Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-27 / 49. szám
1993. február 27. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 Cjteneráció ^ Ifjúsági oldal Törd a fejed! Önéletrajz XIV. Két héttel ezelőtti felvételünk esőmosta homokkő falat ábrázolt. Sajnos, egyetlen megfejtőnk sem találta el a helyes választ. Ezért két hét 1. Edda: Újra láttalak 2. Edda: Ki van velünk 3. Edda: Veled vagyok 4. Edda: Ha feladod az álmaid 5. Edda: Nincs visszaút 6. Edda: Akitől minden szép múlva két nyertesünk lesz azok közül, akik kitalálják, milyen állatot szimbolizál ez a két farönk Gottvald Károly felvételén. 7. Edda: Fohász 8. Edda: Szélvihar 9. Edda: Ördögi kör 10. Sing-sing: Soha ne engedj el Barcza Melinda, Pari Vámpír vacsorameghívása tehát némi félelemmel töltött el, de saját- és osztálytársaim érdekében úgy döntöttem, mégiscsak elmegyek. Vajákos öreganyám, Bosszy Lukrécia minden esetre leghatásosabb varázsigéit és csoda-kotyvalé- kait vetette be az érdekemben, a nyakamba kb. egykilós ezüst keresztet akasztott, a zsebeimet teletömte fokhagymával, s lelkemre kötötte, hogy ellenőrizzem le, van-e tükörképe Vámpírnak. (A gyengébbek kedvéért: a túlvilági lényeknek, kísérteteknek, vámpíroknak, farkasembereknek, stb., nincs tükörképük). Szóval ily módon felvértezve a rám leselkedő veszélyek elől, este fél nyolckor elindultam az arzénes özvegy kies hajléka felé, a Vámpír társaságában elfogyasztandó vacsorára. Nem mondhatnám, hogy tökéletesen higgadt voltam, de azért erősen igyekeztem rettenthetetlennek látszani. Pontban nyolc órakor bekopogtattam az arzénes özvegyhez, aki boldog mosollyal arcán nyitott ajtót. (Ez elég megrázó élmény volt, lévén a jóasszonynak mindössze két foga, az is hátul, s az olyan „úri huncutcágot", mint a csattogtatós protézis, nem volt hajlandó használni.) Vámpír már várt, fekete öltöny volt rajta, hófehér ing, s hupilila csokornyakkendő. Az arca még nem jött teljesen rendbe a Markos Bözsével kapcsolatos affér után, s a bal lábát is erősen húzta, de azért már használható állapotban volt. Szertartásosan üdvözölt, s udvariasan előre engedett a szobájába, ahol már szépen meg volt terítve, két személyre. Még gyertya is égett az asztalon, s a középen álló tálból kellemes illatok áradtak. Kedves fiam! - kezdte Vámpír. — Elöljáróban any- nyit, hogy pontosan tudom, te vagy az az elvetemült szemétláda, akinek minden bajomat köszönhetem. Sajnos, kedvesnek kell lennem hozzád, te piszok, mert úgy látom, hogy idegen mivoltom miatt ebben a porfészekben, a te kedves kis faludban, nincs elég barátom és támogatóm, akiknek a segítségével kicsinálhatnálak, te bájos akasztófavirág.‘Ezért hát megpróbálok békét kötni veled és a többi gazemberrel, mivel lepuffantanom nem szabad benneteket, viszont szívesen maradnék ebben a legatyásodott falucskában, lévén jó helyem, és jó fizetésem. A szónoklat' után Vámpír várakozóan tekintett rám, ezért biztosítottam róla, hogy nekem is, és osztálytársaimnak is nagy a befogadókészsége szándéka iránt, tehát ha úgy gondolja, megköthetjük az alkut. Vámpír ekkor az íróasztalához vonult, s elővett egy papirost, mondván, hogy tanulmányozzam. Az iromány a következőket tartalmazta: 1. Alulírott Váhm Pál és Fekete Péter, az ellenérdekű felek, megállapodnak abban, hogy az aláírás pillanatától kezdődően beszüntetik egymás elleni hadi cselekményeiket. (PL: verekedés, robbantás, árulkodás, stb.) 2. Váhm Pál kötelezi magát, hogy a tananyagon kívül nem tanít mást az iskolában, nem veri a tanulókat, s ordibálni csak a páratlan napokon fog. 3. Fekete Péter és társai kötelezik magukat, hogy Váhm Pál óráin részt vesznek, néha tanulnak is, és tartózkodnak a feltűnő atorci- t ásóktól. Elolvasván az irományt, úgy döntöttem, hogy nem veszélyes ránk nézve különösebben, hiszen a „feltűnő atrocitás" meglehetősen tágan értelmezhető, tehát még sok kellemes percet szerezhetünk magunknak a továbbiakban is. Vámpír és én ünnepélyesen aláírtuk az okmányt, két példányban, az egyiket ő süllyesztette a fiókjába, a másikat én a zsebembe. A hivatalos tennivalók után végre asztalhoz ülhettünk, az arzénes özvegy leveskéje már hűlni kezdett, de azért nagyon finom volt. A második fogás sült kacsa volt, de nem igazán ízlett, valami hiányzott belőle. Ekkor eszembe jutott Lukrécia mami fokhagyma füzére, s mindjárt fel tudtam javítani a kacsa állagát. (Határtalan jószívűségemre jellemző, hogy Vámpírnak is adtam belőle.) A sikeresnek mondható vacsora utáni napon megmutattam a többieknek az irományt, s szerencsére mindannyian egyet értettek velem abban, hogy jól tettük ezt a békekötést. A Vámpír-ügy tehát megoldódott, de attól kezdve sajnos eléggé egyhangúan teltek napjaink. Mindkét fél komolyan vette a békét, ezért aztán előlfordult még az is, hogy készültünk az órára, Vámpír meg egyik órán savanyú cukorkát is osztogatott! Csildrönkiller igazgató bácsi már éppen azon töprengett, hogy gyertyát gyújt Szent Antalnak, a gyalázatos második osztály hirtelen „megtérésének" örömére, amikor újabb fordulat állt be kicsiny iskolánk történetében, mégpedig a következő. Egy dércsípte novemberi reggelen éppen Vámpírral volt óránk, amikor többünknek feltűnt, hogy szeretett tanárunk sűrűn nézeget ki az ablakon, kétszer a folyosóra is kikukkantott, és annyira nem volt magánál, hogy irodalom helyett környezetórát tartott. Vámpír megmagyarázhatatlan viselkedése természetesen kíváncsisággal töltött el minket, ezért aztán a szünetben feltűnés nélkül a nyomába eredtünk. A tanári szoba környékén elbújtunk a cserepes növények mögött, s úgy lestük a megkergült tanerőt. S íme, lön csoda. Egyszer csak feltárult a tanári ajtaja, s kilépett. . . Csámpás Juci néni! Már az is szenzáció volt, hogy a jó néne kiszabadult az ideg- szanatóriumból, de ami még utána jött! Pontosabban aki! Vámpír kacsázott Juci néne mögött, fülig érő szájjal, hétrét görnyedve, s úgy bámult Juci nénire, mint a szerelmes birka. A szenzációs hírrel rohantunk az osztályba. Vámpír szerelmes! S minden valószínűség szerint Juci nénibe! Vámpíron mindjobban elhatalmasodott a szerelmi kórság. Tánclépésekkel járt a folyosón, dúdolgatott az osztályban, s gyakran meredt a semmibe, ajkán kissé idiotikus mosollyal. Juci néni, aki eleinte csodálkozva nézegette a megkergült kollégát, nem tudván mi lelte a boldogtalant, lassan kezdett rájönni, mi baja van az általa Váhm úrnak nevezett egyénnel. Juci néni nem volt lassú felfogású, de negyvenéves volt, s még hajadon, s eleddig nem sokan zaklatták őt szerelmükkel, nem csoda hát, ha nehezen hitte el, hogy valaki éppen őt tünteti ki csodálatával. Ez a csodálat egyre inkább az udvarlás jellegét kezdte hordozni. De erről majd legközelebb. Okoska (Folytatjuk.) Az én slágerlistám Pop-pletykák Arany Zsolttól Várhatóan idén megjelenik az a Queen-album, mely olyan számokat tartalmaz, amik még soha egyetlen lemezen sem jelentek meg. Az énekes természetesen a halhatatlan Freddy Mercury. Az elmúlt év a legújabb őrület, a techno-zene éve volt. Ebbe a zenei világba tartozik a 2 Unlimited, Kid Ray és Anita alkotják a csapatot, akik mindketten holland származásúak. Az első lemezükről négy dalt másoltak ki, ezek: Geat Ready For This, Twilight Zone, Workhabic és a Magic Friends. Ezek a számok mára megérdemelten lettek arany-, illetve platinalemezek. S még egy hír a rajongóknak: hamarosan megjelenik a 2 Unlimited második nagylemeze, mely első sikerdaluk címét viseli: No Limit. Az olthatatlan szenvedély „Ha jól sikerül a házasságod, boldog ember leszel. Ha rosszul, akkor filozófus." A fentieket egy nagy elme nyilatkoztatta ki. (Valószínűleg filozófus.) Ami szüleim frigyét illeti, tán mondanom sem kell, hogy mind a mai napig dúl közöttük a lángoló szenvedély, s mi, szerelmük gyümölcsei áhítattal hallgatjuk a nagy érzés elejtett morzsáit. Kedves mamim például kacérkodva megjegyzi: — Mi lenne, ha a lányod helyett én mennék Svédországba? S a férfiúi ítélet: Katasztrófa. Holtbiztos, hogy rögtön elsüllyedne a komp. A szemtelen utód indiszkrét kérdése: — Na, és ti hogy viselitek a házasságot? — Hát, mi már beletörődtünk - zengett a szerelemtől ittas, perzselő tűzű válasz. Atyai dohogás hangjai hallatszanak: — Egész nap krumplit csíráztam. Ha ott lett volna anyátok, hamarabb végzek vele. Mármint a krumplival. — Hát ajánlom is! — Jaj, anyukám, dehogy veled! Hát mit kezdenék én nélküled? Ki varrná meg az alsógatyáimat! S végezetül álljon itt egy lírai vallomás (házassági évfordulókra kifejezetten ajánlott): — Hát, elég későn nősültem. De ki a francot vettem volna el, ha nem téged! Finta A rosszcsont dédapák Minden kor a maga gyermekeit korholja azzal, hogy „bezzeg az én időmben!" Az utóbbi százhúsz évben azonban Tolna megyében egyre veszélyesebb ilyesmit mondani, ugyanis a helyi sajtó többször mesél arról, milyen is volt az az idő, amikor a dédapák voltak rosszcsontok. A Tolnavármegye és a Közérdek 1913. február 17-én éppen nyolcvan éve adta közre Veszedelmes játék című észrevételét. „Csodálkozással nézzük nap nap után azt a veszedelmes játékot, amit néhány inasgyerek űz a Vármegyeház utca lejtős kocsiútján. Csodálkozással azért, hogy a rendőrhatóság ilyesmit nem vesz észre, vagy ha észrevesz, csak egyszerűen átsiklik rajta, mint valami ártatlan gyermekcsínyen. Hogy mennyire veszedelmes, elárulja a következő egyetlen eset. Szombaton egy inasgyerek kis kézi kocsiján ereszkedik le a Garay szobor felé, onnan meg két (lovas )kocsi igyekszik fölfelé. Közben a kocsis megállítja a lovakat, mert ezek félnek a szokatlan látványtól. A sportoló gyermek elveszti lélekjelenlétét, nem tud kormányozni, mire vérfagyasztó látvány tárult az utca közönsége elé: az inasgyerek kocsijával együtt az ágaskodó, prüszkölő lovak közé került. Erre a váratlan fordulatra persze a lovak még jobban kezdtek rugdalózni, és csak Isten őrizte a haszontalan fiút, hogy a lovak agyon nem rúgták. Egy ízben egy bátor úrinő mentett meg egy ilyen eresz- kedőt a halál torkából, máskor ismét egyéb körülmény. Mindez azt igazolja, hogy helyes álláspontra helyezkedünk akkor, amidőn azt kívánjuk, hogy a sportnak e fajtáját a rendőrség tiltsa be és ne minősítse ártatlan gyermekjátéknak." Mivel hasonló eseményről később is tudósítottak a lapok, ha meg is tiltotta a rendőrség ezt a játékot, nem sok eredményt hozott. Arra pedig magam is emlékszem, hogy gyermekkoromban a Garay tér fölső része telenként igazi szánkópálya volt, az autók csak középütt közlekedhettek - lépésben. Dr. Töttős Gábor Heti cáfolat Nem igaz, hogy Zétényi Zsolt most egy olyan törvény megalkotásán fáradozik, melynek segítségével anyósát bíróság elé idéztetheti, és visszamenőleg!!) feiróhatja neki, hogy 20 évvel ezelőtt rádumáita arra, hogy vegye el a lányát. (Kiszabható büntetés: 100 év kényszermunka.) A legjobb tíz szám a ködös Albionból 1. Whitney Houston 2. Charles & Eddie 3. Michael Jackson 4. Snap 5. Jordy 6. Felix 7. Captain Hollywood Project 8. Felix 9. East 17 10. Faith No More I Will Always Love You Would I Lie To You? Heal The World Exterminate Dur Dur D'etre Bebe Don't You Want Me More And More It Will Make Me Crazy House Of Love I'm Easy/Be Agressive Ferenczy Europress Válogatott versezetek Az élet Jönnek az évszakok, ahogy a szerelem, Elmúlnak az évszakok, ahogy az életem. Jönnek a hónapok, ahogy az örömök, Elmúlnak a hónapok, ahogy a bánatok. Jönnek a napok, ahogy a szeretet, Elmúlnak a napok, ahogy a gyűlölet. Elmúlnak az évek, és észre sem vesszük, Hogy milyen szép volt az életünk. Az álomautó Száguld az úton, mint egy versenyló, Ez lenne az álomautó. Fehér színe a napfényben ragyog, Egy csillag utána villog. Kényelmes ülésén aludni is lehet, Elringat egy álomra, ahol ő is nevet. Kerekei nem kopnak, Lámpái is csillognak. Áll az úton feszesen, Zománca csillog fényesen. Schreiner Gabriella CL 29 Mondd, miért nem szeretsz, mért gyötörsz engem? Rajtam miért nevetsz, mért játszol velem? Mondd, miért nem szeretsz, mért bántod a szívem? Hisz nélküled, kedves, nyugodalmam nincsen. Mondd, miért nem szeretsz? Hisz én úgy szeretlek, hogy ennyire, kedves, senki sem szerethet. Tudom: nem szeretsz te. A szíved másé már, s az én szívem epedve rád hiába vár. Harmath Zsuzsa Hóesés Megjött a hó megjött végre sok kisgyerek örömére! Úgy libeg a sok-sok pihe, mint tavasszal a kis pipe. A lúdanyó szárnya mellett, ha friss füvet csipegethet! Kisbalázs Ki vagyok? Nem vagyok valami nagy szám, tudom Nem születtem lángésznek Evekig kellene tanulnom, hogy Felvegyenek tehenésznek. Nem vagyok kivételes tehetség Úszni, főzni sem tudok, Sakkozni sem, pedig jó játék Azt mondják az okosok. Nem vagyok zseni, bár azt hitted A látszat csal, mint jól tudod Külsőre még csak-csak Einstein De agyilag: vödör homok. Nem vagyok semmivel jobb nálad Nem váltom meg a holnapot De hála sokat emlegetett anyámnak Legalább hülye vagyok! Zömi
