Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-27 / 72. szám

1993. március 27., szombat MEGYEI KÖRKÉP MEPUJSAG 3 Ifjúsági istentisztelet „Ne mondd, hogy nem érsz rá" címmel ifjúsági is­tentisztelet lesz március 28-án, vasárnap délelőtt tíz órakor a szekszárdi refor­mátus templomban. Versmondó­verseny Szekszárdon Szekszárd és környéke általános iskolásai vetél­kednek vers-, mese- és prózamondásban a jövő hét elején a megyeszékhe­lyei), a Gyermekek Házá­ban. Hétfőn, délután két óra­kor az alsó tagozatosok, kedden fél háromtól pedig a felső tagozatos tanulók mérik össze előadói képes­ségüket. A Szegfű klub rendezvénye Baja Ferenc, a Magyar Szocialista Párt alelnöke a BÖK, a Baloldali Önkor­mányzati Közösség elnöke lesz a szekszárdi Szegfű klub vendége, március 30-án, kedden este fél hat órától. A kötetlen beszél­getés témája az aktuális belpolitikai kérdéseken kívül az önkormányzatok tevékenysége lesz. Színi előadás Dombóvárott Haumann Péter és Schütz Ila főszereplésével a Budapesti Radnóti szín­ház vendégszerepei a helyi művelődési házban, már­cius 29.-én, hétfőn. Az elő­adás 19 órakor kezdődik. Új szakiskola Dunaföldváron Megbízási szerződés ké­szül a dunaföldvári ön- kormányzat és a szintén dunaföldvári Szakoktatási és Ipari Centrum Kft. kö­zött, amelynek tevékeny­ségi körébe többek közt szakiskolai oktatás, és az azt kiegészítő egyéb tevé­kenységek tartoznak. A tervek szerint az új iskola ez év szeptemberétől évfo­lyamonként ötven, zöm­mel helyi tanuló képzését látná el. A szerződés ga­rantálná a magániskola ré­szére a mindenkori költ­ségvetési törvényben ga­rantált állami támogatást. Főállású anyák Szekszárdon A szekszárdi polgár- mesteri hivatal családvé­delmi csoportjánál eddig tizenkét szekszárdi anya jelentette be igényét, az év elején életbe lépett kor­mányrendelet által biztosí­tott főállású anyaságra. Világ­kongresszus farmereknek Budapesten és Gödöllőn szervezik meg július 11. és 17.-e között a IX. Nemzet­közi Farm Menedzsment Világkongresszust. A kongresszusra várják az agrárszakembereket, az érdeklődő farmereket. A kongresszuson szó lesz az agrárpolitikai irányokról és azok hatásáról, az átala­kuló magyar mezőgazda­ságról, az agrárpolitikai stratégiáról. Jelentkezni levélben a következő cí­men lehet: 2100 Gödöllő, Isaszegi út, Postafiók 65. Széchenyi - „ideiglenesen" Bonyhádon Dr. Bűcs Gábor a kórház igazgatója Végső búcsú Mattioni Esztertől Tegnapi számunkban ír­tunk a bonyhádi képvi­selő-testület csütörtöki ülésé­ről. Ehelyütt a lapzárta után történteket foglaljuk össze. A testület döntött arról, hogy két fiatal bonyhádi al­kotó - Deér Zoltán és Deér Gábor - szobrát Széchenyi Istvánról, ideiglenesen felál­líthatják a legnagyobb ma­gyarról elnevezett bonyhádi iskola előtt. A szobrot várhatóan a poli­tikus halálának évfordulójá­hoz kapcsolódó ünnepségen - április 7-én - állítják fel. A szobor elhelyezése azért ideiglenes, mert az alkotásról nem készült még szakértői vé­lemény, és kíváncsiak a bony­hádi polgárok véleményére is. Végleges döntést várhatóan júliusban hoz a testület. Pozi­tív határozat esetén szeptem­ber 21-én - Széchenyi születé­sének évfordulóján - kerül sor az avatásra. A nagy izgalommal várt kórházigazgató-választást zárt ülésen tartották. Mint Kovács Péter jegyzőtől meg­tudtuk, az állásra érkezett há­rom pályázat közül egyet - szakmai indokok alapján — nem is terjesztettek a képvise­lők elé. A ringben így tegnapelőttre a korábbi igazgató: dr. Bűcs Gábor és a kórház főorvosa, Hunyadi napok Hőgyészen Figyelemre méltó esemény- sorozatra kerül sor március 30.-án, 31.-én és árpilis 1.-én, Hőgyészen: idén is megren­dezésre kerülnek a Hunyadi napok. Kedden nyílt nappal kez­dődik az eseménysorozat, melyre szeretettel várják a szülőket. Szerdán, reggel 8 órakor lesz a hivatalos megnyitó, me­lyen a szegedi és a nagymágo- csi Hunyadi János általános iskolák diákküldöttsége is je­len lesz. Megnyitóbeszédet mond a helyi iskola igazga­tója, Retkes István. A meg­nyitó után kulturális műsort adnak az alsó tagozatosok, ezzel párhuzamosan a felsőbb évfolyam tanulói akadályver­senyen vesznek részt, a köz­séget övező dombokon. Délután négy órakor, a mű­velődési házban - rövid ün­nepséggel egybekötve - kul­turális kapcsolatról szóló egyezményt írnak alá a Hu­nyadi János nevét viselő hő- gyészi, szegedi és a nagymá- gocsi általános iskolák. Az ünnepség után suli discó zárja a 31.-i sűrített programsort. Árprilis elsején egésznapos sportprogram vár minden ne­bulót és nevelőt az iskola ud­varán, illetve a sportpályán. Művész-közönség találkozó a Német Színházban Március 29-én, hétfőn 15 órakor kerül sor a németor­szági Badische Landes­bühne Bruchsal együttes vendégszereplésére Szek­szárdon, a Német Színház­ban. A vendégegyüttes a Liebe, Tod und Teufel, azaz Szerelem, halál, ördög, dmű Shakespeare váloga­tással lép fel. Az előadás megkezdése előtt, 14 órakor mű­vész-közönség találkozóra kerül sor a Deutsche Bühne épületében, a Mártírok tere 10 szám alatt. A Szekszárdi Német Nemzetiségi Egye­sület kéri tagjait, és mind­azokat, akik érdeklődnek a német kultúra iránt, ve­gyenek részt a találkozón. dr. Kovács Elemér maradt. Döntés - a szakmai érdekkép­viselet és a megyei tisztifőor­vos véleményének meghallga­tása után - több, mint két órás vita után született - három menetben. Az első két fordu­lóban egyik jelölt sem kapta meg a minősített többséghez szükséges mennyiségű tíz szavazatot, majd a harmadik körben a régi igazgatóra ti- zenketten, ellenfelére öten voksoltak (egy érvénytelen szavazat is volt). Ennek értelmében az ön- kormányzat a Városi Kórház- Rendelőintézet orvos-igazga­tójának dr. Bűcs Gábort ne­vezte ki. -háj­Ossza meg örömét! Olvasóink írják Szél Hajnalkának tizen­nyolcadik névnapja alkalmá­ból sok-sok örömet és boldog életet kíván: Szülei, Mónika, Laci, Józsi, Zsuzsi, Timi és Maris Tegnap délután szemerkélő esőben kísérték hozzátartozói, barátai, művészetének tiszte­lői utolsó útjára Szekszárdon, az újvárosi temetőben az éle­tének kilencvenegyedik évé­ben elhunyt Mattioni Eszter képzőművészt, Szekszárd vá­ros díszpolgárát. A város nevében Kocsis Imre Antal polgármester bú­csúztatta a művészt. Szavai szerint, sohasem pótolható veszteség érte a várost, hisz nála méltóbb ember nem is vi­selhette volna a díszpolgári címet, mert ő valóban dísze volt a városnak. „Akik elláto­gatnak Szekszárdra és meg­nézik műveit, azt mondják: itt élt egy olaszos nevű művész, aki tudott adni" - mondta Ko­csis Imre Antal. A képzőművész-társada­lom végső tiszteletét a Szinyei Merse Pál Társaságtól Kóka Ferenc, a Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége képviseletében pedig Kádár János Miklós rótta le azelőtt a művész előtt, aki - Bartókhoz és Kodályhoz hasonlóan - tiszta forrásból táplálkozva te­remtett egyetemes művészetet gazdag életművével. Búcsú a hímes kövek alkotójától Ady és Babits istenes verseivel Zsoltárok, énekek, versek Gyönkön Gyönkön, a református egyház presbitériumának tag­jai legutóbbi találkozójukra a szokásostól eltérő meghívást kaptak. Amit lelkipásztoruk Vikár Zoltán kínált számukra, annyi csupán, hogy nem az egyházközségükhöz tartozó vüági ember tegyen