Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
4 KÉPÚJSÁG TOLNAÉS KÖRNYÉKE 1993. január 2. Bajban van egy özvegyasszony Figyelem! Emberek a szociális háló alatt! Tisztelt Népújság! Falusi 58 éves özvegyasz- szony vagyok, 4 éve egyedül nevelem Faddon a fiam, aki 1974-ben született. A férjem halálakor a fiam 1. éves ipari tanuló volt, tisztességesen neveltem, és elvégezte az ipari iskolát, kőműves a szakmája, az ipafi után dolgozott 6 hónapot. Augusztustól egészen addig, amíg 1992. május 29-én be nem hívták katonának. Mondanom sem kell, hogy nem sok pénzt tudtunk megspórolni a fizetéséből, de ami kicsi volt már 3 hónappal ezelőtt elfogyott, ugyanis a repülősöknél volt Szolnokon a két- hónapi kiképzési időre, és rengetegbe került, ha mentem hozzá vagy ő jött haza. Ezért úgy döntöttem júliusban, hogy a polgármesteri hivatalhoz fordulok állandó segélyért, mivel csak 8860 forint a nyugdíjam, és hallottam, hogy olyanok kapnak állandó 2000 forint segélyt, akik továbbtanulnak, és megkapják a családi pótlékot is. Gondoltam, ha én is kapok legalább ennyit, akkor már valahogy csak megleszünk ketten belőle. Másfél hónapig semmi, már türelmetlen lettem és bementem a polgármesteri hivatalba és közölték velem, hogy a kérelmem el van utasítva. Mert állandó segélyt csak az kaphat, aldnek semmilyen jövedelme nincs. Hivatkoztam rá, hogy én csak addig kérem, airiíg a fiam katona, májusig, mert azelőtt sem kértem, meg kérni sohasem szoktam, de értsék meg, most nem tudom a problémákat megoldani. Azt mondták, a Honvédelmi Minisztériumnak van egy rendelete, hogy akinak 5290 forint jövedelme van, az nem kaphat segélyt. Kérdeztem, mikori ez a rendelet, azt mondták, 1992 januári. Tehát sehogy- sem kaphatok állandó segélyt. Ezért fordulok önökhöz, kérem, amennyiben tudnak segítsenek, mert ebben a hónapban már teljesen tanácstalan vagyok, mert csak a nyugdíj van, és nem tudunk ketten meglenni belőle. A fizetnivalók nőnek, villany, víz, áremelések, és van 3270 forint ótépém is, és már nem tudom kifizetni novemberi hónaptól kezdve. Igaz, a hivatalban azt is mondták, nem muszáj lett volna felvenni ótépét, ki gondolt arra, hogy a fiam 18 évesen beviszik katonának, és ilyen helyzetbe kerülünk. Intézkedésüket előre is köszönöm, egy kétségbeesett j özvegyasszony: özv. Bóvári Miklósné j Fadd Mit tehet ilyen esetben egy napilap? Megkérdezheti | az illetékest. Varga Istvánné, a faddi polgármesteri hiva- I tál csoportvezetője az alábbiakat nyilatkozta: — Az üggyel az egyik kolléganőm foglalkozott. A helyzet az, hogy a néni egyik családtagja felvette I annak idején a 400 ezer forintos újrakezdési hitelt, s mivel nem fizet, most a kezestől, vagyis Bóvári nénitől vonják a havi több mint háromezer forintot. Sajnos, a fennálló rendelkezések értelmében rendszeres nevelési segélyt nem kaphat, mert a fia nagykorú, sorkatona, akinek már volt munkaviszonya. Rendszeres • szociális segélyben meg azért nem részesülhet, mert az csak olyanoknak adható, akiknek semmilyen jövedelmük nincs. Ő viszont kap nyugdíjat. Rendkívüli segélyben egyszer már részesült, de azt hónapról hónapra nem juttathatja ugyanannak a személynek az önkormányzat. Ismét egy „megoldhatatlan" probléma. Ugye-ugye, megmondták a jövőbe látó politikusaink, hogy a rendszerváltás (átmeneti) nehézségekkel jár majd, egyes rétegeknél. - Wy Itt van a tél , gyere ki a jégre! A felvételeket Ótós Réka készítette, a Duna tolnai holtágánál Azok közé az emberek közé tartozik Kárpáti András is, akiket egyetlen újságcikkben - a terjedelmi behatároltság miatt - bemutatni lehetetlen. Hogy pillanatnyilag mi a „mestersége", az sem közölhető egy-két szóval - nyugdíjas tanár, a tolnai földrendező bizottság elnöke, Torgyánnal perlekedő kisgazda, egy amerikai-magyar vegyesvállalat ügynöke, egy katalógusáruház megyei képviselője, és háromszoros nagypapa -, az viszont abszolút reménytelen vállalkozás, hogy életútját nyomon kövessük, s akár csak címszavakban