Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-27 / 49. szám
4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. február 27. Egyesület, a tolnai Dunáért A 24., de inkább a 25. órában vagyunk a Holt-Duna megmentésének kérdésében - szögezte le az a 15 tolnai polgár, aki hétfőn este összegyűlt a városi művelődési házban, hogy megtudjon valamit, illetve kifejtse a saját elképzeléseit a témáról. Furcsa volt a kis számú résztvevő, hiszen ha Tolnán van valami, ami megmozgatja az embereket, az az Animátó bál és a Duna ügye. Sajnos, a tolnai képviselő-testület ülése, és ezen gyűlés pont egy időben volt. így nem ismerhették meg az itt lévők az ott lévők (az önkormányzat) terveit, elképzeléseit a vízzel kapcsolatban, és a bírálatokra sem tudott reagálni a városvezetés, melyek pedig bőven érkeztek a címére. Ezeknek a lényege az volt, hogy - a megjelent polgárok egy részének véleménye szerint - a polgármester és hivatala finoman szólva nem tesz meg minden lehetőt az ügy érdekében. Kapfinger András bevezetőjében szólt a lassan pocsolyaszintre feltöltódött egykori strandokról, a rohamosan terjeszkedő hínárról, a vízminőségi mutatók szörnyű paramétereiről. Majd arra kérte a megjelenteket, hogy mondják el, hogyan képzelik a Holt-Duna jövőjét, milyen célra kívánnák használni ezt a valamikori remek vizet. Abban többnyire megegyeztek a vélemények, hogy bármilyen célú is legyen a hasznosítás, kotrásra, vízbepótlásra, valamint a környék szennyvízcsatorna-hálózatának kiépítésére van szükség. Eltérően ítélték meg viszont ezen nagy, és sok pénzt kívánó feladatok finanszírozásának lehetőségét. Javaslat volt minisztériumi pályázatokra, helyi, illetve regionális kezdeményezésekre egyaránt. Azzal mindenki tisztában van, hogy előzetes tájékozódás, pontos (fel)mérések, végül egy komplex tanulmányterv létrehozása lenne az első feladat, mint ahogy az is világosnak tetszett, hogy hivatalos (önkormányzati) támogatás nélkül naivitás bármibe is belekezdeni. A hozzászólások során kiderült többek között, hogy a tolnai Holt-Duna jelenleg még nincs is a város tulajdonában, hogy a bajai szakközépiskolások '91-ben „koszt-kvártélyért" elvállalták volna, hogy elvégzik a szükséges vizsgálatokat a nyári gyakorlatuk keretében, de állítólag nem volt rá pénz(?), hogy eddig több tanulmányterv is készült, stb. Végül a „15-ök" a tettek, intézkedések „beindítása" érdekében elhatározták, hogy létrehozzák a Tolnai Dunáért Egyesületet, valamint aláírnak egy szándéknyilatkozatot, miszerint céljuk (nem szó szerint) a Holt-Duna megmentése minél szélesebb lakossági összefogással, a víz és partja minél sokoldalúbb kihasználására. Ideiglenes ügyvivőjük Kapfinger András és Fruzsina Zsolt lett. A következő gyűlés ideje: március 23, kedd. Talán végre elindult valami a Duna érdekében, ami be is fejeződik, nem csak abbamarad. Aki olvassa, adja át! Sk Egy arc - egy mesterség Link József kárpitos ■ Ipari tanulónak 15 éves korában ment a tolnai kárpitos, Link József. Az akkori műhely, ahol elsajátította a szakma alapvető fogásait, ugyanabban az épületben volt, ahol most bútorboltot nyitott. A „most" kissé tágab- ban értendő. Családi vállalkozásuk ugyanis 1990 decemberében indult egy másik helyen (a Szentháromság téren), és tavaly óta bérlik ezt a tágasabb üzletet, mely a volt zsinagóga udvarán át közelíthető meg. Itt beszélgetünk. Link József 50 éves. Ha valamiféle statisztikát próbálnánk készíteni, hogy például hány kárpitszeget - újabban kapcsot - vert be az elmúlt 35 esztendőben a székekbe, ágyakba, ülőgarnitúrákba, elképesztő, milliós nagyság- rendű számot kapnánk. — Egy heverőbe ezer kapocs megy - mondja -, egy garnitúrába háromezer. S amellett, hogy végzem a gyárak megbízásából a garanciális bútorjavításokat Bácstól Zaláig, a maradó időben magánszemélyeknek, közületek- nek is dolgozom: hetente legalább egy garnitúrát felújítok. — Mindig „maszek" volt? — Dolgoztam sokfelé. Először a szekszárdi bútoriparinál szalagon, később egy évet Budapesten, majd ismét Szek- szárdon, ipari tanuló oktatóként, aztán pedig Tolnán a Lakisznál. Itt kárpitos részleget alakítottunk, szép munkákat kaptunk, olyanokat, mint a dombóvári kórház, vagy a kaposvári színház függönyö- zése, kárpitozása. Több teherautóra való anyag kiszabása, megvarrása, felszerelése igazán komoly feladat. Mestervizsgát Pécsen tettem, de képesítést szereztem a meleg- burkolói szakmából is. így aztán, mikor a szekszárdi Városgazdálkodáshoz kerültem, nem jelentett problémát sem a bérházak rolettázása, sem a lakások padlószőnyegezése, sem az irodabútorok vagy a kukás kocsik üléseinek kárpitozása. Jó tíz éve, amikor a Domus nyílt, megkerestek, hogy vállaljam el az összes gyár (akkor még kb. 50 volt) bútorainak garanciális javítását a megyében. Aztán a területi határ kitolódott, a gyártók száma pedig csökkent. Ma 4 céggel állok kapcsolatban, de a fél országba járok garanciális bútorjavításra. Tolnai boltunkban mi is elsősorban ennek a 4 gyárnak a termékeit árusítjuk a feleségemmel. — Volt már olyan, hogy kifogott magán valamilyen bútor, és nem tudta megjavítani? — Előfordul, hogy egy-egy külföldi termékkel sokat keíl bajlódni, amikor kiszedjük a részeit a dobozokból; nehéz összeállítani... De azt hiszem, ebben a szakmában sok újat nekem már nem lehet mutatni. — Most min dolgozik, a garanciális javításokon kívül? — Éppen befejeztem az egyik szekszárdi kollégiumban 196 heverő felújítását. — A családból folytatja valaki a mesterséget? — A fiam elkezdte Mohácson tanulni a szakmát, de csak az első évet végezte el. Hiányzott neki a „szülői felügyelet", úgyhogy most hazajött, és mellettem segédkezik. Majd elmegy katonának, aztán remélem, megkomolyodik. Van egy lányom is, aki már anyuka ... — Könnyebbé vált a magán- szektor helyzete a rendszerváltozás során? — Én mindig úgy láttam, úgy látom, hogy amit ki kell fizetni, azt ki keíl fizetni. Adó, áfa, sztk, hiteltörlesztés, stb. Rendben vannak a számláim, rendben a könyvelésem. A papírmunka zömét a vejem végzi, akinek ilyen képesítése van. — Otthon milyenek a bútorai? — Felújított szép stílbútorok, saját kárpitozással. — Sokat változott a szakma az évtizedek során? — Régebben több fát használtak a gyárak, most minden pozdorjából meg keménypapírból van. De a hozzáállás is sokat változott. Annak idején a mester azt tanította, hogy gyufaszálnyi távolságról kell szögeim, és ha meglátott egy szeget a földön, leszúrta a tanulót, hogy „nem lopja ő azt". A sezlon volt a sláger, és nem bemutatótermekben folyt az árusítás, hanem lovaskocsival jártunk vásározni. Bányásznapkor Szászvár környékére, máskor másfelé. Az inaséletnek voltak igen kemény napjai. Egyszer, sose felejtem el, Paksig futottam a lovaskocsi után, hogy meg ne fagyjak. Tél volt, és hajnalra oda kellett érni a vásárba, de ha felülök és nem mozgok, biztos megdermedek. A mester busszal jött. Wessely Fotó: Ótós R. r Tolna város területén az Aranykalász Mg. Szövetkezet használatában lévő földek részaránytulajdonosainak közgyűlését 1993. március 5-én (pénteken), 15 órára a Polgármesteri Hivatal üléstermébe (10. sz. terem) összehívom NAPIREND: Földkiadó-Bizottság megválasztása. Tolna város jegyzője ________________amni M egkapták a faddi nyolcadikosok is a személyi igazolványaikat. Fotó: Ódry Teremfoci Lezajlott a teremfoci falubajnokság első fordulója Szedresben. A vándorserlegért folyó csatározásban öt ________________________ fa lubeli csapat mellett, nagydorogi, középhídvégi és szekszárdi csapatok is rajtoltak. A még hátra lévő három összecsapás - a második forduló - után hirdetnek győztest. Hetipiac A felvételeket Kövesdi János készítette, Tolnán Hazatalál végre a horgász? Sokak számára érthetetlen és megmagyarázhatatlan napjaink egyik elkeserítő valósága: a tolnai horgász kénytelen a várostól jónéhány kilométerre hódolni szenvedélyének. Egyszerűen felfoghatatlan ez a tolnai pecasok számára, abban a városban, ahol majd minden második család kötődik a hajózás, a halászat, a vízisport révén a tolnai Duna-ághoz. A tolnai horgászegyesületnek több száz bejegyzett tagja van, akik jobb híján kénytelenek a Holt-Siónál, Szálkán, Fadd-Dom- boriban vízbe vetni horgaikat, így részükről természetes igényként fogható fel, ha a város közvetlen közelében szeretnének horgászlehetőséghez jutnL A hírek szerint, erre hosszú idő után most megfelelő alkalom nyílik, ugyanis a halászati szövetkezet és az egyesület kompromisszumra juthat a víz közös hasznosításában. A kezdeti egyeztető tárgyalások során azonban gyorsan kiderült, hogy a város önkormányzatának „egyes frekventált személyiségei", valami homályos jogi szabályozatlanságra hivatkozva, akadályozni szándékozzák ezt az együttműködést Abban sok tolnai horgásszal együttérezve, csak reménykedni lehet, hogy a jog nem mindenben biztosítja néhány önkormányzati ember „hitbizományként" értelmezett hatalmát, és kora tavasszal már az „otthon" fogott halakból készült halászlé kerülhet minél több tolnai család asztalára! Takács István képviselő Valami rossz helyen van A felvétel Tolnán készült. A ház mellett járda van, a járda fölött gázszekrény, éppen fejmagasságban. Szemtanúk szerint már több embert baleset ért ezen a helyen a napokban, mert a lábuk elé néztek - a latyakot kerülgetvén -, és belefejeltek a vasszekrénybe. Valami rossz helyen van. Vagy a szekrény(ke), vagy a járda, vagy a ház. Fotó: Gottvald A gerjeni diákok fél 6-kor kelnek Levélféle a Volánhoz Kedves Jó Volán! Tudom, hogy a mai világban nem ildomos valakinek a szívére hatni, a lelkére beszélni, hanem ha valamit el akarunk érni - például egy új járat beállítását -, meg kell villantani egy kis pénzt - mondjuk így: átvállalom a többletkiadásokat, ha nem lesz rentábilis mégis azt kérem Öntől, Kedves Volán, hallja meg a kérő szót. Mert sajnos, nincs pénz, csak igény. A gerjeni diákok fél 6-kor kelnek, ha be akarnak érni a tolnai, szekszárdi gimnáziumokba. Ugyanígy cselekszenek a felnőttek is, akik azokba a városokba járnak dolgozni, vagy hivatalos ügybe, orvoshoz, kórházlátogatásra mennek 8-ra, mert másik busz nincs, csak ez a korai. Bármilyen szabad, bármilyen monopóliumellenes is a mai Magyarország, mondhatják-e ezek az emberek, gyerekek azt, Kedves Volán, hogy elégedetlenek Önnel, és inkább egy másik utaztató céget választanak? Na, ugye hogy nem? Csak reménykedhetnek abban, hogy kiáltásuk eljut’Önhöz. Itt van például Tuba Ágota, aki elsős a tolnai gimiben. Háromnegyed 6-kor kel, negyed 7-kor ül buszra, és háromnegyed 7-kor már a tanodában található. Több mint egy órán át vár a becsenge- tésre, ugyanúgy, mint a másik tíz gerjeni társa. Nem lehetne ezt a bajt orvosolni, Kedves Volán? Beállítani egy járatot fél órácskával később? Egy öreg autóbuszt, nyugdíjas sofőrrel ... Lapos gumikkal, rozsdásodó kaszaival... Az se probléma, ha fűthetetlen; úgyis jön a jó idő... Talán-talán csak megoldható ... Kedvező intézkedésében bízó őszinte híve: Wessely Gábor
