Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-30 / 74. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. március 30., kedd Zárszámadás A városházán hallottuk Elkészült az önkormányzat tavalyi évének zárszámadása, amely április elején kerül a testület elé. Ebből csemegéztünk néhány adatot. A tervezett 232,3 millió forint állami támogatás helyett 243,7 millióba részesült az ön- kormányzat, amelynek a tervezett 34,2 milliós működési bevétele 62,2 millióra realizálódott, így az eredetileg tervezett 304,7 millió forint helyett végül 354,3 millióból gazdálkodhatott. Még két érdekes adat: intézmények működtetésére 194,7 millió helyett 217,9 milliót, fejlesztésre 2,4 millió helyett 10,6 milliót fordítottak. Tájékoztatást kaptunk a közelgő társadalombiztosítási választásokról is. A városban az 1990-es önkormányzati választások idején kialakított szavazókörökben lehet voksolni május 21-én reggel 6 órától este 20 óráig. A szavazás idejéről és helyéről a választópolgárok áprilisban névszerinti értesítést kapnak. Az idén negyvenéves,pincehelyi kórház vezető testületé névadási kérelemmel fordult a képviselő-testülethez. A korábban az Orsolyita rend tulajdonában álló épületben működő egészségügyi intézmény a Szent Orsolya nevet szeretné felvenni. Döntés májusban várható. Lezárult a vizsgálat az intézményi tüzelőolaj beszerzések kapcsán, amelyre így ígéretünkhöz híven visszatérünk. A jegyző tájékoztatása szerint a vizsgált kilenc intézmény valamennyi 1992. szeptember 1. napja történt beszerzési számláját megvizsgálták, és szabálytalanságot sehol nem tapasztaltak. A testület áprilisban tárgyalja ezt a témát. Hol a tejpénz? Miközben mustrálgatjuk az ukrán árus kínálatát Regöly- ben, Hegedűs László magángazda felismeri bennünk az újságírót, s hozzánk fordul. — Van egy problémám - kezdi. - Átvették tőlünk februárban a tejet, de még nem fizették ki az árát. Mondják meg, miért? Ki teszi el a pénzt? Ez már sok! Körülbelül hetvenen vagyunk tehéntartók a faluban, olyanok, akik minden nap ebből az összegből élnek. Használják a pénzünket, valaki elteszi a kamatot. Hol itt az igazság? Tavaly volt előleg, amit aztán eltöröltek és azt ígérték, 15-én fizetik a tejpénzt, de ebből a hónap vége lett. Ötödmagammal élek, tizenhatezer forintot számoltam a tejért, de nem tudok a pénzemhez hozzányúlni. Két éve építettem a házamat és ha nem fizetek az OTP-nek, akkor mindjárt küldik a százalékot. Hol van itt az igazság? Mondják meg!, Hol van a pénzem, a pénzünk? így elveszik az ember kedvét az állattartástól . . . Valóban. Tejipar illetékesei, ki válaszol Hegedűs László kérdéseire? És mikor intézkednek? Több, de kevesebb Azt mondja Cseke István fel- sónyéki polgármester, február végén elfogadta a testület az idei költségvetést, ami számszakilag - a normatívák változásából adódóan - kétmillióval több, mint amennyi tavaly volt, ám a valóságban kevesebbet ér, mert a működtetés többet visz el. így fejlesztésre a tavalyról maradt másfél millió pénzmaradvány mellett még egymillió jut, és egyáltalán nem lehet dőzsölni, mivel nem ezt nevezik a Dárius kincsének. A csekély összeghez azonban vannak tervek - többhöz is lennének -, amelyek útépítésekben realizálódnak majd várhatóan. Az Árpád, a Bacsó és a Zrínyi utcát kívánják szilárd burkolattal ellátni, aztán ha ezekkel elkészülnek, akkor elmondhatják, minden utca rendben van. Más fejlesztésre nincs lehetőség. A tizenharmadik havi bér is a levegőben lóg, mivel nincs rá pénz, ám remélik Felsőnyéken, hogy képződik annyi maradvány, amennyiből ki tudják fizetni. Elgondolkodtató azonban a törvényalkotók mun- kája, ugyanis más településeken is hiányzik a törvényiek) anyagi fedezete . . . Másként gondolkodnak viszont a nyéki polgárok. Tudják, hogy nagyobb ablakot nyitni a világra, illetve könnyebben, gyorsabban elérni azt most csak a telefonnal lehet. Számba vették ezért igényeik mellé anyagi lehetőségeiket - úgymond: a megmaradt erejüket - és százharminchaton jelentkeztek a MATÁV önerős telefonfejlesztési akciójára, ami köztudottan harmincötezer forintba kerül vonalanként. Ez igen magas szám, ha azt nézzük, hogy a távközlési vállalat által megadott megyei tizenegyezer-ötszázból népesség arányosan hetvenöt jutott volna Felsőnyékre, de úgy tűnik, a szükség nagy úr. Ezért is várják a munkák megkezdését, de leginkább a