megemlítsük, mimindent csinált az elmúlt hat évtizedben. Szorítkozzunk tehát az „izgalmasabb" események, okfejtések publikálására! — Apám gazdálkodó ember volt. Először úgy nézett ki, hogy én is követem a példáját, de akkoriban olyan változások történtek Magyarországon, hogy jobbnak látták a szüleim, ha inkább tanulok, így lettem testnevelő tanár. Hamarosan beigazolódott, hogy igazuk volt, mert az a »fajta egyéni-családi gazdálkodás, amit mi folytattunk, eltűnt. Én, mivel kosaraztam, kézilabdáztam, fociztam, röp- labdáztam, a sport felé fordultam, és '56 után „eltűntem" a sportban. — Miért volt erre szükség? — Ott jöttek az eredmények, máshol viszont gán- csoskodtak a magamfajtával. Nőkből például én faragtam Tolna megyében elsőként NB-s kézilabdacsapatot. Tanítottam, edzősködtem, de Tolnán nem engedtek tanítani, ezért maradtam közel 30 éven át, nyugdíjig Szekszárdon, az 505-ösben. Az utolsó évben Egy arc - egy mesterség Kárpáti András, a fiatalpárti nyugdíjas sajnos kaptam egy infarktust, de szerencsésen átvészeltem a bajt, a műtétet, s most újra egészségesnek érzem magam, munkabírásom a régi. Hogy miért volt ez a „száműzetés"? 1956-ban én voltam a nemzeti bizottság titkára, Tolnán. Eljött hozzám egy asszony, hogy menjek, mert meg akarják lincselni a férjét. Azt válaszoltam, hogy menjen csak haza, a nemzetőrség megvédi az urát, de azt nem garantálhatom, hogy később a bíróság nem ítéli el. Ezt ő úgy „értette", hogy menjen csak haza, most nem, de Szekszárdon úgyis lógni fog! Na, ezért aztán meghurcoltak, börtönbe vittek, ütöttek. Nem kívánok én fejeket, de legalább bocsánatot kérhetne az, aki félholtra vert, mert ma is itt él köztünk ... —- Az elvett földek visszaigénylésének idejét éljük. Ön részt vesz a folyamatban, nemcsak mint megrövidített tulajdonos, hanem úgy is, mint a helyi földrendező bizottság elnöke ... — Igen, én „valamit" mindig csinálok. Általában olyasmit, amivel nagyon keveset lehet keresni. Á sportban is addig voltam a megyei kézilabda szövetség elöljárója, míg a társadalmi munkás megbízatások között szerepelt az a funkció. Most a földrendező bizottsági tevékenységért se kapok egy fillért se, de még egy köszönömöt se a városházáról, pedig sokszor az egész napom rámegy a tanácsadásra. Miért foglakozom vele mégis? Mert számomra ez a rendszerváltás lényege. A tulajdonviszonyok alapos megváltoztatásához próbálok hozzájárulni ilymódon. — A múlt nem hagyja nyugton az embert. Önnél a föld-köze- liség a meghatározó. Ezért is lett kisgazda, és a kisgazdák polgármesterjelöltje? — Még 1956-ban beléptem a Kisgazdapártba. Aztán az újjáalakuláskor, '89-ben megyei főtitkár lettem. Tag még ma is vagyok, a kisgazda-szívet nem tudja kiölni belőlem csak a halál, de funkciót nem vállalok, mindaddig, míg Torgyán József lesz a párt magyar törvények által elismert elnöke. A helyhatósági választásokon gyengén szerepeltünk. Én nem is akartam indulni, nyugdíjas vagyok, jöjjenek a fiatalok, mondtam, világéletemben fiatalpárti lévén. De aztán csak rábeszéltek, alakítottunk egy választási koalí-*- ciót, ami megbukott. Kicsit örültem neki akkor is, és utólag se bánom, hogy így történt, látva a képviselő-testület működését... — Ezek szerint a következő választásokon már nem is indul, vagy nem kisgazdaként? — Indulok, ha egészséges leszek, és kisgazda színekben, mert ez az egyetlen párt, mely zászlajára tűzte azt, amiért én is harcolok, azt, hogy első a tulajdon! Persze, nem a mostaniak mondták ezt ki, hanem a „klasszikusok", az úgynevezett békési eszmében megfogalmazva. Indulok, mert sokat tudok segíteni az embereken, mint ahogy most is, a földügyek boncolgatásakor. Alapelvem, hogy a gazdaság működtetésére tegyük a fő hangsúlyt, s ha ez az alap már létezik, abból kivirágoztatható a politika. De fordítva ez nem megy. — Család, szabad idő? — Azt, hogy ezeket az „ingyen munkákat" tudom végezni, elsősorban a jó családi háttérnek köszönhetem. Feleségemmel több mint 30 éve házasodtunk össze, van három gyermekünk, három unokánk. Meggyőződésem, hogy a társadalom is csak akkor működhet jól, ha családcentrikus. Szabadidő? Én dolgozni szeretek. Ez a szoba egy ügynökség. Lát itt telefont, telefaxot, földügyi dokumentumokat, térképeket, képviselek egy amerikai-magyar számítógépes vegyesvállalatot, és egy katalógusáruházat. Utóbbinak én képzem ki a megyei ügynökeit, 150 embernek tudok munkát adni, ha megkeresnek; minden kistelepülésen egynek-kettőnek. így érzem jól magam. Wessely Fotó: Gottvald BUÉK Az idén sem került sokminden a tolnaiak karácsonyfája alá. Nade majd jövőre! Fel a fejjel! Ez még egy nehéz esztendő volt, de a következő, az már tényleg ... Olyan szegények még sosem voltunk, hogy ígérni ne tudtunk volna. Meg kívánni. Ilyet is, olyat is. Most például: boldog új évet! BUEK, a tolnai oldal minden jelenlegi és leendő olvasójának! Legkésőbb: 1994-ben!-WyCsatornaépítés Tolnán Beszélgetés Háry János irodavezetővel Tolnától néhány kilométernyire működik, egy jóval kisebb településen az ország egyik legnagyobb és legsikeresebb viziközmű-társulata. A faddi példát követve városunkban is hasonló módon tervezik a szennyvízhálózat bővítését a szervezők. Háry János városgazdálkodási irodavezetőtől kértem tájékoztatást a beruházást illetően. — Tolnán a szennyvízcsatornázottság meglehetősen alacsony százalékos arányú a többi megyei városhoz képest - mondta. — A jelenlegi állapot már nem felel meg a huszadik századi urbanizációs szintnek. Ugyanakkor a Holt-Duna-ág rehabilitációjához sem lehet mindaddig hozzákezdeni, míg a víz közvetlen környezetében nincs zártrendszerű csatornázás. A legfőbb érv azonban a környezet- és az ivóvízbázis védelemmel kapcsolatos: egyes szakvélemények szerint az úgynevezett hydrogeológiai övezetben, ha nem történik meg rövid időn belül az egyedi szennyvíztárolás és - szikkasztás megszüntetése, akkor a viszonylag jó minőségű tolnai ivóvízkészlet károsodik. Azt hiszem, mindannyiunk érdeke, hogy ez ne következzék be, már csak anyagi megfontolások miatt is. — Miért éppen társulati formában valósul meg a fejlesztés? — Mikor először konkrétan felmerült ennek a problémakörnek a .megoldása a testületi ülésen, 1992. februárban, akkor egyes képviselők éppen a > faddi példát említve javasolták, hogy társulatot kellene létrehozni. A megvalósulásnak ez a változata rója a legkevesebb terhet az emberek pénztárcájára. — Melyek ezek a kedvező feltételek? — Először is a havi részlet- fizetés. A kiküldött tájékoztatók szerint ez 600-800 forint között lenne, 6 éves időtartammal. Mivel lakossági beruházásról van szó, az érintettek egy éven belül a teljes ösz- szeg 15 százalékát visszakapják. Egyidejűleg a társulati tagok négy évig mentesülnek a helyi adó befizetésének kötelezettsége alól. Ez a nemrégiben elfogadott önkormányzati rendelet szerint évente 2500 forint megtakarítást jelent háztartásonként. Ezek a leglényegesebb kedvezmények, amelyek közvetlenül érintik a lakosokat. Közvetetten pedig, mindenképpen meg kell említeni: az állami költségvetés a társulatokat kiemelten támogatja, alacsony kamatozású hitelekkel, pályázatokon elnyerhető vissza nem térítendő pénzeszközökkel... — A város melyik részén kezdődik a beruházás? — Mint már az előzőekben említettem: a Duna-ág közvetlen közelében, tizenkét utcában. Ezt nevezzük első ütemnek. Néhány éven belül - ez az önkormányzati képviselő-testület szándéka is - szeretnénk, ha az egész városra kiterjedne a hálózatépítés. Ez elkerülhetetlen és szükséges, tehát mindenképpen meg kell valósulnia, még akkor is, ha a társulat - ne adj Isten - most nem tudna megszerveződni. — Mikor kezdődhet az építkezés? — A tervek szerint január közepére megalakulna a társulat, ezt követően márciustól hozzákezdhet a legkedvezőbb ajánlatot tevő vállalkozás a kivitelezéshez, * amely előreláthatólag '94 végéig befejeződik. Addigra a társulatnak, valamint az önkormányzatnak meg kell teremtenie a továbblépés feltételeit! Takács István
