Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-15 / 38. szám

1993. 15. KRIMIVILAG KÉPÚJSÁG 9 Kábítószer, műkincs, prostitúció, autólopás, fegyver, zsarolás Fű, hasis, LSD, kokain, heroin Terjeszkedik a hazai narkópiac A „FAK-maffia" Európa élvonalában A legfrissebb magyaror­szági kriminalisztikai króni­kák is hitelesen jelzik: a „szer­vezett FÁK-bűnözésnek" a szovjet birodalom összeom­lása óta eltelt viszonylag rövid idő alatt sikerült felzárkóznia Európához, sőt, a világszín­vonalhoz. Moszkva, Szentpé­tervár és a közép-ázsiai köz­társaságok maffiózói erős, ütőképes szervezeteket építet­tek ki, és olasz mintára befo­lyási övezetekre osztották fel a volt Szovjetuniót. A legvirág­zóbb üzletágak közé tartozik a kábítószerkereskedelem, az autólopás, a kábítószercsem­pészet, a zsarolás, a fegyver- kereskede- lem és a régiségek értékesítése külföldön. Az orosz keresztapák bá­mulatos sebességgel építették ki nemzetközi hálózatukat, s főként a kábítószerüzletben il­letve a régiségek csempészé­sében értek el mesés, adómen­tes jövedelmeket. Noha az orosz bűnözők már korábban sem a tervgazdálkodás ne­hézkes törvényei szerint űzték az ipart, mégis meglepő, mi­lyen szélsebesen igazodnak a piacgazdaság szempontjai­hoz. Németországban például óriási a kereslet kábítószerek iránt, az árrés pedig Moszk­vához képest ezer százalék. Míg az orosz fővárosban egy­millió rubelt kérnek az ópium kilójáért, a hasis pedig még ol­csóbb, a német ügyfelek ennek sokszorosát fizetik ki értük. Csupán múlt évben 180 ilyen boszorkánykonyhát fedezett fel a moszkvai rendőrség: há­rom mázsa hasist, 61 háló ma­rihuánát és 65 kiló ópiumot foglalt le. Negyven bűnözőcsoport specializálta magát a régisé­gek csempészésére. 25 belőlük német megrendelésre dolgo­zik. A rendőrség becslése sze­rint körülbelül 13 milliárd fo­rintnak megfelelő értékben vándoroltak ki tavaly műkin­csek az országból. A lopott, vagy nevetséges áron össze­vásárolt régiségek zömmel Berlinben cseréltek gazdát. Csak a vakszerencsének kö­szönhető, ha néha sikerül lefü­lelni a tetteseket. 1992 őszén Butova határátkelőhelyen 100 ezer ikont találtak egy kamion rakodóterében, szeptember­ben pedig a seremetyevói re­pülőtéren lefoglaltak egy kon­ténert, amely festményeket, ikonokat, régi könyveket és öt kiló ezüst ékszert tartalma­zott. A rendőrség főként a „kis­halakkal" szemben eredmé­nyes. A szegénység ugyanis ráviszi az embereket, hogy családi kincseikből pénzt csi­náljanak. A nagymenők álta­lában megússzák. Az erre szakosodott bandák tökélete­sen megszervezték a mű­kincskereskedelmet. A feke­tepiacon másfél millió rube­lért megvásárolt ikonért akár százezer márkát is el lehet érni. Egy valódi Kandinsz- kij-képért kéz alatt 2-5 millió rubelt kell fizetni, az Egyesült Államokban viszont egymillió dollárt is el lehet vele érni. Amit a feketepiacon nem árulnak, el kell lopni, vallják a bűnözők. 