Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09 / 7. szám

1993. január 9. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 G Kis----­e neráció j) Ifjúsági oldal Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvéte- vezett. Aki kitalálja mit, pon- lünk ceruzahegyet ábrázolt. A tosabban kit ábrázol Bakó helyes megfejtést beküldők Jenő fenti képe, két hét múlva közül a szerencse Pesti Szilvia tudja meg, jól tippelt-e. Várjuk pincehelyi olvasónknak ked- megfejtéseiteket! Az én slágerlistám 1. Manhattan 2. Manhattan 3. Manhattan 4. Manhattan 5. Manhattan 6. Manhattan 7. Manhattan 8. Manhattan 9. Zámbó Jimmy 10. Dr. Alban Hajnali tengernél Nem is igaz Féltve őrzött emlék Helló Éjfél után Ne sírjál Volt egy igazi nyár Szállj fel még Szeretlek nagyon One Love Deákvári Krisztina, Decs Drága szüleim! II. Mindenek előtt, csak így utólag kellemes ünnepeket és bol­dog újévet kívánok nektek, ha már a szent karácsonyt és a vi­dám szilvesztert nem tölthettük együtt, lévén felsőoktatási in­tézményem és imádott lakóhelyem között több mint kétszáz ki­lométernyi, rendelkezésre álló pénzem és a vonatjegy ára kö­zött pedig több mint 300 forintnyi távolság. Erről jut eszembe, hogy ha nem akarjátok, hogy itt a kollégi­umban éhségsztrájkolónak nézzenek, küldjétek jó sok kaját, meg még annál is több pénzt sanyarú sorsú fiatoknak. Mintha a hozzám intézett leveletekben valami hasonlót ígértetek volna, de sajnos, biztos az ünnepi csúcsforgalom miatt még nem érke­zett meg, ráadásul a sült csirke már száraz volt, az ezer forint meg kevés. Ugyanis. De inkább az elejéről kezdem. Szóval karácsony után közvetlenül volt a statek vizsgánk, erről azt kell tudni, hogy az egész félév legnehezebb vizsgája, ezt mutatja a tapasz­talat, no meg a bukások száma. Pontosan ezért én már szep­tembertől keményen készültem erre a vizsgára, minden nap so­kat gondoltam rá, november körül pedig már egyenesen ria- doztam tőle. Sajnos, közvetlenül a vizsga előtt derült ki, hogy valami számomra is érthetetlen feledékenység miatt elfelejtet­tem kockás füzetet venni, pedig itt sokat kell számolgatni, de ugye füzet híján nekem ez nem sikerült. Mint ahogyan a vizs­gadolgozatom sem. Hát ugye, ez nem valami jó hír, mert hát izé, volt eddig há­rom vizsgám, s a kapott osztályzatok összege is pont hármat tesz ki ugye. Hogy finoman fogalmazzak, ez nem valami lelke­sítő, de ne csüggedjetek. Még három vizsgám van, s aztán ott vannak az utóvizsgák, hadd dolgozzanak a tanárok is, ne csak mi szakadjunk bele a tanulásba! Szilveszterkor megpróbáltunk azért a magunk szerény mód­ján kikapcsolódni itt a kollégiumban, ami elég nehezen sikerült, mivel az egész emeletnek összesen háromszáz forintja volt. Eb­ből aztán vettünk néhány üveggel a legolcsóbb borból, testvéri­esen elosztottuk, és kiskanállal ittuk meg, hogy jobban hasson, mellé fejenként egy-egy ropit rágcsáltunk. Mit mondjak, nagy élmény volt! Ráadásul néhány buzgómócsing egyfolytában ta­nulást meg vizsgát emlegetve rontotta ott a levegőt, meg a han­gulatot. Pedig mi mindent megpróbáltunk, hogy vidámak le­gyünk, még csiklandoztuk is egymást! Alig józanod tak azok a szerencsések, akiknek sikerült valahol kósza maligánokra szert tenni, máris újabb vizsga következett. Drága szüleim! Csoda történt! Átmentem! ! ! De erről az örömmámorról majd legközelebb ír nektek: Szerető fiatok! Önéletrajz IX. Ippeg a számhoz emelintet- tem a málnaszörpöt, mikor Bóbitás Benő lehajtotta a má­sodik páleszt. A kocsmai han­gulat egyébként ezután kez­dett csak igazán emelkedetté válni számára. Gondoltam, az mégsem il­lik, hogy magát eltartani ké­pes fiatalember málnázzék, amikor ihatna rövidet is, úgy­hogy Benő bácsi tíz perc múlva már csak három egyre, majd egy óra elteltével mind­össze tíz kilencre vezetett fél­deci tekintetében. Mondanom sem kell, hogy minden össze­koldult pénzünk elfogyott, s tompult agyamban annak le­hetőségeit latolgattam, miként keríthetnénk még cs-vita- minra valót. Még szerencse, hogy a vendéglátós egység nagyon jól ellátott volt, vagyis a betévedő falubéliek - akad­tak szép számmal ilyenek - rendelkezésére állt három sakktábla, meg egy amerikás biliárd is, hogy szórakoztas­sák magukat. A jókedvet csak emelte, hogy a füstös helyiségben BRG hifin szólt a Magzatvíz nevű, helyi lakodalmas zene­kar demo kazettája. S ha már itt tartok, nem állhatom meg, hogy felidézzem örök sláge­rük szövegét. íme: Kis falunkban van egy kocsma, ott szolgál ki engem Julcsa. Szép leány. Szemem sarkában egy könnycsepp. Lassan igyák, vagy gyorsan töltsék? Nagy talány. Nem kortyolok, gyorsan iszom. Két perc múlva megy a buszom. Fájlalom. A járat késik, a kiskésit. Le­dobok hát még fél decit. Ga­lambom. Kitámolygok nagy nehezen, megállóba megérkezem. Mér­gesen. Mért nem ihat ennél többet, szegény melós, ha munkába megy? Kérdezem. Szóval éppen ez a dalocska szólt, amikor elhatároztam, megmutatom szellemi fölé­nyem aljas haszonszerzés vá­gyával ifjúi szívemben. Gyor­san kihívtam hát egy parti sakkra a kocsmárost, aki ma­gát ebben a játékban legyőz- hetetlennek gondolta. Ä tét egy féldeci volt, s én kénytelen voltam a harmadik lépésben beadni az öregnek a suszter­mattot. Mondanom sem kell, hogy begorombult az öreg, de fize­tett. Persze az újdonsült falusi bajnokot (mármint engem) minden helyi lángész - köztük Kaparcsik Jeromos az útka­paró is - meg akarta verni, ha­sonló tétre kihíva. Ez sikerült is valakinek, de azt már nem tudom, hogy ki volt, mert közben huszonöt párviadalt nyertem, s teljesen elveszte­nem eszméletemet. Bár állító­lag a delirium tremens állapo­tában, bizonyos kényszeres mozgásokat végezve még mindig futotta három győze­lemre. Másnap más napra éb­redtem, vagyis hát kitisztult a látásom, mert nyitott szemmel sikerült eltöltenem az éjszakát a Szemérmes Tehénhez cím­zett kiskocsma (avagy metr- policei kultúrház) sarkába ál­lítva. Össze sem bírtam csuk- lani, mivel merev részeg vol­tam. Persze mondják, hogy kutyaharapást szőrivel, s nagy igazságuk vagyon azoknak, lak így vélekednek, mert egy sör elszopogatása után telje­sen kitisztult elmém, s gyom­rom is. Az más téma, hogy fel kellett mosnom. Mondtam is magamban, hogy én biza töb­bet nem iszom, ezentúl. Tar­tottam is magam ehhez a fo­gadalomhoz több, mint sokat, vagyis egyetlen alkoholos él­ményem idéztem fel most kedves olvasóimnak. Miután teljesen kijózanod­tam, keresni kezdtem új gyám-atyámat, a Benő bácsit, de sehol nem találtam. A put­riban nem leltem, nem buk­kantam rá sem a piacon, sem kedvenc koldulós kapualjá­ban, s a körút végén ismét be­tértem a kocsmába, de ott sem leiedzett. A csapostól hallot­tam a hírt, hogy előző esti, em­lékezetes bulink után hazafele botorkálva eltört a falába és kórházba került. Persze nem a lába, hanem betört koponyája miatt. Magamra maradtam, hát teljesen, de nem voltam rest jótékonysági koncertet adni egy óra múlva a Sze­mérmes Tehénben Benő bácsi megsegítésére. A koncerten előadtam két konzervdobozra és egy pár hangszálra kompo­nált balladámat, Benő bácsi if­júkori szerelmi életét, Kapás Rozi nevével fémjelzett lávsz- toriját. A siker nem maradt el, s mikor elcsukló hangon befe­jeztem népköltészeti remekem interpretálását, a kalapban - amit egy madárijesztőtől vet­tem kölcsön - már vagy há­romszáz forint volt apróban. Ezért gyorsan vettem is az öregnek fél liter cs-vitamint, meg egy alig használt, célirá­nyos pizsamát, aztán uccu bementem a kórházba láto­gatni hozzá. Talán meglepő, hogy falunkban kórház is működött, de hát ha egyszer az emberek már ilyen felleng­zősek, és Felese Rezső volt vi­lágháborús szanitéc istállóját így hívják, hát én sem tehetem másként. A Benő bának sze­rencséje volt, mert éppen akadt egy szabad ágy, akarom mondani szalmazsák, meg két lópokróc is. Az egyik alá, a másik takaró gyanánt. Ott fe­küdt szegény a Pejkó meg Ráró között, s fején éktelen nagy kötést viselt. A pálinkás üveget alig tudtam a szájához tuszkolni a pólya miatt, úgy- hogy gyorsan infúzióra kötöt­tük az öreget, s az éltető nedűt így csempésztük szerveze­tébe. Talán nem is csoda, hogy ilyen hatásos gyógymódot al­kalmazva két nap múlva már kutya baja sem volt az öreg­nek. A célirányos pizsamának meg - ez egy a szomszéd falu­ban élő traktorostól lopott ün­nepi pufajka volt - egy dara­big még hasznát vette. Mit ne mondjak, boldog idők voltak azok: éltünk kettecskén nyu­galomban' a Benőbá putrijá­ban, s nem panaszkodtunk még magunkban sem. Meg­volt a napi betevőnk, sőt én idővel egész kis házikönyvtá­rat rendeztem be különböző klasszikus filozófiai művek­ből. Akadt e műremekek kö­zött mindenféle, így nem vé­letlen, hogy addig is bő isme­rettáram tovább bővült, pedig kerültem az iskolát erőst. Te­hettem, mert nyári szünet volt. A kisdobosavatás után csak két hétről kellett orvosi igazolást szerezni, azt meg a felcser nekem leigazolta könnyedén, mert kitrágyáz­tam a lovai alól. De akárhogy is, szeptember elején bizony nem volt mit tennem, újból nekiveselkedtem a sulinak is, közben pedig szüléim vissza­könyörögtek maguk mellé, mert rájöttek, hogy nélkülem nem élet az életük. Szóval tel­jes megbocsátásban részesül­tem. Az öreg Benőbá t egyébi­ránt télen kísértük utolsó út­jára, mivel megfagyott, mi­után már a falábát is eltüzelte. Okoska (Folytatjuk.) Angol TOP 10 1. Whitney Houston 2. Michael Jackson 3. Charles Eddie 4. The WWF Superstars 5. Heaven 17 6. Rod Stewart 7. Cliff Richard 8. The Prodigy 9. Take That 10. Madonna I Will Always, Love You' Heal The World Would I Lie To You? Slam Jam Temptation Tom Traubert's Blues I Still Belive In You Out Of Space Could It Be Magic Deeper And Deeper Heti cáfolat Nem igaz, hogy a két­kulcsos áfa két kulcsának megnevezése violin-, il­letve basszus kulcs. Végső szavak Híres emberek utolsó sza­vait előszeretettel jegyzik fel az utókor számára. íme most néhány utolsó mondat, egé­szen hétköznapi emberektől: — Milyen szép innen a ^hegytetőről a kilátás! — Drága főúr, csak még egy pohárral adjon! — Lehet, hogy mégis ebben a dobozban volt a patkánymé­reg? lag! Nézd, szívem, hullócsil­— Hé, maga nagy böhöm! Mit akar itt azzal a késsel? — Ez az, Lajos! Adj még egy ki kakaót a motornak! — Gyertek bátran utánam! Ez az aranyos kis kutya bizto­san nem harap! — Hol van itt szakadék? — Én úgy szabadulnék meg az ellenségeimtől, hogy vízilabda meccset rendeznék a számukra. _ ? ? ? — Ők lennének kék sapká­ban, pirosban meg a krokodi­lok! Pop-pletykák Megjelent Sandra Greatest Hits albuma. Egy csokorba gyűjtve megtalálhatók ezen azok a slágerek, amelyek a maguk idejében megjárták a slágerlistákat. Az LP tartalmaz néhány új számot is, mint például a Sokky Wanna Live, ami már a siker felé tart. Régen hallottunk már Thomas Anders-ről, a Modern Talking egykori énekeséről. Nos, annyit sikerült kinyomozni, hogy megjelent '92-es nagylemeze, Down On Sunset címmel. A slá­gerzene kedvelőinek álma valósult meg ezzel. E műfaj német és amerikai királya talált egymásra, hiszen a mi Thomasunk duet­tet énekel Glenn Medeiros-szal, az album érdekességének szá­mító dal címe: Standing Alone. A nyár sikeralbuma a Double You nevéhez fűződik, az LP címe pedig: La Spezai. Most jelent meg az új kislemez, ami a Who's Fooling Who címet viseli. Arany Zsolt Válogatott versezetek Nagykunság Te csodás Nagykunság napfény birodalma, hol szélvész versenyt fut telente, nyaranta. Zöldellő sík mezők, rezgő délibábok, mily nagy szeretettel gondolok reátok! Bámulója vagyok bércnek, patakoknak, de lelkem ott érzem könnyűnek, szabadnak! Mikor egyszer-egyszer egy Kundombra álltam úgy éreztem, onnan végtelenbe láttam! Nyársirató Sírni tudnék, ha arra gondolok, hogy elmúlt már a gyönyörűszép nyár, amelyben Te voltál nekem az életet adó meleg napsugár! Sírni tudnék, de mi hasznom vele? Itt a pergő könny már nem segít! Hideg szelek tépik az avart, ami szép volt minden elveszik! Sírni tudnék, mert egyedül fázom mert nélküled dermedt a világ. Úgy érzem, hogy nem érdemes élni, ha nem érzem a virág illatát! Sírni tudnék de nincsen már könnyem, a fájdalomtól cseppig elapadt. Magányomban egyetlen vigaszként a nyár melege: emléked maradt! Sz. L. Szekszárd Madárélet Felettünk csillagos az ég derültek már a tájak, madárénektől hangos a rét, eledelt várnak a piciny szájak. Erdély 1992. Ma is látom Erdély pusztulá­sát házak hevertek romokban kis játék feszület, kereszt, ott hevetek a homokban. Erős volt a zsarnok, gyenge volt a nép, s az óriás buldózer a házakat kártyavárként döntötte szét. Búcsúzás Búcsúzom a festői tájtól búcsúznak tőlem a nagy he­gyek, zsákomat a hátamra akasz­tom, s lassan én is tovább megyek. Sütkei Gábor Örökös kérdőjel Tévedsz ha hiszel a varázslatokban, s tévedsz, ha érzed a szívtelenséget. Tévedsz mindenben mi jónak látszik s mi rossznak, mi nem Te vagy az örök hihetetlen. Visszatekintés Rémült lelkek karjai hadonásznak az életért, s a pillanat álomképe feltűnik szeme előtt, hisz a múlt pergő emlékezése darabokból álló diafilm. Kern Erika

Next

/
Thumbnails
Contents