Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-15 / 38. szám

1993. február 15. MEGYEI KORKÉP NÉPÚJSÁG 3 Falugyűlés Sárpilisen Rendhagyó közmeg­hallgatás várja Sárpilis polgárait február 15-én 18 órai kezdettel a helybeli művelődési házban. (A volt Vincze-házban). A fa­lugyűlésen elsőként levetí­tik a Sár-Völ Stúdió Sárpi­lisi képek című kisfilmjét, majd az önkormányzat képviselői adnak tájékoz­tatást az elmúlt időszak eredményeiről. Ezt köve­tően vitaindítóként ugyan­csak videofilm segítségé­vel, utcai beszélgetéseken szólalnak meg a falubeliek. A közmeghallgatás törté­néseit a stúdió munkatár­sai dokumentumként rög­zítik videofelvételre. Embert kézírásáról Az ember a kézírás tük­rében címmel dr. Lépőid Józsefné, a Magyar Grafo­lógiai Társaság elnöke tart előadást a Tolna Megyei Tudományos Ismeretter­jesztő Egyesület meghívá­sára február 17-én, szerdán délután 17.00 órakor Szek- szárdon, a Vállalkozók Háza II. emeleti tanács­termében. Történelmi­nemzetiségi előadássorozat A Tolna Megyei Tudo­mányos Ismeretterjesztő Egyesület és a szekszárdi Garay János Gimnázium történelmi munkaközös­sége február 18-tól törté­nelmi-nemzetiségi elő­adássorozatot szervez a Vállalkozók Háza II. eme­leti tanácskozótermében. Az első vendég, Benda Kálmán akadémikus csü­törtökön délután 17.00 órai kezdettel várja az érdeklő­dőket A csángók, bukovi­nai és erdélyi székelyek története a XVIII. század végéig című előadásra. Előadás a Bibliáról Biblia - 2000 éves könyv a mai ember kezében címmel dr. Cziglányi Zsolt teológiatanár tart előadást február 15-én 18.00 órai kedzettel a bátaszéki mű­velődési házban. Szekszárd­Bezons A Szekszárd-Bezons Ba­ráti Társaság február 18-án, csütörtökön délután 16.30 órai kezdettel tartja közgyűlését a polgármes­teri hivatal konferencia- termében. Gyermekrajz kiállítás A Tolna Városi Művelő­dési Központ és Könyvtár február 16-án 17.00 órakor gyermekrajz kiállítást tart az I. Számú Általános Is­kola tanulóinak munkáibó. A kiállítást Szatmári Juhos László szobrászművész nyitja meg. Képek a kirakatban Amíg a faddi művelő­dési ház utcafronti üzlet- helyiségére nem akad bérlő, folytatódik annak kulturális hasznosítása. A kiállítóteremnek is kiváló kirakat jelenleg Györfi Jó­zsef paksi festő képeinek tárolója. Pörböly gyászba borult A vonat sípol, és működik a fénysorompó is Kiscipők és sapkák: mind a tragédiára emlékeztetnek József, aki pedig a sokat meg­ért emberek közé tartozik —. A feleségem testvérének az unokája fekszik a szekszárdi kórházban, élet és halál kö­zött. Az egyetlen szerencse, hogy az influenzajárvány mi­att a szokásosnál jóval keve­sebben szálltak fel a buszra. — Nagyon sok szülő sír-rí most, akárcsak a nagymamák és a rokonok - halljuk a meg­rendülés halk hangján Mada­rász Józsefnétől. A Nagy há­zaspár valamennyi szerencsét­lenül járt kisgyereket ismerte. — Ilyen még nem volt - mondja Nagy János. — Az ember álmában sem merte volna gondolni, hogy ilyesmi megtörténhet, kisgyerekekkel. A nyolcadik osztályos Csá­szár Anita - talán nem túlzás - a halál torkából menekült meg azon a péntek reggeli napon. Külsérelmi nyomok nem lát­hatók rajta, a katasztrofális összeütközést néhány horzso­lással úszta meg. — Ott ültem a busz hátulsó részében, s láttam, hogy a so­főr csodálkozva hátrafordul, hogy milyen kevesen va­gyunk. Elég nagy ködben in­dultunk el, ám az átjáróhoz érve már tisztább lett a levegő. Láttam, hogy jön a vonat, még szóltam is a barátnőm­nek. Aztán lekanyarodtunk, de a busz nem állt meg, ment tovább, egyenesen. Kérdez­tem a barátnőmtől, hogy talán át akar menni a busz? De ak­kor már hallottam is a hatal­mas csattanást, s utána már csak az árokparton tértem magamhoz. Hogy miként ke­rültem oda, kivittek, vagy én másztam oda, azt nem tudom. Sokan feküdtek már körülöt­tem, Gábornak csupa vér volt a feje, egy osztálytársam pe­dig már nem is mozgott. Aki magánál volt, az kiabált, hogy apu, anyu, gyertek ide! En­gem hamar megtalált anyu­kám, s egy