1991-ben 3500 mű­kincsrablás történt, 50 ezer képet és szobrot tulajdonítot­tak el, ötezer templomot fosz­tottak ki. Tavaly a szentpéter­vári múzeumok egyikébe “is betörtek, és elvitték I. Miklós cár fegyvergyűjteményét. A változatos módon meg­szerzett, értékes darabokat fu­tárok juttatják ki az országból, akik összejátszanak a hatósá­gokkal. A Seremetyevó II. re­pülőtéren 150-300 dollárba ke­rül egy Vámtisztviselő meg- kenése. Ha gépjárművön hagyja el az áru Oroszorszá­got, szívesen választják a breszti határátkelőhelyet. Itt 100-500 ezer rubel a tarifa. Olykor a hadsereg is beleke­veredik az alvilági bizni­szekbe. Tavaly egy katonai repülőtéren őrizetbe vettek egy hadnagyot, aki egy AN 12-sel próbált ikonokat, egy­házi könyveket és festménye­ket elszállítani. Az orosz fővá­rosban azt suttogják, hogy diplomatákat is megpróbál­nak a maffiózók megkörnyé­kezni, mert a követségi cso­magokat nem ellenőrzik. A magyar rendőrségiül vi­szont - ugyancsak moszkvai hírek szerint- újabban tarta­nak. Toronyi Attila Ferenczy-Europress Még csak fenyegető jóslat, hogy a kábítószerek fogyasz­tásában hamarosan utolérjük a Nyugatot; félő azonban, hogy belátható időn belül be­teljesedik. Mint a drogellenes társadalmi küzdelem szerve­zői munkatársunknak el­mondták: sok jel utal arra, hogy fokozatosan kiépül a drogkereskedelem hazai há­lózata. — Sajnos, a választék bősé­ges: a vevőnek ma már nem kell külföldön felhajtania a portékát, mert itthon is besze­rezhető minden rendű-rangú kábszer, igaz, egyelőre csak Budapesten és a nagyobb.vi­déki városokban. A forgalom­ban levő drogok minősége változó és egységes árfolya­mokról sem beszélhetünk. Ez utóbbiakat nemcsak a nem­zetközi feketepiac árainak alakulása befolyásolja, hanem az is, hogy adott időben inten­zív rendőrségi akciókra vagy éppen szélcsendre számítanak a forgalmazók. — Méreteit illetően ez a ke­reskedelem még messze van a sok nyugati országban mű­ködő komoly, nagy hálózatok­tól. „Nagymenők" még nem nőttek ki, a csempészektől a vevőig zömmel két, legfeljebb három kézen megy át az áru. Az sem ritka, hogy a csem­pész egyszemélyben beszerző, szállító és eladó, azaz kisipari módon zajlik az üzlet. „Narkó-standok" leginkább mulatókban, éjszakai szóra­kozóhelyeken, bárokban mű­ködnek, közülük is főként azonban, amelyek népsze­rűek, nagy forgalmat bonyolí­tanak le. Itt aránylag könnyű vevőkört találni és bővíteni, s a szórakozók forgatagában a zugárusok gyorsan szedhetik a sátorfájukat, ha veszélyt szimatolnak.- Sajnos, ma már nyomon követhetőek bizonyos fo­gyasztói szokások is. Az „újoncok" többnyire mákból készített ópiumos teával kez­dik - ehhez elég könnyű hoz­zájutni és aránylag nem drága. Aki rákap, nemigen tudja, hogy veszélyes úton in­dul el, mert potenciálisan ezekből a „teásokból" lesznek a legkeményebb drogosok. „Fűből" a külföldi portéka grammonként 6-800 forintba kerül. A hazai áru valamivel olcsóbb, s gyöngébb minő­ségű. A hasis a fűnél valami­vel drágább, az úgynevezett kemény drogokért pedig még nagyobb pénzeket kasszíroz­nak a kábítóspiacon.- Az LSD-t, amely egyéb­ként TRIP néven szerepel, fél- szer-félcentis, bélyegszerű csomagolásban 800-1.200 fo­rintért árulják. Az amphima- tin alapanyagú „Speed" ára 1.000 forint körül ingadozik. Kokain a zugpiacon por alak­ban dúsítva vagy tisztán kap­ható adagonként 1.000-1.200 forintért, ugyanennyi a heroin is.