Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-01 / 26. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE 1993. február 1. Cigány világtalálkozó Szekszárdon? (Folytatás az 1. oldalról) a város az Expóra mivel jelentkezhetne, akkor úgy vélem, ez a rendezvény vonzaná a legtöbb látogatót. — Bizonyára sokan felszisz- szennek az ötletre: mi lesz a várossal, ha esetleg többezer cigány jelenik meg Szekszárdon. — Én azt remélem, hogy több tízezres közönségre lehetne számítani, és ha azt említem, hogy mondjuk egy prímás világtalálkozót.tartanánk, vagy egy prímás világbajnokságot, akkor talán már ez inkább jelzi, hogy mire gondolok és kevesebb embernek lennének fenntartásai. Bizonyára ilyen rendezvényre sokan szívesen mennének. Nem beszélve arról, hogy tisztes nevezési díjakat lehetne szedni. Meg lehetne szervezni a cigányvajdák felvonulását, egy cigánykaraván bemutatását, és még sorolhatnám az ötleteket. Mindenesetre nagy közönséget vonzana, abban biztos vagyok. — Megvan az ötlet. Most hogyan tovább? — Szeretném, ha az ön- kormányzat támogatná az elképzelést, néhány képviselővel már beszéltem is erről. Ha ez megvalósulna, akkor be kellene jelenteni ezt az Expo-irodánál, és létre lehetne hozni egy csapatot, amely ne- kiállna, hogy egy tervet az ön- kormányzat elé terjesszen ezzel kapcsolatban. Ha ez megvan, akkor zöld az út. Gazdaságos beruházás lenne, hisz nagy befektetésekre nem lenne szükség. A ráfordítandó összeg pedig többszörösen megtérülhetne. És amennyire az Expo-iroda kiírását tanulmányoztam, úgy látom, hogy onnan is lehetne e célra támogatást kapni. — Nem mondta még senki önre, hogy őrült? — Bizonyára sokan mondták, de inkább azok akik szeretnek. Hogy a többiek mit gondolnak, az más kérdés. Élő hagyományok Az ötletről megkérdeztük a város néhány illetékesét. Kocsis Imre Antal: — Az ötletet nagyon alaposan meg kell fontolnia a testületnek, hiszen az Expo-t különösen vidéken úgy kpll megrendezni, hogy az önkormányzatnak ne származzon belőle hátránya. Azt is meg kell fontolni, hogy akarjuk-e növelni a város lakosságát, hiszen az húsz év alatt csaknem háromszorosára nőtt. Elképzelhető, hogy az idelátogatók is kedves, szép kis városnak találják és ha csak egy-két ezren gondolják úgy, hogy itt maradnának, az már komoly gondot okozna. Az, hogy reá- hsak-e a bevételt előre jelző feltételezések, csak gazdasági elemzéssel állapítható meg. Ami a kérdés kultúrális vonulatát illeti, 1996-ban lesz Szekszárdon Duna-menti folklórfesztivál az Expótól függetlenül, vagy azzal együtt. Ha ennek programjába beilleszthető egy ilyen találkozó, akkor nem is kell külön cigánytalálkozót emlegetni. Van egy hangulati eleme is a dolognak - ezen nem előítéleteket értek -, ami nehezebben feltérképezhető: nem a városban, az utcán, hanem az. emberek fejében. Ezt minden önkormányzatnak racionálisan kell megítélnie. — Meglehetősen diplomatikus volt a válasz. Ez udvarias elutasítást jelent, vagy megfontolásra érdemesnek tartja az ötletet? — Megfontolásra érdemesnek. Egy példát hadd mondjak. Ma is működik egy cigányegyüttes a művelődési házban, amely rendszeresen fellép. Élő, működő hagyományokról van tehát szó. — Mit kell tennie Jobbágy Gábornak, hogy az önkormányzat érdemben tudjon foglalkozni a kérdéssel? — írásban kell megjelennie az ajánlatnak, s ha ez megtörténik, akkor a gazdasági és a művelődési bizottság előkészítés után a testület elé terjeszti. Meglehetősen gyorsan kell ezt megtenni, hiszen a programiroda következő határideje rövid időn belül lejár. Cigányvajdák - „összeröffentve" Dr. Leidecker Jenő, alpolgármester. —- Első hallásra roppant szimpatikusnak hangzik az ötlet. Tudni kell ugyanakkor, hogy meg lehet-e valósítani 1996-ig. Van-e a városnak olyan koncepciója, ami arra vonatkozik, hogy mi lesz három év múlva, én ugyanis ilyen leírt tervezettel nem találkoztam. Ez egy jambo- ree-jellegű rendezvény lenne, amelyen a külföldön élő tőkeerős cigányság jelenne meg. Szerintem itt össze lehetne röffenteni a fél világ vajdáját. A spanyol referencia Posta Péter, képviselő: — Mint ötletet csak akkor tudom minősíteni, ha már mindenki elmondja, hogy mi van a tarsolyában. Lesz egy kuratórium, amely majd dönt arról, hogy melyik ötlet a nyerő, és melyik tartozik a „futottak még" kategóriába. — Miért, vannak zsebben más ötletek is? — Úgy hallottam, igen. Egyébként van ennek egy megvalósíthatósági referenciája, ugyanis a sevillai kiállításhoz kapcsolódva Spanyol- országban tartottak már hasonló világfesztivált; ameny- nyire tudom, hatalmas sikerrel. Pozitív példa lehet a hazai etnikumnak Fodor Miklós, az önkormányzat Expo-ügyekkel megbízott képviselője. — Tudok Jobbágy Gábor ötletéről, eléggé meghökkentett vele. A gazdasági bizottság a múlt kedden megbízott: szervezzük meg a városban az Eexpo-val kapcsolatos ötletbörzét. Egy grémium alakul, amelyben számítunk a Szek- szárd 2000-re, a Városszépítő Egyesületre és a lokálpatrióta szekszárdiakra. A magam részéről csak olyan típusú rendezvényt tudok támogatni, amely a lakosság széles támogatásával találkozik. Az emberek jó részében averzió van ezen etnikummal szemben. Ugyanakkor bizonyára Jobbágy Gábor bead majd egy részletes pályázatot. Figyelemre méltónak tartom az elképzelést, ha arra* gondolok, hogy nemzetközi találkozóról lesz szó. Hadd emlékeztessek a fejlett országokban működő cigányszervezetekre: a hazai etnikum számára pozitív példát jelenthetne. Azon túl, hogy fantasztikus turisztikai attrakciónak tartanám ...-Hangyál150 éve, 1843. február 6-án, Kisfaludy Károly születése évfordulóján Garay János a Kisfaludy Társaságban felolvassa A troubadour című költeményét; ekkor látnak napvilágot összegyűjtött versei egy kötetben, ez anyagi és erkölcsi sikert hoz számára: 1844-ben a Magyar Tudós Társaság (az Akadémia) 100 arannyal és ezüst serleggel jutalmazza e kötetért. 110 éve, 1883. február 3-án a Szekszárd Vidéki híre szerint mindössze négy olyan ipari vállalat található a megyében, amely nyolc vagy annál több munkást foglalkoztat, ezek közül az egyik SchneiHajdan derbauer József szekszárdi kádár. 100 éve, 1893. február 5-én tudatta a Tolnavármegye, hogy a Kisfaludy Társaság elhatározta, Garay János arcképét lefesteti és dísztermében elhelyezteti; ugyanezen az ülésen a társaság tagjául választotta Herczeg Ferencet, aki - mivel édesanyja ekkor Szekszárdon élt - gyakori vendége volt megyeszékhelyünknek. 85 éve, 1908. február másodikán tartotta a Tolna vármegyei Múzeum Egyesület közgyűlését, amelyen a múzeum igazgatói tisztét Ko- vách Aladár vállalta - fizetés és tiszteletdíj nélkül... 80 éve, 1913. február 3-án Kovách Aladár megkezdte a Tolnavármegye és a Közérdekben Kezdetleges épületek Tolna vármegyében című cikksorozatának közlését, amelyben a népi építészetet fotókkal mutatta be. Február 6-án az újság arról adott hírt, hogy a szekszárdi mezőgazdasági tanács Szuli- mán György és a mögött álló kisbirtokosok javaslatát elfogadta és kezdeményezi a rendezett tanácsú város nagyközséggé való visszaalakítását. Krónikás Tettenérték A rovat legutóbbi megjelenése óta harminchat ügyben rendeltek el nyomozást a városi kapitányságon. A betörési rekordról már keddi számunkban beszámoltunk, amikor tíz esetről szerzett tudomást a rendőrség és ebből kilencet akkor is követtek el. Központi hírforrásból közöltünk néhány információt a várdombi álarcos rablásról, amint a nyomozás érdekei lehetővé teszi, beszámolunk a pontos részletekről is. Ismét feltörtek két autót a városban, s a tolvajok szép sikert értek el, mert az egyikben nyolcvanezer forint volt. Megint betörtek a Mikes utcai villamossági boltba, ahonnét videofelszereléseket vittek el. Betörők látogattak el az egyik decsi és bátaszéki italboltba. A főiskola „éjszakai tagozatos,, látogatóját nem tudás szomj, hanem a nyereségvágy vitte az intézménybe. Az lett a veszte, hogy nem a nappali tagozatot választotta, mert mire rendesen összepakolt, a járőrök tettenérték. Nem feljelentés, hanem személyes információk alapján értesültek a rendőrök arról, hogy bessurranó tolvajok is járják a várost. A tapasztalatok szerint igen sokan nyitva hagyják a lakásuk, házuk ajtaját, miközben beszélgetnek az emeleten. Arra is volt már példa a kriminalisztika történetében, hogy szólt a rádió, televízió, közben a másik szobában meg csomagoltak a besurranó tolvajok. Szellőztetni télen is szükséges, de éjszakára célszerű rendesen becsukni minden ablakot, mert a betörők nem ilyenkor alszanak.-ihiSzálkáim Ringben Szorítóban. Ez egyik jelentése a ring szavunknak. Leginkább az ökölvíváskor használjuk ezt a kifejezést: ringbe lép. Kérdés: nem ezt tesszük-e naponta? Kinek-kinek megvan a maga küzdőtere, szorítója! Egy ismerősöm - mások bevallása szerint - sokat tett lakóhelye közművelődéséért. Különös tekintettel a képzőművészeti értékek bemutatására. Nehéz embernek tartják, sok baja van a helyi, korábban tanácsi, most önkormányzati képviselőkkel. Ezt nem ő mondja, csak elkeseredéséből lehet következtetni. Megkönnyítenék helyzetét, ha másként értékelnék mindazt, amit évek hosszú sora óta végez. Szorítóban van és állja a sarat. Kérdés: meddig? Ötleteire - amint lenni szokott - más településeken sokkal inkább figyelnek, mint helyben. Legutóbb a képzőművészet mellé színházat szervezett szűkre szabott termében. A bemutató előadás előtt a szereplők „bemelegítettek". A „színpad" közepén egy kötél volt négyzetbe állítva. Ezen belül telepedtek a szereplők. Megfogták egymás kezét és mozgásgyarkolatokat végeztek. Közben ritmusosan, értelmetlen, de a beszédgyakorlatoknál használatos szavakat morogtak. Ők tudták pontosan minden mozdulatuk lényegét, jelentőségét. Tizenöt, húsz fiatal áll azon a körön belül, amit számukra kijelölt a rendező. Csak akkor érhetnek sikert, ha tudják, mit lép a másik. Fogják a velük együtt játszó kezét! Egyszerre szívják be, majd engedik ki a levegőt. Ezt lehet tanulni, de nem tanítják intézményesen. így vannak, akik mások példáján okulnak, miként mozogjanak a ringben! Decsi Kiss János (Klasszi)sokkal jobb Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola - az ország sok más felsőoktatási intézményéhez hasonlóan - sincs „eleresztve" túlzottan, ha éves költségvetését vizsgáljuk. Ám a költség- vetésbe nem kalkulált bevételekből - amelyek elsősorban az uszoda és a tornaterem bérbeadásából folytak be a kasszába - finanszírozni tudták az intézmény fennállása óta még fel nem újított tornatermének újra parkettázását. Talán ez nem tűnik nagy ügynek, de ha hozzátesszük, hogy a hatszáz négyzetméteres tornaterem parkettjének kicserélése, a különböző játékterek felfestése összesen 1 millió 300 ezer forintba került, már nem tűnik semmiségnek a dolog. Igaz, hogy a felfestés hagy némi esztitikai kívánnivalót maga után, pedig „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy csillag" - mondjuk Michael Jordan - „megy az égen, úgy érdemes." Meglehet, hogy a világhírű profi kosárlabdázónak nem igazán tetszene a terem, de a szekszárdi NB Il-es férfi kosarasok - akik itt tartják edzéseiket, és mérkőzéseiket is ebben a teremben játszák - szerint a parkett klasszisokkal jobb, mint volt. A munka egyébként a vizsgaidőszakra lett ütemezve, s a terem műszaki átadására január 11-én került sor. így a ma kezdődő szorgalmi időszaktól jobb teremben sportolhatnak a főiskolások, s nem csak ők, hiszen a terem a bérlők jóvoltából változatlanul maximálisan kihasznált.-Nagy- Fotó: ÓtósA termet már focival is tesztelik Sárpilisi pillanatok Gottvald Károly képriportja