gyors helyszíni or­vosi vizsgálat után mehettem haza. Anita óriási lelkierővel, a megrendülés látható jele nél­kül meséli el a tragikus ka­tasztrófát. Ebben szerepet játszhat az is, hogy most már nem is először, hanem másod­szor született újjá. Nemrég ugyanis egy másik karambol­nak volt szenvedő alanya, a hátsó szélvédőt kiszakítva ki­repült a személygépkocsiból, s az egészet megúszta egyetlen karcolás nélkül. — A buszbaleset óta fél az egyedülléttől, ha ott hagyjuk a szobában, azonnal odajön hozzám, s kéri, hogy marad­jak vele - teszi hozzá Anita történetéhez édesanyja, mi­közben kikísér bennünket a házból. Az utca, ahol Császá­rék laknak, ugyancsak gyá­szol. — Aki ott lakik, az az unokáját veszítette el, aki meg most megy be a házba, az a kislányát - mondja Császárné. — Pénteken este az egész fa­luban égtek a gyertyák. Azóta, sajnos, egy újabb élet lobbant el, szombaton hajnal­ban a 13 éves Teiermajer Sza­bolcs költözött el az élők sorá­ból. Az áldozatok száma így már tizenegyre emelkedett. Á legutóbbi - lapzártakor szer­zett - információink szerint a kórházba került gyermekek állapota - kettő kivételével — kielégítő. A szekszárdi kórház baleseti sebészetén fekvő két kisgyerek - egy kislány és egy kisfiú - eszméletlen, életveszé­lyes állapotban van. A gyer­mekosztályon kezelt hét beteg állapotát kielégítőnek tartják az orvosok, sőt, négyen már jól vannak, ők nem kapnak in­fúziót. A bajai kórház öt sérül­tet lát el, négy gyermeket és az iskolabusz vezetőjét, állapo­tuk, a sérülésekhez képest ki­elégítő.-szá­Fotó: Ótós Réka (Folytatás az első oldalról) Pörböly előtt, a helységnévtábla is jelzi a gyászt: fekete szalag látható keresztben átvetve a falu ne­vét közlő lemezen. Pörböly egyébként csendes, ám a ret­tenet nyomai azonnal érzé­kelhetők: az egyik ház udva­rában fiatalasszony borul zo­kogva férje vállára. A főutcán alig található járókelő: egy idős, szikár, ősz hajú férfit szó­htunk meg elsőként. — Én is érintve vagyok - küszködik a könnyeivel Kiss Császár Anita, aki kétszer is megmenekült a halál torkából Beszélgetés a polgármesterrel Szerdán 14 órakor temetik a pörbölyi gyerekeket A szekszárdi kórház bejára­tánál beszéltük meg a találko­zót Gayer Jánossal, Pörböly polgármesterével. Komor arc­cal fog kezet velem, majd az influenza miatt egyébként hét lakattal őrzött kapuk készsé­gesen tárulnak előttünk. Be­felé menet egy falubelivel fu­tunk össze, az egyik válságos állapotban lévő kislány roko­nával. — Egy kis pír látszik már az arcán, a keze is megmozdult, mintha jelezné, hogy élni akar ... - mondja, miközben gyűlnek a szemébe a könnyek. A polgármester keményen rágja a szája szélét, egy pilla­natra bíztatóan megsimítja a másik kezét és már megyünk is tovább. A gyerekosztály aj­taja zárva, de egy csöngetésre minden további nélkül been­gednek minket. Megtudjuk, az itt lévő gye­rekek állapota javult, de csak a polgármester mehet be hozzá­juk. A rövid vizit után ülünk le beszélgetni. Gayer János le sem tagadhatná, hogy az utóbbi napokban rá is ember- feletti próbatételt szabott ki a sors. — A pénteki falugyűlés ter­mészetesen elmaradt, egész nap jöttek az információk, hiszen, ak­kor még nem is tudtuk, ki hol van. Pontosítani kellett, mely családokban történtek halálesetek, hol vannak sérültek. Gyakorlati­lag péntek délutánig ez jelentette a legfontosabb feladatot. Amikor már végleges volt a névsor, akkor végigjártam a családokat, s mivel a részvétnyilvánításon kívül egyebet nemigen tudtam volna csinálni, arról biztosítottam őket, hogy az ezzel kapcsolatban felme­rülő költségeiket az önkormány­zat átvállalja. Ennél többet aznap nem tudtam mondani. — Gondolom, a péntek este felért egy lidércnyomással... — Hát, ezt a hangulatot sza­vakkal nem lehet kifejezni... Er­ről nem is akarok beszélni, ezt már sokan megkérdezték, de erre nincsenek jelzők ... Ezt csak az tudja minősíteni, aki benne van, azt pedig nem kívánom senkinek. — Kevesen tudják, hogy jópáran - mint az ön lánya is - csak azért nem voltak a bu­szon, mert influenzásak. — A közel hetven iskolásgye- rekből huszonkilencen voltak a buszon, a többi az beteg volt. So­kan nem mentek emiatt iskolába. A szombat az már a szomorú ad­minisztráció jegyében telt el. Ke­restük a megoldást, hogy mikor lehet a 11 családdal leülni, egyez­tetni a temetéssel kapcsolatos kí­vánságokat. Annak ellenére, hogy a polgármesteri hivatal a költsé­geket átvállalja, azért valahogy egyeztetni kellett, kinek mi a kí­vánsága, kinek milyen időpont lenne a jó ... Amikor mindezek a kezünkben voltak, akkor a jegyző úrral újra körbejártuk a családo­kat és megállapodtunk a szerda 14 órában. Vasárnap délelőtt 10 órára összehívtam a képvi­selő-testületet, nekik hagytam meg, hogy mindenkit hivatalosan is értesítsenek ki. Az időponthoz mindenki a beleegyezését adta. — Tapasztalt-e valamiféle bűnbakkeresést? — Ilyen oldalról nem is köze­lítettem meg a dolgot, nem is akartam, mert úgy gondoltam, amíg kívülálló tudok maradni ilyen szempontból, addig tudok csak józan ésszel gondolkodni... Iszonyatos sok munkával jár ez, és hozzá kell tennem, hogy a ka­tasztrófahelyzet kezelését senki sem tanulta ... Nagyon sok fel­ajánlást és segítséget kaptunk, ezért úgy döntött a testület - bár Budapesten egy külön számla­számot elkülönítettek erre -, hogy a pörbölyi önkormányzat hétfőn reggel szintén elkülönít egy szá­mot és azt a napilapokban közzé­teszi. Ezek az összegek természe­tesen a baleset kárvallotjainak megsegítésére fordítandók... A falu következő napjait a szerdai temetés határozza meg. Egy olyan esemény van, amit meg kell tartanunk, kedden a földárverést. Úgy döntött a testület, hogy megtartjuk - különben hónapokat késne -, kevés családot érint, bár vannak olyanok is köztük, akik részesei a tragédiának .. . Meg­próbáljuk olyan körülmények közé tenni és úgy eltávolítani, hogy valahogy ne zavarjon . . . — Amikor ilyen tragédiák­ról van szó, amikor ez egy-egy család mondhatni belső, intim drámája, mit tehet a polgár- mester? — Az nem jó kifejezés, hogy megpróbálom átérezni a bánatu­kat, mint, ahogy az sem, hogy megpróbálok segíteni, de legalább meghallgatom őket... Azt hi­szem, talán ez a jó kifejezés. Ma az is sokat jelent, ha az egyik em­ber meghallgatja a másikat. Én nem is veszek már magamon észre különösebb reakciókat, csak azt látom, hogy nem tudom kife­jezni, mit érzek, amikor már má­sodszor járom végig ezeket a csa­ládokat ... KRZ A Megyei Jogú Városok Szövetsége együttérzését fe­jezi ki a tragikus balesetben elhunytak és sérültek hozzá­tartozóinak, és gyorstámoga­tásként 100 ezer forintot ajánl fel a hozzátartozóknak. A szövetség felkérte Szek- szárd város polgármesterét, hogy a támogatást Pörböly polgármesterének a szövetség nevében adja át. A Megyei Jogú Városok Szövetsége javasolja tagváro­sainak és a magyarországi ön- kormányzatoknak, hogy lehe­tőségeikhez mérten támogas­sák Pörböly önkormányzatát a gyász enyhítésében. A Gemenc Volán által szer­kesztőségünkbe eljuttatott közlemény az alábbiakat tar­talmazza: „A Gemenc Volán vezetői, valamennyi dolgo­zója, valamint a Közúti Közle­kedési Szakszervezet nevében őszinte, részvétünket fejezzük ki a nyékipusztai vasúti átjá­róban február 12-én bekövet­kezett, tragikus tömegbaleset­ben elhunyt gyermekek szüle­inek, hozzátartozóinak. A sé­rülteknek mielőbbi gyógyu­lást kívánunk." Mély fájdalommal és megrendüléssel tudat­juk, hogy CSIZOLSZK1 MÁRK 9 éves, DEVICS ANNA 11 éves, GÁL ERZSÉBET 10 éves, KOLBERT DÁVID 9 éves, KOVÁCS GÁBOR 11 éves, MADARÁSZ NIKOLETT 12 éves, RAUCH ATTILA 14 éves, SCHULTEISZ PÉTER 13 éves, SOKAC AIDA 11 éves, TEIERMAJER SZABOLCS 13 éves, TÓTH ZOLTÁN 9 éves általános iskolai tanulók tra­gikus körülmények között el­hunytak. Drága halottainkat 1993. február 17-én, szerdán délután 14 órakor a pörbölyi temetőben helyezzük örök nyugalomba. A gyászoló családok és a község lakossága nevében a képviselő-testület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents