Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-16 / 62. szám

1993. március 16., kedd

MEGYEI KORKÉP

KÉPÚJSÁG 3

Az ünnep Dombóváron

Szikrázó napsütésben, trombitaszó hangjaira, atillába öltözött lovasok bevonulásával vette kezdetét az 1848-as emlékműnél a dombóváriak ünnepi megemlékezése. A Himnusz és a Nemzeti dal elhangzását követően az Illyés Gyula Gimnázium tanulói szavalataikkal idézték a szabadságharc eseményeit. A Kapos tánckar fiú táncosai most is nagy sikert aratott táncai után dr. Fazekas István polgármester köszöntötte az ünneplőket és dr. Decsi János egyetemi tanárt (USA), a magyar honvédség tartalékos ezredesét. Dr. Decsi János ünnepi beszédében méltatta a szabadságharc hőseit, visszaemlékezett a középiskolában töltött évek ünnepeire, majd az 56-os forradalom harcosainak hősiességéről szólt. Utána a pártok, szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat az emlékműnél. A tanulóifjúság már 12-én ünnepelt. Az iskolai megemlékezés a Szigeterdőben lévő Kossuth-szobor megkoszorúzásával ért véget. -Tilingerszerzett versek közül A négyökrös szekér, valamint az S. K. emlékkönyvébe című verset. S ha már magunk között voltunk, levonta a ma is érvényes tanulságot az utóbbi művet idézvén: „Hajolj meg, ha fejtörő/Gerenda ellenedre van.../Én inkább betöröm fejem,/Semhogy meghajtom derekam." Szólt arról is - ha már magunk között voltunk -, hogy Kisfaludy Stróbl Zsig- mond Petőfi szobra miért nem oda, Borjádra került, ahova szánták, aztán méltatta Molnár János áldozatkészségét, aki nemcsak az ünnepség műsorát finaszírozta, hanem Petőfi mellszobrát is a méhes elé állíttatta. Nagy taps fogadta azt, amint a bonyhádi alkotó, Deér Zoltán leleplezte saját művét, a költő kőbe formázott mását. Rövid műsort adott ezután a szekszárdi amatőr irodalmi színpad, majd a Sár- szentlőrinci Petőfi Társaság,

az ottani önkormányzat és az általános iskola képviselői koszorúztak, azután pedig a remekül játszó szegedi muzsikusok bevezették a népet a Méhes fogadóba, ahol jó hangulatban telt el az este.

Nem maradt program nélkül március 15-én sem Borjád, ugyanis a kölesdi önkormányzat erre a napra szervezte meg - hagyományosan - a megemlékezést. A környékből érkezett szép számú fiatal jelenlétében Kocsis György kölesdi polgármester emlékezett meg az évfordulóról, Petőfi személyiségét kiemelve, a Fenyvesi Jánosné által vezetett kölesdi általános iskolások szívonalas irodalmi műsora után pedig koszorúztak a jelenlévők.

Március: összegzés, indítás, küzdelem

A Tolna Megyei Tűzoltóság fúvószenekarának pattogós indulói vezették be Szekszár- don az ünnepet. A fél órányi zenés gyülekező után elfoglalta helyét az 1848-49-es emlékmű talapzatán a díszőrség, majd a történelmi zászlók bevonulása következett. Talpra, magyar! - szavalta Petőfi híres költeményét Domonyai András gimnazista, majd Erdős László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium személyzeti főosztályvezetője lépett a mikrofonhoz.

Az ünnepi szónok beszédének elején arról szólt, hogy március 15 több az események felidézésénél, mivel van történelmi üzenete. Azokra is emlékezünk, akik magasra tartották a függetlenség lobogóját: a tolna-baranyai önkéntesekre, az ozorai hősök példáján lelkesedőkre, Perczelre, Csapó Vilmosra, az elnyomott

nemzetek - lengyel, orosz, osztrák, német - legjobb fiaira, a pesti népre.

Erdős ezredes kiemelte, hogy a '48-as március, a forradalom kezdete nem lépés, hanem hatalmas ugrás volt előre a magyar történelemben. Egyszerre volt összegzés, indítás, küzdelem, mely dicső és örök. A politikai harc eredményei hosszú évtizedekre meghatározták Magyarország fejlődését, minden faluban és városban megőrizték a hősök emlékét, 107 évvel később, 1956-ban pedig újabb forradalomban és szabadságharcban mutatta meg népünk szabadságvágyát, s ennek az emlékét épp úgy ápolni kell, mint 1848-49-ét. Felelős nemzeti gondolkodásra, egységes akaratra, nemzeti összefogásra és együttes cselekvésre van szükség - emelte ki Erdős László, majd azzal zárta beszédét, hogy a magyar történelem e dicső fejezetét ismét a megillető helyre kell tenni.

Az ünnepi beszédet a szekszárdi Garay János Gimnázium tanulóinak színvonalas műsora követte, majd a Talpra, magyar! dallamaira koszorúk lepték el az emlékmű talapzatát.

A legendás március évfordulóján több rendezvényt is tartottak a megyeszékhelyen. Délelőtt sajtófórumot rendeztek - erről később számolunk be -, délután a Babits Mihály Művelődési Központban az ünnepi műsor után megkezdődött a Garay-napok rendezvénysorozata, este Jeszenszky Géza külügyminiszter tartott - ugyancsak a művelődési központban - külpolitikai fórumot, majd a Luther tértől a Béla térig menő fáklyás felvonulással zárult a nap.

Történelmi vetélkedő, táncház Tamásiban

Tamásiban kilenc órakor ökumenikus istentisztelettel, a gyermekek részére pedig a Diákcentrumban történelmi játszóházzal kezdődött március 15-e ünnepi programja.

Fél tíztől a Kossuth-téren térzene köszöntötte a városi ünnepségre érkezőket. Az ünnepség szónoka dr. Dávid Ibolya országgyűlési képviselő volt. Beszédének elhangzása után koszorúzás következett. Délután folytatódtak az események, előbb történelmi vetélkedővel, majd pedig táncházzal - mindkettőnek a Diákcentrum adott otthont. Este hét órakor fáklyás felvonulás, majd a Kossuth téren tábortűz és műsor zárta az ünnepi rendezvényeket.

Staub Ferenc emlékházat avattak Németkéren

Színes műsor, megemlékezés Pakson

Ködös és borongós időre ébredtek az emberek Pakson is, ami azonban nem tartotta vissza őket attól, hogy méltóképpen megemlékezzenek 1848. március 15-éről. A polgárok egyszerűen öltözve, mellükre nemzetiszínű kokárdát tűzve, csendben, méltóságteljesen vonultak a Szent István térre, az ünnepség színhelyére. A műsorral egybekötött ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődött a Himnusszal, amit a városi fúvószenekar adott elő. Ezt követően az Erzsébet szálló erkélyéről Benke Gábor, az Energetikai Szakképzési Intézet tanulója Utasi József Zúg március című

versét mondta el. A megemlékezés az általános iskolák műsoraival folytatódott. Többek között a Bezerédj általános iskola tanulói mutatták be ünnepi műsoruk egy részletét. A sorrendet a Paksi II. számú általános iskola énekkara folytatta: hallhattuk a Nemzeti dalt, valamint 1848-as dalokat is.

Az ünnepi beszédet Sólyom Károly nyugalmazott evangélikus püspökhelyettes mondta el. Nagyhatású beszédében 1848 helyét és szerepét méltatta. Meg azt, hogy immár a magyar forradalom és szabadságharc méltóképpen részévé vált

közgondolkodásunknak. A hallgatóság Sólyom Károly lelkész úr szavait tapssal jutalmazta. A megemlékezés érdekes színfoltja volt a Paksi Néptáncegyüttes műsora, ők szatmári táncokat adtak elő, érdekes, pergő ritmusban, a tőlük megszokott igényességgel. A koreográfiát Mádi Magdolna készítette. A több mint egyórás március 15-i ünnepség a Szózat hangjaival zárult. A rendezőség megköszönte a paksi oktatási intézmények részvételét, kiemelve a felkészítő pedagógusok munkáját.

(L. K. Gy.)

Szoboravatás Borjádon

A nemzeti ünnepet választották Németkéren arra, hogy felavassák a Staub Ferenc emlékházat, melyet a tavaly elhunyt festőművész hajdani lakóházából alakítottak ki. A emlékházban a művész képeiből állandó kiállítást rendeztek be a községre örökül hagyott épületben, melyet eredeti formájában állíttatott helyre az önkormányzat.

Az emlékház-avató után megemlékezést tartottak a községben az első világháborús hősök emléktáblájánál, majd ezt követte a március 15-i ünnepség a művelődési házban. vm

Totó: rz

Jelképes fáklyaláng világított a leszálló estében március 14-én Borjádon, a méhesnél és Dinnyés József daltulajdonos dala szállt.

Változott a kép: a Szegedi Néptáncegyüttes kísérőzena- karának muzsikája hatolt a lélekig, s az egybegyűltek Kos- suth-nótája szólt. Magunk között vagyunk - idézte Renkecz József tanár Molnár Jánost, a kölesdi Méhes Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatóját, akinek a jóvoltából egy csodás emlékezés jöhetett létre. Petőfi értője, Renkecz József a magyar költészet géniuszáról, legnagyobb üstököséről

szólva elmondta, 148 év után újra visszaérkezett Borjádra, oda, ahol egykor lelki sebeit gyógyította példaértékű fogadtatás mellett. Ez a három hét volt a koltói mézeshetek mellett a legboldogabb időszaka - hangsúlyozta a szónok, majd felidézte a Borjádon

Zászló- és címerbeiktatás Bátán

Jeszenszky Géza Bonyhádon

A „Magyar Út" Szarajevóba vezethet

A bátai templom harangjának zúgásával egyidőben hangzott fel a Himnusz a község központjában lévő Hősök szobránál tegnap délután. Az általános iskolások szavalatokkal emlékeztek meg az 1848-as eseményekről, a forradalom nagy személyiségeiről. Az ünnepség este a művelődési házban folytatódott, ahol a 900 éves jubileum keretében iktatták be Báta címerét és zászlaját.

Vöő József polgármester mondott ünnepi köszöntőt, majd ismertette a község címerének történetét. A XVIII. századtól 1947-ig használták pecséteken. Kerek vagy tárcsa pajzsban, kék mezőben ezüst színű szalag (a Dunát jelképezi) fölötte zöld színű heraldikai öthalom (ez a fákkal szegélyezett enyhe dombot jelenti), rajta ezüst színű, vörös kupolájú templom. A kék és zöld, a kék és vörös mezők találkozását vékony aranysugár választja el. Az 1992. IX. 29-i önkormányzati rendelet szól a címer és a zászló alapításáról, s arról, milyen alkalmakkor, ki használhatja ezeket. A rendeVöő József bemutatja az új, címeres zászlót

let ismertetését követően mind a zászlót, mind pedig a címert ünnepélyesen beiktatták. A ceremóniát követően került sor a kulturális programra, ahol az óvodások táncműsorán kívül klarinét- és furulyamuzsikát hallgatott a szépszámú közönség, és fellépett az énekkar, valamint a felnőtt és az ifjúsági népi együttes is. - p. téri A Völgység fővárosában már vasárnap elkezdődött az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 145. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozat. Délelőtt indult útjára a Perczel-túra, délután pedig a pécsi majorettek hirdették meg a város különböző pontjain a programokat. Az ünnep az evangélikus temetőben nyugvó Borbély József sírjának megkoszorúzásával indult, majd a városi fúvószenekar adott térzenét a Vörösmarty téren. Az országzászló felvonása után megkoszorúzták Perczel Mór és Perczel Béla sírját, megemlékezést Oroszki István polgármester tartott, a műsorban fellépett a városi énekkar, a Székely kör kórusa, a Bartina zenakar, valamint Barabás Éva, Ménesi János és Brettner István versmondók.

Kis konferencia kezdődött délután a Völgységi Múzeumban, ahol A magyarországi németek Hűség-mozgalmának történetéhez ... című tanulmánykötetet mutatták be, amelyhez referátumok hangzottak el, a műhelyvita témája pedig a hazai németség XX. századi története megírásának fontossága, aktualitása volt.

Múlt és jövő - ezzel a mottóval nyitotta meg a bonyhádi önkormányzat ünnepi testületi ülését tegnap délután a Széchenyi iskolában Oroszki István polgármester. A szlogen nem volt véletlen, hiszen a Perczel-díjról döntött a testület. Valamennyi képviselő igennel voksolt Perczel Bertalanra - Perczel Mór dédunokájára -, valamint Katz Sándorra, a különböző szintű matematikaversenyek többszörös győztesére.

Ezután az est vendége, Jeszenszky Géza külügyminiszter szólt az egybegyűltekhez. Beszédében hangsúlyozta a kompromisszumok fontosságát, különösen akkor, amikor a nép egyre inkább tud élni a szabadsággal.

Kossuth szavait idézve hangoztatta: barátok nélkül ez a nemzet nem állhatna meg, és mint mondotta, mindenképA külügyminiszter a bonyhádi testületi ülésen

pen politikai eszközökkel kell biztosítani a nemzet biztonságát. Aláhúzta: Magyarország legnagyobb kincse e régióban a stabilitása. A „kuvikok” - mondta - roszabbnak festik le helyzetünket a valóságosnál. Ugyanakkor kezünkben van a helyzet kulcsa, s a nép bizalmán is múlik, hogy a célokat meg tudjuk-e valósítani.

A külpolitikáról szólva kijelentette: mi a kinyújtott kéz politikáját fogjuk folytatni. Beszéde végén hangsúlyozta, hogy az ország bel- és külpolitikai szempontból egyaránt jó úton halad.

Kérdésekre válaszolva rosszallását fejezte ki Horn Gyula néhány külföldön tett kijelentésével kapcsolatban. A határokon túl élő magyarságot ismét támogatásáról biztosította, az államhatárok megváltoztatása helyett azonban azt szeretné, ha csökkenne azok jelentősége

További kérdésekre reagálva a miniszter elmondta, hogy nem áll módjában és nem is akar semmiféle nyilatkozatokat úgymond „letiltani" - még ha az felháborít is széles tömegeket, mint a kérdésben idézett egyik zsidó vezető dehonesztáló nyilatkozata. A „Magyar Útról" szólva- nem vonta kétségbe, hogy abban sok tisztességes szándékú ember van - azt mondta, hogy amennyiben az valamiféle tagadása a nyugati orientációnak, akkor abban nem hajlandó résztvenni.

— Ez a veszélye ennek az útnak, hogy, akár nem is veszi észre magát valaki rajta, de Szarajevóban találhatja magát.- mutatott rá Jeszenszky Géza.