Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-11 / 8. szám
8 »ÚJSÁG SZTÁRVILÁG 1993. január 11. Hiteles kép az istennőről Marlene Dietrich lányának emlékezései Volt egy leánya, de igazából sohasem volt anya. Számtalan férfi és nő szerette, de maga képtelen volt igazán szeretni. Világsztár volt, élete kilencven esztendejének utolsó évtizedét mégis teljes magányban és visszavonultságban töltötte. Aligha találni még egy hírességet, akinek az életútja annyira tele volna tűzdelve legendákkal és mítoszokkal, mint Marlene Dietriché. És aligha akad még egy ember, aki olyan jól ismerné az igazi Marlent, mint leánya, Maria Riva, aki nemrég fejezte be róla szóló könyvét. Személyes élményeit „Anyám, Marlene" című könyvében foglalta össze a ma 68 esztendős Riva. Egyebek között elmondja benne, hogy torkig van a hazugságokkal: - Anyám egész életében szüntelenül hazudott, anélkül, hogy tudatában lett volna ennek. Viszont mindig tudta, hogy a lánya könyvet fog írni róla, „és azt is, hogy én majd elmondom az igazságot". Ezért szólt úgy köztük a megállapodás, hogy az életrajz csak Marlene halála után jelenhet meg. A könyv tavaly májusban látott napvilágot. Riva azt állítja, hogy neki tulajdonképpen nem is volt anyja. „Dietrich" - csak így emlegeti a színésznőt. Ő is az udvartartásához tartozott, s mint mindenkinek, az volt a feladata, hogy mindent megtegyen azért, hogy a sztár jól érezze magát. Mariának gyermekkora sem volt. - Nem járhattam iskolába, nem voltak barátnőim, nem mehettem partikra. Marlene mindig maga mellett akarta tudni lányát, hogy eljátszhassa a szerető, „szent" anya szerepét. Egykeként cseperedett fel, felnőttektől körülvéve; Dietrich elintézettnek vélte a dolgot azzal, hogy világra hozta őt. Riva elmondja, hogy tiszteli anyját külső megjelenése, tehetsége, fegyelmezettsége okán, azért, mert minden dolgát tökéletesen befejezte, de belső tulajdonságait nem tudja becsülni.- Nehéz az embernek saját anyja anyjának lenni - panaszkodik Riva Dietrich öregségére célozva, amikor a színésznő tanácsadója, oltalma- zója, bizalmasa, ügynöke és orvosa volt egy személyben. Anyja naponta tízszer is felhívta őt a világ legkülönbözőbb pontjairól semmiségek miatt, magához „rendelte", miközben Mariának is megvolt a maga családja. De megtette, mert szánta ezt az idős, alkoholista és gyógyszereken élő nőt, aki már csak belé tudott kapaszkodni. Dietrich sztárnak született, akiből a közönsége istennőt faragott. Veszedelmes dolog ez - vélekedik Maria - emberekből nem szabad istent csinálni, anélkül, hogy bizonyítani tudnánk, valóban az. Roger Moore szabadságon Beszélgetőpartnerünk: akit nem lehet kapcsolni Antal Imre a legényéletről, a helye-nincs állapotról, a hobbiról, a halálfélelemről, a humorról a feleség tollából a könyv megírására, azt válaszolta, hogy miután a kiadó, Lord Weidenfeld felvetette neki a Pavarotti életrajz gondolatát, ő úgy vélte, hogy ez lesz a legmegfelelőbb születésnapi ajándék férjének. A könyv megírása nem marad titokban férje előtt, mivel egész nyáron dolgozott rajta otthonukban. Amikor 1953-ban először találkoztak - válaszolta egy további kérdésre - Luciano 17, ő meg 16 éves volt. Hét éven át jártak jegyben, mielőtt összeházasodtak volna és közben egy éven át haragban voltak egymással. Az opera őt akkor egyáltalán nem érdekelte, unalmasnak tartotta azt. Szülei ellenben szívesen hallgattak operákat a rádióban és