Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-01 / 26. szám

2 KÉPÚJSÁG VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR 1993. februári. Szakácsok versenye Edinburgh - Egy bang­ladesi háziasszony több száz mesterszakácsot lekö­rözve jutott be a skóciai Edinburgh-ban annak a szakácsversenynek a dön­tőjébe, amelyen „Az év in­diai konyhafőnöke" meg­tisztelő címért harcolnak a résztvevők. A Reuter jelen­tése szerint a Dakkából származó nő lesz az egyike annak a nyolc szakácsnak, akik február 12-én, a ver­seny utolsó fordulójában négyfogásos ételt készíte­nek majd a négy döntőbíró számára. A döntő minden résztvevőjének három óra áll majd rendelkezésére, hogy elkészítse - a nem­zetközi zsűrinek előzőleg benyújtott - menüt. Az olasz maffia pénze „gyarmatosít” Párizs - Az olasz maffia „gyarmatosítani" akarja Franciaországot, elsősor­ban azzal, hogy pénzét itt mossa tisztára, illetve itt fekteti be. A maffia pénze több csatornán áramlik be az országba, egyrészt Mo­nacón át, másrészt a nyu­gat-indiai szigetvilág hol­land és francia közös tu­lajdonban lévő szigetén, Saint-Martinen keresztül, de más utakon is. A maffia franciaországi ténykedését három hónapon át vizs­gálta egy képviselőházi bi­zottság, 16 meghallgatást tartottak zárt ajtók mögött, s ezen francia és olasz bí­rók, nyomozók, sőt, „meg­tért^' bűnözők is elmond­ták tapasztatalataikat, ta­núvallomásukat. Több nyelven beszélő telefon Tokió - Sikerrel mutat­kozott be a világ első több nyelven beszélő telefonja. Japán, az Egyesült Álla­mok és Németország kö­zött próbálták ki a számí­tógéphez kötött telefont, amely a vonal egyik végén japánul elhangzó beszédet néhány másodperces ké­séssel fordította le angolra és németre a második ol­dalon. A kyotói tudomá­nyos kutatóintézet, a Pitts­burgh—i és a müncheni egyetem közös kísérleté­ben a számítógép először írásban rögzítette eredeti ■nyelven az elhangzottakat, majd - 1500-as szókészle­tét használva - átültette a szöveget idegen nyelvre, és végül azt beszélt nyelvvé szintetizálta. Vámháború Ottawa - Az Egyesült Államok egyik legjelentő­sebb kereskedelmi part­nere, Kanada is értetlensé­gét fejezte ki a külföldi acélfélékre meglepetéssze­rűen kirótt amerikai bün­tetővámok miatt. Az Egye­sült Államok kereskedelmi minisztériuma bejelen­tette, hogy méltánytalanul alacsony ár alkalmazása miatt 19 ország amerikai acélexportját sújtja 109 százalékig terjedő póttari­fákkal. Michael Wilson kanadai kereskedelmi mi­niszter kijelentette: „ke­reskedelmi szempontból értelmetlen" lépés volt a kanadai termékek bevo­nása az intézkedésbe. Az EK-bizottság illetékese már korábban indokolat­lannak és aránytalannak nevezte a washingtoni lé­pést, s nem zárta ki megfe­lelő, hatékony közöspiaci ellenlépések gyors fonto­lóra vételét. Rekviem egy lefejezett királyért Világrengető események kivételével aligha fordul elő, hogy a két népszerű francia politikai hetilap, a Le Nouvel Ob- servateur és a L,Express nemcsak ugyan­azt a témát vigye címoldalára, hanem szó szerint azonos címet is adjon neki. Most mégis megtörtént, s korántsem „világ- esemény" kapcsán. „Meg kellett-e ölni XVI. Lajost?" - kérdezte egybehangzóan címoldalán a két hetüap, - hosszú cikke­ket szentelve a kérdés megválaszolásá­nak. Ez a kérdés 200 éve nyugtalanítja a franciákat. 