Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-29 / 24. szám

4 »ÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1993. január 29. Az ötlet Pécsett született Sokkal többen adnak, mint ahány an kémek A Bonyhád és környéke oldal hasábjain egy hete adtunk hírt a Máltai Szeretetszolgálat bony­hádi csoportjának megalakulásá­ról, s arról, hogy e hét hétfőjén és keddjén ruha, lábbeli- és magyar nyelvű folyóiratok, könyvek gyűj­tésével kezdi meg hivatalosan is munkáját a csoport. Felkerestük Dr. Kiss T. Mária főorvosasszonyt, akinek oroszlán- része van abban, hogy a humani­tárius szervezet a Völgység fővá­rosában is elkezdi hivatalosan ál­dásos tevékenységét. Ót kérdez­tük a bonyhádi csoport szervező­déséről, céljairól és a megvalósí­tásra váró feladataikról. ■— Hogyan született az ötlet, hogy Bonyhádon megszervezik a szeretetszolgálat helyi csoport­ját? — Férjemmel Pécsett talál­koztunk Dr. Nagy Ibolya nyug­díjas egyetemi tanárral, akihez régi, baráti és szakmai kapcso­lat fűz bennünket. Ő hívott meg minket a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Pécsi. Köz­pontjának avatására, amire 1991. szeptemberében került sor. Alkalmunk volt Mayer Mihály pécsi megyéspüspök­kel is beszélgetni erről, s az öt­let adva volt: Bonyhádon is meg kellene alakítani a Máltai Szeretetszolgálat helyi cso­portját.- Gondolom, nem lehetett könnyű megfelelő helyet, otthont találni, ahol megkezdődhetett a munka. — A lehetőségeket vizs­gálva először is nagyon sok spontán segítőszándékkal ta­lálkoztunk, de a "Hol?" kér­désre valóban nehéz volt vá­laszt találni. Kozma atya, aki a hazai szeretetszolgálat veze­tője, a zugligeti Szent Család templom plébánosa komoly elvárásokat támaszt a helyet illetően. Legalább 3-4 szobás, telefonnal, telefaxai ellátott, jól fűtött, kulturált helyen kezdődhet meg a munka, s természetesen az adományok elhelyezéséhez megfelelő rak­tárépületre is szükség van. Szándékunk megvalósításá­hoz így komoly segítségre volt szükségünk. Kozma atyának Jónás János esperes úrral, Oroszki István polgármester­rel, Bea József keresztényde­mokrata önkormányzati kép­viselővel közösen intéztünk levelet, s ő válaszában bízta­tott a munkára, hozzátéve, hogy két hónap múltán meg­bízólevelet is küld. Ekkor kezdtünk dolgozni a régi Dr. Kiss T. Mária szemészeti rendelőben, még csak félhivatalosan, de lelke­sen. — Milyen munkákat tudtak ekkor magukra vállalni? — Ruhagyűjtéssel kezdtük tevékenységünket. Egy héten át fogadta egy fogászati asz- szisztensnő az adományokat. Ennek eredményeként 1991. decemberében harmincöt zsák ruhát küldhettünk fel Buda­pestre a szervezet központi raktárába. Múlt év decembe­rében is rendeztünk ruhagyűj­tést, amiben a II. Számú Álta­lános Iskola tanulói - hason­lóan az egy évvel korábbi ak­cióhoz - rengeteg jó minőségű ruhát hoztak el hozzánk. Idén januárban pedig a Vakok és Gyengénlátók Egyesületének rászorulói kaptak ruhát. — Milyen célokat tűztek ma­guk elé, milyen feladatokat látnak majd el? — Dr. Bücs Gábor jóvoltából a városi kórházban kapunk irodát és orvosi rendelőt. A kórház fedezi a telefon, telefax és postaköltségünket a rezsin túl, s ez hatalmas segítség. Raktárunk pedig a volt sze­mészeti rendelőben lesz. Ez lesz az alapja munkánknak, s célunk nem lehet