- A narkó-választék tekinté­lyes része külföldi, ismerete­ink szerint Amszterdam, Ber­lin, Bécs felől érkezik. Ferenczy-Europress Üzemel a drogdetektor A kémfőnök memoárja Ha valaki kiérdemli, hogy az ellenfél is kulcsfigurának tekintse, akkor ez a volt szovjet hírszerző-főnöknek mindenképpen kijár. Leo- nyid Sebarsin 1983-ban még csak osztályveze­tőként szervezi az afganisztáni akciót, de hat évvel később már őt nevezik ki az egész, kül­földre irányuló hírszerzés vezetőjévé. Az 1991 augusztusi puccs után az egész KGB „ügyve­zető" elnöke lett, majd menesztették, ezután megírja emlékiratait. A könyv még nyomdában volt, ám Londont különösképpen érdekelte az MI-6-ról alkotott moszkvai vélemény és mozgósította embereit egy kézirat (vagy nyomdai levonat?) megszer­zésére. Ennek birtokában a The Sunday Times szemleírója fel is kereste az extábornokot és kérdéseivel nem is hagyott kétséget aziránt, hogy tudja, mi van a könyvben. Mindattól, amit az újságíró célratörő kérdé­seire Sebarsin válaszolt, nem volt boldog a Downing Street, hiszen a tábornok által össze­állított titkosszolgálati rangsorban az angolok hátrább szerepelnek, mint az amerikaiak, a németek és a francia kémek. Nem kevesebbet állít a szerző, mint azt, hogy az 50-es, 60-as évek kettősügynökei, pon­tosabban Kim Philby, George Balke és Guy Burgess átpártolása a KGB-hez nemcsak meg­tépázták a hajdan világelső Secret Intelligene Service hírnevét, de arra is alkalmat adtak, hogy a szovjetek a más NATO-országokból származó angol értesülésekhez is hozzájussa­nak. Nincs jó véleménye a szerzőnek a francia DGSE-ről sem, amely szerinte mindig is képte­len volt jó kelet-európai hírforrásokra szert tenni, s ezért leginkább az MI-6 véleményére hagyatkozott. Dicséri viszont az izraeli Sin Bet és Moszad ügynökeinek módszereit, kiemelve azt az előnyt, hogy főként olyan bevándorlókat szerveztek be, akik nyelvtudás, helyi tapaszta­latok és ismeretségek dolgában utolérhetetlen otthonossággal mozogtak elhagyott szülőföld­jükön. A The Sunday Times - egy brit szakértőre hivatkozva - a szovjet tábornokot elfogultság­gal vádolta és „köztudott tény"-ként szögezi le, hogy a Philby ügy kipattanása után mégis­csak a CIA-MI-6 volt a szovjet térség legjobb ismerője. Ha Sebarsint annak idején beavatták volna a kémelhárítás legbizalmasabb ügyeibe, maga is igazolhatná ezt. Mármost, hogy mit tudott akkor és miben lapozhatott vissza azóta az ex-kémfőnök, azt senki nem tudhatja. Készíthetett éppenséggel jegyzeteket, másolatokat éppen eleget rég megtervezett emlékiratához, akkor, amikor teljhatalmú főnöke volt a KGB-nek. Nem is kel­lett degeszre tömött aktatáskával távoznia a valamikori Dzezsinszkij térről. Lehet, hogy mikrofilmek voltak a zsebében... Ferenczy Europress Túszul ejtette önmagát Emberrablás orosz módra Hol van már az Éjszakai Expressz c. Törökországról szóló, korszakos amerikai krimi, amelyben még az új­donság varázsával hatott a csempész, aki ragtapasszal erősítette testére a drogszál­lítmányt. Azóta már a „törött" lábbal gipszelt csomagocská­kat is kiszűrik a szakemberek és a kutatásra (sz)oktatott ku­tyák, amelyek meglelik a til­tott holmit kalácsba sütve, vagy válltömésbe varrva is. Ä kábítószercsempészek le­leplezéséről szóló beszámolók nem csak igazolják, de egyben reklámozzák is az erre profili- rozódott cégeket, amelyek olykor a legtalányosabb for­mákban (például zseblámpá­nak álcázva) állítják elő és for­galmazzák a megtéveszthetet- len kutatóeszközöket. A