hanglemezről. Roger Moore, az ismert angol színész családjával - feleségével, Louisával és leányával, Deborah-val - mint általában minden évben, az idén is síeléssel tölti a téli vakációt a svájci Ostaadban. (FEB fotó) A focimeccsről a film világába Hosszú évekig nem volt Szilveszter Antal Imre nélkül. Volt idő, amikor minden este találkozhattak vele a tévénézők valamelyik csatorna műsorában. Mostanában mintha ritkább vendég lenne a képernyőn. — Mivel telnek a napjai? — Mérsékelt rohanással. Egyszer az otthoni munkák, aztán a benti... — Senki sem segít a háztartásban? — A takarítás az én dolgom. Most például már csak két csillárt kell lemosnom és minden ragyog. Biztosan lehetne bérelni valakit, de jobban szeretem magam csinálni, akkor legalább végighúzhatom a kezem a szekrény tetején anélkül, hogy poros lenne. Nem vagyok túlzottan pedáns, nem rohanok a hamutartót kiönteni, ha elnyomnak benne egy csikket, de szeretem magam körül az abszolút rendet. Legénylakás az otthonom, de nem létezik, hogy nálam zoknik, ruhadarabok heverjenek a fotelben. — Köztudott, hogy a konyhában is szeret sürgölődni. — Sajnos mostanában kevés időm jut a főzésre, ezért szívesebben járok a közeli kisvendéglőbe. — Es a televízió? — Csak akkor megyek be a házba, ha kifejezetten dolgom van. Mostanában ez ritkán fordul elő: havi egyszer a Bongo, kéthavonta a Szeszélyes évszakok felvételekor. Nagyon ritkán akad valami más feladat. Adminisztrációs dolgaim nincsenek, íróasztalom sincs, se székem, ahol leüljek. A múltkor megfogott a telefonközpontos és kétségbeesetten kérdezte: „Antal úr, magát hol lehet kapcsolni?" Sehol, mondtam és ez tényleg igaz. — Ha alig tévézik, miért a mérséklet rohanás? — Hál'Istennek, a rádió sokat foglalkoztat. A Calypso, a Kossuth, a Petőfi, sőt a Bartók is. Igazán nem panasz- kodhatom. — Van valami hobbija? — Hogyne. Mindig is volt. Diákkoromban az Olcsó Könyvtár kiadványait gyűjtöttem, mert csak a 3-5 forintos könyvekre volt pénzem. Hogy ezek a számomra olyan kedves olvasmányok nehogy szétrongyolódjanak, megtanultam a könyvkötést. Bekötöttem őket és ettől dupla örömet szerzett minden darabjuk. Ezek alapozták meg a mára nyolcezer kötetes könyvtáramat. Mostanában az olvasás mellett a szentendrei kertem a hobbim. Hála egy jóbarátomnak, példás rendben van. Ősszel ültettem új növényeket, van egy különleges rózsafácskám, amin állítólag kétféle - égővörös és kénsárga - virág nyílik majd. Nagyon várom a tavaszt. Az újjászületést ... — Apropo újjászületés. Fél a haláltól? — Egyáltalán nem félek. A halál, mint élmény átélhetet- len. Ilyet még senki sem mondott magának: „Nézze, Zsuzsa, hát nem meghaltam!" Tehát a haláltól, mint olyantól nem félek, de az az igazság, hogy nem szeretnék szenvedni és tulajdonképpen nagyon szeretem az életet. — Ezért áll Önhöz ilyen közel a humor? — Föltétlenül. Humortala- nul nem lehet élni. — Van valami ezen a pályán, amivel még nem próbálkozott? — Akkor tekintem majd teljesnek az életemet, ha legújabb festményeimből kiállítást nyitnak a Nemzeti Galériában és eltáncoltam a királyfit a Di- ótörőben. , László Zsuzsa Ferenczy-Europress Pamela Anderson (24 éves) fotóját tizenhárom alkalommal közölték a Playboy címlapján. így fedezték fel a filmesek is. Két nagysikerű tévéjáték főszerepét játszotta egyszerre. Karrierje nem mindennapi módon indult: Vancouverben egy futbbalmérkőzést közvetített a televízió, és a kamera többször megállt egy lelkesen integető lányon, aki reklám T sortot viselt. Mire a meccsnek vége volt, már két reklámügynökség emberei is megkeresték a fiatal, szőke lányt. Hát így kezdődött... (FEB fotó) „Pavarotti: Az élet Lucia- nóval" - ezzel a címmel jelent meg - ajándékul a világhírű énekes 57. születésnapjára - Adua Pavarottinak férjéről írt életrajza. A kétszáz fényképpel illusztrált könyvhöz ezt a dedikációt írta a szerző: „Leányainknak, Lorenzának, Cris- tinának és Giulianának szeretettel és hálával türelmükért, megértésükért és támogatásukért, amelyet apjuk munkájához szüntelenül nyújtanak, valamint azért, hogy elviselik a rájuk e munka révén nehezedő kellemetlenségeket. Jóllehet Pavarottiék leányai 30, 28 és 25 évesek, a család még ma is együtt él Modenában. A könyv megjelenése alkalmából Adua Pavarotti arra a kérdésre, hogy mi késztette Sztárpletykák Újból divat a szépségtapasz „Ha nem lennék színésznő, ugyan mihez kezdhetnék?" - teszi fel a költői kérdést Beatrice Dalle. „Nincs diplomán, dolgozni meg lusta vagyok. Talán prostituáltként keresném a kenyerem". Franciaország két éve felfedezett szexbombája (Betty Blue) állandóan arról panaszkodik, hogy a férfiak már kislánykora óta zaklatják. „Kurvaként, azt hiszem, egész jól keresnék. De azt hiszem, nem tudnám megtenni pénzért". A 27 éves színésznő legújabb filmét december elején mutatták be Párizsban, de a megkeresett pénz úgy látszik nem volt elég: az egyik forgatási szünetben ékszerlopáson kapták rajta. Beatrice mással is felhívta magára a figyelmet: újabban igen mélyen dekoltált ruhákat hord, melyből kivillan szépségtapasza a bal mellén. Ez már a XVIII. században is divat volt, a színésznőé viszont valódi. Az még nem tudható, hogy Beatrice új fümje sikert arat-e, de annyi már bizonyos, a szépségtapaszt újra divatba hozta Franciaországban. Sinatra a német perecet szereti Frank Sinatra hű marad nemcsak az általa 50 éven át énekelt zenei stílushoz, hanem a koncertek után elfogyasztott menühöz is. Fellépések után mindig elropogtat egy tipikus német sós perecet, mielőtt hozzálátna a vacsorához. Ez 50 éve ugyanaz: hat szendvicse közül kettő pulykás, kettő csirkés, kettőn pedig tojás és saláta van. Hogy az elmaradhatatlan levest a szendvicsek előtt vagy utána fogyasztja-e, nem tudni, de azt igen, hogy egy-egy tábla csokoládé is elfogy vacsora után. A hűtőszekrényben pedig mindig ott kell állnia egy-egy üveg skót whiskey-nek, ginnek és Bourbonnak, ezt szerződésben kötötte ki magának a 74 éves „Frankie-boy". Woody Allen 30 éve jár pszichiáterhez Woody Allen világraszóló botránya után sorra jelentek meg az excentrikus író-színész-rendező magánéletéről és viselt dolgairól szóló híradások. Egy amerikai hetilap most arról számol be, hogy a kitűnő humoráról ismert Allen súlyos depresszióban szenved és 30 éve jár pszicoterápiára. A magazin szerint Allen olyan súlyosan hipochonder, hogy félóránként megméri ahőmérsékletét, állítja, hogy olyan „bizarr" betegségben szenved, amely meggátolja őt abban, hogy élvezze az életet. Pszichológusa szerint telefonterápia nélkül sokszor még azt sem tudja eldönteni, hogy mit egyen reggelire. „Allen a legboldogatalnabb ember, akit vlaha is ismertem" - írja az egyik barátja. „Állandóan deprimált, kedvenc témája a halál és semmi másra sem tud gondolni, mint arra, hogy valamilyen ismeretlen, gyilkos kór támadta meg". Ferenczy-Europress Életrajz Pavarottiról -