1792. január 21-én délelőtt 10 óra 22 perc volt, amikor Sanson polgár­társ, a hóhér magasba emelte a levágott fejet, - ezt Guillotin doktor találmánya választotta el a törzstől az előtte és utána is sok nevet viselt, ma azonban Concorde néven ismert párizsi téren, s a bicentená- rium kapcsán most ismét sokan feszege­tik, szükség volt-e erre. Könyvek, tanul­mányok láttak már napvilágot, külön tár­saság szervezte a megemlékezéseket, he­ves vita dúl arról, hogy mit szabad, s mit nem megtenniük azoknak, akik ma is til­takoznak a két évszázados ítélet ellen. Még Párizs érsekének is állást kellett fog­lalnia arról, lehet-e megemlékezni a ki­végzett királyról Párizs főszékesegyhá­zában, a Notre Dame bazilikában. (Az ér­sek válasza egyébként elutasító volt - így csak a francia királyok temetkezési he­lyén, a Párizs ipelletti Saint-Denis bazili­kájában s egy kisebb párizsi templomban volt gyászmise - illetve azon a helyen, ahol XVI. Lajost és feleségét, a később ki­végzett Marie Antoinettet eltemették.) Ki tudja hányadszor az elmúlt években, - most ismét „megszavaztatták" a franciá­kat arról, hogy helyes volt-e az ítélet. Mint annyiszor, a válasz most is egyér­telmű volt a kérdésre, a közvéleményku­tatásban résztvettek alig kilenc százaléka mondotta, hogy a királlyal végezni kel­lett. Érdekesség azonban, hogy több mint egyharmaduk úgy vélte: ha nem is he­lyesli az ítéletet, az akkor, a forradalom harmadik évében „politikai szükségsze­rűség" volt a republikánusok számára. S ez abban az országban jelent lényeges vé­leményt, ahol - egy másik közvélemény­kutatás adatai szerint - a lakosság csak­nem egyötöde szívesen látna ma is mo­narchiát, persze csak valahogy úgy, ahogy az az Európai Közösség országai­ban él tovább. Lajos király annak idején méltósággal ment a vérpadra. A konventben megtar­tott eljárás során is kiállt amellett, hogy nincs miért bűnhődnie, s magatartása, meg ügyvédeinek, mindenkelőtt Males- herbesnek bátor kiállása sokakat megin­gatott: a forrdalom törvényhozó testü­leté, amely ez alkalommal bíróságként ténykedett, csak minimális többséggel határozta el a kivégzést - még Robespi­erre’ is ingadozott. Egy évszázaddal ké­sőbb a francia haladó szocialista mozga­lom nagy alakja, a merénylet áldozatául esett Jean Jaures „védőbeszédet" írt a ki­rály mellett, maga sem helyeselvén a ki­végzést. Napjaink megemlékező cikkei­nek jórésze sem küldené Lajost a guillo­tine alá, - de nem is ítéli el azokat, akik így tettek, bár bőségesen helyt ad az ilyen véleményeknek is.­De a történészek jórésze természetesen ma is úgy látja, ahogy a mai franciák je­lentős része: ekkor már az események menete egyre inkább felgyorsult, s a vá­lasztás lehetősége a minimumra csök­kent, á halálos ítélet „politikai szükség- szerűség" volt. A monarchia, s főként a Capet család mai hívei, akik egy 18 éves ifjút, Lajos- Alfonz Anjou-Bourbon herceget tartják a nemlétező francia trón egyetlen jogos örökösének (mert igénylő más is akad), az évfordulón mindenesetre elzarándo­koltak arra a helyre, ahol két évszázaddal ezelőtt a vérpad állt. Tüntetniük, megem­lékező gyűlést tartaniok - a párizsi rend- őrprefektúra, s a republikánus városi adminisztráció határozata alapján - tilos volt, nem tarthattak előző este gyertyás felvonulást sem, de elhelyezhették virá­gaikat ott, ahol annak idején Sanson mes­ter emelte magasra az egykori XVI. Lajos király, akkor már Capet Lajos polgár két évszázaddal később hetilapok címolda­lán szereplő fejét. Fiatal közgazdászok országos találkozója Kiszorítja a pénzpiacról a vállalkozókat a hihetetlen hi­teligényeket támasztó költ­ségvetés, a likviditásbőség megfojtja a gazdaságot ahe­lyett, hogy élénkítené a vál­lalkozásokat. Minderre An­tal László mutatott rá a költ­ségvetési deficit hatásait elemezve a fiatal közgazdá­szok Salgótarjánban tartott országos találkozójának zá­rónapján, vasárnap. A Ma­gyar Külkereskedelmi Bank főosztályvezetője veszélyes ideológiának nevezte a tőke­szegény hazai befektetők támogatását, mivel ez - né­zete szerint - tőkehátteret nélkülöző befektetéseket ge­nerál. A privatizáció kétéves ta­pasztalatait Csépi Lajos ösz- szegezte: az elidegenítésre kijelölt vállalatok több mint fele elkelt, miáltal 110 milli­árd forint központi bevétel­hez jutottak, a bevétel to­vábbi 30 százaléka pedig a vállalati szférában kötött ki. Becslések szerint a privati­zált állami vagyon egy főre jutó hatékonysága 20-25 százalékkal meghaladja az állami vagyonát. Az ÁVÜ ügyvezető igazgatója hatá­rozottan a privatizáció gyor­sítása, a rövid távú értékesí­tés mellett foglalt állást. A hazai vagy a külföldi tulaj­donosok problémakörét ille­tően úgy vélekedett, hogy a külföldi tőkétől aligha tá­madnak érdemi gazdasági, társadalmi gondjaink. A je­lenlegi 7-8 százalék helyett, a külhoni tőke 25-30 százalé­kos részesedését tartotta cél­szerűnek. Ugyanakkor természete­sen megfelelő helyzetet kell biztosítani a hazai vállalko­zóknak is - szögezte le az előadó - kedvezményes fel­tételek felkínálásával, amibe beleértendő az engedmény is a vagyon vélt vagy valós ér­tékéből. Egészséges, kiegyensúlyo­zott, ugyanakkor tartós és érezhető növekedésre reáli­san idén és jövőre nem szá­míthatunk - fejtette ki Soós Károly Attila országgyűlési képviselő a gazdasági növe­kedés esélyeit taglaló elő­adásában. A költségvetési bizottság elnöke arra is rámutatott: ez legfeljebb a rákövetkező évek növekedési esélyeinek elherdálása árán következ­hetne be. A kormány válságkezelő programjáról szólva Botos Balázs ipari minisztériumi ál­lamtitkár-helyettes vissza­utasította azt a vádat, misze­rint gyakorlat volna a régi ál­lampárti módszerek vissza- csempészése. Jelcin elleni merénylet - kérdőjelek Magányos merénylő akció­járól van-e szó vagy felbújtók húzódnak meg a háttérben? - kérdezik Moszkvában a szombat este nyilvánosságra hozott, elnök elleni merény­letkísérlet kapcsán. Ha az utóbbi feltevés igazolódik, akkor további kérdés, hogy kik és milyen célzattal próbál­tak Borisz Jelcin életére törni, de legalábbis ilyen látszatot kelteni. A Habarovszkból érkezett merénylő, a hadsereg őrna­gya, önmagában is komoly fegyvertényként könyvelheti el, hogy egyáltalán sikerült be­jutnia az egykori SZKP KB ma is szigorúan őrzött székhá­zába, amely immár az orosz kormány intézményeinek ad helyet. Különösen annak fé­nyében, hogy az 1991. augusz­tusi puccs óta, amikor is az egyik cél állítólag éppen Jelcin fizikai megsemmisítése volt, az elnök védelmét jócskán megerősítették, s