Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-16 / 39. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. február 16. A városházán hallottuk Arról tájékoztattak bennünket a városházán, hogy a Kincstári Vagyonkezelő Szervezettől kapott információ szerint immár tény, hogy elkelt, értékesítették a szovjetek által használt laktanyát. A közel húsz hektáros terület kétElkelt a harmadát a rajta lévő épületekkel együtt ugyanaz a gazdasági társaság vásárolta meg, amely a 6,5 hektáros részt is megvette. (Itt jegyezzük meg: a városban hallott nem hivatalos információ szerint ez a Zsibex Kft.) A hasznosítási elképzelések egyelőre nem ismeretesek. Elkészült az a formanyomtatvány, amivel a mezőgazda- sági szövetkezetek részarány-földtulajdonosainak a termőföld visszaigénylését kívánják egyszerűsíteni. A nyomtatványhoz a polgár- mesteri hivatal városüzemeltetési osztályán és a szövetkezeteknél egyaránt hozzá lehet jutni. Az előbbi helyen - információnk szerint - még a kitöltéséhez is adnak segítséget. A hivatal illetékesei ezúton is felhívják az érdekeltek figyelmét arra, hogy a földhivatali kérelmek benyújtásának határideje március 24, aminek az elmulasztása jogvesztő hatályú. laktanya Visszakerült egyházi tulajdonba a mozi épülete, aminek a jövőbeni szerepéről tárgyaltak az illetékesek. A régi-új tulajdonos - az egyház - készséget mutat, hogy a jelenlegi funkcióra a továbbiakban is bérbe adja az épületet, de a szükséges karbantartásra, felújításra nincs pénze és az üzemeltető vállalkozótól beszedett bérleti díj sem nyújt erre kellő fedezetet. Az ön- kormányzat részéről hajlandóságot mutatnak a mozi megmaradása esetén bizonyos támogatásra, de a végső döntést a képviselő-testület mondja ki. Végül egy önkormányzati hír: a még tanácsi időből örökölt munkaruházati ellátás helyett új ruházati költségtérítés kialakításán dolgoznak a polgármesteri hivatal köztisztviselői számára, ami az eddigi, már idejét múlt és sok adminisztrációt igénylő rendszert kívánja egyszerűsíteni és rugalmasabbá tenni. Rendőrök, . diákok Tamásiban A Tamási Városi Rendőr- kapitányság dolgozóinak - a tiszteknek - a munkájához az is hozzátartozik, hogy különböző témákban felvilágosító előadásokat tartanak az ifjúság számára. Az ősz folyamán a helyi szakmunkásképzőben - a kollégiumban és az intézetben osztályfőnöki órákon - valamint a diákcentrumban tartottak előadássorozatot a rendőrtisztek, a múlt héten pedig a II. Számú Általános Iskolában tettek ugyanígy. A fiatalkori bűnözés, a kábítószer és szervezett bűnözés, illetve a szkinhedek és szekták témakört járták, illetve járják körül. Kovács Zoltán városi kapitány információja szerint az előadássorozatot egy háromhetes ciklusban megtartják az I. Számú Általános Iskolában,- s ha érzik a fogadókészséget, akkor a Béri Balogh Ádám Gimnáziumban is. Kilöktek a paraszttal Csak egy felhívó gondolatnak szánom - mondja Fehér Kálmán regölyi polgármester -, aztán azt csináltok belőle, amit akartok. Kérlek szépen, bomlik a társadalom, felszámolják a szövetkezeteket, ezzel együtt megszűntek az üzemi állatorvosi állások. Hatóságiak lettek egyesek, mások - így a szakályi és a regölyi - magán állatorvosok. Nos, ők a faluból akarnak megélni. A helyzet az, csökkent az állatállomány, így nyilván rákémek. Igaz, több községben is kiválthatják az iparengedélyt, ám az nem csökkenti a gazdák költségeit. Nem is itt van a gond, hanem ott, hogy miért nem lehetett a helyi állatorvosokat hatósági jogkörrel megbízni. Hozzánk például Gyönkről jár át minden egyes szállításkor. Itt húzzák le, öregem, a gazdák bőrét. Szállítás előtt udvarszemlét kell a hatósági állatorvosnak tartani - ez nem a sertéspestissel kapcsolatos -, ami 150 forint és a hízók darabjáért még ötven-ötven forintot kell fizetni. Ez felháborító! Tényleg már megint a paraszttal löknek ki, mert legombolnak róla egy-két kiló húst! Ha tíz hízót elszállít valaki, akkor egynek a haszna elmegy. Csak vegyük sorra: udvarszemle, tíz