telefont. A milliárdos mogyorófa Tamásiban nemcsak az erdőben, de a városban is több helyen látható mogyorófa. így a Rákóczi utcában az egyik ház előtt, szépnövésűek. Viszont Deák F. utcában az egyik ház udvarában is van egy, amikor virágzik, a töménytelen barkától úgy látszik, mintha szép terebélyes fa lenne. A gimnázium déli frontján is van néhány cserje, valamint a földhivatal nyugati sarkán. A Honvéd utca egyik házának az udvarán egy szép bokros növésű, piros bélű mogyoró virít. Több udvarból és kertből a nagymérvű építkezés idején tűnt el. Tamásiban kedvelték a mogyorót. Némelyik háznál még van olyan diótörő, amelynek a szára megfordításával mogyoró és mandula is törhető. A mogyorónak kétféle virága van ugyanazon tövön. A jövő évi virágport szolgáltató barkák rövid kis fürtökben szólóban, de inkább kettesével, hármasával, esetleg négyesével már a múlt év őszén ki voltak fejlődve. Februárban, márciusban József-nap körül a tavaszi napsugár hatására a barkák megnyúlnak és megérik bennük a tömérdek mennyiségű virágpor. A barkából a kihullott sárga virágport a szél szórja az akkora már a termő rügyből kipattanó apró, korsó alakú, lilapiros bóbitás termő virágokra. Ezek őszre megérlelik a mo- gyorómakkocskákat. Napos meleg időben a méheknek is lakodalom van. Ilyenkor úgy dönögnek a barkákon, mintha vasárnap volna. Vajon hány szem virágport rejteget egy körülbelül 8 cm-re megnyúlt barka? Darvin szerint 4 milliót. Számítás szerint egy mogyoróbokor 50 milliárd virágpor-pollent termel. íme a természet valóságos pollenfelhővel biztosítja egy-egy mo- gyorómakkocska létrejöttét. Ha meleg szobában barkás mogyoróágat pohár vízben hajtatunk, akkor egy-egy barkában termelt és a lehullott pollenmennyiségről súlyra is meggyőződhetünk. Egy mogyorópollen mérete igen parányi, mindössze 20 mikron. A közönséges mogyoró elágazó bokorrá vagy cserjévé növekszik. De van egy másik faja, amely terebélyes fává nő: ez a törökmogyoró. A közönséges mogyoró a középkorban nagyon otthonos volt a kolostori udvarokban, kertekben, de az udvarházak és kastélyok kertjeiben is. A dűlőnév is elárulja jelenlétét. Koppányszántón a „magyaros" (mogyorós) nevű Sziget az embereknek Nem halat kell adni a népnek - pontosít, módosít egy ázsiai közmondást a simon- tomyaiak nagy tisztelettel övezett nyugdíjas védőnője, Orosz Eszter, hanem meg kell a népet tanítani halat fogni. Most az emberek tele vannak problémával, szorongással, ezért az a feladat, hogy erőt adjanak nekik a nehéz helyzet elviseléséhez, ahhoz, hogy szerényebben, de előteremthessék mindazt, amire szükségük van. Erre jó a simontor- nyai SOS Szeretetszolgálat, ami nem vallási alapon szerveződött két éve, nem a hagyományos vöröskeresztes munkát végzi, a többi karitatív szervezettől eltérően nem anyagi javakat juttat, hanem szellemi és lelki segítséget ad a nagycsaládosoknak, az időseknek, különösen az egyedülállóknak. Orosz Eszter, az SOS elnöke és dr. Dési Ivánná polgármester, vezetőségi tag beavat „titkaikba". Egyesületként alakultak meg, de ilyen-olyan formai hibák miatt elég kacifántos a bejegyeztetés. A református egyházzal történt egyezség alapján megkapták az egykori tanítólakást és a helyi vállalatok támogatásával ott rendezkedtek be, ott alakították ki az intim környezetet, a szigetet, a problémák megoldásához. A háttérben akarnak dolgozni - mondják -, de azért tevékenységük nem marad - nem is maradhat - titokban. A lelki dolgokkal Végh Istvánná óvónő foglalkozik, rendszeresen szervez előadásokat fiataloknak, szülőknek - többek között a kamaszkorról, az irigységről, az önmegvalósításról -, s nem ritka a negyOrosz Eszter ven-ötven érdeklődő. A névtelen alkoholisták teljesen ön- maguktól szerveződtek, nyol- can-kilencen vannak, közéjük áll minden olyan ember, aki szeretne gyógyulni, aki szembe tud önmagával nézni. (Itt jegyezzük meg: Budapesten , Pécsett és Debrecenben vannak csak hasonló csoportok.) A fogyatékos gyermekek klubját azért alakították meg, hogy kimozdítsák őket otthonról, hogy egymásra találjanak. Somogyi Istvánná vezetésével - szülőkkel együtt - tizenheten vannak, országos szervekkel tartják a kapcsolatot, szakember látogatását várják, aki orvosi és emberi tanácsokkal segít. Az SOS-en belül Jáncsy Pálné vezetésével működik a kézimunka-szakkör - a tagok mellett várják az ügyes kezű simontornyaiakat -, aminek az a célja, hogy mentsék, őrizzék a népművészeti hagyományokat és kedvet ébresszenek a fiatalokban az őrzésre. A kismamaklubot Schweigert Györgyné védőnő vezeti, aki nemcsak elbeszélget a résztvevőkkel, de terhestornát is szervez. Megemlítik még a környezetvédőket és köztük Enesei Józsefnét, akinek a figyelme és tevékenysége az egész településre kiterjed, aztán pedig elmondják, a kirándulásokat Kiss Margit vezetőségi tag szervezi. A tervekről szólva megtudjuk, a házasságra, gyereknevelésre való felkészítést szolgálja majd a jegyesek iskolája, az ősztől indítandó nevelési tanácsadó pedig a nevében szereplő funkciót látja el, részben helyi pedagógusok, részben pedig a megyei intézmény bevonásával úgy, hogy ne kelljen a simontornyai gyerekeknek Szekszárdra utazniuk. Készítik a nagyközség szociális térképét is, ami jó szolgálatot tesz majd az SOS aktivistáinak, illetve az önkormányzat szociális ügyekkel foglalkozó dolgozóinak. A felsoroltak a szolgálat munkájának csak pillanatnyi, illetve a közeljövőben megvalósítandó részét jelentik, de a kör ezzel még nem zárul be, hiszen ahogy járják a községet, úgy jönnek az újabb és újabb ötíetek. Megvalósításukhoz igen nagy segítséget kapnak az önkormányzattól - többek között fizetik az SOS-ház gondnokának és takarítójának a bérét - és a helyi üzemektől. Jelentős összegeket nyertek a különböző pályázatokon, de a gyűjtés utáni vásárok bevételével is számolhatnak. Ha bejegyzik a szolgálatot, akkor fogadhatják az adományokat. Ékes László Fotó: Gottvald Károly A ház, ahol szellemi es lelki segítséget adnak a rászorulóknak Munkában a gereblye Az oldal anyagait Ékes László, dr. Koppán József és Salgó írta. Fotó: Gottvald Károly. dűlő hajdan mogyoróval volt beültetve. A mogyoró hasznáról egy régi természetrajz (1905) azt állítja, hogy nem sok haszna van, de a diónak a téli csemegék között társa. Közép-Euró- pából a világpiacra nem vittek mogyorót. Egy későbbi biológia a mogyoró hasznát úgy sorolja fel: szívós fáját és vesz- szeit kosarak, kocsikasok, abroncsok készítésére, sövények fonására használják. Vékonyabb vesszejéből jó rajzszenet égetnek. Tamásiban Erdélyi H. sokáig égetett rajzszenet, de mindig a hársfából. Szívós fájából pálcát és kam- pósbotot faragnak, amely hihetetlen könnyű, nem úgy mint a somfa bot. A mogyoró virágporát a tamási dr. Lend- vay Z. elemezte. A mogyoró kedvelt növény hazánkban, az is marad, nem mint a német Schering gyomnövénykönyv, amely a mogyorót az erdő gyomnövényei közé sorolja. Dr. Koppán József Még szép - mondhatnánk a cím olvastán, hiszen itt a tavasz, a veteményezések ideje. De most nem egészen erről van szó, sokkal inkább a tavaszi rendrakásról és Ozoráról. Azt mondja Schranz Istvánná polgármester, hogy huszonnyolc közmunkásuk van- nyolcvan százalékuk az etnikai kisebbséghez tartozik -, ami több szempontból jó. Legelőször is azért, mert a munkanélküli járadékból „kiesett" hatvan személyből huszonnyolcat foglalkoztatni tudnak- idén egyébként százötven munkanélkülivel számolnak a községben -, másodszor meg azért, mert az így foglalkoztatottak közül a segédmunkásnak tizenkétezer, a szakmunkásnak pedig tizenötezer forintot fizetnek. (Nem mindegy, hogy mennyiből élhet.) Harmadszor meg azért jó, mert „kigereblyézett" a falu. A Cinca és az összes árok, áteresz rendben, szeméttelep van, a Kula-kertet ottjártunk- kor kezdték takarítani. Ha azzal végeznek, akkor parkosítanak. Lesz munkájuk mindig. Mielőtt továbbmennénk, elmondjuk, van ebben rossz is, mivel a községnek havi háromszázezer forintot meg kell előlegezni. Ezért állnak, totyognak - mondja a polgár- mester. Ez a helybenjárás csak látszólagos azonban. Igaz, Ozo- rán is kevesebb a pénz, mint tavaly és korántsem elég any- nyira, amennyire kellene, de azért próbálkoznak. Az idén is lesz fafaragó tábor, aminek a költségeihez négyszázötvenezer forintot nyertek pályázatukkal a Szerencsejáték Alaptól. Terveik között szerepel a 2. számú orvosi körzet beindítása, az utak és egy szolgálati lakás felújítása, valamint az iskola fűtésének a korszerűsítése. Az utóbbi ötmilliósra tervezett beruházás megvalósításához pályázattal kívánják a pénzt megszerezni, remélhetőleg sikerrel. Korábban szó volt még az általános iskolai tornaterem megépítéséről is, de ehhez hiányzik az „önerő". A takaró most eddig ér. I »
