Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-29 / 73. szám
1993. március 29., hétfő SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE «ÚJSÁG 5 Szocio-műhelyek A Máltai Szeretetszolgálat Kérdésstaféta Vélekedés társadalmi kérdésekről Inkább a szegények hoznak be ezt-azt A Máltai Szeretetszolgálatról Gőry Attilánét, a szekszárdi csoport megbízott szervezőjét kérdeztük. — Hol és mikor lehet Önöket megtalálni? — Naponta 9-től 12 óráig a Hunyadi út 4. szám alatt dolgozunk. Tevékenységünket társadalmi munkában végezzük. Az intézményünk alapítványi formában működik. — Miből tartják fenn magukat? — A Szekszárdi Polgár- mesteri Hivatal ingyen bocsátotta rendelkezésünkre az irodát és a raktárunkat. A rezsi- költséget az MDF vállalta át. Bárki támogatását szívesen várjuk. Nemrég levélben fordultunk a helyi bankokhoz és biztosítókhoz anyagi támogatás reményében. A nekünk juttatott adomány az adóalapból levonható. — Milyen ellátásokat nyújtanak? — Szekszárdon 260 családot segítünk rendszeresen. A lakosságtól főleg ruhaneműt kapunk és azokat szétosztjuk a rászorulók között. Anélkül, hogy vizsgálnánk azt, hogy rászorul vagy sem. Sok egyedülállót látogatunk, segítünk nekik bevásárolni, főzni, takarítani. Ügyes-bajos dolgaikat elintézzük. Van akihez „csak" beszélgetni járunk, mert mozgáskorlátozott és egy beszélgetőtársra vágyik. Akciókat is szervezünk. Ilyenek voltak például a boszniai menekültekért és a „Szebb karácsonyért" szervezett gyűjtéseink. — Kik támogatják Önöket? — A most átalakuló társadalom szociális érzékenysége nem abban nyilvánul meg, hogy minket támogatnának. Inkább a szegényebbek, a kispénzűek hoznak be ezt-azt, hogy osszuk szét a rászorulók között. — A szervezetük hogyan épül fel? — Csoportunknak két vezetője van: a világi Dr. Fenyő- háziné Dr. Horváth Mária, az egyházi vezetőnk Farkas Béla katolikus plébános. 20-25 aktivistánk van, akik rendszeresen részt vesznek a munkánkban. — Mik a terveik? — Azoknak, akik nem tudnak legalább naponta egyszer meleg ételhez jutni, ingyenkonyhát tervezünk. Ha meg tudjuk teremteni a feltételeit, be szeretnénk indítani egy átmeneti szállást. L.R. Képviselők - Besigheimbe Nemrégiben Bátaszék német testvérvárosából, Besighe- imből érkezett meghívó a nagyközség polgármesteri hivatalába. Ennek megfelelően április 2-5 között a képviselő-testület nyolc tagja utazik Németországba. Ottlétük fő célja, mint azt megtudtuk, munkahelyteremtés céljából Bátaszékre csalogatni néhány vállalkozót, üzeletembert. Igyekeznek meggyőzni őket arról, hogy érdemes ide befektetni, s ezért egyfajta kínálati listát is visznek a képviselők. Nem titok, a FOKI-val kapcsolatban már vannak bíztató tárgyalások, talán e látogatás alkalmával még jobban közelednek az álláspontok. Ehhez a témához kapcsolódik, a legújabb adatok szerint, Bátaszéken és környékén már 1400 munkanélkülit regisztráltak. KRZ Döntéshozók, ha találkoznak Ezúttal Endrődi István képviselő úr kérdezi Posta Pétert: Mi a véleménye a a különböző csatornák révén elural- kodottnak tűnő kedvetlenségről, helyenként apátiáról, ennek valóságalapjáról, jö- vőnkre várható hatásairól, s kiemelkedési lehetőségeinkről. Miként ítéli ezt meg hazai és külföldi tapasztalatai tükrében? Tisztelt Képviselő Társam! A feltett kérdéscsokor bonyolultsága, a válaszadásra megadott lehetőség nagysága csak részben engedi, hogy véleményemet kellő részletességgel kifejtsem. Végiggondolva a fentieket arra a megállapításra jutottam, hogy mindez egy nyilvános fórum tárgya is lehetne, hol az érdeklődők több