bizonysá­got a megtartó erőről. Erre Decsi Kiss János újságírót kérte fel a nagytiszteletű úr. A bevezetőben pontosabbá vált az est célja: miként éljük át hétköznapjainkban azokat az élményeket, melyekről ne­ves költőink úgynevezett iste­nes versei szólnak. Aligha van ember, aki ne érte volnh meg azt a pillanatot, amikor terhe­inek súlya olyan mélységbe nyomta, mintha pokol fene­kén járna. Innen kell kiáltani! Ereje csupán annyi, hogy ujjait összekulcsolja. Ekkor történik valami, amit nem lehet megmagyarázni, mert hirtelen fordulattal vál­tozik a sorsa. Ady Endre és Babits Mihály erről vall iste­nes verseiben. A versek válo­gatott, keresett gondolatokat összegeznek. A zsoltárok, az énekek dalnokai a zenei él­ményt hozzáadva enyhítenek a gondon. Látni kell, hogy soha nem az egészséges em­ber kiált az Úrhoz! Csak a gyengének, és az erőtlennek van szüksége támaszra, ka­paszkodóra. Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra című költe­ményének néhány részlete az ilyen bizonyosság megváltá­sát igazolja. A ráncolt hom- lokú, barázdált arcú gyönki presbiterek, a találkozó hall­gatói, talán érezték, hogy szükség van a BÉKE hirdető­ire, akik hallatják az egymás terhének hordozásáról, a má­sik ember megbecsüléséről szóló példázatokat, az istenes versekét.-dékájé­Ki a hős és ki az áldozat? • ■' ......... .................... ...I. * „ Nagy Imre felakasztása Kádár ellen irányult" Interjú Eörsi István publicistával akit szélsőségesnek tart a SZER- g§ '> WWp»88 ül >-í gü@ Ü ' Volt egyszer egy Hankiss Elemér, ütötték, ahogy csak belefér. A nemzeti kormány fenekében kotorván, azt hitte, ott van az aranyér. * Eörsi István a fenti versben sem tagadta meg önmagát. A közismert publicista, aki a Li­berális klub meghívására lá­togatott Szekszárdra, az ma­radt, aki volt: a bomírtságot, a szemforgatást, a hatalom ar­roganciáját kíméletlen, gyil­kos gúnnyal leleplező, nevet­ségessé tevő ellenzéki. Szemé­lye - akárcsak egykor - ma sem kedves mindenütt: mint megjegyezte, a hazai politikai széljáráshoz alkalmazkodó Szabad Európa Rádió nemrég elutasította őt, mint Csurka István mellett a másik szélső­ség képviselőjét... Eörsi Istvánról - egyebek mellett - az is köztudott, hogy tanítványa volt Lukács Györgynek. A híres filozófus emléktábláját a közelmúltban verték szét kalapáccsal. — Mi jutott eszébe a hír hal­latán? — Nemrég megírtam, hogy Lukács György korábban sem volt aktuális. Ma sem az. Jel­lemző módon nem a filozófu­sok, nem is a funkcionáriusok érdeklődnek Lukács György iránt, hanem a szobordöntö- getők. — Lehet, hogy azért van ez így, mert egy nemrég megjelent „értékelés" szerint Lukács György nem volt más, mint egy '19-es bolsevik népbiztos, aki megtizedelte a visszavonuló ka­tonákat ... — Akik ezt a nevetséges vádat felemlegetik, azok az én írásomból ismerik az esetet, ami egyébként nem is így tör­tént. A tiszai hídnál gyáván megfutott az egyik zászlóalj, s a támadó románok a magyar egységek hátába kerültek. A fegyelem helyreállítása érde­kében a bűnös zászlóaljból Lukács György hét embert főbe lövetett. Háborús körül­mények közepette - bár­mennyire is szörnyű - ilyen helyzet előállhat. Ézt a tettet ném akarom se mentegetni, se dicsérni, mindössze csak any- nyit szeretnék megállapítani: Lukács György akkor, tehát 1919-ben Magyarországot védte. Ezt a hét halálesetet ma felemlegetik egyesek, ugyan­akkor a II. magyar hadsereg azon vezetőit, akik tízezrek halálát segítették elő, fel akar­ják menteni. Az a II. magyar hadsereg védte volna a hazát a Don mellett, kétezer kilomé­terre Magyarországtól? Lu­kács György ugyanezt a Ti­szánál tette. — Hadd vágjak közbe: ön is hallhatta nemrég egy volt állam­titkár-történész tépelódését, aki szerint a magyar hadsereg - saj­nos a hitlerizmus szövetségese­ként - végül is igazságos ügyért, a bolsevizmus ellen harcolt a ke­leti fronton. — A magyar hadsereg egy gyalázatos ügyért harcolt a nácik mellett... — Ön így beszél a hősökről? — Én áldozatoknak tartom őket. A régi rendszert elítélem azért, mert bűnösöknek akarta a szerencsétlen besorozottakat feltüntetni. Nem mintha a hadsereg tagjai között nem lettek volna bűnösök: tudjuk jól, hogy a munkaszolgálato­sokat mezítláb terelték az ak­namezőkre. Egyébként a szemforgatás csúcsa az, hogy a vágómarhaként a frontra szállított munkaszolgálatosok is a hősök közé tartoznak a mai megítélés szerint. — Mi tehát a hősiességnek az alapvető feltétele? — Meggyőződésem szerint a hős kategóriájához hozzátar­tozik az igaz ügy tudatos vál­lalása. Tudom, ezzel Antall miniszterelnök úr nem ért egyet: szerinte hős az, aki a parancsnak engedelmeskedve elesett a harcokban. Ezt nem tudom elfogadni, mert ezzel a logikával azok a szovjet kato­nák is hősök lennének, akik '56-ban estek el a forradalmá­rokkal vívott harcokban. — Véleménye szerint mi lehet az oka az értékek hirtelen változá­sának? — Részben az, hogy a Ká­dár-korszakban is rosszul használták a kategóriákat, ez­zel sok ember érzékenységét sértették. Másrészt viszont sokan abbeli buzgalmukban, hogy elhatárolják magukat a saját, korábban vallott állás­pontjuktól, vagy attól a rend­szertől, melybe azért jól beil­leszkedtek, eljutnak egy szél­sőséges ellenhatásig, melynek egyenes következményeként a '45-öt megelőző horthysta re­zsim jobboldali értékrendjét kívánják feléleszteni. — Ahogy egyszer ön megfo­galmazta: a Kádár rendszer egyik legnagyobb bűne az, hogy a régi szélsőjobboldali vírusokat nem volt képes hatástalanítani... — Kádár - akárcsak Horthy - szintén idegen ura­lom révén jutott hatalomra, s az első két-három évben olyan dolgokat követett el, melyek­kel egy életre elkötelezte ma­gát a szovjet hatalmi politika mellett. Nagy Imre felakasz­tása, a többi politikai fogoly kivégzése - amennyiben az szovjet nyomásra történt - vé­gül is Kádár ellen irányult. így lett szinte haláláig a keleti szomszéd rabjává. — Ön '56-os tevékenysége következtében börtönbe került. Ennek ismeretében különös, hogy időnként egyes '56-os szerveze­tekkel is ellentétbe kerül. — Az értelmiségi rabokkal - szabadulásukat követően - a Kádár-rendszer nem tehette azt, amit éppen akart, mert akkor azt megírta volna a Süddeutsche Zeitung. Sőt, a korszak bizonyos önmegvaló­sításra is lehetőséget adott, sok rab folytathatta történészi, írói munkásságát. A szegény embereket azonban könyörte­lenül elnyomták három évti­zeden keresztül. Jött a rend­szerváltás, s ezek az elnyo­mott emberek azt hitték, hogy az életük egycsapásra megvál­tozik: jobb állást kapnak, ma­gas nyugdíjat, anyagi-erkölcsi elismerést. Ebből szinte semmi sem következett be. Azután jöttek az úgynevezett felkarolok, akik mindent a volt komcsik, a liberálissá át- vedlett kommunisták mester­kedésével magyaráztak. Eze­ket a félrevezetett, jobbra to­lódott '56-osokat részben pa­limadaraknak, részben áldo­zatoknak tartom, ezzel együtt valamennyit nagyon sajná­lom. Egyébként meggyőződé­sem, hogy a szociális problé­máikon a lehető leggyorsab­ban segíteni kell. Mert való­ban méltatlanul szenvedtek, sokkal jobban, mint én, az el­lenzéki író, vagy mint az egy­kori múzeumigazgató minisz­terelnök úr. Szeri Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents