Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-11 / 59. szám
8 «ÚJSÁG KÖRNYEZETBARÁT 1993. március 11., csütörtök Máshol es miskor Eddig havonta egyszer jelentkezett, mostantól - mondhatni: a nagy érdeklődésre való tekintettel - kéthetente találkozhatnak olvasóink, a KömyezetBARÁT-taL És nem hétfői napokon, hanem minden második csütörtökön. A Népújság segítségével nemcsak kaphatnak, de adhatnak is hírt szőkébb környezetünk, megyénk állapotáról. Várjuk a pozitív és negatív példákat bemutató észrevételeiket, fotóikat! Foglalkozhatnak ezek fizikai és lelki környezetünk dolgaival egyaránt. Sok a közös tennivalónk e téren - ezt mindannyian tudjuk. Épített környezetünk Műemlékvédelem Minden kor olyan bánásmódot remélhet az utókortól, amilyenben ő részesíti a múltját. Múlt-jelen-jövendő hullámzásában egymásra épülnek, hatnak és visszahatnak folyamatok, jelenségek, gondolatok. A percek, órák idején ez alig érzékelhető, csak az ösz- szegzéskor tudatosulhat, hogy milyen magunkban integrált élmények, hatások motiválták a döntéseket. Az idő fontos tényező: a jövőre készülünk, de a múlt már befejezett tény, örökségként kaptuk, viszont mindkettő sorsa a jelenben dől el: mit őr- zünk meg múltunkból, mit és hogyan örökítünk utódainkra. Bizonyára sokan sétáltak már a helyreállított budai várban, Sopron vagy Eger belvárosában, de Szekszárd új városközpontjában egészen biztosan sűrűn megfordulnak a környékbeliek. Úgy gondolom, osztják a véleményemet, hogy kellemes ezeken a helyeken az ember közérzete. Egy enyhe ívű, középkori eredetű házakkal övezett utca látványa, egy zegzugos, dim- bes-dombos, minden fordulóban meglepetést hozó beépítés - mint például Szentendre -, egy nyugodt tömegekkel határolt lélegző térszövet a szekszárdi belvárosban jó a szívnek, miközben a fizikai szükségletek ' is kielégülnek - eszünk, iszunk, bevásárolunk, ügyintézünk -, él a holt anyagú emberteremtette szervezet, velünk együtt. És ez a lényeg! Ennek a jó közérzetnek az alakításában mindannyian résztveszünk, akiknek ez fontos, és megtaláljuk, megértjük, támogatjuk az azt létrehozó szándékokat, felismerjük a valóban közérdekeket szolgáló elképzeléseket, terveket. Máig is van ellenzője a szekszárdi városközpont meghatározó épülete, az Au- gusz-ház felújítás melletti megtartásának - a dózeres városépítés szerintük olcsóbb lett volna, és lám, még most is okoz gondot az épület szigetelése. De mennyivel lettünk volna szegényebbek! Először is az új épületegyüttes nem ilyen lett volna, amilyen most (amiért a város a Hild érmet kapta), másodszor mesélhettünk volna a gyerekeknek például, hogy itt adott hangversenyt Liszt Ferenc a téren összesereglett városi polgároknak az ablakhoz húzott zongorán, ha az az ablak nem lenne meg^ nem kötődne úgy a történet. És ha a tervezés idején állt volna még a régi korzó, az új központ akkor is más, több hangulati elemmel gazdagabb lett volna, mint most. De annak idején, egyfajta értékrend szerint így döntöttek! Megszüntetve megőrizni - ez a leckéje minden kornak: átívelni múlt és jövő között. Megszüntetni elavult rendeltetéseket, elfáradt anyagú épületszerkezeteket, használhatatlan struktúrákat, megőrizni épített, festett, faragott értékeket, az őket alkotó szellemiséget, amiből táplálkozni lehet, újakat teremtve. Hazánkban sokat pusztítottak háborúk, érteden döntések, dózerpolitika, a pénz hiánya vagy túlzott megléte. Ez utóbbi furcsának tűnhet, pedig igaz: pl. Sopron középkori eredetű barokk belvárosának a megmaradását a helyreállításához politikailag is irányítottan elégtelen pénz eredményezte. Nem szanáltak, ugyanakkor, amikor máshova nagy összegek invesztálásával a helytelen értékítélet következtében egész városrészeket semmisítettek meg. Ma is van ilyen veszély: a rövidtávú, anyagi erővel megtámogatott érdekeket keresztezik a műemléki érdekek, a tőke nem teljesítheti ki hatalmát a további pénzszerzés céljából, emiatt nehezen védhető esetenként az örökség. A megmaradt értékeink védelmét intézményesítetten az Országos Műemlékvédelmi Hivatal szervezete szolgálja, budapesti központtal, hatósági, szervezői, anyagi támogatói és operatív tevékenységeket ellátva. Építési hatósági és felügyeleti hálózata minden megyében képviselteti magát. Az országos központban a műemlékek kutatásához és helyreállításához szükséges minden szakma és gyűjtemény rendelkezésre áll az azzal foglalkozók számára hozzáférhetően. Fontosak a spontán szerveződött társadalmi egyesületek (városszépítők, helytörténeti klubok, stb.), jelzik az értékmentésre jelentkező társadalmi igényt. És fontosak az elkötelezett, magányosan dolgozók, akik ugyancsak belső késztetésre foglalkoznak többnyire szőkébb pátriájuk múltjával (megyénkben is működnek, és e lap hasábjain is publikálnak). Minden település, utca, tér, épület egyszeri és megismételhetetlen, mint az ember, aki őket létrehozta, igazodva a természeti adottságokhoz, a múlt hozta kötöttségekhez, hozzátéve saját korának és egyéni tehetségének jegyeit, más és más produktumot teremtve. Más miatt látogat el az érdeklődő Budapestre mint Pécsre, megint másért Hollókőre vagy az őrségbe. Az otté- lőknek pedig a napi életkeretet jelenti az épített környezet, befolyásolva, formálva az igényszintjüket, közérzetüket, egész életük minőségét. Van egy kedvenc mondatom, egy környezetvédelmi TV-műsorban hangzott el: „A jelen nem a miénk, csak kölcsönkaptuk a gyerekeinktől". Fontos, hogy megtartásra, felidézésre méltó múltat hagyjunk rájuk. Turányi Erzsébet építész OMvH megyei felügyelő Tolna megye vizei (4.) A Kapos Egy 1896-ban kiadott emlékirat tanúsága szerint „a völgy maga posvány és nádas tenger volt..., gazdasági célokra használni nem lehetett, sőt posványos kigőzölgésével közegészséget veszélyeztető vidéket képzett". Mária Terézia idejében készült el az első terv a Kapós-berek víztelenítésére. Somogy megye a munkálatokat már 1808-ban megkezdte, de a rendezésre a Kapos társulat csak 1820-ban alakult meg Miklósváron. A kivitelezési munkák a torkolattól Dombóvárig 1835-ben fejeződtek be Beszédes József tervei alapján. A rendszer egy ideig jól működött 25.563 kh terület szabadult föl, és a föld ára háromszorosára nőtt. Egy idő után azonban problémák merültek fel, mivel a vízgyűjtő területhez tartozó dombokon az erdőket letarolták, beindult az erózió és megkezdődött a Kapós-meder feltöltődése hordalékkal. A szőlőterületeket a filoxéra elpusztította, így erről a területről is sok hordalék került a vízfolyásba. Új tervek készültek, amelyek alapján a jelentősebb munkálatokat csak 1926-ban indították meg és 1932-ben fejezték be úgy, hogy a teljeskörű rendezése nem készült el. Ezt követően a Vízügyi Igazgatóság 1966-71 között végzett mederkotrást, rendezte a depóniákat és védekezési célokat szolgáló őrházakat épített. A szélsőséges vízjárású vízfolyáson, ha tartósan magas a vízállás a tőzeges altalajon keresztül átszivárog a víz, és a mentett oldalon károk keletkeznek. Ha viszont tartósan alacsony a Kapos vízállása, és aszályos, száraz idő van, a környékén tőzeggyulladás és égés is előfordulhat. A vízminőségi problémák miatt a vízfolyás Tolna megyei szakaszán semmiféle lényeges víz- hasznosítás nincs, viszont halpusztulás gyakran előfordul. A kaposvári ipari szennyvizek, a dombóvári túlterhelt városi szennyvíztelep - ez utóbbi az új szennyvíztelep megépítésével megszűnik -, valamint a Baranya-csatornán érkező, jelentős mértékben szennyezett víz a hasznosítást lehetetlenné teszi. A Középdunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség a közeljövőben - a végzett mérések alapján - az érdekeltek bevonásával egy intézkedési tervet készít a vízminőség javítására. Klingl Béla Fotó: Pusztai T. Védett növények Szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) Ezt a növényt már a rómaiak is ismerték és gyógynövényként használták. Plinius (i.u. 23-79) Ruscus néven említi. Régi magyar neve Melius Péter „Herbárium"-ában (1578) egértövis. Különlegessége, hogy nincsenek levelei csak levélszerű módosult szárai, fillokládiumai vannak. Ezek 12-25 mm hosszúak és 10-12 mm szélesek, kihegyezettek, kemény, szúrós hegyűek. Zöldes-fehér virágai (3 mm) március, áprilisban nyílnak. Majdnem ülők, többnyire kettesével, a hártyás murvalevelek tövében találhatók. A termés korállpiros (kb. 1 cm átmérőjű) bogyó. A 20-70 cm magas bokron a termése sokáig megmarad, és havas időben a sötétzöld növény az élénkpiros színű bogyókkal a téli erdő kellemes színfoltja. Dél-Dunántúl cseres- és gyertyános-tölgyeseiben, bükköseiben találjuk kissé meszes talajon. Tolna megyében a Szekszárdi-dombságon, Geresdi-dombságon, Váralja környékén és a Lengyel-Hő- gyész közötti erdőkben találkozhatunk vele. Sajnos, az itt élő emberek koszorúkötéshez örökzöldként és szobadísznek piros terméses hajtásáért gyűjtik, pedig védett növény, amelynek eszmei értéke 2000 Ft. Ez a növény e táj jellegzetessége és a magyar flóra különlegessége, több tiszteletet és megbecsülést érdemelne. Tóth István Zsolt Fotó: Farkas Sándor Szelektív hulladékgyűjtés Koncepciót dolgozott ki a környezetvédelmi minisztérium a háztartási hulladék szelektív gyűjtésére, hasznosítására. Nemzetgazdasági érdek, hogy szélesebb körben megkezdődjék ez a tevékenység. Elsőként a veszélyes hulladéknak számító szárazelemeket, gyógyszereket, festék- és növényvédőszer-maradéko- kat, fáradtolajat, akkumulátorokat, kimerült fénycsöveket kellene elkülönítve összegyűjteni, s megoldani ártalmatlanításukat, hasznosításukat. A nagy mennyiségű háztartási hulladékkal együtt jelenleg ezek az anyagok is a szemétlerakóba kerülnek veszélyeztetve a talajt, a talajvizet. Nagyvárosi magány Táj- és lélekmentő publikációk