órás vélemény- nyilvánítása adná meg az objektív választ. Miután a kérdés személyemnek íródott, a válasz természetesen csak szubjektív lehet, de vállalom! Mint bizonyára tudod, sokféle gondolkodású emberrel találkozom a hétköznapok sűrűjében, így valamiképpen ismerhetem a közvélemény hangját mindarról, ami körülöttünk történik. Tömegsze- rűen negatívak a nyilatkozatok, hisz az anyagi világ dolgaira fogékonnyá tett köz- gondolkodás nem is lehet más. Az anyagi bizonytalanság kérdése sokakat zavar, mert ezt nem ismertük. így a kettő együtt ad egyfajta társadalmi megítélést, amit aztán felerősít a tömegében destruktív sajtó, rádió ... Hogy ezek után mi lehet a végeredmény, azt nem bonyolult kikövetkeztetni, kedvetlenség apátia. Mindkét jelző külön-külön is fékez a cselekvésben az alkotó munkában. Ha ez neta- lántán társadalmi méretűvé terebélyesedik, az már veszélyes, sőt megkockáztatom az ország érdekei ellen való. Itt vetődhet fel felelősség kérdése, hogy a médiák működésükkel meddig használnak, hol válnak károkozókká. Ország dolgairól a személyes véleményem egyébként optimista. Hogy ez a látásmód miből fakad, ezt kívánom most számodra leírni. Környezetemben és baráti körben élő nyugdíjasoktól kapom azokat a bölcs vélekedéseket melynek alapja a XX. század Van, aki segít! Ez nem hecc! Megdöbbenéssel vegyes felháborodással olvastam lapjuk márc 25-i számának „Jó hecc volt?" című cikkét. (Ebben arról volt szó, hogy valaki egy almával fejbe dobta egyik olvasónkat a szekszárdi „160 lakásos" épület valamelyik felső szintjéről. A hölgynek megsérült a feje, elharapta a nyelvét, és egy foga is kitörött. (A szerk.) Elgondolkodtató, hogy már odáig jutottunk, hogy eddig békés városunkban sem mehet végig az ember a belvároson testi épségének kockáztatása nélkül. Tisztelt Elek Ágnes! Bár jól tudom, hogy az Önt ért ocs- mány „móka" okozta testi és lelki kínokon nem enyhíthetek, szeretném segítségemet felajánlani. Ezúton kérem, hogy eltört szemüvegkeretének díjmentes pótlása céljából keressen fel a LENS Szemészeti Kft. Szekszárd, Széchenyi u. 21. alatti üzletében. • Tisztelettel: Varga Klára ügyvezető Bietigheim-Bissingen: működik a rendszer Valamennyi önkormányzati frakció képviseltette magát azon a látogatáson, melynek Szekszárd német testvérvárosa, Bietigheim-Bissingen volt a célállomása. A tizennégy fős küldöttség az eddig kialakult gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésén munkálkodott. — A politikai jelleget sem nélkülöző megbeszélések sikerrel jártak - adott tájékoztatást az elért eredményekről Kocsis Imre Antal polgármester. — Az első nap a hivatali munkáról, annak javításáról folytattunk eszmecserét vendéglátóinkkal, majd később a képviselőtestületi tevékenység, a döntési mechanizmusok felgyorsításáról esett szó. — Mennyiben lehet alkalmazni nálunk a német gyakorlatot? — Bizonyos mértékig feltétlenül, hiszen a német ön- kormányzati rendszer sok hasonlatosságot mutat a magyarral. Igaz, ott - ahogyan az egyik megbeszélésen félig komolyan, félig tréfásan megjegyeztem - az a rendszer működik, a különbség tehát mindössze „csak" ennyi. — Az ilyen jellegű találkozások elmaradhatatlan programja a várost működtető közüzemek meglátogatása... — Felkerestük a városi műveket, az ottani Héliosz Kft.-t. Számunkra is követhető lenne sok módszer: német vendéglátóink például több városi tevékenységet rendeltek olyan kftj.-k hatáskörébe, melyek nem érdekeltek a közvetlen nyereség elérésében. Viszont: más vállalatok nyereségének szétosztását, a befolyt összeg megfelelő területekre való irányítását egy független holding végzi. Ä megoldás elmés, hiszen az átcsoportosítás úgy és akkor oldható meg, amikor azt a város érdeke megkívánja. — Bietigheim-Bissingenben már régóta dolgoznak szekszárdi ápolónők. Sikerült eljutni a kórházba is? — Nos, a kórházi kapcsolataink annyira gazdagok, hogy ennél gazdagabbak talán már nem is lehetnének. Eddig öszszesen 30-40 millió forint értékben kaptunk partnervárosunktól kórházi berendezéseket. Most is felajánlottak számunkra olyan jó állapotú felszereléseket, melyeket át tudunk venni. Használt, de nem levetett eszközökről van szó. Az ápolónők továbbra is jól érzik magukat, most tizenhármán dolgoznak Bietigheim-Bissingenben. Várják a következő csoportot, s ez azt jelenti, hogy szeptembertől már közel harminc szekszárdi ápolónőt foglalkoztat az ottani kórház. S ha már ennél a témakörnél tartunk, feltétlenül említést érdemel a szociális juttatás, a lakásellátás, a munkanélküliség kezelésének német rendszere: ezen témakör tanulmányozásával csaknem egy napot töltöttünk. — A német vendéglátók miként foglalták össze a találkozás jelentőségét? — Manfred List főpolgármester úr megfogalmazását idézném: ez volt az első alkalom, amikor képviselőtestületek találkoztak egymással. Ez azért fontos, mert nem a két város vezetése, nem az irányítói szint, hanem a döntéshozói szint került egymással kapcsolatba. Igazán érdemi tapasztalatokat pedig ilyen módon lehet szerezni. -szeriFotó: Kovács Károly Séta a belvárosban, a kép jobb szélén Manfred List és Kocsis Imre Antal történelmi tapasztalata. E történelmi időszak minden kínja, keserve, drámája ellenére létezik az ország, egyre eredményesebben működik, politikailag talán először vált befolyásossá és elismertté. A tevőleges ember számára pedig ugyanaz a szerepkör marad, mint 100 éven keresztül volt, hogy önmagát átformálja a korábbihoz képest, tudjon alkalmazkodni az újhoz, bármilyen keserves is. Mi ezt bizonyítottan megtanultuk és eredményesen műveltük. Külhoni tapasztalataimról is kérdezel: e bonyolult Kelet-Európai helyzetben egy ország sem teszi mindezt ilyen eredményesen a közvetlen környezetünkben. Ez pesze nem vigasz, de valami biztatást még is csak adhat, hogy az állampolgári kedvetlenség és apátia tere szűküljön. Személyes tapasztalataimat csak nagyon felületesen tudom most átadni. Romániai viszonyokat az átlag állampolgárnál jobban ismerem. Ezek után van lehetőségem párhuzamot vonni társadalmi jelenségek, politikai módszerek, és életszínvonal tekintetében. Mindig öröm számomra elutazni, de még nagyobb öröm hazaérkezni. Szeretném akkor országgá kiáltani, hogy minden elégedetlen ember meghallja: Állampolgárok! Tessék megtekinteni Romániát! így is lehet! És a fejlett Finnországot is láttam még 92. novemberében. Ez a 70 éve szabad és fejlett ország 18%-os munkanélküliséggel vergődik, miután a számukra kiépített orosz piac összeomlott. Ok sem képesek nagyobb csodára, pedig 4egyéb lehúzó, fentőkő nincs is a nyakukon. Mindent összegezve zárnám a válaszadást: én türelemre és körültekintő állam- polgári belátásra akartam bíztatni, mert csak ezt lehet a helyes magatartás a ma és jövő érdekében. Reménykedem, hogy véleményem okán nem minősülök a jelenlegi politikai hatalom szolgálóleányává. Posta Péter képviselőtársad Kérdésem: Hogy látja a vállalkozási lehetőségeket ma Szekszárdon? Mik a sikeres vállalkozás titkai? Címzett: Buda Ferenc kisiparos magánvállalkozó, Szekszárd. Mi mennyi? Végre közvetíti a szekszárdi televízió a képviselő- testületi üléseket, mondhatnánk. Mondjuk is, mert jobb azt látni, hallani, hogy mi is történik a nevünkben, milyen kérdésekkel foglalkoznak a képviselők. Nem arctalan tömeg végre a testület, hanem hús-vér emberekből áll mindazok számára, akik leülnek a tévé elé, s nézik az adást. Pontosan lehet tudni ki hallgat, ki beszél, s az utóbbit milyen szellemi színvonalon, mennyi hozzáértéssel, s milyen stílusban teszi. A következő választáskor már nem a kampánygyűlések előre megírt beszédei számítanak, hanem az érdeklődő közönség saját tapasztalatai. A konstruktív és a destruktív sajtó együttvéve sem tud annyit mondani a képviselőtestületi tagokról, mint egy-egy megszólalásuk, vagy éppen hosszan tartó hallgatásuk. Jót tett az üléseknek a közvetítés, mert mostanában mintha rövidebbek lennének, és szerencsére nem játszanak parlamentesdit a képviselők, vagyis nein szerepelnek. Ez örvendetes. Kevésbé az, hogy a tévé előtt ülő egyszerű állampolgár, akinek nem küldték ki a lakására mind a huszonnyolc előterjesztett anyagot, nem áll rendelkezésére a korábbi ülések jegyzőkönyve, csak kapkodja a fejét. Az ülésen ugyanis általában csak annyi hangzik el, hogy a 99.-ik napirendi pont határozati javaslatáról szavaznak. Hogy abban mi szerepel? Ha már a televízió munkatársai nem segítik a nézőt azzal, hogy elmondják mi egyáltalán a téma, melyek a döntés alternatívái, akkor a képviselőknek kell törekedniük arra, hogy kiderüljön: Mi mennyi? Ihárosi Ibolya Közel egy hete van kezem ügyében a húsklopfoló, amikor odahaza vagyok. Nem azért, mert a reménybeli nyugdíjemelés okán húst eszem hússal! Háztartásomban a klopfoló látszik legalkalmasabb eszköznek arra az önvédelemre, amire az étkezőm dupla farostlemez falából hallható vad fog- és körömmunka kényszerít. Semmi kétség, a második emelet magasságában - Szekszárd kellős közepén - egy egér igyekszik hozzám berágni magát. Sztoi- cizmusom az első perctől oda, „berágtam", ami azért döbbenetes, mert képtelen vagyok egy csirke nyakát elvágni, de még egy testesebb bogár elpusztítására is. Valahányszor sebes kaparászásba, rágicsá- lásba kezd potenciális lakás- foglalóm, harci eszközömmel végigdörömbölök az eredetileg nyitott lodzsának szánt „falakon" és csodálom, hogy lakótársaim még nem veszítették el béketűrésüket. Megjegyzem, az egérke sem, otthon kereső elszántságát. Mennydörgéseim után, léleg- zetnyi csöndek. Ott, belül. Nem úgy idekint, mert mindenféléket mondok, messze nem illedelmeseket, mert azt gyanítom, hogy a befelé igyekvő egy egéráldás előtt álló példány, „aki" konszolidált életkörülményeket óhajt utódainak. S az elrendeződés után megérkezhet apucika is, népesítési küldetését teljesíteni. Minap már arra gondoltam, hogy a dörömbölésnél célravezetőbb lenne, ha időközönként vérfagyasztó nyávogásba kezdenék, de nem tudhatom, hogy mennyi idős ez az egér, van-e egyáltalán kialakult ellenségképe? Különben, lakóházunk B-szár- nyának lakásaiban meg patkányok tesznek néha látogatásokat, de elvonulnak békésen, mihelyt fölzabálták a fürdőszobai szappan készleteket és desszertként a jobb frottírtörülközőket. A B épületben fiatalok élnek - egyik-másik pár pici gyerekkel - az A-jelűben nyugdíjasok. Talán ha egy fokkal jobb életkörülmények között, mint a templom egerei, noha régóta elfogyasztják már a sajthéjat is. A rágcsálók belvárosi túlnépesedésének gondjáról több alkalommal esett már szó, eredménytelenül. Kezdő lépésként nem kellene legalább hatásos egér- és patkányfogókat kiutalni a lakásuk rendeltetésszerű használatáért fizető bérlőknek? - Zászló Faliegér
