Az ön- kormányzat a paksiaktól átlagosan közepes értékelést, míg a kormány elégséges osztályzatot kapott. A paksiak úgy ítélik meg, hogy a városban jobban mennek a dolgok, mint az országban. Ugyancsak egy ötfokú skálán 2,84-es átlagot adtak arra, ahogyan a dolgok a városban mennek, viszont csak 2,1-es átlagot arra, ahogyan az országban mennek a dolgok. A megkérdezettek 27 százaléka úgy vélte, hogy a paksi önkormányzat mindent megtesz, amit meg lehet tenni ahhoz, hogy jobban menjenek a dolgok a városban. Az egész országra és a kormányra vonatkozóan viszont csak 11 százalék gondolkodott hasonlóképpen. A megkérdezettek 65 százaléka végső soron bízik abban, hogy a városi önkormányzat jó irányba vezeti a várost. Hasonló bizalommal a kormány iránt - mármint hogy a kormány jó irányba vezeti az országot - a paksiaknak csak alig több mint egyharmada van. Arra a kérdésre, hogy az ön- kormányzat mennyire veszi figyelembe a város lakosságának véleményét, a kérdésre érdemben válaszolók 79 százaléka vélekedett úgy, hogy az önkormányzat egyáltalán nem vagy csak kismértékben veszi figyelembe a város lakosságának véleményét, 21 százalék szerint viszont nagymértékben teljesen figyelembe veszi. Valamelyest kedvezőbb a város lakosságának véleménye az önkormányzatról azzal kapcsolatban, hogy az menynyire képviseli a lakosság érdekeit. A kérdésre válaszolók 31 százaléka szerint az ön- kormányzat nagymértékben, vagy teljesen képviseli a lakosság érdekeit, 62 százaléka véli úgy, hogy csak kismértékben, 7 százaléka pedig annak a véleményének adott hangot, hogy egyáltalán nem képviseli. Páks kimagaslóan legnagyobb gondjaként a megkérdezettek a munkanélküliség problémáját, a munkahelyteremtést nevezték meg. Sokan tartották még komoly gondnak a vásárlási lehetőségek szűkös voltát, a közlekedéssel kapcsolatos problémákat, továbbá a szociális helyzettel, szegénységgel összefüggő gondokat, valamint az atomerőmű okozta problémákat. Valamivel kevesebben sorolták a legnagyobb gondok közé a lakáskérdést, az egészség- ügyi ellátás gondjait, a művelődési, szórakozási lehetőségek hiányát, az oktatásügy és a közművek állapotát. Arra a kérdésre, hogy van-e olyasmi, amire a paksi önkormányzat az elmúlt két évben pénzt költött, pedig arra ön szerint nem kellett volna pénzt költeni, vagy nem kellett volna olyan sokat költeni, a válaszolók leggyakrabban a strandot említették, majd a lakótelepi vásárcsarnok, valamint a különböző műemlékekkel, múzeumokkal, emlékművekkel kapcsolatos kiadások következtek. A kérdést megfordítva is feltették, s a válaszolók leg gyakrabban a kultúrális-okta- tási területtel, a közlekedéssel, az egészségüggyel és a szociális támogatásokkal összefüggő területet, valamint a munkahelyteremtést említették, mint amire többet kellett volna áldoznia az önkormányzatnak az elmúlt két évben. Összesítésként elmondható, hogy a város lakosainak 2 százaléka nagyon elégedett, 42 százaléka inkább elégedett azzal, ahogy az önkormányzat gazdálkodik a város pénzével. Ezzel szemben 30 százalék inkább elégedetlen, 4 százalék pedig nagyon elégedetlen az ön- kormányzat ebbéli ténykedésével. A megkérdezettek 22 százaléka nem válaszolt a kérdésre. Azokat, akik az elmúlt két évben jártak a polgármesteri hivatalban, megkérdezték, hogy milyen benyomás alakult ki bennük a hivatal munkájáról. A megkérdezettek fele nem válaszolt, mert nem járt még a hivatalban, vagy nem vállalkozott a véleménynyilvánításra. Kifejezetten pozitív, dicsérő véleményt 42 százalék, semleges, elfogadó véleményt 27 százalék, negatív, kritikai véleményt 31 százalék fogalmazott meg a kérdésre válaszolók közül. Mindent egybevetve 11 százaléknak inkább kedvező a véleménye a hivatal munkájáról, 38 százalék véleménye inkább kedvezőtlen, a többiek pedig vagy nem tudtak, vagy nem akartak válaszolni a közvéleménykutatás ezen kérdésére. Nagydorog polgármestere, Pinczési László úgy vélekedik, hogy a környező településekhez viszonyítva elég jónak mondható az idei költségvetésük, a legfontosabb feladatok ellátásának fedezete elégnek bizonyul. A gondot az építkezés - tornacsarnok - okozza, ami összességében több mint 30 millió forintos beruházás, s idén be kell majd építeni, a szó szoros értelmében mintegy 20 millió forintot. A költségvetésből az ön- kormányzatnak támogatnia kell az egészségügyi ellátást, mert a társadalombiztosítás által ide juttatott pénz erre kevés, csakúgy, mint az iskola számára jutó normatív állami támogatás, amit szintén meg kell toldani. Nagydorog legfőbb gondja, más településekhez hasonlóan, a munkanélküliség, körülbelül 500 lakos került bele ebbe a szomorú kategóriába. Az új szociális törvény a munkanélküliek ellátásával kapcsolatban nagy terheket ró az önkormányzatokra, aminek, jószerivel lehetetlen megfelelni. A szociális alapként felhasználható összeg csekély, a jogcím viszont, amin kiosztható lenne, igen sok. A községnek 8 millió forint jut szociális juttatásra, ebből 3,5 millió a munkanélküliek önkormányzati segélye, s a maradék fordítható az összes többire. A személyi jövedelemadó településen maradható részének csökkenése mintegy 3 millió forint kiesését jelentette a költségvetésből, s hiába a hangzatos jelszó, miszerint a községeket fel kell zárkóztatni a városokhoz, ez gyakorlatban, ilyen feltételek mellett egyszerűen kivihetetlen. Helyi adót persze lehetne kivetni, de nincs kitől beszedni. A községben igen gyér a vállalkozások száma, ezek zöme is inkább a nem termelő kategóriába tartozik - vendéglátás, kereskedelem -, több közülük „haldoklik". Helyi adót tehát nem vetnek ki, mert értelme, pontosabban eredménye nincs. A vállalkozások, főként a munkahelyteremtő beruházások érdekében az önkormányzat minden segítséget meg kíván adni, például a telek közművesítését, de eddig még senki sem jelentkezett. A köztisztségviselőkről szóló törvény végrehajtásával kapcsolatban is az a helyzet, hogy több olyan juttatás szerepel benne, ami az „adható" kategóriába tartozik, s az érintettek igényelnék is, de nem tudják számukra biztosítani. Mint Pinczési László mondja, a község léte nincs veszélyben, ahogy az egész ország, Nagydorog is átvészeli majd a nehéz időket. Létezni kell, ha olykor keservesen is. Voltak, s bizonyára lesznek is még nehéz időszakok a község, s ezzel együtt az ország életében, amikor meg kell küzdeni a talpon maradásért. Most éppen egy ilyen időszakot élünk. venter Fotó: ritzel Nagydorogi délután
