Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. március 25., csütörtök Helyi rádió Szekszárd után Pakson is „Alapfilozófiánk a közszolgálatiság" 4 KÉPÚJSÁG „Város-képek” Pakson Óváros, márciusi napfényben Gallup-j elentés az Atomvárosban I. A Magyar Gallup Intézet 1992. decemberében közvéleménykutatást végzett Pakson, a városi önkormányzat megbízásából. A kutatás során 500 főt kérdeztek meg személyes megkereséssel. A megkérdezettek a városi népesség-nyilvántartásból véletlenszerűen lettek kiválasztva olymódon, hogy nem, életkor, valamint „óváros-újváros" megoszlás szerint reprezentálják a város teljes felnőtt lakosságát. Ezt a felmérést tárjuk most a nyilvánosság elé, mától kezdve a Paks és környéke összeállításban. a paksiak véleménye a helyi önkormányzatról érzékelhetően jobb, mint az országot irányító' Kormányról. A kérdezetteket arra kértük, hogy az iskolai osztályzatok mintájára osztályozzák le egytől ötig a kormány, illetve a help önkormányzat munkáját. Az önkormányzat a paksiaktól átlagosan „közepes" értékelést kapott. A kormánnyal a 30-40 év közöttiek a legelégedetlenebbek, és a 60 évesnél idősebbek a legelégedettebbek. Iskolázottság szerint a legfeljebb 8 osztályt végzettek, valamint a felsőfokú végzettségűek tendenciaszerűen elégedettebbek, mint a közepesen iskolázottak. Érthető módon az MDF szavazótábora a legelégedettebb a kormánnyal, a kereszténydemokraták valamivel elégedetlenebbek, ezután a kisgazdák és az SZDSZ támogatói következnek az elégedettségi sorban, őket a Fi- desz-szavazók követik, végül az MSZP szimpatizánsai a legelégedetlenebbek. A helyi önkormányzattal való elégedettséget nézve a nők valamivel elégedettebbek a férfiaknál. A korcsoportokat nézve a 40-60 év közötti idősebb középkorúak a legelégedetlenebbek, a fiatalok és az idősebbek hozzájuk képest valamivel elégedettebbek. Iskolai végzettség és foglalkozás szerint nem mutatkozik lényeges eltérés e kérdésben. A pártpreferenciákat tekintve az MSZP szavazói messze a legelégedetlenebbek, továbbá azok, akik nem akarnak szavazni, illetve nem tudják kire szavaznának. (Folytatjuk.) A nyomtatott sajtó mellett megnőtt a szerepe az elektronikus sajtónak is. Flelyi viszonyok között ez azért sem mellékes, mert a többnyire ön- kormányzati finanszírozással működtetett orgánumok lehetőségei korlátozottak. Persze szükségességüket elvitatni nem lehet, hiszen fogyatékosságaik ellenére is - és ezt az eltelt idő bizonyította - részévé váltak egy rendszernek, amit úgy hívunk: tömegkommunikációs csatorna. Nos, ennek a rendszernek lehet folyamatos alakítója az elektronikus sajtó is. A helyi újságok mellett megjelentek a közszolgálati funkciót is vállaló városi televíziók. Arról azonban már kevesebbet tudunk, hogy a megye nagyobb városaiban megkezdték az előzetes munkákat egy-egy rádió működtetésére. A sorban Szekszárd után Paks a második. Ennek próbáltam utána járni, mikor a Paksi Rádió Kft. két vezetőjét, Eiler Jánost és Kasó Tibort beszélgetésre invitáltam a paksi irodaház első emeletén lévő szobájukban. — Paks a városok sorában mindig is az elsők között szerepelt abban a tekintetben, hogy itt ismerték fel leginkább a nyilvánosság fontosságát: példa rá a Hírnök létrejötte. Pár hete olvashatKEDVEZMÉNYES (30-50%-os) SZOBANÖVÉNYVÁSÁR PAKS Gagarin Művelődési Központ március 25-26-27. (csütörtök, péntek, szombat) 9-18 óráig. (265211 Az oldalt szerkesztette: Venter Marianna. A fotókat Ritzel Zoltán és Eördögh Gabriella készítette. tunk a Tolnai Népújságban a Szekszárdi Rádió működéséről. Most pedig arról kaptunk