az intézke­dések helyenként a korábbi szovjet pártállami korszak ha­sonló rendszabályain is túltet­tek. Felújították például azt a gorbacsovi korszakban elha­nyagolt gyakorlatot, hogy az államfő napi közlekedési út­vonalán egyes szakaszokat - arra a rövid időre, amíg a pán­célozott elnöki kocsik és a testőrség karavánja áthalad - lezárják a forgalom elől. A szigorú rendszabályok bevezetését ösztönözte az a cseppet sem elhanyagolható körülmény is, hogy Borisz Jel­cinnel számos furcsa eset tör­tént azóta, hogy az 1987. no­vemberi központi bizottsági ülésen viharosan szakított Mihail Gorbacsowal. Az első eset közvetlenül az­után történt, hogy a KB-ülés után felépült szívbetegségéből és a szovjet állami építési bi­zottság elnökhelyetteseként visszatért a munkához. Akkor a sofőr vezette szol­gálati autóján Moszkva mel­letti dácsájára tartó Jelcin máig kiderítetlen okokból és körülmények között beleesett egy patakba. Röviddel ezután hasonlóan gyanús módon baleset érte őt Moszkvában, amint munkába tartott. Bár hivatalosan cáfol­ták, hogy bármiféle merénylet történt volna, egyszerű közle­kedési balesetnek minősítve az esetet, az akkor már nép­szerű Jelcin hívei ezt nem hit­ték el, s a KGB „segítő kezeit" sejtették a karambolban. Ugyanebben az évben, vagyis 1990-ben történt a „madridi eset". A spanyol fő­városba tartó szovjet repülő­gépnek, fedélzetén Jelcinnel, elsőre nem nyíltak ki a futó­művei, s csak többszöri ideg­tépő kísérletezés után sikerült a kényszerleszállás. Jelcin tá­bora ekkor is a KGB-re muto­gatott. Ezeken is túltesz az a Kom- szomolszkaja Pravdában ta­valy szeptemberben megszel­lőztetett információ, amely szerint a KGB komoly tervet dolgozott ki arra, hogy Jelcint egy tadzsikisztáni út során te­gyék el láb alól. Az orosz el­nököt, akkor még mint fő épí­tésügyi illetékest, a szangtu- gyinszki vízi erőműnél tett lá­togatáskor érte volna baleset. A merénylet állítólag azon hi- úsúlt meg, hogy a végrehaj­tással megbízott KGB-tiszt megtagadta a parancsot. Az ügy homályos voltát csak erő­sítette, hogy a tadzsik bizton­sági szolgálat a moszkvai lap kérdésére nem volt hajlandó sein megerősíteni, sem cáfolni az értesülést. Vannak persze olyan véle­mények is, amelyek szerint a merényletek sora csupán kita­lált mese, amelyek Jelcin nép­szerűségének erősítését céloz­ták, hiszen ha a KGB valóban úgy dönt, hogy valakit el kell tenni az útból, akkor ezt meg is teszi, s ennyiszer semmi­képpen sem véti el a célt. Ezen érvelés hangoztatói ilyenkor többnyire a hidegháború ide­jén elnémított szovjet disszi- densek és KGB-ügynökök példáját idézik. Dorogi Sándor Moszkva A NATO- főparancsnok moszkvai tárgyalásai Szóban és tettben egyaránt új partneri kapcsolatokat java­solt Oroszországnak John Sha- likashvili amerikai tábornok. A NATO európai erőinek fő- parancsnoka moszkvai tár­gyalásai befejeztével tartott sajtóértekezletet az orosz fő­városban, és hangsúlyozta: a NATO már nem tekinti ellen­ségének Oroszországot, de hozzáfűzte, hogy korai lenne egyelőre az észak-atlanti szö­vetség kibővítéséről beszélni. Arafat és Jael Dajan közös sajtóértekezlete Más izraeliek is el fognak jönni, mert a béke közvetlen párbeszéddel valósítható meg - mondta péntek este Tunisz­ban Jael Dajan, az izraeli