forint mérlegelési díj, hat kiló levonás az etetés miatt- ez régebben is így volt-, selejt tehénnél pedig négyszázötven forint a darabonkénti vizsgálati díj. Szép summa. Furcsa helyzet van kényszer- vágás esetén is, hiszen a magán állatorvos kezeli - ő tudja, hogy mivel -, a hatósági engedélyezi a kimérést. Az is gond, hogy a nagykörzetek miatt sok esetben nem érhetők el. Ez a helyzet, kérlek szépen, és érthetetlen, miért osztották két részre, miért osztották meg az állatorvosokat. Ti értitek ezt? Rágcsálnivalók Újiregből Csomagolják a burgonypchipset Két évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni a rágcsálnivalók, a burgonyaszirom, a burgonya- chips, illetve a pattogatott kukorica sütésével Plehel Ottó és felesége, Plehelné Kovács Ilona Tamásiban. Bár a városkörnyéken nem volt és most sincs az említett termékekre jelentős kereslet, van azért piacuk. Kecskeméten, Pécsett, Szegeden, a nagykereknél és a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező ügynökeik jóvoltából másutt is értékesítik a január 1-jétől most már Újire- gen Ízesített, készre sütött termékeket. Hogy Plehelék a vállalkozásukkal elhagyták a várost és vitték magukkal az ott foglalkoztatott négy személyt, annak nagyon prózai oka van. Mivel magas volt a bérleti díj Tamásiban, váltaniuk kellett. Kinézték ezért Újiregen, ahova szüleik révén mindketten kötődnek, a volt MÉH-te- lep épületét, s azt akarták bérbe venni. A bérbevétel annyiban módosult azonban, hogy Plehel Ottó édesanyja megkapta az épületet a tagi vagyonrész fejében és utána már „csak" rendbe kellett tenni - ez sikerült is rövid idő alatt -, mert úgy gondolták - helyesen -, hogy piacon kell maradni. Pályáztak munkahelyteremtő beruházásra, öt személyre, aztán ahogy mondtuk előrébb, január 1-jétől beindultak. Iregi, tamási és helyi leányoknak adnak munkát és terveznek. Azon gondolkodnak, ha reális áron megkap(hat)ják a területen lévő épületet, akkor több munkahelyet tudnak létesíteni. Ötletük van. A kis gép a pattogatott kukoricát gyártja Felsőnyéki rejtekhely A présház szobájában minden a múltat idézi Állunk Felsőnyéken a Középhegyen lévő műemlék- présház történelmet idéző szobájában és tekintetünkkel annak berendezését vizslatjuk. Vendéglátónk, a kilenc- venegyedik évében járó Kiss Laci bácsi mesél. Arról szól, hogy a vüágosi fegyverletétel után a Habsburg-önkény legvészesebb napjaiban Deák Ferenc - vele együtt több minisztertársa is - nem érezhette magát biztonságban még szülőfalujában, Kehidán és annak környékén sem. A fürgédi származású Vas Gereben tanácsára és kalauzolásával együtt indultak el ezért 1849' őszén Felsőnyékre. — Vas Gereben, aki ahogy Kossuth és Vörösmarty is, keresztkomája volt a „haza bölcsének", jól ismerte a vidéket és mindazokat, akiket útjuk során felkerestek - kezd bele egy hosszabb történetbe Kiss Laci bácsi. - A fürgedi alispán fiaként itt született, itt gyere- keskedett a szomszéd faluban, Anna nővére felsőnyéki ispánná volt. Meggyőződött személyesen Komáromy István felsőnyéki, felsőbüki Nagy János akkor tótkeszi, ma magyarkeszi, Szekfű Mihály ozorai, Kövess János enyingi plébános - ez utóbbi rokona is volt - magyarságáról és vendégszeretetéről. Egy nagynevű bujdosónak a rejtőzéséhez alkalmasabb helyet, környezetet, jobb vendéglátókat Vas Gerebenen kívül alig tudott volna valaki. Az említettek mind kiváló emberek, hivatásuk szerint is kitüntetettek - falusi címzetes apát, címzetes kanonok, prelatus - voltak. Iskolát és tanítólakást építettek, alapítványt tettek szegény diákok megsegítésére, jövedelmük jó részét jótékony célra osztották. De a falu fekvése is kedvező volt a rejtőzésre, hiszen négy megye összesarkalásánál a zsandárjá- rás is gyérebb volt, szükség esetén pedig - elvágvá*az üldözők útját - könnyen át lehetett jutni egyik megyéből a másikba. Kiss Laci bácsi nem tudja pontosan, a „haza bölcse" és Vas Gereben hogyan kerültek össze, de arról hallott, hogy úttalan utakon jutottak el Enyingre, ahol Vas Gereben rokonánál, Kövess János plébánosnál jól kipihenték magukat, aztán pedig Ozorára mentek Szekfű Mihály plébánoshoz. Bár mindenütt szíves fogadtatásban volt részük, de azért nem volt kedvező huzamosabb ideig nyílt papi házakban tartózkodni. Búcsút intettek így Ozorának is. Óvatosságból egy szalmával rakott parasztszekérre ültek, Deák nagy karimájú, zsíros parasztkalapot tett a fejére, paraszti ruhát öltött és hajtotta a lovakat. A kocsi gazdája ha- sonfekve figyelte a környéket, így értek el Felsőnyékre Komáromy Istvánhoz. — Amikor Komáromy szobájába jutott Vas Gereben, akkor a házigazda meglepetve, de szíves barátsággal érdeklődött, amire a vendég azt válaszolta, Deákkal jött, aki kint vár a pitvarban - lendít egyet ismét a történeten Kiss László. - Komáromy erre kisietett és a kölcsönös üdvözlések után Deák így szólította meg: „Kedves plébános úr! Hallomásból tudom, hogy magyar és jó hazafi. Önhöz mint üldözött menekülő jöttem el, hogy biztonságban lehessek." Ez mindenben így is volt a néhány heti itt-tartózkodás alatt, hiszen Komáromy és a vele jó barátságban lévő Kálmándy P. József helyi református lelkész is művelt ember, kiváló társalgó, híres vendéglátó volt. Hozzájuk csatlakozott a mindkettőjükhöz hasonló magyarkeszi, akkor tótkeszi plébános, felsőbüki Nagy János, a híres reformpolitikus testvére. A zárkózottságot enyhítvén, nagyobb kirándulásokat tettek. Komáromy kertjén át a Tita partján fás, bokros területen, a felsőnyéki szőlőhegyen, a garábhegyi erdőn, a nyéki Paphalála bevágáson keresztül elérték a magyarkeszi (tótkeszi) plébánia- szőlőt, ahol Nagy János élelemmel, jó borral várta őket. A szőlő közelében, az erdő szélén volt - ma is ott van - egy földmérési pont, fatorony- nyal, amire Deák fölment, és onnan látta a Balaton tükrét, elmerengve hosszasan nézte otthonának, Zalának tájait. Ittlétekor ezt minden alkalommal megtette, kirándulásának ez volt a fénypontja. Sajnos, ez a présház Keszi- ben már megsemmisült, csak a nyomai láthatók, nem így a felsőnyéki Középhegyen lévő Kálmándy-féle - múlt keddi számunkban bemutattuk -, amely - hála a Kiss családnak - áll még. Az említett kirándulások alkalmával Deákék a présházat mindig útba ejtették és Kálmándy tiszteletes magyaros vendégszeretetét élvezve kipihenték az út fáradalmait, miközben boroz- gatva elbeszélgettek.- A Deákkal kapcsolatos történeteket nagyapámnak, Kiss Istvánnak (1836-1920) Farkas Imre tiszttartó mondta el, s a hallottakat megerősítette Komáromy István, a vendéglátó is - szól Kiss Laci bácsi, aztán zárkódik. Elindulunk a keményre fagyott úton, s miközben araszolunk, szusszanunk egyet, vissza-visszanézünk a szilvafák őrizte nádfedeles emlék- présházra, Kiss Laci bácsit hallgatom: — Vissza akarom szerezni a családi birtokot, végrendelkezni akarok, mert akkor jó kezekben lesz az emlékprésház. Ékes László Fotó: Gottvald Károly Korok, tárgyak, emlékek Hitel a telefonigénylőknek Amint híre kelt, hogy 35 ezer forintért megvalósulhat az önerős telefonhálózat fejlesztés és 1994. végére telefonvonalhoz juthatnak az igénylők, az OTP Bank lépett legelőször. Bodó Zoltán, a tamási fiók vezetője felkereste a városkörnyék összes önkormányzatát és tájékoztatta őket a hitelnyújtás feltételeiről. E szerint az OTP megelőlegezi az említett összeget, és az igénybe vevőre bízza, hogy három éven belül mennyi idő alatt fizeti vissza. Ha ez egy év, akkor 3020 forint, ha kettő, akkor 1590 forint, ha három 1130 forint a havi részlet, mellette pedig a lakáson belüli szerelési, telepítési munkákhoz is kaphatnak hitelt. Bodó Zoltán kérdésünkre elmondta, hogy Tamásiban a kölcsönigénylési nyomtatványokat az OTP-be kell bevinni, a városkörnyéken pedig az önkormányzatok gyűjtik össze azokat. Amikor ezzel készen vannak, akkor a bank dolgozói kimennek a városkörnyéki településekre, ahol - úgymond - „megrevidiálják", javítják, javíttatják a nyomtatványokat és amikor teljesen kész, akkor kötik meg a helyszínen a szerződéseket.