SENATOR elnevezésű készülék, amely a Thermadics cég gyártmánya, mindössze három másodperc alatt kimu­tatja a rejtekhelyét, s a benne lapuló narkotikum fajtáját és mennyiségét Is. A New Jersey Barringer Istruments INC. lONSCAN-készüléke csak egyetlen másodperccel igé­nyel többet, viszont bősége­sebb információt nyújt az el­rejtett anyagról. Az utóbbi időben az USA parti őrségének értesülései szerint felbontatlan, márkás italos flaskák is rejthetnek magukba, méghozzá tisztes mennyiségben cseppfolyósí­tott kábítószereket. Ez ellen dolgoztak ki egy kanadai ta­lálmányt. A SCINTREX LTD által készített TND-1000 típus­jelű készülék használatakor fel sem kell nyitni a palackot. Erre csak akkor kerül sor, ha a különleges sugárjelző „szint­eltolódást" mutat. Egy amerikai büntetőinté­zetben lézer-sugárkévéjével sikerült egy régi rejtélyt meg­oldani. A Jones nevű, többszö­rösen büntetett gengszterről volt szó, aki nemcsak nagy­bani szállítója, de rabja is volt a kábítószernek, amelyhez megállapíthatatlan módon még cellájában is hozzájutott. Hogyan? Kiderítette a drogdetektor, amikor a csa­ládja által hetente beküldött fehérneműt darabonként a X sugár alá tették. Az egyébként közönséges törölközőt folyé­kony kábítószerben áztatták. Jones pedig cellájában egysze­rűen kirágta, kiszívta belőle a drogot. A három berendezés ma még drága, de előbb-utóbb sor kerül tömeges alkalmazá­sukra is. A moszkvai rendőrség nemrég külön részleget hozott létre a szaporodó emberrablá­sok felderítésére. Az orosz bűnözők csak két éve fedezték fel a pénzszerzés e sajátos vál­tozatát, s azóta egyre virág­zóbb üzletágnak ígérkezik a túszszedés. 1990-ben még csak két emberrablás fordult elő, 1991-ben már tizenegy, tavaly pedig szeptember vé­géig 23. A rendőrség ugyanakkor azzal büszkélkedhet, hogy mindeddig valamennyi esetet sikerült felderítenie. Á sikeres bűnüldözés azzal magyaráz­ható, hogy az elkövetők egye­lőre még tanulják a szakmát, s a nem igazán profi munka nem nehéz eset az orosz ko- póknak. Az emberrablások növekvő száma azzal magyarázható, hogy a bíróság elé kerülő tet­tesek felettébb enyhe ítélettel számolhatnak, mindössze hat hónapot kell leülniük. A sza­badságvesztés csak akkor rúg három évre, ha áldozatukat bizonyítottan bántalmazták. Más a helyzet azonban, ha a túszszedők karmai közé kül­földi állampolgár kerül: ekkor a büntetés alsó határa tíz év. Ennek az a magyarázata, hogy Oroszországban mindmáig érvényben van a szovjet bün­tetőtörvénykönyv. A Moszkvába látogató ausztrál házaspár esete fordu­lópont az orosz emberrablás történetében. Ők voltak az első külföldiek, akiket a kommandósoknak ki kellett szabadítaniuk. A seremetye­vói repülőtérről tartottak ép­pen a városba, amikor kirán­gatták őket a taxiból, majd a .férfit és a nőt bekötött szem­mel külön-külön ismeretlen helyre szállították. Másfél mil­lió dollár váltságdíjat követel­tek. Tizenegy napba tellett, míg a rendőrség kiderítette, hogy a nyomok Szentpéter­várra vezetnek és felfedezték a rejtekhelyei. Addig a túszszedők beérték hazai áldozattal, persze értük is dollárt követeltek. Pénzes üzletembereket szemeltek ki, s nemegyszer csak akkor sike­rült elkapni őket, amikor a pénzt már átvették és a túsz visszanyerte szabadságát. Az