Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 61. szám

1993. március 13., szombat GAZDASAG «ÚJSÁG 5 Vallanak a számok Az MNB elnöke szerint: Hol tart ma a magyar ipar? A volt KGST-piacok elvesz­tése, a hazai kereslet beszűkü­lése és az ezzel együtt megje­lenő importáradat a magyar gazdaság különböző ágai kö­zül a legsúlyosabban az ipart rázta meg. Hol tart ma a ma­gyar ipar e tényezők ismere­tében? Az ipar termelése 1992-ben nem érte el az 1988. évinek még a 64 százalékát sem, s bár a legjelentősebb visszaesés 1991-ben következett be, a ta­valyi adatok további 10 száza­lékos csökkenést mutatnak. A termelékenység színvonala 14 százalékkal alatta maradt a négy évvel korábbinak. Ennek számtalanoka van, de legin­kább a rendeléshiány és a pri­vatizáció körüli bonyodalmak számlájára írható ez a vissza­esés. Az ipar nagy és középválla­latai évek óta elsősorban a külföldi piacból próbálnak­megélni, a volt keleti üzleti partnereket nyugat-európai­akkal, vagy európán kívüliek­kel igyekeznek pótolni. Ezt a legeredményesebben a bér­munkát vállaló könnyűipari cégek teszik, amelyek négy év óta elsőízben 1992-ben tudták növelni az exportjukat. Az ipar egésze a négy évvel ko­rábbi mennyiségnek csupán 62 százalékát tudta külhonban értékesíteni. Igen jelentős visszaesés tapasztalható a ko­rábban kifejezetten jó nyugati piacokkal rendelkező műszeriparban, gyógyszeri­parban, gumiiparban is. Az iparvállalatok tavaly az 1988-as ármennyiségnek csu­pán kétharmadát tudták itt­hon értékesíteni, mert annyira megcsappant a vásárlóeő, il­letve olyan erős versenyt tá­masztott az importáru, amivel már nem tudtak megbirkózni. És ebben a versenyben már nemcsak az áru minősége, ha­nem sokszor a termékek külső megjelenése is döntő lehetett. Számtalan vegyesvállalat, kisvállalkozás is alakult az elmúlt négy évben, amelyek termelése kétségtelenül dina­mikusan növekszik, de ma még aligha tudják ellensú­lyozni a csődbe ment, vagy fe­loszlott korábbi nagyvállala­tok miatt kialakult visszaesést. Az 50 főnél kevesebbet foglal­koztató ipari szervezetek ad­ták az ipar exportjának 7 szá­zalékát, ezek foglalkoztatták a dolgozók 14 százalékát. S ez­zel szemben ott áll egy másik adat: a felszámolás alatt álló nagyvállalatok 31 százaléka feldolgozóipari cég! Minden jelzi, hogy a gazdasági kibon­takozás az eddiginél gyorsab­ban és hatékonyabban meg­újuló ipart igényel. Ny.V. Ferenczy-Europress Piac és mezőgazdaság Amikor agrárgazdasá­gunkban kiépítjük a piaci me­chanizmusokat, nagyon fon­tos annak tisztázása, hogy a modern nyugati mezőgazda­ságban miként működik a piac, milyen funkciói vannak. Először is látni kell, hogy az élelmiszergazdaságban sokkal erőteljesebben szabályozzák a piacot, sokkal inkább szorítják korlátok közé, mint más ága­zatokban. Egy szűk mezsgyén belül hagyják csupán érvé­nyesülni, viszont ott nagyon is hatékonyan működik. A modern mezőgazdaság­ban sem az árakat, sem a ter­melés volumenét, annak ter­melők közötti megoszlását nem a piac határozza meg. Az árakat a tudatos állami inter­venciós kiegyenlítő politika, a küszöbárak rendszere irá­nyítja. Ha túl sok áru van, ak­kor sem az árszínvonal csök­ken, mert az állam felvásá­rolja, tárolja a felesleget, il­letve gondoskodik külpiaci ér­tékesítéséről. Rossz termés esetén a tárolt készletekből lehet piacra dobni. Az „árletörő" importot a nyugati országokban nem ismerik. (Magyarországon is csak a termelői árakat töri le az ilyen import, a fogyasztói árakra sohasem hat a tapaszta­lat szerint.) A termelés volumenét, ter­melőkre való lebontását még csak nem is az állam, hanem a farmerek szövetségei, szövet­kezetei végzik. Megvan hatá­rozva, hogy ki mennyi sertést, szarvasmarhát tarthat, meny­nyi tejet, húst, stb. értékesít­het. A piacnak ehhez végképp semmi köze. Ugyancsak nem a piac sze­lektálja a termelőket. A bir­toknagyság, a tőkeerő, a tech­nikai színvonal eléggé kié­A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai Pénznem vételi eladási angol font 123,39 126,19 ausztrál dollár 60,96 62,20 belga frank (100) 251,50 256,16 dán korona 13,48 13,74 finn márka 14,26 14,66 francia frank 15,25 15,53 görög drachma (100) 38,32 39,16 holland forint 46,05 46,91 ír font 125,76 128,36 japán yen (100) 73,22 74,42 kanadai dollár 69,33 70,73 kuvaiti dinár 280,54 286,04 német márka 51,77 52,73 norvég korona 12,17 12,41 olasz líra (1000) 53,59 54,87 osztrák schilling (100) 736,11 749,71 portugál escudo (100) 56,02 57,12 spanyol peseta (100) 72,62 74,14 svájci frank 56,19 57,27 svéd korona 11,16 11,42 USA dollár 86,36 87,92 ECU (közös piac) 100,44 102,40 gyenlítődött az egyes orszá­gokon belül a farmerek kö­zött, és a dotációs mechaniz­mus nem engedi a tömeges tönkremenést. A farmerek számának csökkenése ugyan megfigyelhető, azonban ez inkább a kiöregedés, a követ­kező generációnak más pá­lyára való áramlása eredmé­nyeként megy végbe, és nem a klasszikus tönkremenés, el­szegényedés által. A piacnak tehát nagyon szűk területe marad, ott vi­szont igen hatékony. Kikény­szeríti a minőséget, a munka- kultúrát, a technológiai fe­gyelmet, a piaci játékszabá­lyok betartását. A piac tehát amolyan első szűrőt jelent, minimális belépőt. Pontosan szállítani, tökéletes minőség­ben, annak akivel szerződést kötöttem, stb. Az is megfigyelhető, hogy a termelők ellenőrzése alá ke­rült a nyugati élelmiszergaz­daságban a feldolgozás és a forgalom szférája. így aztán a farmerek nem kerültek a nagy élelmiszeripari és kereske­delmi multinacionális vállala­tok alárendeltségébe. Ezekre a tendenciákra és té­nyekre kell odafigyelnünk, amikor mezőgazdaságunkban a piacgazdaság kiépítését tűz­zük ki célként. Valamint arra, hogy bizony az összes nyugati ország nagyon is kemény módszerekkel védi saját ter­melőinak érdekeit, vámokkal, kvótákkal, dotációkkal. Tönk­remenni pedig semmi esetre sem hagyja őket. A prosperáló agrártermelés prosperáló vi­déket jelent, takaros falvakat, a városéhoz hasonló infrast­ruktúrát, kényelmet. Vagyis egy életminőséget, amelyet meg kell védeni. Gazdag László OKfl-UNIDO együttműködés Együttműködési megálla­podást köt az Országos Kis­vállalkozás-fejlesztési Iroda és az UNIDO Ipari és Techno­lógiai Információs Bankja. Az együttműködés értelmében - amelyet március 15-én írnak alá - az OKfl lesz az UNIDO-INTIB energia- és környezeti adatbázisának, va­lamint egyéb információs termékeinek elsődleges ma­gyarországi terjesztője és szolgáltatója. A szerződés szerint az OKfl kétéves kísérleti program ke­retében ipari, energia- és kör­nyezeti információkkal látja el a kis- és középvállalkozáso­kat, hozzáférhetővé téve meg­lévő adatbázisát, illetve segíti a nemzeti információs rend­szereik kiépítését. Világ­gazdaság sorokban Havanna! Caracas A Venezuela és Oroszor­szág között szerdán Caracas- ban aláírt új energetikai együttműködési megállapo­dás lehetővé teszi, hogy Kuba ismét venezuelai olajhoz jus­son a Moszkvának exportált cukorért cserében. Kuba, amelynek változatlanul a leg­nagyobb kőolajszállítója Oroszország, az 1980-as évti­zedben a szovjet energiahor­dozó egy részét nem közvet­lenül, hanem Venezuelából kapta, Moszkva pedig első­sorban Németországban érté­kesítette az orosz olajat a ve­nezuelai cég „színeiben". A szállítási költségek mérséklő­dése miatt mindegyik fél jól járt. Ez a gyakorlat az utóbbi két évben, a Havannának kül­dött orosz olaj drasztikus csökkenése miatt megbénult. Az orosz-venezuelai szerző­dés most felújította az üzletet. A Venezuelával kötött megál­lapodás megnyithatja az útat Oroszország csatlakozása előtt az OPEC-hez. London Nyugati vállalatvezetők szerint Magyarország és Csehország a legjobb hely a kelet-európai vállalkozásra - írta a Financial Times csütör­töki számában Nicholas Den­ton budapesti tudósító. Az American Express felmérésé­ben megkérdezett üzletembe­rek 48 százaléka szerint Ma­gyarországon az üzleti kör­nyezet jó vagy kiváló, s 43 százalékuk ugyanezt mondta Csehországról. Magyaror­szág, ahol a piacgazdasági re­formok először kezdődtek el, az üzletemberek szemében vezet a távközlésben, az alap­vető közszolgáltatásokban, a munkaerő minőségében és az üzleti kereskedelmi szabályo­zásban, Csehország, ahol ré­gebbi az üzleti hagyomány, szoros második a legtöbb elemben, és vezet a pénzügyi szabályozásban. Buenos Aires Csütörtök óta nem közleke­dik többé vonat a csaknem há­rommillió négyzetkilométer­nyi Argentína hetven százalé­kán, tizenhárom olyan tarto­mányban, amelyik csak vesz­teségesen tudta volna tovább üzemeltetni a vasútat, s ezért inkább megszüntette. A kor­mány döntése nagy megdöb­benést keltett, hiszen a dél-amerikai ország története szorosan összefonódott a vas­utak történetével: száz évvel ezelőtt a franciák és a britek építette sínpár lefektetése je­lezte a hatalmas patagóniai síkságra települő szarvas- marha tenyésztők érkezését. Kamatoznak az ország devizatartalékai is Az ország devizatartalékai idén meghaladták az 5 millió dollárt. Egyes pártok és politikusok azt szeretnék, ha a tartalékok egy részét visszaforgatnák kü­lönböző területekre. Miként vélekedik erről Bőd Péter Ákos, az MNB elnöke? — Az ország devizatarta­lékainak évzáró állománya 4,7 milliárd dollár volt, ez az ösz- szeg mintegy 5 havi impor­tunk finanszírozására lenne elegendő, ami nemzetközi összehasonlításban nem túl­zottan magas. Magyarország mögött ma még nem áll olyan pénzügyi védővonal, mint például az Európai Pénzügyi Rendszer tagországai eseté­ben, amely végszükségben kölcsönös valutapiaci inter­venciókkal, vagy hitelnyújtás­sal megvédi a spekulációkkal szembeni valutái árfolyamát. — Mitől remélhetjük a de­vizatartalékok további növe­kedését? — Például az országba be­érkező működő tőkétől, amly készpénzben, vagy devizabe­tétként jelenik meg a hazai bankokban. Ez az utóbbi két-három évben mintegy 3 milliárd dollárt tett ki. Ideso­rolható a lakossági devizabe­tétek állománya is, ami csak­nem 2 milliárd dollárnak felel meg. Veszünk fel újabb hite­leket is, de egyre többet tör­lesztőnk is. — Mire használja a jegy­bank a tartalékokat? — A tartalék attól tartalék, hogy szükség esetén igénybe lehessen venni. Az MNB tarta­lékai - mint bármely más jegybanknál - aranyban, valu­tában, továbbá megbízható, kamatozó követelésekben tes­tesülnek meg. Korábban a ha­zai devizatartalékokban ma­gas volt az aranytartalékok aránya, aminek azonban nincs hozama. Jelenleg az arany- készlet részaránya csekélyebb, a tartalékok nagyobb részét biztos befektetésnek számító, s visznylag magas hozamú követelések teszik ki. Tartalé­kaink zöme tehát kamatot is hoz. Mindehhez hadd tegyem hozzá: a magyar társadalom nem azért kénytelen elviselni a gazdasági rendszerváltással járó megrázkódtatásokat, a nagy munkanélküliséget, mert magasak voltak a deviza- tartalékok! Az igazság kedvé­ért meg kell mondani, hogy az 1990-es választások körül az országnak alig volt devizatár- taléka — Áz MSZP, a MSZOSZ, sőt Csurka István is szóba hozta a devizatartalékok egy részének visszaforgatását a gazdaság, a kultúra, az okta­tás területére. Erről mi az Ön véleménye? — Megértem, ha a külön­féle politikai erők keresik a gazdaság élénkítésének mód­jait, de ez aligha érhető el a végre kialakított devizatarta­lékok felélésével. Munkahe­lyet a hazai és külföldi beru­házó, meglévő vagy új vállal­kozó teremt, mégpedig gyak­ran hitelből. Ezt a hitelfelvételt könnyíti meg és teszi olcsóbbá az a körülménye, hogy a hi­telnyújtónak egy percre sem kell számolnia az ország fize­tési zavaraival. Az 1991-es si­keres évet követően 1992-ben is folytatódott a tőkebeáram­lás, miközben tovább nőtt a vállalkozások száma. Ezek együttvéve éreztetni fogják hatásukat mind a termelés­ben, mind a foglalkoztatás­ban. Támogatom azt is, hogy oktatási, kutatási, kulturális célokra többet költsenek. De csak abban az esetben, ha ren­tábilis fejlesztésről van szó. Ha ez biztosított, akkor ezekre a célokra is keríthető hitel. Ha viszont az állam vállalja a költségeket, akkor ügyelni kell az államadósság mérté­kére. Az MNB az infláció mér­séklésével, az ésszerű kamat­szint elősegítésével sokat tehet a gazdaság fejlődéséért. S ami rajtunk múliíc, azt megtesz- szük. B. Szabó László A bankok privatizálása A tulajdonos A bankok erkölcsi tőkéjét, a beléjük vetett bizalmat alaposan megtépázták az elmúlt két esztendőben: 4 kisebb bank került veszélyzó­nába, ebből egy kénytelen volt feladni banki jogosítványait, egyet külföldi nagybank vett meg, egynek a sorsa bizonytalan s felszámolás alatt van. A nagybankok rossz, illetve behajt­hatatlan követeléseik súlya alatt nyögnek, leg­többjük számára veszteséggel zárult az 1992-es esztendő. Az ügyfelek türelmetlenek az átuta­lásokhoz szükséges hosszú idő, az ügymenet lassúsága miatt. Ä részvényesek pedig nyüván nem örülnek annak, hogy osztalékhoz nem jutnak, vagy csak igen kis hozammal számol­hatnak. A magyar pénzintézetek derékhadának Achilles-sarka: a tőkeszegénység, a számítógé­pesítési és távközlési felszereltség alacsony foka. A tisztviselők többségének hiányos a szakismerete. S van még egy súlyosan sebez­hető pont: éppen a legnagyobbaknak nincs igazi gazdájuk, mert változatlanul az államé a legnagyobb tulajdonrész. Az állam pedig min­denütt a világon hajlamos arra, hogy politikai és az érdekek szempontoknak rendelje alá a gazdaságiakat, s ezzel azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a bankok rossz követelései nem apadnak, ha­nem dagadhatnak. Sokan aggódnak amiatt, hogy külföldi tőke is kerül a nagybankokba. Ám ez elkerülhetet­len, ha azt akarjuk, hogy modern gépparkkal, szoftverrel és szakismerettel felvértezett inté­zetek pénzzel, tanáccsal és ügyfélszolgálatuk „házasságközvetítő szolgálataival" támogas­sák a magyar kereskedelmet, mezőgazdaságot, szolgáltatóipart és gyáripart. A pénzintézeti törvény 25 százalékban maximálta az egyes tu­lajdonosok tulajdoni hányadát, legyenek azok hazaiak vagy külföldiek, magáncégek vagy maga az állam. A legeredményesebb hazai bank a magyar tulajdont egy francia, német, olasz és két japán nagybankéval ötvöző Kö­zép-európai Hitelbank - működésének soké­ves tapasztalatai mutatják, hogy a közös tulaj­donlás mellett is eredményesen dolgozhat a menedzsment. Bácskai Tamás Ferenczy Europress Hírek az ÁVÜ-ből Befejeződött a Mogürt pri­vatizációja azzal, hogy a dol­gozók kifizették az adásvételi szerződés szerinti vételárat. A tranzakció eredményeként a Mogürt az MRP-szervezet tu­lajdonába került. A részvény- társaság alaptőkéjének 94,4 százalékát vásárolták meg a dolgozók. * Részvénytársasággá alakul a MAHIR és ezzel megindul­hat a privatizáció is. Áz ala­pító okiratot már benyújtották a fővárosi cégbírósághoz. * Elfogadta az ÁVÜ az AIR Service repülőgépes szolgálat decentralizációs tervét. Ennek értelmében a leválasztható egységeket és eszközöket kü­lön csoportosítják és úgy érté­kesítik. Az eladás már meg is kez­dődött, a vállalat elsőként két ingatlan épületét adta el a ko­rábbi bérlőnek. * Átalakulhat a Hajdúsági Iparművek. Az ÁVÜ Igazgató Tanácsa elfogadta a cég erre vonatkozó tervét, így a jövő­ben a Hajdúsági Iparművek részvénytársaságként keresi befektető partnereit. * Már átutalta a vételárat a holland Atag Plan B. V. a pá­pai Elekthermax Vállalat többségi tulajdonáért. A 91,3 százalékos tulajdoni hányad ellenértékét a holland partner üzleti titokként kívánja ke­zelni. * Befejeződött a gyöngyösi Aroma Kereskedelmi Rt. pri­vatizációja. A korábban ered­ménytelenül zárult pályázat után a dolgozók által alapított MRP szervezet vásárolta meg az ÁVÜ 60 százalékos rész­vénycsomagját. A Posta Bank elfogadta a dolgozók megvalósíthatósági tanulmányát és folyósította a vásárláshoz szükséges E-hi- telt. * Eddig összesen 1402 szer­ződéses üzletvezető nyilatko­zott az ÁVÜ-nek arról, hogy a jogszabály adta lehetőséggel élve árverés nélkül kívánja megvásárolni üzletét. A tapasztalatok alapján a vételár közlése után a jelent­kezők több mint 90 százaléka megerősítette vételi szándé­kát. * Nyilvános pályázatot hirdet az ÁVÜ a salgótarjáni SVT-Wamser Háztartástech­nikai Rt. állami tulajdonában lévő részvényeinek értékesíté­sére. A társaság alaptőkéje 1 mil­liárd forint, ennek 55,64 száza­lékát, azaz 556 millió 400 ezer forint névértékű részvényt kí­nálnak eladásra. * A sárszentmihályi Állami Gazdaság több társaságban is érdekelt. Ezek túlnyomó több­ségét most értékesítik. Leg­utóbb az állami gazdaság az Agrokomplex Central Soya Rt-ben lévő részvényeit adta el. * Tartós állami tulajdú körbe kell sorolni a megváltozott munkaképességűeket foglal­koztató gazdálkodó szerveze­teket, amelyeket indokolt, hogy a népjóléti tárca felügyel­jen. így foglaltak állást a Vé­dett Szervezetek Országos Szövetségének legutóbbi köz­gyűlésén, ahol valamennyi érintett tárca, így az ÁVÜ is képviseltette magát.

Next

/
Thumbnails
Contents