kne- szet képviselője Jasszer Ara- fattal, a PFSZ VB elnökével tartott közös sajtóértekezletén. A munkapárti képviselőnőt, a néhai Mose Dajan tábornok lányát előzőleg két beszélge­tésen fogadta Arafat, akinek szervezetét az izraeli kormány terrorszervezetként tartja számon, de akivel a személyes érintkezés egy másfél hete eszközölt törvénymódosítás nyomán immár nem tilalmas izraeli állampolgárok szá­mára. Jael Dajan leszögezte, hogy nem könnyű ellenséggel vi­tába bocsátkozni, és azt is, hogy Arafatot ellenségének tekinti, de hozzátette, hogy szerinte a palesztin vezető bé­két akar Izraellel. Mint mondta, nem Jichak Rabin kormányának megbízottja­ként utazott Tuniszba, hogy találkozzék Arafattal, ezzel együtt biztos benne, hogy ez az egyetlen izraeli kormány, amely alkalmas a béke megte­remtésére. Nagyon elégedettnek mondta magát megbeszélése­ivel, és a bizalom megterem­tése, a PFSZ-szel való közvet­len találkozók fontosságát hangsúlyozta. Arafat békeharcosnak ne­vezte vendégét, és kijelentette, bármikor szívesen látja őt. Együtt visszük végig a küz­delmet az igazságos és valódi béke érdekében, gyerekeink és az önök gyerekei javára - mondta. A palesztin vezető társasá­gában ott volt Feiszal Hu^ze- ini, a megszállt területek első számú politikusa és Nabil Saat, Arafat politikai tanácsa­dója. Nagykövet gyalog Angliából Nagy-Britannia új fran­ciaországi nagykövete, Sir Christopher Mallaby pén­teken reggel elindult le­endő állomáshelyére - gya­logszerrel. Sem repülő­gépre, sem komphajóra nem száll, hanem átsétál a La Manche Csatorna alatti alagúton. Az 56 éves diplomata déltájban Folkestone-ba ér­kezett, s ott jól szabott öltö­nyét kezes-lábasra cserélte fel, gumicsizmába bújt, fel­fújható búvármellényt csa­tolt magára, s bányászsisa­kot csapott a fejébe. San- gatte-ig az alagút építésén dolgozó munkások által használt vonaton tette meg az utat. (A La Manche alatti alagút a tervek szerint az év végén nyílik meg.) A mun­kálatok miatt a szerelvény gyakran hosszabb időre megáll és vannak szaka­szok, amelyeket gyalog kell megtenni. Az út legkeve­sebb öt óra hosszat tart, míg a komp Doverből 90 perc alatt ér át Calaisba. „Lehetséges, hogy ez az utazás egy kicsit kényel­metlen lesz, de megéri" - nyilatkozta Sir Christopher elindulása előtt újságírók­nak. Annak a véleményé­nek adott hangot, hogy a La Manche alatti alagút „a modem világ csodáinak egyike", amely lehetővé te­szi Nagy-Britannia és Fran­ciaország számára, hogy jobban megismerjék egy­mást és fejlesszék együtt­működésüket. Sir Christopher a nyuga­lomba vonuló Sir Ewen Fergussont váltja fel a pári­zsi nagyköveti poszton. Előzőleg Bonnban képvi­selte Nagy-Britanniát, 1988 március óta. Az angol sajtó megdöbbentőnek tartja ha* sonlóságát Valéry Giscard d'Estaing volt francia köz- társasági elnökkel, akivel gyakran össze is tévesztet­ték. AustriaLottó A Lotto Unió Kft. tájé­koztatása szerint a január 31-ei AustriaLotto sorsolá­son a következő számokat húzták: 4,24,29,36,39,40 A pótszám: 34 A jókerszám: 332 290 Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, hogy MÁJER FERENC 71 éves korában, hosz- szantartó betegségben elhunyt. Temetése 1993. február 1-én 15 órakor lesz a zombai temető­ben. Gyászoló család

Next

/
Thumbnails
Contents