más, mint a rászorulókat segíteni. A nem biztosított betegeknek orvosi ellátást biztosítunk, ebben hét orvos vesz majd részt. Orvosi ügyeletet tartunk hétközna­pokon délután kettő és négy között. Rendelés hétfőn és szerdán lesz. Keddenként lelki segítségnyújtást végzünk. Ezt a munkát Dr. Kerekes Anna pszichiáter főorvos fogja majd össze. Csütörtökön a rászoru­lóknak, ügyvédet megfizetni nem tudóknak Dr. Acsády Ma­riann ad jogi tanácsokat. So­kan - adminisztrációs munkát vállaltak. De egyebek mellett - mivel nagyon sokan ajánlot­ták fel segítségüket - foglal­kozik a szervezet betegek lá­togatásával, ápolásával is. — Ezek szerint sok a segítő szándékú ember. — Igen. Az emberekben nagyon sok segítő szándék la­kozik, csak eddig nem igazán volt alkalmuk megmutatni. Tapasztalatunk szerint több a felajánló, mint a kérő, bár bi­zonyára sok olyan rászoruló él a városban és a környező tele­püléseken, akikről nem tu­dunk. Ezért volna jó, ha a vi­déki önkormányzatok illeté­kesei, esetleg védőnők, orvo­sok jeleznék, hogy kinek kelne el a segítségünk. — Az esetleges újabb felaján­lók miként segíthetnek? — Bárki felkereshet ben­nünket ötleteivel, felajánlá­sokkal. Telefonon az 51-912 és 51-133/173 számon, vagy személyesen a rendelőben. Te­lefax számunk pedig: 51-620 S - bár a szervezet jószolgálatait tárgyi adományok képezik - pénzadományokat is elfoga­dunk. A Kereskedelmi és Hi­telbankban nyitott csekkszám­lánk száma: 486-15002/ 7021. Az ide befolyó összegekből tudunk például tartós élelmi­szereket vásárolni, amiket adományként oszthatunk ki. Nagy László Ótós Réka Az eheti ruhagyűjtési akció színhelye Kevésből csak keveset lehet adni Bonyhád város önkormányzati képvi- selő-testülete tegnap fő napirendi pont­ként tárgyalta a város 1993. évi költségve­tés-tervezetét, melyre tanácskozási joggal voltak hivatalosak a.város intézményei­nek vezetői és a bizottságok nem képvi­selő tagjai is. Oroszki István polgármester bevezető­jében elmondta, hogy a város idei költ­ségvetésének végösszege kisebb, mint az előző évi, s hogy - az egyébként bevált - a 80 százalékos működtetési és 20 száza­lékos fejlesztési megoszlást sem tudták tartani. Ez már sejtetni engedte, hogy nem éppen a bőség esztendeje lesz az idei. Nem véletlen tehát, hogy a költség­vetés-tervezet elsősorban az intézmény- hálózat működését állította középpontba. Ám még ezzel a koncepcióval is 0 száza­lék bér- és dologi „fejlesztésre" kerül sor az egészségügyben, azzal a kitétellel, hogy a 13. havi fizetést az egészségügyi intézmények az első hat hónapban ma­guk gazdálkodjék ki. Valamivel jobb helyzetben vannak az iskolák, hiszen itt - 5 százalékos megta­karítást kérve csupán az oktatási intéz­ményektől - 10 százalékos bérfejlesztés várható. A polgármester elmondta még, hogy az idei, mindössze 4,8 százalékos fejlesztés nem volna elviselhető, ha a még rendszerváltás előtti közműfejlesztési programot nem folytatták volna az el­múlt két évben fokozott ütemben. Ugyanis a fejlesztésre szánt összeget szinte teljesen felemésztik a tavalyról át­húzódó beruházások. A különböző bizottságok a költségve­tési terv részletes megtárgyalása után ja­vaslatokat tettek annak módosítására, egyben ezen módosítások elfogadásával a költségvetés-tervezet elfogadására is. Fetzer Márton az Oktatási és Kulturális Bizottság nevében kiemelte: látszik a két­ségbeesett küzdelem és a jószándék a tervedet összeállításában, ám tudomásul kell venni, hogy kevésből csak keveset lehet adni. Megjegyezte, hogy a kormány gazdaságpolitikája felelős azért, hogy az önkormányzatok nem képesek a rájuk testált feladatokat maradéktalanul el­látni. Egyben javasolta - mely javaslathoz többen csatlakoztak hogy bizonyos költségvetési tényezők nagyságát ne ha­tározzák meg, hanem azokat pályázati ki­írás után osszák fel a különböző szerve­zetek között. Triatlon egyesület Bonyhádon A biatlonról, mint sportág­ról néhány éve csak annyit tudtunk, hogy eszelős sport­emberek kínozzák magukat több kilométeres úszással, hogy alig kilépve a vízből ke­rékpárra pattanjanak és közel kétszáz kilométert tekerjenek csak azért, hogy a végén ma­ratoni futhassanak. Talán nem véletlen, hogy rajtuk maradt a név: Vasemberek. Azóta a tri­atlon már igazi sportággá vált hazánkban, sokhelyütt ren­deznek versenyeket külön­böző távokon és korosztá­lyokban. Idén küencedik alkalommal rendezik meg augusztusban a SporTolna triatlonfesztivált, ami évről évre az egyik legna­gyobb, rengeteg sportolót és nézőt vonzó eseménye a me­gyei sportéletnek. Szóval a tri­atlon igazi szám: látványos, izgalmas, hősies sportág. Az már viszont csak a vélet­len műve, hogy - bár me­gyénk a sportág nem egy kivá­lóságával dicsekedhet - múlt héten Bonyhádon is triatlon egyesület alakult. Tavaly májusban ugyanis Gergelics István három úszó lánya is indult a diákolimpián ebben a sportágban, s velük együtt tíz bonyhádi sportoló gyermek került be a megyei keretbe. Mivel úszásban' ne­hezebb kimagasló eredményt elérni, ez a siker nem csak kel­lemes volt, hiszen a gyerekek - akik sosem próbálkoztak ko­rábban ebben a sportágban - kimagasló eredménye, a sikerélmény gondolkodta­tóba ejtette a sportbarát éde­sapát, s azóta a három lány rendszeres résztvevője a kü­lönböző háromtusa verse­nyeknek. Egyikük - a középső Judit - már elérte korosztá­lyában az aranyjelvényes mi­nősítést is. Az eredmények - és a sport ág egyre növekvő nép­szerűsége - arra vezették Ger­gelics Istvánt, hogy lányainak, s a triatlon többi bonyhádi és város környéki szerelmesének szervezett keretek között kel­lene készülniük a verse­nyekre, vagyis nekikezdett a triatlon egyesület szervezésé­nek. Ebben a tevékenységben elsőként segítőket keresett, s talált is. Csábrák János és Ónodi Szabolcs testnevelőtanárok a futótechnika javítását, edzés­tervek készítését vállalták, és Körösi László kerékpárszaküz- let-tulajdonos is felajánlotta segítségét az egyesület meg­szervezéséhez. Vukálovits Ákos - aki Szekszárdon bringázott - a kerékpáros edzéseket fogja vezetni tavasztól. Céljuk, hogy idén legalább tíz szereplési lehetőséget kap­jon, hiszen a felnőttek rövid távú minősítéséhez három eredményre van szükség. Persze, maga a sportág sem olcsó, s ez az utazásokkal is így van, de Gergelics István szerint lehet találni szponzo­rokat, akik - ha nem is százez­rekkel - támogatni fogják az egyesületet, melyben jelenleg hat felnőtt és nyolc gyermek sportoló készül a megmérette­tésekre. - nagy ­Fényes képzelet A busz még nem ereszkedik neki a lejtőnek, de már látni le­het a város hazug fényeit. Ha­talmas várost sejtetnek, száze­zer lakost legalább, ha nem töb­bet. Tudom, hogy érzéki csaló­dás, de a városszél tenger sö­tétje ilyenkor, a lakótelep pár­emeletes házai felhőkarcolókká válnak, s a malom az Empire State Buillding is lehetne akár. Az egész látványosság nem tart tovább tíz másodpercnél, s - furcsa ez a fordított perspek­tíva - minél közelebb jutunk a városhoz, annál kisebb, annál bonyhádabb a „metropolisz". Persze, nem kicsi, de a felhő­karcolóknak nyoma sincs, s már a legjobb képzelőeróvel sem sejt tengert az itt élő a Fáy lakótelep mögött. Nem képzel százezre­ket, este is hömpölygő ember- és autóáradatot. Nem. képzel mást, csak egy meleg vacsorát, utána egy hideg sört, vagy ket­tőt vacsora nélkül. S nem látja a dombtetőről tisztán kivehető, csalfa fénypontok százait. De ismeri az utcákat, a házakat, az embereket. Gyakran ráköszön­nek ezeken az utcákon, nem ritka, hogy hazafelé gyalogolva többször is megáll néhány szót váltani az ót üdvözlőkkel. Gyakran betér ismerőseihez, átugrik a szomszédba egy kis tereferére. Van törzshelye, ahol megihat a barátaival egy-két pohárkával. Meglehet, arról be­szélget velük, hogy koszhadt kis hely ez a Bonyhád, hogy itt nem lehet semmit csinálni. S ezt komolyan is gondolja. Ám másnap megint elragadja a fé­nyes képzelet az autóspihenő­nél, s nem sejti, hogy nem érzé­kei, hanem érzelmei csapják be naponta tíz másodpercre. Nem vallja be, hogy szereti becsapva érezni magát, mert az a „ha­talmas" város az a hely, ahol OTTHON érzi magát. Iá A százéves teremben, de még messze az érettségitől Jubileum A Bonyhádi Öregdiák Szö­vetség minden évben - május harmadik szombatján - tartja éves közgyűlését, s ez idén sem lesz másként. Ilyenkor a jubiláló valami­kori érettségizők találkozókat tartanak, és a Petőfi Sándor Gimnázium azóta híressé vált egykori tanulói érdekes elő­adásokat tartanak. Idén - nem véletlen - köz­ponti szerepet kap majd a gimi tornaterme is az egész­napos rendezvényen, hiszen egy évszázada épült. Délelőtt a művelődési köz­pontban tart előadást dr. Kolta László az évszázados tornate­remről, a gimnáziumi sporté­letről. Délután pedig - egye­bek mellett - sporttörténeti ki­állítás nyílik a gimiben, ami­hez az öregdiákok segítségét kérik. Olyan sportemlékeket (újságkivágásokat, serlegeket, érmeket, okleveleket stb.) várnak - természetesen köl-. csönbe - az öregdiák szövet­ség titkárának, Sásdi Bélának címezve, melyekből színvona­las kiállítást rendezhetnek be. Első a biztonság Legalábbis Bonyhádon, a Deák Ferenc utcában és Váral­ján. Bonyhádon ugyanis a Deák Ferenc utcai csapadékvíz el­vezetés megoldása után most kiemelt szegélyt és járdát épí­tenek. A munkát a Bonycom kft. végzi és a városi önkor­mányzat finanszírozza. A Börzsöny felől Bonyhádra ve­zető szerpentinen a munkála­tok befejeztével a börzsönyiek és az utca lakói is biztonságo­sabban közlekedhetnek majd itt gyalogszerrel. Váralján pedig - mivel a te­lepülés egyfajta „vízgyűjtő medencében" terül el - a fel­hőszakadások jelentenek ko­moly veszélyt, ezért a helyi önkormányzat a Paksi Vizi- társulatot bízta meg a belvíz elvezetésének megoldásával, ezért hát a hatalmas markoló, amivel a vízelvezető csatornát mélyítik, szélesítik. Nagy Fotó: Ótós

Next

/
Thumbnails
Contents