hírt, hogy a Paksi Rádió Kft. munkatársakat keres. Tulajdonképpen milyen gondolat előzte meg a kft. megalakulását? — Az a gondolat, amit lehet egyfajta küldetésnek is nevezni, túl azon, hogy a feltételek szinte kínálták a lehetőséget - mondja Kasó Tibor. - Olyan dologról van szó, amit már nagyon sokan csinálnak az országban. Jól kell a szellemi energiánkkal gazdálkodni, és persze az időnkkel is. Nagyszerű érzés lenne, ha a rádió működése a hallgatók részéről elismert lenne. — Az én életemet végigkísérte a rádió - folytatja Eilert János - középiskolás koromtól kezdve egészen az egyetemig. Arról nem is beszélve, hogy évekig az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodtam, ahol a legkisebb települések is igényelték a rádiót. Az információáramlás mindenki számára fontos, amellett, hogy a rádió foglalkozik az emberek hétköznapi dolgaival is. — Mennyiben vállalkozás a Paksi Rádió Kft.? Kasó Tibor; Annyiban, hogy vállalkozóként is szeretnénk sikeresek lenni. — Van-e kialakult műsorpolitikájuk Mint ismeretes, még az 1990-es év végén a volt költségvetési üzem Renault gépkocsik forgalmazását kezdte meg. A külföldi partner Martin Scheuring úr személyében találtatott meg Németországból. A költségvetési üzem helyett tehát egy új gazdasági társaság alakult, a Dunacenter Kft., amely az elmúlt év tavaszán megalapította 50-50 százalékos tulajdonrésszel a már említett német partnerrel a Renimpex Kft.-t. Az elmúlt üzleti év értékelése során, tudEilert János: Úgy gondolom, mivel helyi rádióról van szó, műsorstruktúránk kialakítása nem túl bonyolult feladat. Mindenképpen helyi vonatkozású műsorokkal szeretnénk jelentkezni, ami feltehetően majd egybeesik a hallgatók igényeivel. A Rádió Paks- nak pontosan abban kell különböznie az országos adóktól, hogy az emberek egészséges lokálpatriotizmusára épít. Egyértelműen olyan műsorokat kell szerkeszteni, amelyek lekötik a hallgatók figyelmét. — Mondana erre példát? Eilert János: Alapvetően a színvonalas zene mellett a helyi akutalitásokkal kibővített hírek kapnának hangsúlyt, ami nem jelentheti azt, hogy stúdióbeszélgetések és interjúk nem lennének a műsorban. Persze elképzeléseink között szerepel az is, hogy többek között lehetőséget biztosítanánk a környék kulturális és művészeti szervezeteinek. Kasó Tibor: Én másként közelíteném meg ezt a kérdéskört, hiszen a műsorpolitikánk levezethető a cég filozófiájából is. Ha élhetek hasonlattal, akkor azt mondanám, hogy nekünk négy szigeten kell egyensúlyozni, megtalálva a közszolgálatiság, a tárgyilagosság, a morális igényesség tűk meg Mohr Tibortól, a Dunacenter Kft. ügyvezető igazgatójától, felvetődött, hogy a fele-fele tulajdon nehézkessé teszi a vállalkozás működtetését, több esetben lelassítja a döntési folyamatokat, emellett erősen dominált az igencsak egyoldalú függés a német partnertől, mivel az autók többségét továbbra is ő szállította. Közben a RVI-vel, a Re- naultok magyarországi forgalmazójával való kapcsolat formájában megvalósult a beszerzés többcsatornás lehetőés a kereskedelmi jelleg közötti helyes arányt. — Mi lesz a rádió neve? Eiler János: pontosan a helyi jelleg elsődlegessége miatt maradunk a Rádió Paks elnevezés mellett. Kasó Tibor: Egy pillanatra visszautalnék az ezt megelőző kérdésre. Igaz, mi magunk nem mondtuk ki, de valahol bennünk van az a törekvés, hogy hitünk szerint csak akkor tudjuk megvalósítani műsorpolitikánkat, ha felkészültek leszünk. Ez vonatkozik az egész stábra és magára a műsorra is. — Milyen körzetben foghatják a hallgatók majd az adást? Eiler János: Mintegy 30 kilométeres körzetben. Kasó Tibor: Szeretnénk fölvállalni Dunaföldvárt és Kalocsát is, ami nemcsak azt jelenti, hogy a Rádió Paks regi- onalizálódik, hanem egyben azt is, hogy a Duna két partjának lakosai között megteremtünk egy szimbolikus hidat. — Várhatóan mikor kezdi meg működését a Rádió Paks? Eilert János: Erről nem szívesen nyilatkozom. A munka előkészítő szakaszán túljutottunk és most értük el az intenzív megvalósítás szakaszát. Egy biztos: a Rádió Paks hamarosan megszólal. László-Kovács Gyula sége is számukra. így aztán arra jutottak, hogy az eddigi tulajdoni arány nem tartható fenn. Scheuring úr fel is ajánlotta vételi szándékát, amit nem fogadtak el, hanem élve az elővásárlás szerződésben biztosított jogával, „kivásárolták" a német partnert. A cég rövid távon, egy-két éven belül a 6-os főközlekedési útvonal mellett Renault autószalont és szervizt kíyán létrehozni. A paksi önkormányzat támogatja ezen törekvésüket. E. G. Autószalon a 6-os út mellett Egy gazda Madocsáról: Kovács János Kovács János madocsai egyéni gazdával Szekszárd és Paks között ismerkedtem meg a buszon. Szekszárdon járt éppen ügyes-bajos dolgait intézni. A buszon együtt ültünk egy györkönyi és madocsai nyugdíjassal is. No, itt aztán mindent megtudtam arról, hogy miképp történtek a té- eszből a kiválások, és a többi. Ott hangzott el az is, hogy Kovács János is kilépett a madocsai „Igazság" téeszből, s nyolc tehén lett a jussa. Feltűnt, hogy mennyi bizakodással beszélt a jövőről, csillogó kék szemmel a báránybőr süveg alatt. Kovács János dolgos ember volt világéletében. Mint ahogy nevetve mondta, a kommunizmusban is dolgozott keményen, most a demokráciában is ugyanolyan keményen dolgozik. Igaz, most a maga ura. Nemrégiben töltötte be ez a madocsai parasztember 54. életévét. Már kisgyermekként tehenekkel szántottak a nevelőapjával, mert édesapja '42-ben a Donnál maradt, örökre. Kevés földecskéjük volt, nem mertek lovat venni, sorolja a múltat. A katonaság után ő is belépett a téeszbe, ahol mindig a jószággal foglalkozott. Nemcsak a közösben, a háztájiban is. — Életünk a gyerekek és a jószágok között telt el - mondja, s mosolyogva néz a Mamára, feleségére, akinek kezén a sok-sok munka örökre nyomot hagyott. Kórházba készül Budapestre, az ízületei miatt. „Alig tudok már otthon valamit is csinálni" - mondja szomorúan Kovács Jánosné. Munka van bőven a Kovács-portán. Amikor vasárnap délelőtt Madocsára értem, úgy igazítottak el a faluban: Ková- csékhoz menjen csak egyenesen végig az utcán, egészen addig, ahol a nagy traktor és a sok gép áll az udvarban. A gazda épp tüzelőt szállított, mert mint mondta: jól kell fűteni, fázik a Mama. Büszkén invitált az istállóba, s elmondta, a tehenek naponta 100-110 liter tejet adnak összesen. — Nézze meg, most már szépek, de látta volna csak akkor, mikor elhoztam őket a téeszből! Volt ám munka, mire ilyen szépek lettek. Nemcsak kézzel fejünk, van már régóta fejőgépünk. Vemhes üszőkre kapott dotációból vettem. Mert régebben is voltak tehenek a portámon, meg vagy száz birka, ló, disznó. A birkák már nincsenek meg, abból évente csak kétszer volt pénz, a tehénből meg azért havonta. Azért mutatóba maradt vagy húsz, néhány kisbáránnyal együtt. A lovakat, mind a hármat eladtam, vagy 300 ezer forintért, de újból veszek majd, mert kell a ló. A szőlőbe is csak lóval tudok menni, nagy oda a traktor. Két éve vettem ezt a traktort, közel félmillióért, pedig akkor még szó sem volt a kiválásról. Kellett, hát megvettem. Vagy 800 ezer forint vagyonjegyünk volt, együtt a családnak. Ebből hoztuk ki a nyolc tehenet, meg hozhattunk terményt is, mert az járt annak, aki állatot hozott ki, így lett 100 mázsa kukoricám. Vettünk egy szükségtárolót is, így is maradt még bent több mint 100 ezer forintnyi. Egy szárító az nagyon kellett volna. Ki is ajánlotta a téesz 2,5 millióért, de már elvásároltuk a vagyonjegyeinket, mi kiválók már nem tudtuk megvenni, mert azt csak közösen lehetett volna. Pedig nagyon kellett volna! Tavaly is a bölcskei téesznél száríttattam, még ott is tárolom. De a legnagyobb gondom, hogy kevés a földem. — Miért kevés? Kárpótláskor nem kapott? — Mit kárpótoltak volna? Nem volt semmink! A bevitt földemet, négy hektárt '92. tavaszán kimérettem a téesszel. Nem rossz táblák, elfogadhatók, három hektár a Szélesháton van, egy hektár pedig az Okrök-ben. Bérelt földem is van az ön- kormányzattól, de csak egy évre adták, nem tudni, mint is lesz. Egy hektárt már vettem is, de még legalább hat kellene. — Mi kerül majd a földbe? — Minden: búza, kukorica, zab, napraforgó, kell a takarmány az állatoknak, mert én nem nagyon veszek drága tápot. Mindent magam szeretek megtermelni. Kovács Jánosnak hosszú időre vannak tervei a földdel, az állatokkal. Napja hajnali fél négykor kezdődik a fejőssel, az állatok ellátásával, mert természetesen disznók is vannak, egy parasztportáról ez nem hiányozhat. Hat órakor már a tejcsarnokban van a friss tejjel. Aztán megreggeliznek a Mamával, majd indul a földre, a szőlőbe. Délután négyre ér haza, ismét az állatok ellátása következik, fejés. Este hatkor újabb forduló a tejcsarnokba. Ezután jöhet a vacsora, s a jól megérdemelt pihenés. S ez így megy nap mint nap. Eördögh Gabriella „Gazda szeme hizlalja a jószágot" Garázda bandák a városban Feldöntött kuka és a paksi Szent István téri újságospavilon bezúzott üvege fogadta a járókelőket március 15-én reggel. Szomorú, de néhányan így „ünnepelték" 1993. tavaszát. Nem egyedi esetről van szó, mint azt Vitt Mária újságárus elmondta, hiszen ebben az évben ez már a harmadik betörés. Igaz, nem vittek el semmit. Tavaly hét ízbén verték be a pavilon üvegét. Ha az első negyedévi számadatokat összehasonlítjuk az ideivel, akkor feltehetően ebben az évben számbeli emelkedés várható. Mit lehet tenni? A biztosító fizet, az újságárus meg ahelyett, hogy a vásárlók rendelkezésére állna, üvegezted a pavilon ablakát. A garázda bandák pedig „megint jönnek, kopogtatnak". - lugossy A képviselő Tengelicen Figler János országgyűlési képviselő március 26-án, pénteken, Tengelicen a művelődési házban képviselői beszámolót tart, 18 órai kezdettel. Környezetvédelem és gazdaságosság A harmadik évezred küszöbén egyre több jelzés és tapasztalat éri az embereket a közvetlen és közvetett környezetük veszélyeztetettségéről. A huszadik század technikai fejlődése megsokszorozta az újabb veszélyforrásokat. A levegő szennyezettségének növekedéséért, így többek között az elhasznált, elöregedett gépjárműpark is felelős. A járműpark folyamatos cserélődése, korszerűsödése nyilván rövid távon nem jelent áttörést a környezeti szennyezettség javításában. Az AUTO-5 Bt fő céljának tekinti, hogy az autók javítása és üzemeltetése mellett a környezetvédelmi és gazdaságos- sági szempontok is maradéktalanul érvényesüljenek. Éppen ezért a betéti társaság április 3-án, szombaton, délelőtt 9 órától délután 15 óráig a paksi művelődési központ parkolójában technikai bemutatót tart. Ezzel egy időben létrehoznak egy alapítványt a környezetvédelem érdekében a járműüzemeltetés területén, amit még aznap be is jelentenek.-I-