egyik esetben 500 ezer dollárt kértek egy moszkvai bankár Ferenczy Europress Black Jack Akar telefonon Swatch órát vagy pénzt nyerni!? ÜT 1-610-204-5363 150 R percenként. Szuperszamurájok titkos szervezete Jakuza, mindhalálig! Ártatlan hangzású név a Jamagusi-gumi, amely azon­ban a földkerekség legvesze­delmesebb bűnszövetkezetét jelzi. Titkos szervezetei ma már túlnőttek Japánon, jelen vannak Délkelet-Ázsia legna­gyobb városaiban, sőt Hawai- ban és az Egyesült Államok nyugati partvidékén is. Tagjai a jakuzák, akik lét­szám tekintetében meghalad­ják az olasz camorra és maffia láthatatlan tízezreit. Szerveze­tük gyökerei a XVII. századra nyúlnak vissza, amikor Oszaka és Edo (Tokio hajdani neve) törvényes urai a maguk hasznára csoportokba tömörí­tették a gazda nélkül maradt szamurájokat, és más, kardvi­selésre ősi jogon felhatalma­zott zsoldosokat. Ahogy telt-múlt az idő, a kardok, tőrök, géppisztolyok mellett a számítógépek is be­vonultak az arzenáljukba és alkalmazkodva az új idők le­hetőségeihez, kereskedőhajók megtámadása helyett immár a mamutcégek és kartellek ve­zérkarának csöndes megfe­nyegetése lett a profiljuk. Ma már az ő „illetékességükbe" tartozik a szerencsejátékok el­lenőrzése, ők uralják a kábító­szerpiacot, a prostitúciót, ná­luk bérelhetőek sztrájktörők, adósságbehajtó különítmé­nyek, hűtlen szeretőket meg­büntető csonttörő brigádok. Ha az elesett szegényember is leadja a jussát, általuk állás­hoz juthat, de ha a részvény- társasági elnök nem fizet, partnerei és ellenlábasai kime­rítő levelet kapnak viselt dol­gaikról. így hát veszedelmes jelenlétük az üzleti élet min­den szférájában tapasztalható, és nem igen akad erő (a rend­őrséget is ideszámítva), amely eredményesen vehetné fel a harcot ellenük. Nem rejtőzködnek a beton- dzsungelekben. Székházaik ott terpeszkednek minden nagyvárosban, homlokzatu­kon az ártatlan SIMBOKU DANTAI felirattal, amely ba­ráti segélyegyletet jelent. Ám téved, aki azt hiszi, hogy csak ellenfeleikkel vagy riválisaikkal bánnak kemé­nyen. Évszázados hagyomány a szervezetben az önbüntetés. Eszerint a mulasztásokat vé­tőknek le kell vágniuk egy uj­júkat. Bár ez áruló jel lehet a bűnüldözők számára, ami a legkevésbé sem érdekli a fő­nökséget. „Az együvé tartozás visz- szavonhatatlan jelzése meg­sokszorozza hűségüket" - véli, és csakugyan nem akadt még áruló soraikban. L.B. Ferenczy Europress unokájáért, ám a végén beér­ték a nem konvertibilis 20 mil­lió rubellal. Az emberrablási hullám kü­lönös dolgokat is produkál. A szibériai vegyes vállalati di­rektor, bizonyos Valerij Pot- koritov szeptemberben üzleti útra Moszkvába utazott. Meg­ízlelte az orosz főváros éjsza­kai édes életét, s úgy döntött, marad még egy pár napig. Ám fogytán volt a pénze, felhívta tehát az asszonyt, s elpana­szolta: a félelmetes moszkvai maffia karmai közé került. Egymillió rubel váltságdíj fe­jében hajlandók lennének azonban szabadon bocsátani. A halálra rémült nej híven kö­vette a családfő utasításait, el­küldte a pénzt a megadott címre. Valerij pedig vígan mu­latta napjait moszkvai szállo­dai szobájában, s az éjszaka tündéreinek társaságában nyakalta -a pezsgőt, ette a ka­viárt... Ferenczy Europress

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents